Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-28 / 13. szám
V. évfolyam. 1907. márczms lio 28. 13-dLilL sz&m. NAGYBÁNYA *v 907 ffi 29 TÁHSADALMI ÉJS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések ielvétetaek Morvay Gyula kinyvayomdéjábaa Is: Mtér 14 kezdődik egy uj, friss, lüktető, lázas élet, mely teljesen átalakította az embert. Pilátus „Homoja“ végigment a Golgota keserves utján s a keresztfán életével pecsételte meg azt a tanítást, a „jó hirt“, mit nekünk az égből lehozott s ezzel a világmegváltásnak nagy müvét végrehajtotta s mégis a megújhodás, az uj korszak nem a gyászos emlékezetű pénteki nappal kezdődik, melyen a világhistória két legnagyobb jelentőségű szava: consummatum est! — elhangzott. Az uj korszakot a vasárnap, husvét napja jelöli, melyen az igazság győzedelmeskedett, a halál elbukott s az istenember előjött a sziklasirból, hogy a Golgota keresztje után elfoglalja az őt megillető helyet a teremtő Isten jobbja felől. Ez a nap a kereszténység megdicsőülése, győzelme az igazságnak, bukása a gazságnak, terjedése a fénynek, eloszlása a homálynak, megdicsőülése az erénynek, megalázása a bűnnek, ez a nap, melyen a sorsa dőlt el egy óriási küzdelemnek, melyből a jó, az igazság került ki győztesként. Husvét van, a megújhodás ünnepe s ezen a napon talán a legjobban érezzük valamennyien, hogy megújhodásra van szükségünk. Mintha hallanék a nemzetek apostolának szavát: „Renovamini/“ Nincs a társadalomnak olyan rétege, mely ne érezné, hogy hajtani kell a buzdító szóra s szakítani kell a régiekkel. A társadalom beteg, testén csúnya fekélyek támadtak, az egyes osztályok között folyik az ádáz küzdelem. S ebben a zűrzavarban, érdekharczban, tülekedésben felszínre kerül az emberiségnek minden rútsága. Es a beteg társadalom remél és vár. Várja az uj korszak beköszöntését, mely már nem lehet távol. Érzik a levegőben a tavasz ereje, közeleg a megújhodás. Renovamini! Újuljatok meg! Ez hangzik minduntalan fülünkben, ezt hallja a beteg társadalom, a mint ott fekszik a : kórágyon a lethargiának puha párnáján. Renovamini, renovamini! De hogyan? In novitate sensus vestri! ! mondja az apóstól. Ébredj beteg ember, beteg társadalom, i hallgasd meg a kiáltó szót, mig nem I késő, mig itt a tavasz, itt a husvét, itt megújhodás ünnepe! Tavasz van, megújhodás van, husvét van. A mi hegyeink is visszhangozzák az ünnepi harangok szavát s mindenkinek szivébe áhitat költözik, mely fogékonyabbá tesz bennünket a szép, jó és neme* megértésére, befogadására. Halljuk meg hát mi is a megújhodás jelszavát: Renovamini! A megújhodás ünnepe. Márczius 27. Még vastag hólepel borítja a földet, de a levegőben már benne vart a tavasznak éltető, nevelő, virágfakasztó ereje. Valami csodálatos erő ez a levegőben, mely felfrissít mindent, tüzessé teszi a lomha vért az erekben, szárnyat ad a fantáziának, erőt az izmoknak, kedvet a léleknek. Érezzük, hogy a természet ifjúsága óriási hatást gyakorol az emberi lélekre és szívre s érezzük magunkon is a megújhodást. Igen, a tavasz a megújhodás ideje s a husvét, a tavasz legszebb ünnepe egyszersmind a megújhodás ünnepe is. A megújhodás ünnepének tartották a zsidók s büszkén gondoltak e napon arra az időre, melyben Mózes és Áron kortársai lerázták magukról a jármot, mely őket az egyptomiak igavonó állatává tette. A zsidó nép e napon megujhodott, a tavasz szellője felkorbácsolta vérét s felébresztette a senyvesztő lethargiából, mely majdnem halálát okozta. Ezért volt a zsidók előtt olyan szent a husvét ünnepe s ily értelemben ünnepelte meg Krisztus is apostolaival. A kereszténység hustvétja szintén a megújhodás ünnepe, a megdicsőülés emléknapja. Egy korszak záródik le ezzel s A „Nagybánya“ tárczája. j £eány szemekről.. . Kelő hajnalnak nincs oly édes álma, Nincsen olyan vágy, nincs oly sejtelem, Melynek bubája versengésre kelve, Győzhetne a varázsos lányszemen. * Oh, szép a kék szem. Nézd csak, ott is egy: Hol hattyufelhők szállanak tovább S egy kis nyíláson ott a közepett, Az égnek kékje kandikálgat át. Vagy láttad-e tavaszszal járva-kelve Kelyhét kitárni a szűz liljomot, Amint kelyhébe egy pajkos leányka Pieziny ibolyalevélkét dobott ? Szép a sötét szem, melynek éj sötétjén Villám világot, lobban, láva ég, Vakító fénye túltesz annak fényén S e fényben mégis oly sok a sötét. Szép a leány szem, mely lágyan világ ol, Mint hajnalon a rezgő csillagok, Melyeknek fénye el-elhalaványul Kelettől, hol a hajnalpir ragyog. Oh, szép a lány szem, melynek csillámlása Szelíd, ábrándos, bűbájos talány, Mint pásztortüznek fel-fel-lobbanása Csillagsugáros, holdas éjszakán. * De legszebb lány szem, legszebb a Tiéd! Fönséges, hogyha lázba, tűzbe ég. Mint szórja a villámok ezreit, Egy villanása térdre kény szerit! Ha bús nézése: én is bús leszek, És ha kaczajra fordul: kaczagok, Mint dajka-dalra a síró gyerek, Bár szemein a köny még ott ragyog. Ha néz: az éj is ragyogó leszen, Ha lezárul: a nap is fénytelen.... Égly Mihály. A csipkekendő. A Zathureczky-család tulajdonában volt — vagy talán még mindig meg van - egy tenyérnyi nagyságú csipkekendő, a melynek az a tulajdonsága, hogy ha valamely nagy bánat éri a íamiliát, 'előre megnedvesedik: mintha könyeket itatott volna fel vele valaki egy éjszakán. Ez olyan bizonyos jele a bekövetkezendő bánatnak, hogy ha nagybeteg van a háznál, akár előre is megrendelhetik a gyászruhát; ha lakodalom van készülőben és a csipkekendő átnedvesedik egy éjszakán, bizonyos, hogy halotti tor lesz a menyegzői lakomából. Ha a jegyespár mégis szerencsésen visszajött a templomból, nyilvánvaló, hogy egész életükben veszekednek, czivakodnak. A csipkekendő megjövendölte eíőre a boldogtalanságukat. — Bolondság — mondanák az okos emberek — hogyan lehetne már akkora hatalma egy csipkekendőnek, hogy beleavatkozhasson a Zathureczkyek sorsába? Fantazmagória az egész. Minden régi magyar famíliának volt valami szeszélye, hóborja, bolondsága, a mely apáról fiúra öröklődött. A Zathureczkyek a csipkekendő- legendához ragaszkodnak, mások egyéb legendákhoz. Némely famíliában nincs is már meg egyéb az ősiségből, mint a családi legenda. Minél jobban emlegetik a legendát, annál bizonyosabb a földi javaknak pusztulása. Mikor a múlttal kérkednek, a jelen sivárságait akarják leplezni. A magyar társadalom egy nagy darabja nem is
