Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-17 / 3. szám
2 Ilyen aczélabroncsok között lehetetlen az egészséges vérkeringés, a szabad mozgás; a fejlődésre, haladásra irányuló törekvések megbénulnak s a viruló életet a satnyulás váltja föl. Az önállóság érzete hovatovább kiveszőben van s ezzel kapcsolatosan sorvad az önbizalom s az önérzet is s mind jobban tért hódit az a felfogás, hogy boldogulásunkat másoktól kell várnunk és nem a magunk tetterejében és munkájában keresnünk. Az a lealázó helyzet, mely Nagybányának fáj, fáj a többi városoknak is s érzik ők is a helyzet tarthatatlanságát. Hiszen pillantsunk bele azon elaboratumba, mely a városok múlt évben tartott országos értekezletének határozatán épült föl, nem-e megtaláljuk e memorandumban mindazon panaszokat, melyek Nagybánya mozgalmának indító okát képezték. A mi érveléseink szinte vörös fonálként húzódnak végig e memorandumon, melyből a magunk álláspontjának erősbitésére is kiemeljük a következőket: „A városok és a nagy és kis községek között oly lényeges külömbség áll fenn, hogy azok helyzete és jogi viszonya egy és ugyanazon törvényben nem rendezhető. Amennyire üdvös a községekre nézve a megye törvény- hatóságának ellenőrzési joga, ép oly hátrányos úgy a város, mint az ország közérdeke szempontjából a városokra nézve. A r. t. városok költségvetését, zárszámadásait, helyi szabályzatait, város rendezési határozatait, építkezéseit, kölcsönügyeit, vételeladásait felülvizsgálja a minden negyedévben összeülő megyei törvényhatósági közgyűlés. Ennek a máskülönben országos nagyfontosságu testületnek, amelynek a város specziális ügyei helyes megítéléséhez nincs meg a kellő tájékozottsága és amelynél az előadói tisztet egy vármegyei aljegyző végzi, aki a legtöbb esetben az illető város sajátságos szükségleteit nem ismeri, kell döntő határozatot hozni a városi képviselőtestület belügyi igazgatásának helyessége vagy helytelensége fölött. Ez nemcsak indokolatlan, de bántó is azokra a városokra nézve, amelynek tisztikara ugyanazon minősítéssel bir, mint amilyennel a vármegyei tisztviselők bírnak, azzal a külömbséggel, hogy sokkalta közvetlenebb helyi tapasztalata van az illető városok beléletét illető ügyek megítélésére és amelynek közönsége sokkalta illetékesebb minden városi reformművelet üdvös vagy káros voltának felismerésére, megértésére, mint a vármegye közönsége. De anyagilag is nagy hátránynyal jár a városokra nézve a várArkayné: (hevesen és szigorral) Le akarja tagadni, amit a két szememmel látok? György. Esküszöm asszonyom. Arkayné: Nekem ne esküdözzék! Egy szóval, kedves György, ennek a dolognak, ha úgy tetszik, sőt annak ellenére is, ha másként nem megy ... El vagyok tökélve erélyes eszközökhöz nyúlni. Ezek közül nincs kizárva a számkivetés sein a mi köreinkből, föltéve, hogy nem akar józanul gondolkozni. György: (kétségbeesetten) De asszonyom, végre is, mi hát az én bűnöm? Arkayné-. Gizi lelkiállapota aggasztó . . . én féltem ezt az asszonyt. Oh, maga rossz ember. Messzebb ment a kelleténél. Attól tartok, hogy . . . György: (hirtelen felelve) Nem, nem! Ne tartson semmitől. Arkayné: (megvető ajkbigygyesztéssel) Eh, hagyja el! Arról van szó: kész-e meghozni azt az áldozatot, amit öntől várok? György. Oh, ha módomban áll. . . Arkayné: (határozottan) Le kell arról mondania, hogy Gizinek udvaroljon. György: Hogy ne udvaroljak neki? Ennél misem könnyebb, miután eddig sem tettem . . . Mindössze is barátságos és ildomos voltam iránta. És ha most azt kívánja tőlem, hogy ezentúl durván és illetlenül hátat fordítsak neki, ezt bizony, bármennyire sajnálnám is, nem tehetném meg, mert ezzel megbántanám nemcsak őt, de még inkább a férjét, aki jó barátom! NAGYBÁNYA megye törvényhatósági bizottságának ez a felügyeleti joga, mert minden ily ügy, bármily •ürgős legyen is, ha a nyár folyamán a város részéről érdemben eldöntetett és még az évben közérdekből okvetlenül keresztülviendő volna, i késő őszig kell, hogy elheverjen, mig a vár- : megye elérkezettnek találta ^az időt, hogy az j őszi közgyűlést összehívja. Építkezésről, terv- ; rendezésről stb. ily esetben az idő előrehala- j dottsága miatt szó sem lehet többé, alkalmi j vétel árverésen stb. ki van zárva; szóval az | 1886. évi XXII. t.-cz. gyakran módfeletti kerékkötője egy gyorsabb tempóban fejlődő r. t. városnál*." A városok országos értekezlete e szerfölött visszás és tarthatatlan helyzeten úgy vél segíteni, hogy a r. t. városok megmaradnak ugyan a vármegyék keretében, de minden város közvetlenül a belügyminiszter felügyelete alatt állana, ki az ennek folytán nagy mérvben fel- szaporodó teendőit adminisztratív főispánok által látná el s közigazgatási ügyekben másodfokú hatóság nem a törvény- hatóság, hanem a közigazgatási bizottság volna. Vagyis a városok és törvényhatóságok nem subordinált, hanem coordinált tényezői volnának a közigazgatásnak. Továbbá a városok felmentendők volnának a megyei pótadók fizetése alól. Minden város lássa el a maga utait, gondoskodjék tisztikaráról s ne legyen tri- butariusa a vármegyének. „Szűnjék meg végre az az anomalia, mondja az országos értekezlet, hogy egy és ugyanegy formán képzett tisztikan al biró törvény- hatósági város aránylag sokkal kevesebb terhet viseljen, mint egy r. t. város, amelynek autonómiája ma egy összezsugoritott korcs és amelynek fejlődése elé torlaszok vannak rakva.“ Amint láthatja tehát laptársunk, bennünket is egy és ugyanazon czélok vezérelnek, mint a többi városokat; csakhogy mig a többi városok az uj városi törvény meghozatalában keresik a bajok orvoslását, addig Nagybánya elég erősnek érezvén magát régi jogai visszaszerzésére, melyeket az 1876. XX. t.-czikk oly méltatlanul kobozott el tőle, törvény- hatósággá való átalakulásában találja fel sérelmei orvoslását s haladásának, fejlődésének biztosítékait. Mozgalmának motívumai tehát nem kicsinyes, lokális jelenArkayné: El voltam erre a válaszra készülve s azt felelem György, hogy épen a férjének, aki jó barátja, tartozik ön azzal az áldozattal, hogy azt a hóbortos teremtést kiábrándítsa. György: Nem gondolnám, hogy efélére szükség volna . . . egyébiránt . . . hát mit is kell tennem? Arkayné: A dolog igen egyszerű, kedves barátom! Éejezze be azt a kis regényt, melyet Gizivel megkezdett, amelynek bonyodalmai már- már veszedelembe sodorják ... kezdjen újat... valaki mással! . . . György: Kérem, eszem ágában se volt regényt kezdeni őnagyságával ... Ha azonban mindenáron regénynek tartaná az én őszinte szimpátiámat, inelylyel őnagysága iránt viseltettem, akkor se volna zsentlemén eljárás, ezt minden indok nélkül egyszerűen megszakítani, még csak azt a külső látszatot se tartva fenn, hogy folytatása következik . . . Arkayné: Ne szavaljon édes barátom. Őnagysága igen hálás lesz ön iránt, ha visszaadja nyugalmát, ha nem viszi olyan meredélyekre, melyekről könnyen lezuhanhat. .. Őnagysága! Hah, milyen gonoszok is önök, férfiak! Egy szó annyi, mint száz: meg kell tennie! György: Igazán fogalmam sincs arról, hogy mi az, amit meg kell tennem! Árkayné: Uram-atyám! Olyan nehéz dolog valaki mást tüntetni ki egy kissé a figyelmével? Azt hiszem, elég szép asszony látogatja zsur- jainkat! . . . tőségü óhajokban, fellengző törekvésekben keresendők, hanem igenis országos jelentőségű és sürgős megoldásra váró kérdésekben, melyek megmozdították s akczióra indították az ország összes városait. Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy ha a városok országos értekezletén hozott határozatok alapján létre jő a városi törvény, az kielégítené Nagybánya igényeit is, de még ez esetben is oly mélyreható s az ország legvitálisabb érdekeit érintő kérdések sürgetik Nagybánya sz. kir. r. t. városnak törvényhatósággá való átalakulását, hogy e kérdések gyökeres megoldása elől kitérni aligha lehet. Minderről azonban a jövő czikk keretében, midőn majd tanúságot teszünk arról is, hogy városunk birtokában van mindazon eszközöknek és erőforrásoknak, melyek eleve is biztosítják, hogy Nagybánya közönsége, mint önálló törvényhatóság nemcsak kész, de képes is lesz helyét megállani. é. m ___ _______1907. január 17. Né vtelenül. Január 16. A névtelen gazemberek ismét sorompóba léptek. A névtelenség, az ismeretlenség által bástyázott és védett sánczaikból intézik piszkos s a társadalom nagy, igen nagy gyengesége folytán sokszor gyilkoló hatású támadásaikat. Szégyenkezve, pirulva Írjuk le, hogy ezek a gyalázatos orvtámadások immár valóságos orgiákat ülnek városunkban. A fedett helyekről irányított, mérgezett hegyű nyilak ütötte sebektől nincsen megvédve senki, ki a közpályán működik s kinek egyénisége már kiválóságánál fogva is alkalmas czélpontul kínálkozik. A névtelen ripőkök tajtékzó expektoráczi- óinak szennyes áradata gyakorta a család szentélyéig is elér s utálatosan fertőző csöppjei nem egy ízben azon a homlokon ejtenek foltot, mely ama kis világnak büszkesége, drága kincse, mindene. A tisztesség kalózainak e gyalázatos merényleteitől nem mentes a női becsület, női tisztesség sem. Egyaránt kedves prédájuk a hitvesi jó hírnév s a leány szüztiszta pártája. Előttük nincs semmi szent, nincs semmi sérthetetlen. Kalózutjokat ledöntött oltárok jelzik: a jellem, a becsület, az erény, a tisztesség ledöntött és meggyalázott oltárai. És nyomukban titkos könytenger fakad, György: Egyetlen egyet sem ismerek, aki . . . (tekintete Arkayné merev nézésével találkozik.) Arkayné (hirtelen elkaczagja magát. Fehér fogsora kivillan ajkai közül, György úgy találja, hogy kaczagásában báj és kedvesség van, tágra nyílt szemmel bámul rá. Arkayné kihívó mo- solylyal folytatja) Igazán senki, senki se volna méltó arra, hogy ^ön, az Atléta-klub bajnoka, udvaroljon neki! Óh, hisz ez valami borzasztó! (Ismét kaczagásba tör ki, miközben fejét kaczéran horgasztja le keblére.) György: (zavarodottan) De mégis . . . úgy tetszik . . . mintha . . . Arkayné: Eszem ágában sincs találgatni. Rámnézve egészen közömbös. A fő, hogy Gizinek többé ne udvaroljon. És ha erre kész, semmi sem fog útjában állani . . . Kivetheti veszedelmes hálóját, akire akarja! . . . György: Igen, kész vagyok. Egy föltétel alatt. Arkayné: És az? György: Hogy . . . segélyemre lesz . . . Arkayné: Maga bohó ember! Kell is ehhez segítőtárs! György: Óh, ha ismerné őt . . . nem igy beszélne. Ó szigorú ... és nagyon hideg . . . Mindig bámulattal tekintettem fel rá. Fagyos és megközelithetetlen! Sose volt bátorságom közeledni felé. Pedig, higyje el, szivem mélyén mindig ő egyedül volt az ideál. Gizi, ah, ő csak játékszere volt szivemnek. Kényszerű vigasz azért, ami elérhetetlen volt számomra.
