Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-21 / 8. szám
2 NAGYBÁNYA 1907. február 21. sem igazságot, de még csak a jóindulatnak legkisebb szikráját sem tudjuk fölfedezni. Czikkirója hasonlatos a vásott gyerekhez, kinek botot adnak a kezébe, aki ezzel mindenen végig vág, ami és aki szeme elé kerül, sőt oktalan handabandázásában néhányszor maga magán is vérző sebet ejt. Neki ront a takarékpénztár fővezetőségének, melynek csak jóakaratát ismeri el, képességeit azonban, hogy az alapítást tett régi polgárság intenczióit valóra váltsa, j határozottan kétségbe vonja; üt egyet azon főtisztviselőkön, kik a takarékpénztár igazgatóságában vagy felűgyelőbizott- j ságában ülnek, kiknek valóban lelkiisme- ; retes s ügybuzgó munkásságát azzal a i nagyhangú kijelentéssel honorálja, hogy ; a takarékpénztár „legyen ment a jelenlegi közigazgatási tisztviselők mellékes jellegű funkcziójától, mert igy lehet a pénztár egy jó mellékjövedelmi forrás az ott mellékesen alkalmazottaknak, de nem lehet támasza és erősítője a város gerinczét alkotni hivatott ősi polgárság anyagi s ezt követőleg erkölcsi ereje biztosításának a városi tisztviselői kart meg egye- ! nesen szétszedi, de hogy még se fájjon j nekik annyira a kirívó méltatlanság s igaztalanság, mindjárt meg is vigasztalja: lesz nekik is, csak várjanak, mig egy-két ember kidől közülök, „akkor kevesebb létszámmal többet fognak tudni teremteni s a kevesebb létszám több jövedelmet fog juttatni a megmaradottaknak.“ Valóban nem tudjuk, hogy e galima- tiasban (nincs erre még jó magyaros kifejezés sem) az ízléstelenség vagy a rosz- akarat-e nagyobb? Mert azt látjuk, hogy mindkét jeles kvalitása piramidalis magasságú! A leány féltestével kihajol a kasszából, egészen közel a férfihoz. így susognak. Gábor ur elfordul tőlük azzal a szándékkal, hogy újságjaiba temetkezik. Nem sikerül. Szemét i visszavonza az a kép. Talán neki van igaza, j Vagy ha sokat vizsgálódnék is, megismerheti egyik ember, mi lakik a másikban? Mindenképpen lutri az. Vagy sikerül, vagy nem sikerül. Ennyi az egész. A leány díszes vázába rendezi a márványpulton a piros szekfüket. A férfi is, 5 is elvesznek Gábor ur szeme elől a csokor mögött. Virágos fal mögött vesznek el s Gábor ur elszomorodik. Talán azért, mert nem látja őket. | Vagy egyébért? Az ég tudná megmondani. Ez délután történt. Este vacsora után ; pedig Gábor ur minden eddigi rend és szokás ellenére visszament a kávéházba. Úgy hagyta a fiatalokat, elveszve a piros szekfübokor mögött. Ez a kép vonzotta vissza. Látni akarta őket. Az agglegények szeszélyesek, mint a vén kisasszonyok. Vannak ilyen bogaraik. A leány még mindig ott ült a kasszában. De a vőlegény hiányzott. Gábor ur elégedetlenül ült le karosszékébe. Mogorván rendelte meg pikolóját. Némi családias fölmelegedést várt attól, hogy a szerelmes párt együtt lássa. És most ridegnek, elhagyatottnak tűnt fel előtte a kávéház. De a leány mintha nem unatkoznék s nem nagyon érezné a vőlegény hiányát. Mosolygó arcza bibor vörös. Gábor ur a régi jó időkből emlékezett rá, hogy a szerelmes nők szoktak igy kipirulni, amikor azt látják, akinek szivüket ajándékozták. Csillámló szeme bizalmas, kedveskedő sunyitással gyakran száll jobbra mindig ugyanahoz az asztalhoz. Gábor ur követi a pillantás irányát. S a tekintetét egyszerre lefogja, leköti, lenyűgözi — egy piros szekfü. Egy piros szekfü, mely onnan származik, a márványpulton álló nagy csokorból, most pedig hivalkodva ékíti egy csinos huszártiszt attilláját. Gábor ur haragosan szív egyet a szivarján: — Úgy kell neki! ! ! Ha nadrágot venne, jobban meggondolná ! * Es kétségbeejtően zavarban vagyunk, hogy mi szükség volt e galimatias megírására? A mi érvelésünk, melylyel a nyomasztó helyzettel küzdő városi tisztviselők érdekeinek védelmére keltünk, világosan áttetsző s az igazság erejével meggyőző. A mi toliunkat nem az irigység, nem is a roszakarat vezette, amidőn reá mutattunk azon aránytalanságra, mely a takarékpénztári s városi tisztviselők fizetése között van, hanem az egyenlőségen alapuló igazságérzet. Ez aránytalanságot külön jutalmakkal még jobban fokozni akkor, amidőn a városi tiszviselők drágasági pótlék megszavazása iránt beadott kérelmén a képviselőtestület szó nélkül átsuhant, nem tartottuk sem méltányosnak, sem igazságosnak, sem megengedhetőnek. A tételt tehát úgy állítottuk fel, hogy egy és ugyanazon tiszti karnak vagy minden tagja részesül jutalomban vagy drágasági pótlékban, vagy egyik tagja sem. Ez az egyenlőség s igazságosság szempontjából csak nem kifogásolható ? Vagy van pénz az összes jutalmazására vagy nincsen! Ha van, kapjon az összes, ha nincs, ne kapjon senki. Ez azt hisszük tiszta, kertelés nélkül való beszéd. De laptársunk ismeretlen Ezsauja másképen állítja föl a tételt. Midőn a városi tisztviselők megélhetésének könnyítéséről van szó, akkor nincs meg a fedezet, mert „a polgárság szerzési viszonya oly súlyos s jövedelmi forrása oly csekély, hogy ha vizsgáljuk az egyes családok állapotát, látjuk, hogy alig bírják fentartani magukat s általánosságban ősi lakosságunk a vagyoni ^elerőtlenedés látszatát viseli magán. 0 tőlük kívánni fizetésemelést lehetetlen.“ Bár túlzottak ez állítások s bár iparos polgártársunk egy nagy, tekintélyes kontingense különb anyagi helyzetben van, mint akármelyik főtisztviselő, kiknek évtizedekig kellett küzdeniük a diplomáért, — a maguk egészében mégis készpénznek vesszük ez állításokat. De akkor valóban nem értjük, minő Pál-fordulást csinál czikkiró akkor, amidőn elismeri, hogy „a takarékpénztári tisztség más pénztári viszonyokhoz képest igen kis javadalomban részesül s igy a múlt évi nagyobb munka a jutalmazásokat teljesen indokolja.“ Hogyan, hát a midőn a főtisztviselőknél s tisztviselőknél amúgy is nagyobb javadalmazásu takarékpénztári tisztviselők jutalmazásáról van szó, mindjárt van fedezet s a polgárság szerzési viszonya már nem súlyos s ősi lakosságunk már nem viseli magán az elerőtlenedés látszatát? Vagy a takarékpénztári vagyon nem városi vagyon, nem a polgárság, ez ősi lakosság vagyona, hanem külön í kassza elszámolását képezi, melynek jutal- j mák gyanánt való nagylelkű megszava- I zását a város anyagilag nem érzi meg? Hát a takarékpénztár jövedelme nem oly annyagi erőforrása a városnak, mint bármely más jövedelme? Elhisszük, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár tisztviselőihez mérten a városi takarékpénztári tisztvisők igen kis javadalomban részesülnek, de fizetésüket arányosítsuk a nagybányai Kereskedelmi Bank vagy Részvénytakarékpénztár velük egyvívásu tisztviselőihez, vájjon miben maradnak el fizetés tekintetében emezek fizetései mögött? Ellenkezőleg, jóval túlszárnyalják őket. Vagy talán munkásságuk van tulon túl igénybe véve ? A takarékpénztár ügyeit jelenleg öt tisztviselő intézi s mi emlékezünk egy kiváló s a pénzkezelés minden ágát ismerő kapaczitás, Stoll Béla szavaira, midőn állitá, hogy ő a takarék- pénztár ügyeit három tisztviselővel a legpontosabban képes lebonyolítani. De azzal sem vagyunk tisztában, mi volt az a múlt évi nagyobb munka ? Szeretnék, ha erre nézve is felvilágosítást nyernénk, mert mi a rendes ügymeneten kívül semmi rendkívüli munkáról nem tudunk. Nem szívesen megyünk bele ily részletek megvilágositásába, de kénysze- rittettünk arra, hogy a czikkiró lehetetlen állásfoglalását kimutathassuk. S ismételjük, hogy mi legkevésbbé sem vonjuk kétségbe a takarékpénztári tisztség érdemeit, ügybuzgóságát, de mi az egyenlőség alapján állunk eltántoritha- tatlanul. Ha a tisztikar bármely tagja, mint czikkiró sorai közül bántóan kirí a gyanúsítás, nem teljesiti úgy a kötelességét, amint az tőle a közönség érdekében is elvárható, de amit már eleve is kétségbe vonunk, a képviselőtestületnek módjában áll akár fegyelmi utón is rászorítani a mulasztó tisztviselőt kötelessége teljesítésére, de exkluzive gyakorolt jatalmak adásával nem fogunk kötelességtudó tisztikart teremteni. A jutalomban vagy drágasági pótlékban vagy az összes tisztviselők fognak részesülni vagy senki s ez esetben a városi tisztviselők az egyenlőség alapján állva a takarékpénztári tisztviselőkkel együttesen leshetik, hogy mikor dől ki majd valaki soraik közül, esetleg özvegyet s árvákat is hagyva maguk után, hogy czikkiró lélekemelő felfogása és nagylelkűsége szerint majd „kevesebb létszámmal többet teremthessenek“ s a kevesebb létszám folytán, helyesebben tisztviselőtársaik holttestein keresztül több jövedelemhez juthassanak. Egyébként nagy tévedésben van czikkiró. A takarékpénztár választmánya nem teljesen „Önálló hatáskörű kirendeltség“ s a jutalmazás kérdésében nem a választmányé volt az utolsó szó. Védekezési naptár. — Közli: Vásárhelyi Qyula — Gyümölcsöseinket, különösen az alma és körtefáinkat fenyegető veszedelmek: gombák, rovarok, élősdiek stb. arra indítottak engem, hogy dióhéjban egy védekezési naptárt állítsak össze e veszedelmek elhárítására, hiszen maholnap odajutunk, hogy gyümölcsfáink virágzanak ugyan, részben meg is kötnek, de amikor eljő az ősz, gyümölcsünk alig marad. Még azok között is, amiket idő előtt leszedünk, nagyon csekély féregmentes alma vagy körte marad eladásra. Azért szólók idő előtti leszedésről, mert sajnos, de nálunk nagyon is megszokott dolog, hogy a termést, különösen az almatermést megmentsék, idő előtt leszedik, nem törődvén azzal, hogy a korai leszedés a gyümölcs minőségére és Ízletességére igen káros befolyással van. Hogy tehát gyümölcsöseinket, különösen alma és körtetermésünket a fenyegető veszedelmektől megóvjuk, legyen szabad tapasztalataimat az alábbi sorokban előadnom s figyelmeztetnem gazdatársaimat, hogy az egyes hónapokban minő védekezési munkálatokat kell teljesítenünk.
