Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-17 / 3. szám
1907. január 17. NAGYBANYA S az ártatlanul arczulütöttnek, a meghurczoltnak, a meggyalázottnak titkon elsirott könyáradata, melylyel sokszor jóhirnevét, sokszor feldúlt családi boldogságát siratja. És e mételylyel szemben tehetetlenül áll a hatóság, vergődve, ökölbe szorított kezekkel a társadalom. Nincs menekvés! A piszkos gazemberek láthatatlan várai bevehetetlenek! Es a tisztes társadalom megrettenve, szégyenkezve hátrál a kalózbanda ripőkségei elől, olyik tagja rémülten gondol arra, hogy mikor kerül reája a sor . . . Valóban, megdöbbentően szánalmas látvány! Ki mondjuk nyíltan, férfias őszinteséggel, hogy a becsületkalózok sikereinek titkát mi a társadalom gyöngeségében keressük és találjuk meg. Ha a társadalom a maga egészében nem volna elég fogékony a becsület és tisztesség e vérlázitó szenzácziói iránt, ha maga nem egyengetné a ripőkök eszelős bandájának az útját, a mérgezett hegyű nyilak hatástalanul pattannának vissza. Mert attól ugyan még senki egyéni integritásán kár nem esett, hogy valahol egy kutya megugatta. De mindjárt gyilkoló hatásúvá válik a kutyaugatás, ha ahoz azt a mesét szövik és el is hiszik, hogy valakit azért ugatott meg a kutya, mert lopni járt. Parlagi hasonlat, de nagyon találó. A kalózbandának minden támadása hitvány kutyaugatás volna csak, ha ahoz a mesét nem maga a társadalom találná ki vagy nem maga a társadalom hinné el. De sajnosán elszomorító dolog, ez igy van. A „nem zörög a kárászt“ ... példabeszédnek talán túl sok apostola van társadalmunkban s ennek csak természetes következménye, hogy a bolondlyukból fújó szélnek is nagy harasztzörgése támad. Egy-egy eszelősen irt névtelen levél végeredményében olykor lavinákat görget. A levélrezgés, melyet a névtelen levél indit, a „hullottad-e“ kérdezősködés. Ez a levél rezgés indítja meg a csodálkozás, az elszörnyü- ködés hólapdáját s a kipellengérezett személyének farizeus sajnálását, megszánását. E sajnálkozásból ered az on dit. Ez már a lavina, mely feltartóztathatlanul gördül tovább, puszti- tóan gázolva át minden becsületen, minden tisztességen. Ha tehát e rákfenét ki akarjuk irtani a társadalom testéből, a metsző kést maga a társadalom vegye a kezébe. Először is szenzá- czióra éhes idegeit metszsze ki s a névtelen leveleket olvasatlanul dobja oda, ahová valók. Farizeus szemforgatással és édeskés részvéttel a merénylet fölött ne sopánkodjék és ne sajnálkozzék senkin, hanem a névtelen gazemberek próbálkozásait, mielőbb még a hir szárnyaira bocsátaná megfelelő részvétnyilatkozatok kapcsán, maga utasítsa vissza önérzetesen, erélyesen, sziklaszilárd elhatározottsággal. Ha erre a társadalom képes, aminthogy egészséges és nem megmételyezett társadalomnak képesnek kell lennie, a nehezen gyógyítható kigyómarás azonnal kutya ugatássá válik, mely senkiben sem tesz kárt. é.Arkayné: (elpirul, szemeit zavarodottan süti le) Ej, hát kiről beszél ily lelkesülten? György: (megragadja Arkayné kezét) Önről, Matild . . . önről. Arkayné: (gyengén ellenkezve) György __ ez igazán együgyüség! György: (áradozva) És ha azt mondanám, hogy önért kész volnék minden áldozatra, hogy odadobnám életemet egy mosolyáért, s ha arra kérném, hozzon ön is áldozatot! . . . Avagy annyira terhére volna, ha ez a bolondos szív ezentúl az ön lábai elé tenné le mindazt a bámulatot, csodálatot és hódolást, amelyet eddig másra pazarolt . . . olyan nagy áldozat volna-e azt jó szívvel és némi elnézéssel fogadni? Arkayné: (nem vonja vissza kezét. Tűri, hogy György hevesen ajkaihoz emelje és csókokkal borítsa el) György! Hova gondol!? (Föláll és szédülten tesz néhány lépést) Elég volt. György (sóvár tekintetet vetve Arkayné felé, kérőn, csaknem könyörögve) Megengedi, hogy holnap ismét eljöhessek? Arkayné: (elfúló hangon) Igen, de most menjen. Isten önnel! György: (tisztelettel emeli ajkához Arkayné kezét, aztán mélyen meghajolva távozik.) Arkayné: (hosszasan és merengve néz utána) Istenem! Égy kissé... mintha messzebb mentem volna a kelleténél. (Megnyugtatja önmagát) De Gizi megvan mentve . . . Az iparos ifjúság bálja. Január 12. Az örökké vidám, örökké jókedvű Carneval herczeg ismét beköszöntött, hogy rövid pár hétre elfoglalva aranyos trónusát, átvegye korlátlan uralmát. Nótás mulatozás közben sok mindent megtudtunk a kikapós fenség kalandjaiból' s mivel mindannyiunk szemében érdekes legény őherczegsége, uralkodása első napjaiban, elárulunk egyet-mást titkaiból. Sok-sok köpenyege van őfenségének és mindannyi csillogó, színes. Mindenik köpenyének ezer zsebe van és amerre csak jár, két marokkal szórja belőlük azokat a kincseket, miket aranynyal, gyémánttal sem lehet megvásárolni: a jókedv nevető rózsáit ... a dal virágait . . . fehér leányálmok színes pillangóit . . . édes reménységek valóra válását . . . És ha őfenségének épen pajkos a kedve, a tréfacsinálástól sem riad vissza. Öreg, vén legényeket fiatal ábrándos gyerekekké varázsol, kik sóhajtva emlegetik a szerelmet s rósz verseket faragnak; máskor meg a kánoni korban járó gardedam szivébe lop egy-egy bűvös álmot, egy-egy boldogító reménységet, egy-egy kimondhatatlan édes érzést, melyek — minő kár - a hajnali szürkülettel suhannak tova. Mikor Carneval őherczegsége vidám tábor karával a bálterem tükör sima parkettjére bevonul, köpenyének még minden zsebe tele van. De jószive csakhamar kiüríti valamennyit. És őfensége üres zsebekkel csakhamar munkába fog. Top ! Zsebtolvaj lesz a pajkos fenség. De nem közönséges módon végzi munkáját, hanem mint a szépséges, modern asszonyok szokták: ezernyi ezer apró édes raffineriával. Megsar- czolja ezt is, megsarczolja azt is, belemarkol száz és száz czimen a zsebekbe és amikor ilyen módon mindenkivel megfizettette azt, amit ő adott, egy észrevétlen pillanatban kisurran a fényes bálteremből a fagyos éjszakába és fut . . . fut, mintha attól félne, hogy elveszik zsákmányát. Fut, fut a város vége felé, nyomorúságos viskók közé, hol fogvaczogva a hidegtől, nyo- I moruságos, rongyok alatt dideregnek a koldus j emberek. És e nyomorúságos viskókba dobálja be Carnevál az ő zsákmányát, melyet ott a fényes bálteremben harácsolt nótás, mulatozó, vidám emberek zsebeiből, hogy legyen jó napjuk odakünt azoknak a szegény páriáknak is . . . * Carneval herczeg szombaton, az iparos ifjúság báljával vette át pár hetes uralmát. Bevonulása nem volt szemkápráztatóan fényes, de annál bájosabb, kedvesebb. Suhogó selymek, bársonyok, gyémánt diadémok, vakitó ékszerek nem fogadták őfenségét, hanem ünneplő fehér és rózsás szinü ruhácskák, melyeknek bájos viselői örömtől kigyuladt arczczal, a boldogságtól ragyogó szemekkel és kikicsattanó életkedvvel siettek Carneval herczeg üdvözlésére. És ennél szebb fogadást képzelni is alig lehet. A fiatal, gyönyörű leánysereg szívből jött hódolatáért Carneval herczeg sem maradt adós. Útját teleszórta a jókedv rózsáival s e bűvös virágokból bőven kijutott mindenkinek. Bátran elmondhatjuk, hogy az iparos ifjúságnak aligha volt még ily sikerült mulatsága, bár az előző évek báljai is már bizonyos nimbust szereztek az iparos ifjúságnak. A fesztelen vidám hangulat s jókedv jegyében fogant meg s végződött e tánczestély s arról mindenki bizonyára a legszebb emlékekkel távozott. Nagyon kedves dolog volt, hogy senki sem feszélyezte magát azért, hogy esetleg ő érkezik meg elsőnek, hanem mindenki igyekezett első lenni s igy a Kaszinó szépen díszített termei már nyolez óra körül tömötten megtelt igen szép közönséggel. És csakhamar kezdetét vette a táncz és ropták széles jókedvvel, fáradhatatlanul. Ádám Józsi bandája derekasan működött, bár egész éjjel alig volt pihenője, még akkor is csak alig, mikor a késő téli regg bontogatni kezdé fehéres szárnyait. A rendezőség nagy aparatussal s nagy ötletességgel működött. Éáradozásaival nemcsak a bál anyagi sikerét biztosította, de megszerezte azt a fényes erkölcsi sikert is, mely a bálok sablonos tanulságait épen megfordította. Nem azokat érte a csalódás, akik jelen voltak, hanem azokat, akik elmaradtak e bálról . . . Egy pompás, minden tekintetben kitűnő mulatságtól fosztották meg magukat, A négyeseket hetven pár tánczolta. * Valamivel éjfél előtt — épen rövid szünet volt - a rikkancsoknak legbájosabb hada vonult föl. Egyszerre ellepték a táneztermet, az éttermet, az olvasót, hol a mamák húzódtak meg édes tereferére s ha lett volna még egy pár terem, bizonyára azt is elárasztották volna. Mindenki első akart lenni és csilingető, csengő hangon folyt a kinálgatás: — Tizenkettedik óra ! — Vegyenek kérem ! Nagyon érdekes! — Csak tiz krajezár kérem ! Tessék! Némelyik szeladonnak már mindenik zsebéből előkandikált az éjféli újság, de ez nem mentette meg attól, hogy még pár darabot ne vegyen. — De mikor olyan érdekes! Es valóban a Tizenkettedik óra, mely Kurucz Miklós ötletes szerkesztésében jelent meg, igen érdekes újságnak bizonyult. Látszott minden során, hogy pennás Íródeákok csinálták s az összegyűjtött érdekes masszát a szerkesztő ügyesen rendezte el. Egyszerre nagy olvasóközönsége támadt, mert az éjfeli újság ördöngős gyorsasággal már megemlékezett a tánczestély főbb mozzanatairól is s hozta a jelen voltak névsorát is. Az éjféli újságból, mely szépen emelte a bál jövedelmét, mutatóul közöljük e két kis apróságot: Álmok. Az első édes álom, Bűbájosán szövődve, Sejtésből akkor száll röppenve szét, Midőn először a parkettre lép Egy rózsás kis czipőcske. És az utolsó álom, Tán könyékből szövődve, Akkor vérzi meg a leány szivét, A parkettre, ka utoljára lép A rózsás kis czipőcske . . . Égly Mihály. Minden ember kettős életet él; egyet a valóságban s egyet gondolataiban. Kinek gondolatai szépek, ábrándosak, kívánatosak s a sors ilyen életet is juttatott számára, az az ember boldog. Kinek gondolatai sötétek, komorak, balsejtelmekkel vannak telve s élete is ily komor, az az ember boldogtalan. Kinek más az élete s mások a gondolatai, az az ember vagy csalódott vagy szerencsés ember. Dr. Vasa Gyula. HIRE k. Január 12. Szatmár új polgármestere s t. főügyésze. Szatmári levelezőnk Írja, hogy a hétfőn tartott választó közgyűlésen Szatmárnémeti polgármesterévé egyhangúlag dr. Vajay Károly t. főügyészt választották meg. Á főügyészi állásra hárman pályáztak: dr. Schönpflug Jenő, dr. Antal Sándor és dr. Veréczy Ernő. Az első szavazás alkalmával Schönpflug 35, Antal 35 és Veréczy 12 szavazatot kapott. így tehát Schönpflug és Antal között új választás volt, melynek eredménye az lett, hogy Antal dr. 43 szavazattal Schőnpflug 35 szavazata ellen föügyészszé választatott. Nyugalomba vonuló főigazgató. Kassai levelezőnk írja, hogy a kassai tankerület főigazgatója, Szieber Éde kir. tanácsos, a Ferencz József-rend lovagja nyugalomba vonul. Szieber Ede a legkiválóbb tanügyi férfiak közé tartozik s úgyszólván egész életét a tanítás és nevelés ügyének szentelte. Városunkban is széles körökben ismerik s a nagybányai állami főgimnáziumnál kifejtett főigazgatói működésével általános tiszteletet és szeretetet vívott ki magának. Utódjául dr. Zoltvány Irén benedekrendi szerzetes tanárt emlegetik, kinek kinevezése már a legközelebbi napokban várható. Hivatal vizsgálat. Porubszky Jenő, a deb- reczeni kir. Ítélőtábla elnöke Czébel Gusztáv elnöki titkár kíséretében vasárnap délután váró-
