Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-11-07 / 45. szám
lbi/7. november 7. NAGYBANYA 3 Valóban ezek a molesztálások, a reklámozásnak ezen csúnya kinövései s az osztálysorsjegyekkel tapasztalt visszaélések tovább nem türhetők. Korlátok alá kellene vetni a játékszenvedély felköltésére irányuló izgatást, minek legtöbbnyire épen az alsóbb néposztály esik áldozatul. A néhai kis lutri pusztítása számba sem vehető az osztálysorsjáték rombolása mellett. A kis lutri, mely minden reklám nélkül ült boltjában, évenkint legíölebb öt-hat millió koronát szedett ki a polgárok zsebeiből, mig az osztálysorsjáték évenkint huszonhat-huszon- nyolcz millió koronával koppasztja meg a népet épen minden képzeletet felülhaladó reklámeszközei révén. Hogy az az idegen vállalat, mely az osztálysorsjátékot bérbe vette, minő busás haszonra dolgozik, elképzelhető, hogy a nehány évvel ezelőtt 500 korona névértékben kibocsátott részvények tényleges értéke ma már 1855 koronára emelkedett épen az évi nagy osztalék révén, melyet a részvényesek boldog birtokosainak juttat. Ennek az idegen vállalatnak az évi tiszta nyeresége ma már megközelíti az öt millió koronát az esetleges nyeremények kifizetésén kívül. És ez a tenger pénz jobbára a kis exisztencziák zsebéből kerül ki, mert a vagyonosabb és műveltebb osztály már régóta tisztában van azzal, hogy azon a pénzen, melyet az osztálysorsjáték molochja elnyel, sokkal nagyobb reményt nyújtó papírokat szerezhet be, melyeknek értéke a játszási jog biztosítása mellett pár hó alatt nemhogy teljesen elveszne, hanem mindinkább növekedik. Jól tudjuk, hogy az államot az osztálysorsjáték idegen bérlőivel szemben még hosz- szabb lejáratú szerződés köti, mely egyoldalúkig fel nem bontható; sorainknak csupán az a czélja, hogy az illetékes körök figyelmét felhívjuk azon mérhetlen zaklatásokra, melyeknek a fő és alelárusitók részéről ki vagyunk téve s hogy e zaklatások ellen védelmet kérjünk. Más államokban tiltva van, hogy bárkinek is sorsjegyet küldjenek megrendelés nélkül; nálunk pedig igy a játéksorozat kezdetén minden intelligens embernek külön Írnokot kellene tartania, ha a fő és alügynökségek részéről kéretlenül a nyakára küldött leveleket és sorsjegyek visszaküldését a hangoztatott óhajokhoz képest elintézni akarná. E zaklatásoknak s a játékszenvedély ily Gorgonzola, rockfordi, trappista stb. Péter: És maga azt hiszi, hogy . . . N u s i: Sajt nélkül, úgy mondják nem is teljes a vacsora. Péter: (sajtot vesz a tányérjára). Hallottam czicza, hogy a rokfordi a sajtok királya ... És ilyen fölséges vacsora után . . . De ni milyen furcsa, ejnye no . . . N u s i: Mi baja? Péter: Oh semmi . . . épen semmi . . . ez a falat . . . ördögbe is .... a torkomon akadt . . . Nusi: Lehetetlen! Péter: De ha mondom ... én nem tudnám lenyelni? Ez bosszant. (Nagyot nyel, arcza egyszeriben elfehéredik, még egy kísérletet tesz arra, hogy összeszedje magát, de már nem sikerül s feje lehanyatlik vállára). Nusi: (sikoltva). Mama, mama . . . Péter elájult. Nagy riadalom. A vendégek megörülnek az incidensnek, mert felugrálhatnak helyeikről. Két markos legény karjaiba emeli Pétert, kiviszik az udvarba, meglocsoljak hideg vízzel s jó ideig künn tartják. Mistikus homály takarja azt, ami odakünn megy végbe. A példa ragadós, egy kis rosszullétnek a többi vendégek közt is akad hive. A hangulat csakhamar ismét jó kedvre fordul, kivált mikor a czigány rápendit valami régi jó nótára. Péter is megjelenik s szokatlanul nagysokára könnyed mozdulatokkal fogadja a részvétnyilatkozatokat, melyek elől azonban sietve menekül a menyasszonya mögé. Péter: (szerelmesen simulva Nusihoz). Képzelje czicza, alaposan rosszul voltam, de már oly jól érzem magam, hogy akár újra kezdhetném. Molnár Gyula. módon való felköltésének egy kormányhatósági rendelettel is végét lehetne szakítani. Legjobban tesszük azonban, ha e káprázatosán csábitó Ígérgetésekkel telt leveleket felbontatlanul és olvasatlanul dobjuk a papiroskosárba. Ha mindenki igy fog eljárni, sok sok millióra rugó nemzeti vagyon marad meg évente a nemzet birtokában, melylyel most idegen tőkepénzesek zsebeit hizlaljuk. Rákéták. — Kritikus perezek. Nem annyira a perez, mi borzaszt, Ha majd rákétám elszakad, Mikor a végső, csöndes óra A Nirvánának által ad . . . Nem borzadok a temetőtől, Nem undorít a régi hús . . . Csak egytől reszket árva lelkem, Tőled, te nyájas kritikus! Hitelezőim drága serge, Nem törhet össze sohasem ... A végrehajtást hahotázva, S lemondóan elviselem\ De rögtön oly fakó az arczom, S az orrom csupa katharus . . . Ha megszólal nagy oktatóan, Sok nyájas, édes kritikus! Ki meghatóan okos ember És sok tudományt eldarál, Vállveregetve, pápaszemmel És racsolgatva kritizál Oktat a szépre, a nemesre, Hogy itt kevés - ott sok a tus . . . Mert mindenben hibát fedez fel A nyájas, édes kritikus! Bánj feleségeddel kiválón, Hátad megett egy ki lehord . . . És részeges is lész azonnal Ha iszol egy pohárka bort! És szíjjá véred mint a vampyr, És rád les lopva a hiuz . . . A halhatatlan, ünnepélyes, A nagytudásu kritikus! És e kritikus állapotban Mely roppant módon megvisel . . . Csak egy kérdés aggaszt ha mondom, És tépi szivem egyre fel . . . Hogy oly nemes dolog a szántás, Hisz az ökör szép, hogyha húz . . . Miért nem ment szántóvetőnek Sok nagytudásu kritikus! Vagy megvetendő e korunkban, A tisztes, szorgalmas ipar? . . . Avagy a czirkuszi bohóczság Nem olyan édes, mint a dal ? Légy a tolonczház hű lakója Még ez a hely sem oly gyanús . . . Mint amikor már gombamódra Fejlődik annyi kritikus! Redactor ur — nem kritizálok A kritikusok éljenek . . . Elég nekem elég e rímnek, Fia tőlük még megélhetek! Mert ah maholnap minden ember Föltétien Illavára száll . . . Ha a rendőrség kinyomozva, Hogy az a bá’ nem kritizál! Rikkants. HÍREK. November 6. Személyi hirek. Jablonovszky József, a m. kir. rovartani állomás főnöke holnap városunkba érkezik, hogy a védekezési mintatelep felállítása érdekében szükséges előmunkálatokat megtegye. — Dr. Makray Mihály polgármester hivatalos ügyben Budapestre utazott. — Kupás Mihály és Glaviczky Károly kamarai tanácsosok a kamara közgyűlésére Debreczenbe utaztak. Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Újhelyi Hugó kincstári ügyészt és ez. jogtanácsost valóságos kir. jogügyitanácsossá nevezte ki. Uj bányatanácsos. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Woditska István bányafőmérnököt bányatanácsossá s selmeczbányai kohófönékké nevezte ki. Egyházi kinevezés. Dr. Boromisza Tibor püspök a szatmári zárda superiorává Pemp Antal prelátus-kanonokot nevezte ki. Kitüntetett szerkesztő. E czim alatt a „Már- marosu, a vidéki hírlapirodalomnak egyik legelőkelőbb s legrégibb közlönye a következőket Írja: „A vidéki hirlapirodalom munkásai nem sokszor részesülnek hivatalos kitüntetésben, a jelen esetben sem csupán a hirlapirásért kapta egy régi, érdemes kollegánk, egykor a fővárosi sajtó jeles munkása, a „Nagybánya“ szerkesztője ama kitüntetést, melyről megemlékezni akarunk, hanem inkább arra szolgál bizonyítékul ez is, hogy a vidéki lapok szerkesztése a legtöbb esetben számottevő egyéniségek kezében van. Arról értesülünk u. i. hogy Szat- márvármegye főispánja Égly Mihályt, Nagybánya város kiváló főjegyzőjét tiszteletbeli vármegyei főjegyzővé nevezte ki, részben kifejezetten hirlapirói munkásságára, irodalmi és közéleti érdemeire tekintettel. Gratulálunk !“ Kisorsolt esküdtek. A novemberben kezdődő cziklusra városunkból a következő esküdteket sorsolták ki: Glaviczky Károlyt, Rusorán Józsefet, Fritsch Samut, Kovács Eleket, Reketes Józsefet és Troplovits Mártont. Eljegyzés. Dr. Vájná Géza szatmári ügyvéd a napokban tartotta eljegyzését Bilcy Károly ref. esperes leányával: Kornélkával. Esküvő. Kerekes Zsigmond vármegyei II. aljegyző a napokban tartotta esküvőjét Letlinger Béla takarékpénztári könyvelő leányával: Bellával. A Mária-Congregatió díszközgyűlése. A haza- szeretet, a vallásosság megható és lélekemelő ünnepélylyel áldozott e hó 3-án Szent Imre magyar herczegünk emlékének. Őszinte, egyszerű, kivitelében mégis magasztos volt az ünnepély minden pontja, melynek meghallgatására az intelligens katholikus közönség nagy számmal jelent meg az állami főgimnázium tornacsarnokában. A pápai Hymnus sikerült eléneklésével kezdődött az ünnepély, mely után az ünnepélyt rendező Mária-Congregatiónak lelkes, közbe- csülésben álló elnöke: Péter Pál hittanár szívhez szóló szavakban ecsetelte az ünnepély jelentőségét. A tisztes erkölcsre és hazaszeretetre oktatott minden szava; a meghatóan szép beszédet a hallgatók megéljenezték. Thurman Olivér V. o. tanuló szavalata után, mely nagy tetszésre talált, Kiss Gyula VIII. o. tanuló adta elő Lányi „Szent Imre ravatala“ czimü melodrámáját Homola Viktor jó készültségü zongorajátéka kíséretében. Pompás, minden izében sikerült volt e szavalat, melynek nehézségein az ügyes előadó könnyedén győzött. Katona János VIII. o. tanuló tartotta meg ezután nagyhatású beszédét, mely a mai materialismust a hit fegyvereivel támadta meg. A felhangzó éljenek lecsillapulasa után Biró Gyula VI. o. tanuló a szószóros értelmében remekelt Hortobágyi „Riadó“-jának kitűnő előadásával. A lélekemelő ünnepély a Kölcsey Hymnusz eléneklésével ért véget. A kiválóan sikerült ünnepélyért a legfőbb dicséret a hazafias minorita rend egyik legifjabb tagját, a főgymnásium h. hittanárát, Péter Pált illeti. Vármegyei bizottsági tagválasztások. Városunkban hétfőn ejtették meg a vármegyei bizottsági tagválasztásokat Farkas Sándor nyug. ezredes, vármegyei bizottsági tag elnöklete alatt. Helyettes elnök volt Moldován László bank
