Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-07 / 6. szám
2 NAGYBANYA 1907. február 7. A Kereskedelmi Bank. A Kereskedelmi Bank agilis igazgatója: Moldován László, a napokban tartott igazgatósági ülésen terjesztette elő igazgatói jelentését. Lapunk olvasóinak vélünk szolgálatot tenni, midőn e jelentést, mely e pénzintézet szakavatott vezetéséről és szép felvirágozásáról tesz tanúságot, egész terjedelmében közreadjuk. Az igazgatói jelentés igy hangzik: Intézetünk 1906. évi zárszámadásainak beterjesztésével kapcsolatosan üzleti jelentésünket az alábbiakban van szerencsénk a t. közgyűlés elé terjeszteni. Intézetünk erkölcsi és anyagi ereje évről- évre fokozatos fejlődés alatt áll, ami számszerűen kifejezve: 100.000 korona betét emelkedéssel, ami az intézet iránti bizalom kifejezése, 5800 korona üzleti nyereség többletben nyer kifejezést az 1905. évi eredményhez arányosítva. Betét-állományunk 346.000 koronát tesz ki, melynek nyugodt, stabil jellege megengedhetővé tette, hogy abból kötvény-állományunkat növeljük, melynek legnagyobb része bekebelezve lévén, a betevők érdekeinek megfelelő elhelyezést ez által vélünk legjobban szolgálni. Váltó-állományunk csekély emelkedést tüntet ki s 270.000 korona van ezen számlán elhelyezve; ezzel szemben visszleszámitolás alatt annak nem egészen egyötödrésze áll, úgy, hogy bármely nagyobb pénzösszeg szükséglete esetén váltóanyag bőven áll rendelkezésünkre, hogy hitelünk igénybe vételével azt előteremthessük. Kétes követelések leírására 3417 korona 88 fillért hozunk javaslatba, mely számlára az 1906. év folyamán a régebbi leírásokból befolyt I 2762 korona 12 fillér s igy csak 655 korona 76 j fillér leírást kellett beállítanunk az 1906 év j terhére. Előre vett kamatokkal 4000 koronával ter- I heltük meg az 1906 év mérlegét, 1000 koronával többel, mint 1905 évit. Megnyugvással jelenthetjük, hogy a már régen felszámolt „Műmalom és szeszgyár részvénytársaság■“ tartozásait méltányos alapon ez év folyamán teljesen sikerült lebonyolítanunk s most már a régebben 110.000 koronára felszaporodott tartozás nagyrészt a kezesek által ugyan, de teljes kiegyenlítést nyert pénztárunknál. Üzleti számadásaink egyenlege, mint tiszta nyereményt 13.816 korona 59 fillért tüntet fel, melynek felosztására vonatkozólag a felügyelőbizottsággal egyetértőleg a következő javaslatot teszszük: Adassák a tartaléknak 10 százalék helyett 4000 korona; 1500 részvényre osztalék ä 5 kor. 7500 korona; jutalékokra 2316 korona 59 fillér; összesen 13.816 korona 59 fillér. Az osztalék kifizetésének határidejét 1907 év április elsejétől hozzuk javaslatba. Súlyos vesztesség érte intézetünket Robelly Lajos nyug. m. kir. honvédszázadosnak, intézetünk egyik alapitója s megalakulásától kezdve pénztárosának 1906. évi julius hó 19-én történt elhalálozásával. Intézetünk az igaz embert, vagyonának hű őrét s egyik legmunkásabb tagját vesztette el az elhunytban s érdemeiről mindenkori hálás kegyelettel emlékezik meg. Alapszabályzatunk 70. §-a értelmében Nagy János, Pokol Elek és Szász József igazgatóságunk tagjainak mandátuma lejárt, akiknek megüresedett állása, valamint az igazgatóság esetleges kiegészítése ezen közgyűlés feladata leend; megjegyezvén, hogy a kilépő tag az alapszabály szerint újból megválasztható. A felügyelő-bizottság három éves mandátuma szintén lejárt s annak megválasztása a tárgysorozatba szintén fel van véve. Ez alkalommal hozzuk a t. közgyűlés tudomására, hogy az év folyamán megüresedett pénztárnoki állásra Bátory Gusztáv, igazgatóságunk tagja lett megválasztva, akinek az alap- szabályzatunk 101. §-a értelmében az igazgatóságból ki kellett lépnie. Hálás köszönettel emlékezünk meg e helyen az Osztrák-Magyar Bank szatmári vezetőségének nagybecsű támogatásáról, jóindulatú s hasznos tanácsairól, melynek keresztül vezetése és alkalmazása intézetünk agilitását s kintlevőségeink biztonságát vannak hivatva előmozdítani, melynek eredménye, hogy kintlevőségeink után átlag 7% jövedelem folyt be. Vidékünk magán bányászatának fejlesztését igazgatóságunk szívesen mozdítja elő s Borpatak, Láposbánya és Misztbánya bányászatával élénk üzleti összeköttetésbe hozta pénztárunkat. Tisztelettel kérjük jelentésünket tudomásul venni s a felügyelő-bizottság által is felülvizsgált és helyesnek talált számadásainkat jóváhagyólag megállapítani és részünkre a felment- vényt megadni méltóztassék. Az ev. ref. egyház batyubálja. Csodálatos művész a jókedvű farsang: álmokat tud belévarázsolni a komor valóságba. Az élet szürke hatalmas vásznára egy-egy éjjel csak odavet színes képeket, melyeknek látása édes rabságba, gyönyörűségbe nyűgözi lelkünket. Nincs olyan kodak a világon, amelyik egy ilyen képet reprodukálni tudna, bírja bár a festékek összes színező erejét. A jókedv ragyogó elevenségét nem lehet papírra vetni. Azt csak megalkotni tudja az olyan bohémlelkü művész, mint a farsang, akinek a lelke örökösen a könnyelműség arany napsugaraiban fürdik. Hogy a jókedv nagymestere hogy teremtette meg a legutóbbi mester-alkotását, kilestük. Belépislantottunk atelierjébe. Ráparancsolt aczélizmu szolgájára, a képzelődésre, hogy állítsa meg forgásában az idő malomkerekét és forgassa vissza egy századra való forgással s csak azután engedje ismét útnak. A szolga engedelmeskedett, hatalmas erejével egymásután hajtotta végre a parancsokat. Amikorra a kerék ott mozgott százados régi forgásában, a legszebbik farsang utat kileste a mester s markáns vonásokban azt dobta ide elibénk: egy farsangi estét a sokat emlegetett régi jó időkből, hol a fehér asztalok felett igazában tiszta, patyolat fehér a jókedv, az asztalokon aranytiszta, érintetlen szőlőnedü gyöngyözik. Az ev. ref. egyház, mint családapa hívta meg e hó 2-iki házi mulatságára a város közönségét. Az egyház méltán büszke lehet asszonyaira és leányaira. Gazdasszonyi szerepükben igazán nem vallottak szégyent. Büszke megelégedéssel simogathatják meg homlokukat, dicséretes munkát végeztek nagyon. A „Polgári-Kör“ három szintén érdemes volna kutatni. Börvely határában is szerettem volna ásatni, de különféle körülmények meggátolták szándékomat. Átjöttem azután a Szamos innenső oldalára, a hol azonban a szeptember derekán beállott esőzések gátolták az ásatásokat. Nem tehettem egyebet, mint utazásom közben figyelemmel kisérni a terepviszonyokat, miközben meggyőződtem arról, hogy e területen a Tiszától a Szamosig, le egész Szatmár vidékéig és oldalt a Paládokig az u. n. Kunhalmoknak (őrhalmok) egész rendszeres lánczolata vonul végig, itt-ott, egyik másik nagyobb őrhalom tájékán, mesterségesen emelt, de laposabb dombokkal. tehát tanyahelyekkel, mind megannyi bizonyítéka annak, hogy e területek az ősidőkben megült helyek voltak. Homokon ismét alkalmam volt ásatni, csakhogy - sajnos - rigolirozott, tehát már feldúlt területen, egy kiszáradt ér partján, Homok és Mikola között. Mindazonáltal az eredmény kielégítő volt, mert is három korszaknak, kő- bronz- és népvándorlás korának a nyomait állapíthattam meg. Egy innen előkerült teljesen ép népvándorlás korabeli kis füles csésze, egyike a legszebbeknek a maga nemében. Darnón a La Taine-korszakot állapíthattam meg, több már előbb itt talált és a korszakot (Krisztus előtt 1000 — 1500 év) jellemző díszes, színes gyöngyben. Porczelánszerü anyaguk minőségét a tudósoknak még máig sem sikerült pontosan megállapítani. E mogyorónagyságu gyöngyök kivitele és diszitési módja, a színek beolvasztásával, már előrehaladott kultúrára vall. A legérdekesebb leletek egyike kétségkívül az aranyosmedgyesi. Itt az Aranyosmedgyestől Patóháza felé induló ut baloldalán ásattam, a Szinér patakon átvezető kőhíd melletti emelkedésen. Itt is mind a három korszakot megtaláltam és nem tudnám meghatározni, hogy melyik korszak mutatkozott a legérdekesebbeknek ? A kőkorszakból ősszarvas agancsaiból készült balták, fejszék, csákányszerü eszközök, kővésők, stb. kerültek elő és egy óriási gabonatartó cserépedény törmelékei között, nagymennyiségű pörkölt búza, melynek minden egyes szeme tisztán felismerhető. A bronzkorból és a nép- vándorlás korából számos érdekes, jellemző alakú és díszítésű cserépedény stb. Kisebb eredménynyel folytattam az ásatást Sárközön, a báró Vécsey-féle uradalom u. n. dinnyésén a Margit hídnál, ahol kővésők és kőgyaluk kerültek felszínre. Találtunk azonban más területen bronzkarpereczet és kőbuzogányt is. Azután Apán ásattam, a hol több kő- és bronzkori telepre bukkantam, de érdekesebb lelet nem került elő, egy napon szép, teljesen ép szerpentinből készült kővésőt kivéve, melyet az egyik munkás elcsent, de később mégis megkerült. Itt veszett el két ökölnyi nagyságú nuczleus, vagyis kőmag, obsidiánból, melyből a kőkori ember nyil- és dárdahegyét, sőt kését js pattogtatta. A Szinérváralja határában végzett ásatások nehány, e vármegyében szokatlan alakú gömbölyű, kb. ludtojás nagyságú hálónehezéket hoztak felszínre. Itt különösen a kő- és bronzkor volt képviselve. Lényegesebb lelet nem került elé. A hegyek között nem ásattam. Felsőbányán azonban megtudtam, hogy ott a római bányászat nyomaira bukkantak. Biztos, hogy a közeli Erdély római telepesei vetettek ki ide egy bányász rajt. Somkut vidékén meddőnek látszott az ez irányú kutatás és igy csak Hosszufalu, illetőleg Kisfentős határában ásattam, a hol tartós és erős zápor gátolta meg az ásatások folytatását. A kb. fél napig tartott ásatás azonban két ritka szép és érdekes, sgrafittomódon díszített cseréptöredéken kívül, egy rendkívül ritka darabot eredményezett. Ez egy cserépedénynek a füle. Egy ember felső testét ábrázolja, kezdetleges kidolgozásban, de nagyon érdekesen díszítve. Ehhez hasonló, de kevésbbé szép edényfület talált Schivlieman tanár, a hires régész, Trója ásatása alkalmával és azt az ez ásatásokról irt munkájában közli is. Innen kezdve Pribékfalván, Erdőszádán, Barlafalun át egész Pettyénig, az ősembernek minden nyoma megszűnik ezen a vonalon, melyet a Bikk hegységtől át, egész a bánya felé nyúló hegyekig, hajdan állandóan a viz járt és igy letelepülésre alkalmatlanná tett. Erdőd határában már feldúlt területen állapíthattam meg a kő- és bronzkorszakot. Mivel pedig Krasznabélteken már korrábban is kerültek elő kő- és bronzkori leletek, világos, hogy e vidék is az ősember tanyája volt. Nagykároly határában fejeztem be kutatásaimat. Itt a gencsi és a majtényi országutak között fekvő, u. n. bobádi dombot ásattam meg, mely egyike a legérdekesebb és legpontosabb őskori telepeknek. Ez lehetett a középpontja az ecsedi lápon végig és a Szamos innenső oldalán elvonuló őrhalmoknak. Valóságos földvár, nagykiterjedésü fensik, melyet hajdan minden oldalról viz vett körül. Sajnos, ezt a területet is az évszázados kultúra rontotta el a régészet nagy vesztességére, mert számításom szerint az eke mintegy 75 czentiméternyire
