Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-28 / 9. szám
TAhSA£>AIjMI äs S25äPIHOI>AIjMI HETILAP. BHh<M árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkeszt6sáf ás kladákivitel: Erdályi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula klayvsyesidá|ábaa Is: HHr lj Mást beszél Bodóné . . . Február 27. Aki csak valamicskét ért a bajvivás magasabb művészetéhez., nagyon jól tudhatja, hogy nincs szánalmasabb látvány, mint mikor oly ellenfelek találkoznak a küzdőporondon, kiknek egyike a lovagiasság szabályainak legkorrektebb betartásával forgatja vitőrét, ezzel szemben a másik fél kétségbeesett ijedtében oly éktelen hadonázást visz végbe, hogy a páros viadalból kék foltokkal kerülnek ki a gyanútlan segédek, orvosok, szóval mindenki, csupán az ellenfél marad sértetlen, a kin pedig a legsúlyosabb sebet szándékozott a megriadt s a sarokba szorított bajvivó ejteni. Ebben a helyzetben vagyunk mi laptársunk kirohanásaival szemben. Czikkeinkben bátrak voltunk reá mutatni azon szerfölött nagy aránytalanságra, mely a takarékpénztári tisztség s a szorosabb értelemben vett városi tisztviselői kar évi javadalmazása között van s bátrak voltunk hangsúlyozni, hogy ez aránytalanságot külön jutalmakkal még fokozni, nem tartjuk megengedhetőnek. Érveléseink áttetszők, világosak s tárgyilagosak voltak s egyaránt szolgálták úgy a város, mint a tisztviselői kar egyetemének érdekét. A város érdekét szolgálták annyiban, hogyha a város csakugyan oly szánandó anyagi helyzetben van, amint azt laptársunk egyetlen egy alkalommal sem mulasztja el kiszínezni, hát mi felhívtuk a képviselőtestület figyelmét e nagylelkűen s ily ! viszonyok között nagy könnyelműséggel megszavazott jutalmakra, melyek ezer koronán jóval felüli összeggel csökkentik a város évi bevételét. A tisztviselői j kar egyetemének érdekét szolgálták soraink akkor, midőn a legteljesebb jog- I egyenlőség alapján állva, másrészt a tételt úgy állítottuk föl, hogyha pedig a j város anyagi helyzete megengedi a taka- : rékpénztári tisztség tagjainak minden különösebb indok nélkül való jutalmazását, kell, hogy legyen pénz a városi tisztviselők bonifikálására is, hiszen mindnyájan egy tisztviselői kar tagjai, mindnyájan becsülettel teljesitik kötelességeiket s mindnyájan egyformán érzik a megváltozott gazdasági s szocziális viszonyok nyomasztó terhét, sőt a városi tisztviselők, kiknek fizetése nem is arányosítható a i takarékpénztári tisztség fizetéséhez, még i türhetetlenebbiil érzik e terheket. Am, ha a város anyagi viszonyai semmi körülmények között sem engedik meg tisztviselőkarának bármi czimen való segítését, a tisztviselői kar panasz nélkül ebbe is belenyugszik, amint hogy kutya- kötelessége is belenyugodni, de akkor ne tegyen a képviselőtestület vagy bárki is külömbséget tisztviselő és tiszviselő között, valamint nem tehető külömbség katona és katona között, kik fegyveres kézzel, egyforma megpróbáltatások között állanak a vársánezokon. Azt hisszük, ez világos és elcsavarást, elferdítést nem tűrő beszéd s lehetetlennek tartjuk, hogy akadna oly elfogulatlan ember, ki igazainkat kétségbe vonná. ! Más elbírálás alá kerül azonban az, ki fél az igazsággal szembeszállani, ki I fél az érv ellen érvet szegezni, ki damaszkusi penge ellen furkosbottal hadonászik, ki vagdalkozásai közepette megsebez mindenkit, gyanútlan segédeket, gyanútlan orvosokat, csak azt nem képes j megsebezni, akit legjobban akarna. Az ily küzdelem nem nagyon lélekemelő látvány sem a küzdőfélre, sem a nézőkre. Laptársunk ehez hasonlatos küzdelmet folytat ellenünk, amidőn ügyet sem vetve ami tárgyilagos érveléseinkre, egyszóval i sem érintve azokat, tör, zúz, vág furkos- I botjával mindent, ami szeme elé akad s i nem egy ízben maga magán is súlyos j sebeket ejt. Hogy ez igy van, nehány sorral is ! bebizonyíthatjuk. Mi csupán az ellen tiltakoztunk, hogy a tisztviselői karnak csupán hét-három tagja részesittessék kivételes elbánásban. A segélyezésre vagy mindenkinek igénye van, vagy senkinek sincs igénye. Ezzel szemben laptársunk múlt Ízben is, legutóbb is azzal hozakodik elő, hogy a takarékpénztári tisztviselők jutalmazását teljesen indokoltá teszi az a szép haszon, melyet a takarékpénztár derék tisztviselői derék munkájukkal a városnak évente beszolgáltatnak. Hogy ferdítéssel senki se vádolhasson bennünket, szószerint idézzük laptársunk érvelését: „Természetesnek fogja találni a czikk- irón (ami czikkirónkon) kívül azt hiszem mindenki a takarékpénztár igazgatóságáA „Nagybanya“ tárczája. Kibékülés. Nem számítok én hosszú gyászra, Tenyer könnyre, ha meghalok. Koldus leszek a temetőn is, A mint most itten az vagyok. Múlásom szörnyű döbbenéssel Nem fog betöltni másokat, Megesik szépen, észrevétlen, Miként érd,ön az alkonyat. Mi is van abban, ha egy árva. Fakó dalost az éj befed ?- Mindössze: több egy kis halommal, S néhány kis dallal kevesebb. . . Jnknlt Ödön. Ikone. — Oroszból: Alexy E. — .... Tik-tak .... tik-tak! . . . hangzik az éj csöndjében a falióra egyhangú ketyegése. De ennek az egyhangúságnak háttere nyugtalan remegés. Mintha a rémület, valami I iszonyú várakozás kergetné ide-oda az óra- ■ ingát .... Tik-tak .... tik-tak . . . . S egyszer csak hirtelen meg fog állni. Akkor be- j következik a rémitő. Handelmann lehajtja álmos fejét. Kellemes zsibbadság vesz erőt felizgatott öntudatán. De éber füle minden legcsekélyebb neszt, minden j sóhajt felfog, melyet a fel nem tartóztatható j nyugtalan inga ketyegése kisér. Egy félelmetes álomkép kél lelkiszemei j ! elé, majd ismét eltűnik a háttérbe, elmosódik I és szétfoly .... Újra erőt vesz rajta a féle- j ! lem és ismét suttogássá válik az inga kopogása, j- Jönnek, jönnek ! Fel fognak jönni a i völgyek mélységéből, le fognak szállni a lát, hatatlan magaslatokról .... ezen ismeretlen ! ! fenyegető ellenségek. Handelmann szeretne elaludni .... Feje j I a puska hideg csövére hajlik .... Gyermeke i felsír. A felesége Riwka suttogva csittitja a kis- ! dedet. Csöndesen ringatja a bölcsőt. A házaspár tekintete találkozik. A nő pil- j lantása félve kérdez, a férfié nyugtalan. Han- delmann szeretetteljesen végig siinit felesége j kuszáit haján, majd fiacskája halvány arczát i I simogatja.- Nem, az nem lehet! - súgja felesége I fülébe. Hisz egész életünkben senkit sem bán- | I tottunk. Ártok-e valakinek a varrógépemmel? Becsületes módon keresem meg mindennapi j ; kenyeremet! Senkinek sem okozok konkurren- ! cziát. Egyetlen szabó sincs a környéken. S el- ! végre én is katona vagyok s hozzá sánta katona, kinek Liajang mellett előtték a jobb lábát .... Megkaptam a György rendjelet. Senkinek sem áll jogában hozzám nyúlnia ! Ez mind oly egyszerűnek és világosnak látszott. Rágalom lett volna mást gondolni. S ha létezne is oly törvény, mely szerint a keresztényeknek meg kellene ölniök a zsidókat s ha, amint mondják, erre felsőbbségi rendelet is volna, elvégre az emberek talán csak nem vadállatok. Handelmann felesége mellé ült az ágy szélére s igyekezett önmagával és hitvesével elhitetni, hogy fölöttük el kell múlnia a veszélynek. — Istenem, Istenem! — sóhajtozott Riwka s szomorúan rázta a fejét. Tegnap este mesélte Ivanich, hogy az alsó piaczon mindenkit kifosztottak és többeket meg is öltek. — Nem, nem, légy nyugodt! csöndesitette férje a remegő asszonyt. Az este történt, de most nemsokára főikéi a nap és eljönnek a katonák! Elnémult. Úgy rémlett Handelmannak, mintha egyszerre minden oldalról zuhogást, gyenge sistergést hallana .... Mindketten megremegtek. Arczuk megnyúlt s az ijedségtől halotthalvánnyá lett. Feszülten figyeltek a minden oldalról előtörő neszre, amelybe csittitólag vegyült az inga kopogása s a gyermek édes szuszogása.
