Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-07 / 6. szám
1907. február 7. NAGYBANYA 3 kis szobája sem látott ilyen vendéglátást soha. Egy asztalon száz asztalról ellesett csin, ízletesség feküdt, egy asztal fölött ezer asztalra való szívből jövő gazdasszonyi kedvesség ragyogott, hogy a vendég akármelyikhez is került, a szive is, a lelke is, a szeme is jóllakott egyszeriben. Csoda-e, hogy asztalbontás után, amikor együvé folyt a három szoba minden kedvessége, a nagyterem díszes falai között olyan parázs vigasság keletkezett, amilyet Adám Józsi hegedűje se látott még. A szemre való menyecskék, a rózsa arczu leányok odabenn a fehér asztalnál mutatták meg, hogy nem veszett ki belőlük a legszebb Ősi virtus: a magyar gazdasszony. A legények a parketten bizonyították, hogy belőlük se veszett ki az őserő: a szilaj, fáradhatatlan tánczos. Úgy járták a tánczok szakadatlan sorát, hogy a körülálló öregekben is felpezsdült a vér. Járták, egyre növekvő tűzzel. Járták akkor is, amikor már feszegette ködös, fagyos kezével a hajnal anyó az ablakredőnyöket, hogy elriassza a mulatókat. Járták akkor is, amikor a kulcslyukakon, az ajtónyilásokon bedugta fehér fejét a reggel. A múlt idők gyönyörűséges világából visszavarázsolt képet csak nagy lassan tudta foszlányokba tépni a színek, álmok, régi, esküdt ellensége: .... . . a munka lármája. nivellálta vagyis szállította le a felszint és az e mélységig talált tárgyakat tönkretette. E telep gazdaságát legjobban bizonyitja, hogy itt több mint százféleképen díszített kő- és bronzkori cserépdarabot találtam; voltak közöttük itt-ott épek is, de aránylag kevés. Itt is leltünk agancsból készült csákányszerü eszközöket és sok minden egyebet, a többek között egy fiatal bölény szarvát és lábszárcsontját, a mi azt bizonyitja, hogy akkoriban e vidék ősrengeteg volt. Itt érdemes volna az egész területet felásatni. Rozsály is egyike a vármegye legérdekesebb pontjainak ősrégészeti szempontból. Itt bronztárgyak kerültek elő a vasútépítés alkalmával. A fél napig tartott ásatásom alkalmával is bronzrögöket és egy bronzöntő tégely töredékét találtam, a mi azt bizonyitja, hogy itt bronzöntő műhely volt. Végül nem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, a kik e régészeti kutatásaimnál, szives vendégszeretetükkel segítségemre voltak és munkámat minden lehető módon előmozdították, nevezetesen (az itt leirt ásatások sorrendjét követve.) Erkörtvélyesen Balásy József, Nagyecseden Berey József lelkész, Tyúkodon Uray Lajos, Istvándin Kende Zsig- mond cs. és kir. kamarás, Homokon Kovács Jenő és Miklós és Gödény Sándor, Aranyos- medgyesen Böszörményi Zsigmond, Sárközön báró Vécsey László, Apán Szent-Ivány Gyula, Szinérváralján Mándy Zoltán, Hosszufalun gróf Teleky László, Erdőszádán gróf Dégenfelf Sándor, Rozsályon Isaák Elemér urak és végül főtisztelendő Pásztory Árkád, kinek szives segítségével módomban volt, a Bélavárhegyen eszközölt ásatásokkal megállapítanom azt, hogy Bélavára ott soha sem volt, hanem csak egy elsánczolt tábor, melyen kívül a tatárok és magyarok között ütközet folyt le. űzéssel szerezte meg poziczióját. Hisz vétek is volna a természet adományait ki nem aknázni. A mai reális világban pedig kétszeres vétek. El hiszem — úti figura docet - József főherczegünk óriási áldozattal Alcsuthot paradicsommá változtathatta, de pl. üveggyárat ő sem csinálhatott volna ott, s ha éppen ilyet létesíteni akart, inkább jött volna Nagybányára, mint bárhová az aranykalászos rónára. Ez a természet ujja, mely a követendő utat szigorúan jelöli ki. Fölöslegesnek tartom a Nagybányán létesíthető különféle vállalatoknak gazdaságilag reánk nézve jó oldalait megvilágítani, jól tudja mindenki, hogy kereskedelmünknek, iparunknak milyen lendületet adna, de indíttatva érzem magam néhány észrevételt tenni arról, hogy lehet-e Nagybánya üdülőhely ? Legelső soraimban említett szempontból nem, soha! Hogyan keletkeznek az üdülő és fürdőhelyek ? Ez a kérdés szoros kapcsolatban áll a divattal és annak irányításával. Jó példa erre Karlsbad, Marienbad stb. Sok hazai fürdőnknek meg van ugyanazon jótékony hatása, mint pl. a Karlsbadinak, de általános nézet szerint ott biztosabb a gyógyulás már csak azért is, mert ugyanazon orvos kezeli a vendéget, akire egy főherczeg vagy pláne egy koronás uralkodó is rábízza magát. így válik aztán a közönség előtt divatossá bizonyos helyek látogatása. Az egyesek szokásából általános divat lesz, a hol a többség megjelenik, örök időkre megállapítja a lakosság foglalkozását. Mikor aztán divatba vettek egyes helyeket, akkor jön a tőke, hogy a divatot kihasználja és állandósítsa. És pedig milyen nagy tőke szükséges ennek megvalósítására. Óriási területeket keli kisajátítani, e területeket utakkal behálózni, az utakat padokkal ellátni, sok helyen menházat építeni védelmül a zivatarok elöl. Alkalmas lakóhelyeket, fürdőket építeni melyeknek elengedhetlen járulékai a vízvezeték, csatornázás, világítás, melyek a helyi viszonyokhoz mérten óriási költségtöbbletekkel épitendők. És mindezek már csak akkor, ha megfelelő számú közönség látogatná Nagybányát, ha Nagybánya már divatos helylyé vált volna. Lehet-e erre a nagyon is bizonytalanra várnunk ? Remélhetjük-e, hogy majdan a divat kiaknázására rendelkezésünkre áll a megfelelő tőke ? Nem ! Legalább Nagybánya városának vagyoni viszonyairól közzétett kimutatás szerint nem. Vagy kezdjük kicsinyben, mint ama jó balatonparti atyafiak, kik csábitó prospektus- saikban közzétették, hogy fürdő-bódéik ugyan nincsenek, de vannak a parton bokrok, s azok a kiváncsi szemek elől eléggé megvédenék mindenkit. Úgy hiszem, nem vonja senki kétségbe, hogy kevés számú nyaralónkat inkább társadalmunk szeretetreméltóságának köszönhetjük, mint annak a kényelemnek és pornak, melynek nálunk kitéve vannak. Lakás, közegészségi viszonyok, főleg a viz hiánya, no meg hogy a füstről is szó essék, a fernezelyi kohó, mind egy-egy akadálya annak, hogy Nagybányát valami Tátrai vagy svájczi üdülőhöz hasonlóvá tenni iparkodjunk. Sokat halljuk gazdáinkat panaszkodni, hogy drága a napszám, a megmunkáltatás értéke majdnem eléri a termények árát. Én megfordítom a tételt: nem a napszám drága, hanem a terményeink olcsók. Az év egyik részében kénytelen a szegény nép egész évre valóját megkeresni, mert télen foglalkozása nincs. Tessék foglalkoztatni a munkást, úgy itthon marad, a gazdák mostani terhe megoszlik, mert nagyobb lesz a fogyasztás s télen is inkább keresethez juthat a szegény ember. Sok okot tudnék még felhozni azon érv ellen, mely Nagybányát iparilletményre kárhoztatná, de csak annyit mondok még, hogy szerető gondossággal lehet csak népünket a nemzetköziség ocsmány karjaiból kimenteni, hogy ezt csak az által érjük el, ha létét biztosítjuk, ha nem engedjük addig jutni, mig kenyérért ordít, mert az ilyen társadalmi mulasztások formálják a szocziálizmus nemes eszméiből az olyan torzalakot, minő a nemzetköziség. Füvessy Gyula. HÍREK. Február 6. Olvasóinkhoz. Immár az ötödik évfolyamba léptünk. Öt év is szerfölött rövid ut egy lap életében, de elég arra, hogy kihívja a bírálatot, vájjon a lap valóban hézagpoltó-e, életképes-e s főleg beváltotta-e azon ígéreteket, melyeket megindulásakor zászlajára irt ? Az a mélyen megtisztelő s valóban páratlanul álló támogatás, melyben rövid pályafutásunk alatt részünk volt, arról győzött meg bennünket, hogy helyes utón haladunk, hogy eszméink, czéljaink, törekvéseink, melyek szeretett szülőföldünk szellemi és anyagi előhaladásának előbbrevitelében csúcsosodnak ki, olvasó közönségünknél erős viszhangra találtak. Az ötödik év útjelzőjénél állva csak ismételhetjük, hogy híven, becsületesen, legjobb tehetségünkkel fogjuk szolgálni továbbra is mindazon ideálokat, melyek lapunkat életre hívták és semmi áldozattól sem fogunk visszariadni, hogy oly modern színvonalon álló lapot nyújtsunk olvasóinknak, mely a vidék legjobb orgánumaival is fölvehesse és kiállja a versenyt. Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy támogassák továbbra is és ismerőseik közt is terjesszék lapunkat, hogy nagy czéljaink szolgálatában az eszközök is rendelkezésünkre álljanak. Egyben tisztelettel kérjük azon előfizetőinket, kik hátralékban vannak, előfizetési dijaiknak szives beküldésére. Személyi hírek. Vende Aladár, a vármegyék monográfiáinak szerkesztője városunkba érkezett s a nemesi családokra vonatkozó adatgyűjtését megkezdte. — Martinyi István bányatanácsos városunkba megérkezett és hivatalos működését megkezdette. Jószágigazgatói kinevezés. Gellert Lászlót a gróf Erdődy Gyula gyömrői uradalmának felügyelőjét gróf Széchényi Miklós győri püspök az összes uradalmai jószágigazgatójává nevezte ki. Katonatiszti kinevezés. Balezer György nagybányai állami főgimnáziumi rajztanárt tartalékos hadnagygyá nevezte ki. Tisztelgés. Dr. Lovrich Gyula főorvos, takarékpénztári igazgató vasárnap ünnepelte hetvenegyedik születés napját. Ez alkalomból a nagy népszerűségnek örvendő főorvosnál testületileg tisztelgett a takarékpénztár igazgatósága. Az igazgatóság jó kivánatait Torday Imre helyettes igazgató tolmácsolta. Esküvő. Nánásy János nyomdász-segéd vasárnap vezette oltárhoz Nagy György polgártársunk kedves leányát: Mariskát. Az esküvőt a menyasszony szülői házánál fényes lakoma követte. Rákóczi-alapitvány. A nagybányai Részvénytakarékpénztár 50 korona dijat tűzött ki magyar motivumu ipari munka jutalmazására. Közgyűlés. A nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak egyesülete folyó hó 17-én tartják közgyűlésüket a Polgári-Kör termeiben. Nagybánya üdülőhely. Hogy Nagybánya városa üdülőhely, avagy iparvárossá fejlődjék-e, s hogy polgárságunk a két ellentétes irány közül melyiknek szegődjék szolgálatába, e kérdés elbírálásában csak egyenletes szempont vezérelhet bennünket, és ez az, hogy melyik hasznosabb, melyik nyújt népességünknek nagyobb előnyöket ? Szerény keretben tanulmányoztam a kérdést s arra a konklúzióra jutottam, hogy Nagybányának rendeltetése, múltja és természeti jellege az ipar terére utalja népességét. Ez az ősi bányaváros, melynek lakossága a hely térszíne miatt mezőgazdasággal nem foglalkozhatik, régi idők óta bányászat s ipar
