Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-14 / 11. szám
2 NAGYBANYA 1907. márczius 14. szempontjából is betartani fogják és nem hezitálnak egymásra s a munkásokat csekély kedvezmények kilátásba helyezésével egymástól el nem csalják, hanem a megállapodásokat beosii- letesen, néha pillanatnyi anyagi káruk mellett I is megtartják és össze tartanak: a siker biztosítottnak látszik s a földbirtok révén falujához kötött munkás teljesithetlen követelésekkel elő- állani nem fog. A megállapodásoknak egy emberként való megtartásán kivül azonban igyekezzünk lehetőleg odatörekedni, hogy okszerű gazdálkodás által ! mentül kevesebb munkaerőt foglalkoztassunk. ! Ismétlem, a gazdák ellenállási ereje az j összetartásban rejlik, csak akarat kell s képesek vagyunk a javasolt megállapodásokat j betartani. Kérem tehát az összes gazdaközönséget mozgal- | műnkhöz való csatlakozásra és ha velünk saját érdekében is egyetért, a kibocsátandó aláírási ivet aláírni szíveskedjék. E felhíváshoz a magunk részéről semmi hozzáadni valónk nincs. Abból megértheti mindenki, hogy a gazdaközönség összetartásától, a megállapodásokhoz való szigorú ragaszkodásától s azoknak egyöntetű keresztül vitelétől függ, hogy a munkásosztály jogos igényeinek kielégítésével letörjük azon túlhajtott követeléseket, melyek a lelketlen konkoly hintők izgatásaiból támadnak. De ha össze nem tartunk, ha megbontjuk a most tömörnek mutatkozó ; sorokat, méltán megérdemeljük azt a szomorú sorsot, mely mindnyájunkra, j kisbirtokosokra vár. A múzeum-egyesület közgyűlése. A nagybányai múzeum-egyesület folyó ! hó 10-én, vasárnap délután 5 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését a Kaszinó helyiségében a tagok élénk részvétele és érdeklődése j mellett. A közgyűlés egész lefolyása kétségtelen \ bizonysága volt a fiatal, de életerős intézmény j izmosodásának és fokozatos fejlődésének. A gyűlésen Neubauer Ferencz bányaigaz- ! gató, egyesületi alelnök elnökölt. Megnyitó be- j szédében az őszinte részvét meleg hangján emlékezett meg az egyesület elnökéről, dr. Schönherr Gyuláról, kit súlyos betegsége akadályozott meg abban, hogy a közgyűlésen megjelenvén az elnöki tisztet betöltse. A napirend első tárgyát Schönherr Sándor h. titkár jelentése képezte. A jelentés részletesen beszámol az egyesület múlt évi történetéről, mely annyiban viszontagságosnak mondható, hogy az 1905. évi augusztus hó 10-iki tűzvész következtében hajléktalanná vált egyesületnek újból át kellett esni a sok bajjal járó és nagy anyagi áldozatot igénylő költözködés kellemetlenségein. Az egyesület azonban ezt a megrázkódtatást szerencsére kiállotta, a múzeumi gyűjtemények számára uj helyiségeket bérelt a Minorita-rend bérházában, hol a tárgyak tetszetős s a mellett szigorúan szakszerű csoportosításban kiállítva julius hó 8-án újból átadattak a nyilvánosságnak. A rendezési munkálatokat rendkívüli szorgalommal és kiváló szakértelemmel Myskovszky Ernő volt múzeumi őr végezte, kinek nagy fáradságot és sok körültekintést kívánó hivátalát, azután, midőn ő az egyesület nagy sajnálatára városunkból elköltözött, •- a választmány felkérésére mint helyettes Schönherr Sándor töltötte be. A jelentés ezután melegen emlékezik meg Gaál Lajos volt egyesületi titkár érdemeiről is, ki e minőségében több éven át ugyancsak a városunkból való végleges eltávozásáig ritka buzgalommal és ügyszeretettel szolgálta az egyesület érdekeit. Az év folyamán a múzeum anyaga 752 darab értékes tárgygyal szaporodott — és pedig jobbára ajándékozás folytán. A gyűjteményeket az uj helyiségben a megnyitás napjától 1470-en nézték meg. Az egyesület tagjainak száma 109, vagyona pedig 2092 korona. Ezután részvéttel emlékezik meg a jelentés az egyesület halottjairól, különösen Stoll Gábor kir. közjegyzőről, ki az egyesületnek egyik alapitója g ^.ső elnöke, később pedig, midőn nagy elfoglaltsága miatt az elnöki tisztről lemondott, az egyesület ügyei iránt mindig melegen érdeklődő választmányi tagja volt. A közgyűlés tagjai a nagy gonddal összeállított jelentést élénk figyelemmel hallgatták, annak minden tételét tudomásul vettek és a élet . . . Hja . . . Nem szokta a czigány a szántást, ugy-e doktor? Dezső: (ingerülten): Kérem ne használja ezt az utálatos „cibil“ kifejezést... Nem vagyok én most doktor . . . Aztán, hogy megviselt? ... Tagadom . . . Igaz, hogy tegnap várörségen voltam . . . Ilyenkor pedig az álmot úgy vesszük be, mint az orvosságot . . . minden két órában egy evőkanállal ... de ez csak katonadolog .. . föl se vesszük . . . Csak nem gondolja, hogy le akarom magam itt sajnáltaim . . . Nézzen végig rajtam. (Kihúzza magát és nyakát mereszt- geti). Bertalan (Dörmögve): Nem látok én rajtad semmit! Dezső-. (Elkeseredve): Semmit? Éppen semmit ? Bertalan: Ugyan mi a csudát bámulhatnék rajtad? Dezső: (kitörve): No hát ezt nem hittem volna magáról. Bertalan: Beszélj már! Mit kell megcsodálnom rajtad. Megteszem én szívesen! Dezső: (nyakát nyújtogatva) Itt... a nyakamon ... az Isten szerelméért, hogy nem veszi észre . . . Bertalan : (Kaczag): Vagy úgy ... Az a kis csillagocska . . . Dezső: (önérzettel): Az a két csillag . . . Bertalan: Én csak egyet látok! . . . Dezső: No igen . . . egy van az egyiken, egy meg a másikon ... az csak kettő . . . Bertalan: (Évődve): Az mégis csak egy . .. Dezső: Jól van, hát legyen egy ... De tudja-e, hogy mit jelent az? Bertalan: Ugyan ne ostobáskodjál már doktor létedre. Dezső: Mit! hogy ne ostobáskodjam ? Szeretném tudni, hogy mit akar ezzel mondani?! Még egyszer is kérdem, . . . van-e halvány sejtelme arról, hogy mi az a csillag? Bertalan: Magas katonai méltóságodnak külső jele! Meg vagy velem elégedve? Dezső: (felfuvalkodottan) Tizedes lettem, érti ? Bertalan: Tizedes ... de csak aféle czimzetes . . . Dezső: (vállvonogatva) Mi önkéntesek csak czimzetes rangot viselhetünk ... ez éppen a mi előjogunk. Bertalan : És most bizonyosan azért jöttél, hogy beszedd rajtam is a gratulácziós tizedet! Dezső: (mosolyogva) Majd erről csevegünk . . . Most még nem tartunk ott... Nézzen jól meg! . . . (föl alá jár meredt nyakkal a szobában) Hogy fest? Bertalan: Szinte besugározza a szobát. Dezső: Es észre kell venni . . . mindjárt, i ugy-e? Bertalan: Természetesen - hisz én is mindjárt észre vettem . . . Dezső: (neki fohászkodva) Kedves bácsi, nem kis dolog ez . . . Bertalan: Már hogy volna?! Hadi dicső- í ség. Katonai érdem. Dezső: (leczkéztetve): Jegyezze meg magának, hogy nyolezvan önkéntes társ közül össze- ! vissza heten kaptunk ilyet. Csak heten! Bertalan : (jóízűen) Igazán. Csak heten . . . Dezső: Tegnapelőtt történt. Valamennyien együtt voltunk az iskolában . . . Belépett a főhadnagy ur . . . egyszerre ünnepélyes csend támadt . . . Ilyen csend lehetett a nagy természetben, mikor az Ur igy szólott: legyen! És helyettes titkárnak buzgó fáradozásaiért köszönetét mondtak. Ezután Moldován László egyesületi pénz- I táros terjesztette be az 1906. évről szóló számadásokat. A bevétel 3417 korona 99 fillér, a kiadás pedig 3165 korona 07 fillér volt. A bevételek között a legnagyobb tétel az 1400 Káliami segély és a 600 K városi javadalom; a kiadások között pedig a bútorozásra és berendezkedésre fordított 1458 korona 43 fillér és a 690 korona lakásbér. A zárószámadásokat a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette s a pénztárnoknak buzgó működésének elismerése ! mellett a fölmentvényt megadta. Most előterjesztette az elnökség az 1907. évi költségelőirányzatot, mely szerint a választmány a múzeum-egyesület bevételét az állami és városi hozzájárulással, valamint egyéb jövedelmeivel együtt összesen 2972 korona 92 fillérben állapította meg; ezzel szemben 2970 kor. kiadást irányzott elő. Ebből a könyvtár gyarapítására fog esni 400 korona, a régiségtárra 300 korona, a néprajzi gyűjteményre 400 kor., bútorozási, berendezési és felszerelési kiadásokra 150 korona, kiadványokra 250 korona. Az összeg többi részét csakis csekély személyi kiadáson kivül lakásbérre és egyéb íentartási költségek fedezésére kell fordítani. A költség- előirányzatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A titkári állás betöltésére került ezután a sor. Elnök javaslatára a közgyűlés Neuberger István főgimnáziumi tanárt választotta meg, ki meleg szavakban köszönte meg megválasztását s mint jegyzőkönyvvezető azonnal el is foglalta állását. A közgyűlés a választmányt két uj taggal: Damolcos Ferencz főszolgabíróval és dr. Rencz János főgimnáziumi igazgatóval kiegészítette. A múzeumi őr ' választásáig Neubauer Ferencz alelnök, Stoll Béla és Szabó Adolf vál. tagokat küld ék ki. A közgyűlés végül a vezetőségnek sikeres működéséért elismerő köszönetét szavazott. lön! A döntő pillanat megérkezett ... A három hóig tartó, kora reggtől késő estig való irtó ! hajsza, amely káromkodással elegyes fenyegetések s büntetések közt mullott le rólunk, a mely alatt tizenhármán* megbetegedtek, egy ! pedig öngyilkossá lett, végre meghozta gyümöl- j csét. Jött a főhadnagy urunk, - mint az isteni j gondviselés, — hogy megjutalmazzon szenve- j déseinkérf! . . . olyan érzésünk támadt, mint ! Mózesnek, mikor a csipkebokor kigyult előtte . .. A főhadnagy ur volt az égő csipkéimkor . . . Es mi áhítattal csüngtünk szaván, mert tudtuk, hogy bennünket az Ígéret földjére fog vezérelni. Bertalan: (kenetesen) És micsoda igéket i hallatott? Dezső: Elmondta, hogy a gyakorlati kiképzés véget ért s az elméleti kezdetét vette. De nincs megelégedve az eredménnyel... A legtöbb ! egyéves önkéntes nem ember, hanem ostoba j állat ... A nyolezvan közt legalább hatvan le- i bunkózni való ... Az a hatvan ember is . . . i Marad húsz, akik közül ismét tizenhármat kell közönséges csimpánznak, ügyetlen kengurunak, lomha lajhárnak tekinteni ... De azért valamivel mégis különb, mint a hatvan alak . . . ellenben hét közül van kettő, akik közül az egyik elméletileg konyit a katonadolgokhoz, a másik gyakorlatilag sejt valamit . .. tudni egyik se tud semmit . . . Bertalan: Igazi kinyilatkozás volt . . . Dezső: Várjon még. A többi aféle papa- gály . . . mindent utánzó szajkó ... Az első tizedesi rangot tehát az elméleti konyitásért Boér Andor kollegám, a másikat — a gyakorlati sejtésért én kaptam, (kifeszitett mellel) Nyolezvan közül a második tizedes én . . . érti már?
