Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-11-07 / 45. szám
TÁRSADALMI ZEDS SZÍJPIROD^LMI HETILAP. EMiUetéii árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőiét és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések lel vétetnek Morva? Gyula könyvnyomdáiéban is Vízvezetékünk. November 6. A „Nagybánya“ legutóbbi számában hirt adtunk azon örvendetes felfedezésről, mely által megdőlt a vízépítési igazgatóságnak azon kijelentése, hogy a rozsályi-források elégtelenek ellátni Nagybánya város vízszükségletét. Kijelentjük azonban, hogy ezen felfedezés még nem jelenti azt, mintha a vízvezeték kérdése már meg volna oldva, az még nagyon távol áll, itt csak a reménynek sugarát láttuk, hogy mindannyiunknak egy hőn óhajtott kívánsága megvalósítható. Ezen kívánság pedig abból áll, hogy a hegy oldalából közvetlen előtörő kristálytiszta, baktériummentes viz bevezetésével oldjuk meg a vízszükséglet beszerzését. Elismerjük, hogy ezen terv keresztülvitele nagy nehézségekbe ütközik. Ugyanis ezen források csak akkor bírnak az elősorolt elsőrangú tulajdonságokkal, ha közvetlenül ott fogatnak fel, ahol a hegyből előtörnek és onnan kezdve vezettetnek le csövekben. Aki pedig már fennjárt egyszer a Rozsályon, az tapasztalhatta, hogy a forrásoktól lefelé mintegy 2-3 kilométer hosszúságban a talaj csupa kőszikla. Ezen a vízvezetéki csöveket azért, hogy a csöveknek és a benne folyó víznek sem a faág, sem kőcsuszás, sem pedig a nyári forróság meg ne ártson, VI m. mélyre kell fektetni. Ennél fogva, mint múlt számunkban is kifejezést adtunk azon aggályunknak, ezen technikai akadályok elhárítása olyan tetemes költségbe fog kerülni, hogy azt Nagybánya város elviselni alig lesz képes. Minthogy jelen esetben a vízvezeték létesítése csakis források felfogásán alapszik, épen azért nem értjük laptársunknak azon aggodalmát és azon előrelátó gondoskodását, mely a vízmennyiség megállapítása körül nyilatkozik meg. Ezen aggodalmak azonban elosztanak az alábbiak által: A lakosság vízszükséglete, beleértve a főzés, mosdás, fürdés, utczalocsolás, tüzeset czéljaira szolgáló vízmennyiséget, a következőkben lettek megállapítva: (1. Tandor műegyetemi tanár előadását 1903. évben): 1) 2000 lakossal bíró kisebb községeknél fejenkint 50 átér. 2) 2000—5000 lakosú városoknál fejenkint 60 liter. 3) 5000—10.000 lakosú városoknál fejenkint 80 liter. 4) 10—20.000 lakósuaknál 100—120 liter. 5) 20.000-nél nagyobb lakosú városnál 120—150 liter stb. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül annyi viz fog elhasználtatni, hanem azt, hogy egy vízvezeték tervezése alkalmával olyan vízmennyiség keresendő, melynek évi átlaga megfelel a fent elméletileg megállapított vízszükségleteknek. Hogy tehát midőn elmúlt számunkban azon álláspont mellett foglaltunk állást, hogy egy 14.000 lakossal biró város, mint Nagybánya, mely lakosság egy része, mintegy 4000 Borpatakon, Szilas-telepen, Kőbányán és Feketepatakon lakik, egy másik nagy része pedig elszegényedett bányász, bazirozhatja vízvezetékét egy olyan három forrásra, mely a legnagyobb szárazság esetén is 600 m3 vizet ad, további bizonyításra nem szorul, üzen állításunkat igazolja hazánknak a vízvezetéki ügyekben első és hivatott szakértőjének, a vízépítési igazgatónak azon kijelentése, hogy ő megoldhatónak találja a Rozsály források levezetését azon esteiben, ha azon források naponkint 300 m3 vizet adnak. De a jelen esetben véglegesen elosz- lanak az aggodalmak, ha meggondoljuk, hogy ha ezen elméletileg Nagybányára felvett, szárazság esetén is 60 liter fejen- kinti vízmennyiség nem volna elegendő, vagy a lakosság száma olyan nagyra emelkedik, hogy a viz elégtelen lenne, akkor egyszerűen egy közelben levő forrást kell csak a fővezető csőhöz bekapcsolni ; és az a pár kilométer csővezeték költsége szóba sem kerülhet egy ily nagyszabású építkezésnél. Egész másként áll a dolog azon esetben, midőn a város a vízvezetékét szűrt vízre bazirozza és az illető patak, medencze, völgy stb. elzárásával s szűrők felállításával nagy beruházásokat eszközöl; az egész műveletet természetesen csakis olyan bővizű patakra építheti, melynek vízszolgáltatása legalább 150 liter naponkint és fejenkint. Nehogy a lakosság szaporodása esetén kénytelen legyen a város más helyen drága szűrőket és elzáró gátakat építeni. Mindazért egyelőre korai dolog akár egyik, akár másik megoldásról bírálatot A „Nagybanya“ tárczája. JOázas éjszakák. Kinos hetek óta gyötör egy bús álom, Nappal elfelejtem. Éjente a lelkem Szövi tovább, szövi éjfekete szálon. Minden éjjel megjön kis ér tét es árnya. Szobámon keresztül Fagyos szele rezdül S betakar, betakar koromsötét szárnya. Lázas, komor álom! Díszes, fényes oltár, Násznép száza ezre. Mélán, lágyan rezgve Orgonaszó hallszik s puha, zsongó zsoltár. Barna leány arczán menyasszonyi fátyol, Száz gyertyaláng lobog . . . Valaki felzokog Ott az egyik zugban, ott, valahol távol. Barna leány arczán menyasszonyi fátyol, A pap halkan esket. Csak egy könycsepp reszket Valaki szemében, ott, valahol távol . . . Földes Imre. A vőlegény tiszteletére. A vendéglátás őshazájában — Bácskában — Dezsőfalvy Ákos falusi birtokán nagy esemény örömünnepét ülik. A nábob egyetlen leánya, az ábrándos tekintetű, babaarczu Nusi menyasszony. A vőlegény Thurczky Péter, átléta termetű, 26 éves szőke ifjú, a hires Thurczkyak közül, akik még tudnak enni, inni és verekedni. A tágas verandán virágokkal díszített asztal körül, jól megállapított sorrendben együtt ül már a szomszédos gentry. Az asztalfőn egy termetes asszonyság, a ház úrnője, jobbján az ünnepelt pár. A vacsora már kezdetét vette. Libériás inasok és bóbitás szobalányok óriási tálakon monstre-süllőket és kecsegéket aspik és tatármártással hordanak körül. Péter: (aki a délutáni gyorsvonattal jött, s izgatottságában alig evett, most olyan éhes, mint a farkas. Nagy adag halat vesz ki a tányérjába, aztán szégyenlős arczczal fordul menyasszonya felé.) Kérem czicza ne ügyeljen rám, mert én sokat fogok enni. Nusi: (kaczagva) O én azt nagyon szi- I vesen látom. . . . Péter: (komolyan veszi a dolgot s végez a hallal. A második fogás gömbölyű ezüst tál- czákon föltornyozott pástétom ismét aspikkal). Péter: (garmadával halmozza tányérjába a pástétomot.) Kitűnő gondolat volt a mamától egy második első ételt adni. Nusi: Ilyesmiben a mama fölülmulhatat- lan. (Mellesleg szólva ez a fogás a vendégek közt is némi feltűnést kelt, az asszonyok gúnyosan összemosolyognak, mig a férfiak gyanútlanul látnak hozzá.) A harmadik fogás marha és őz fiié, vad- szószszal. Péter: (nem lankadó buzgalommal fogyaszt.) Tudja czicza, mit gondolok én ? Azt, hogy az előételek csak fokozzák az ember étvágyát. Egyébiránt csak a marhahús az igazi étel. Nemde ? Nusi: Lehet, hogy igaza van kedves Péter. Én azonban sohasem eszem éhséges étvágy- gyal. Azt sem tudom, mit jelent az, éhesnek lenni. Mondja, még mindig éhes ? Péter: (merengve) Mikor igy maga mellett ülök, megtudnám enni az egész világot ! A következő fogás: Kétféle pecsenye, ma- lacz és poulard, sokféle szinü salátával. Péter (nem hagyja magát) : Sokan azt tartják, hogy a malacz a legjobb pecsenye ! Én nem. ... En a poulardt-t sokkal jobb szeretem. Tisztán előítélet, hogy a malacz jobb volna. Nusi: (gúnyos mosolylyal) Meg kell adni, hogy maga előítélet mentes. . . . Látom, Ijogy se a malaczot, se a puolart nem veti meg. . . . Uj tál étel jön : Vagdalt hússal bélelt rétes.
