Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-18 / 16. szám
2 NAGYBANYA 1907. április 18. sem szabad szünetelnie munkájuknak. .... Ezelőtt egy évvel megalakult nálunk is az országos tulipánszövetség nagybányai fiókja. Nagy sajnálatunkra hirt sem hallottunk azóta a nagybányai szövetségről, pedig ha valahol, úgy épen ezen a vidéken mutatkozik a leghálásabb tér hazafias működésükre. Még csak fel sem merjük tételezni, hogy szalmalánghoz hasonlatos lelkesedés volt e szövetség életrehivója s hogy most, a nehéz idők elmúltával már ne éreznék a szövetség vezetői azon ideák magasztosságát, melyeket tulipános zászlójukra Írtak. Fel ismét magasra azzal a zászlóval ! A hazafias kötelességteljesités kezdetének még csak a legkezdetén vagyunk s városunk hölgyei se maradjanak el attól a munkától, melyet a magyar hölgyek ezrei és ezrei folytatnak a magyar nemzeti állam teljes kiépítésére! Városi képviselő választás. Április 13. Városunkban szombaton, folyó hó 13-án zajlott le a képviselő választás. Ekkor töltötték be azon képviselőtestületi tagok helyeit, kik 1901. év január hó 31-én választatván meg, hat évre terjedő mandátumuk lejárt. Azon képviselőknek s a helyökre behívott póttagoknak névsora, kiknek megbízásuk lejárt, a következő: Dergáts Sándor helyére behívott póttag: Nagy Sámuel, Molnár Antal helyére behívott póttag : Troplovits Márton, dr. Weisz Ignácz, Gerdenics János, Révész János, Vida Aladár helyére behívott póttag: Soltész Elemér, Bertalan Miklós, Spiczuli Károly, Dienes Dezső i helyére behívott póttag: Rozsos István, Sürger Mihály, Csepey Ferencz, Bonis István, Jancso- vics József, Smit Sándor helyére behívott póttag : Boda Gyula, Szerencsy József, Fábián Lajos, Bányay József, Dobi Ervin, Lakatos Ottó, Szellemy Geyza, Vásárhelyi Gyula, Bottyán Géza helyére behívott póttag: Károly Imre, Bába István helyére behívott póttag: Kovács István és Szász Lajos. Lejárt a megbízásuk még az összes pót- i tagoknak is, kivéve azokét, kik oly képviselők j helyére hivattak be, kiknek megválasztása csak j 1909-ben fog lejárni. Választandó volt tehát 24 rendes képvi- j selőtestületi tag és 14 póttag. A törvényhatóság által kiküldött választási én nevemet neki, és elbocsát! Az én emlékemmel búcsúzz tőle, meglásd, nem akar többé látni. Úgy teszek. Az ő nevével búcsúzom öntől örökre. Mert hiszem, hogy ezután a levelem után nem kíván engemet látni. Olvassa végig figyelmesen amit irok! Nagyon szomorú dráma, amelynek maga a hősnője. A hőse elbukott, maga boldogan éli napjait s az a mellékalak, a kit most akart előléptetni uj hősnek, az ezzel a levéllel menti ki magát ez előléptetés elől. Maga akkor ismerkedett meg Pataky Gézával, mikor mi összevesztünk. Azután a reám nézve örökre feledhetetlen, kínos nap után, mikor rajtakaptam, hogy egy szinészszel csóko- lodzott. Én azt hittem, hogy megöl a fájdalom, maga pedig kinevetett engem és nyers, durva czinizmussal vetette oda: — Ezt előbb szerettem mint téged! Még az iskolában. Ö volt az első Rómeóm. Tizenöt éves koromban. Vagy azt hitted, hogy én huszonötéves koromig vártam a szerelemre és úgy éltem, mint valami apácza? Jól tudod, hogy nekünk szeretni .és lángolni kell. Ez már a vérünkben van! Örülj, hogy téged is szeretlek és ne csinálj komédiát! Nem csináltam. Csak ott hagytam! A pokol minden kínját magammal hoztam ebből a válásból, de azért erős tudtam maradni. Nem mentem hozzá többet. De most, hogy újra,beszéltem vele, éreztem, hogy erőm elhagy. És nyomorultul, térden állva tértem volna magához vissza, ha a szegény Géza emléke fel nem jött volna hozzám a sírból. elnök a régi gyakorlat szerint úgy intézkedett, hogy a keleti kerület választ 14 rendes és 8 póttagot; a nyugati kerület 10 rendes és 6 póttagot. Dr. Vass Gyula választási elnök pont 9 órakor megnyitván a választási aktust, a nyugati kerületben a választás vezetésére dr. Kádár Antal városi képviselőt, a keleti kerületben jegyzőül Smaregla Jánost, a nyugati kerületben pedig Halmai Imrét kéri föl. A keleti kerületben bizalmi férfiakul Ku- \ pás Mihály, Gyöngyössy Gyula, Karnis Ernő j és Sólyom Ferencz, a nyugati kerületben pedig dr. Ajtai Nagy Gábor, Virág Lajos, Csepey ' Ferencz és dr. Stoll Tibor választattak meg. Mindkét kerületben a választás igen von- ! tátottán ment, a választók nem valami nagy 1 érdeklődést tanúsítottak alkotmányos joguk ér- j vényesitése iránt, minek legkiválóbb bizonyítéka, hogy mintegy 680 szavazó közül csak 241-en szavaztak le. A hat évvel ezelőtt megejtett választáson 345 volt a szavazók száma, most tehát számuk több mint százzal csökkent. A szavazás délután négy óráig tartott s jó sok időt vett igénybe, mig a szavazatlapokat összeszámlálták, úgy, hogy a választási elnök csak este fél 7 órakor hirdethette ki az eredményt. Megválasztattak rendes képviselőkül az első vagyis keleti kerületben : Dr. Makray Mihály 123, Szerencsy József 121, Bertalan Miklós 120, Hanzulovits Kristóf 120, Rozsos István 120, Bonis István 119, Szellemy Geyza 116, Lakatos Ottó 115, Jancsovics József 111, dr. Stoll Tibor 111, Sólyom Ferencz 110, Bányay József 109, Boda Gyula 103, Kovács Gyula 101 szavazattal. jóknak : Mikó Béla 119, Gurnesevits Lajos 118, Thurzó Ferencz 118, Morvay Gyula 116, Nagy Sámuel 116, Monoky János 114, Gerdenics János 112, Bátori Gusztáv 109 szavazattal. Gurnesevits Lajos és Thurzó Ferencz póttagok, kik egyenlően 118-118 szavazatot kaptak, nemkülönben Morvay Gyula és Nagy Sámuel póttagok, kik 116 — 116 szavazatot kaptak, sorrendjét sorshúzás utján döntötték el. A második vagyis nyugati kerületben rendes képviselőkül megválasztattak: Farkas Sándor 118, Csepey Ferencz 115, Iványi Grünwald Béla 113, Szász Lajos 113, Spiczuli Károly 111, Vásárhelyi Gyula 106, Virág István 98, Kovács István 97, Steinfeld Béla 97, Dr. Ajtai Nagy Gábor 82 szavazattal. igák lettek : Kiss Lajos 113, Jég János 112, Ifj. Klemept Károly 105, Szász János 92, Heffler Ignácz 81, Iring Pál 66 szavazattal:. A választás ez eredménye szerint a képviselőtestületből, mint választott tagok kimaradtak: Nagy Sámuel, Troplovits Márton, dr. Weisz Ignácz, Gerdenits János, Révész János, Soltész Elemér, Fábián Lajos, Dobi Ervin és Károly Imre. Uj képviselőkül megválasztattak : dr. Mak- ray Mihály, Hanzulovits Kristóf, dr. Stoll Tibor, Kovács Gyula, Farkas Sándor, Iványi (Grünwald) Béla, Virág István, Steinfeld Béla és dr. Ajtai Nagy Gábor. Gurnesevits Lajos a keleti kerületben póttagnak választatott meg. Gurnesevits Lajos azonban az elmúlt év végén rendes tagja lett a képviselőtestületnek, mert Smaregla Mihály választott tagja lévén a képviselőtestületnek, rendőrfőkapitánynyá való kinevezése folytán hivatalból lett annak tagjává s igy helyére Gurnesevits Lajos póttag lépett. Dr. Fass Gyula választási elnök április hó 14-én, a választást követő napon terjesztette be az iratokat s a városi tanács még ugyanazon napon jelentést tett Szatmárvármegye alispánjához, kérve a képviselőtestületi alakuló közgyűlés sürgős összehívását, ami valószínűleg pár nap alatt meg is történik. Itt vannak a szatmári bakák. — Egy elkésett karczoUt. — Pergett a dob, harsogott a trombita. Csattogó, ütemes lépésben masírozott végig az ut- czákon egy század szatmári baka teljes hadi felszereléssel. A napbarnított, piros pozsgás legények, kik feszesen kihúzták magukat, akárcsak mikor az ezredes urinspicziroz, pompásan festettek baraczkvirágszinü parolis egyenruhájukban. A dobpergésre, kürtharsogásra, a merre a század járt, kipattantak az ablakok, kicsapódtak a kapuk s hamiskás leányszemek mosolyogMost már nem megyek. Az ő nevével búcsúzom magától. Szegény Géza, milyen őrülten szerette magát. Nem okos ember módjára, de mint egy bolond poéta, aki szerelmesen érintetlen, tiszta angyalt lát. Hányszor beszélt magáról a leg- rajongóbb szerelem hangján! Nem is szerelem volt ez, hanem imádás, rajongás. Én csak hallgattam! Nem akartam a kedvét rontani. Minek világosítottam volna fel ? Gondoltam, majd elmúlik ez az imádás és tisztán fog látni, ha felnyílik a szeme. Majd elmúlik a mámor és akkor majd kiábrándul a szeretőjéből. Mert azt hittem, hogy a szeretője volt. Azt nem tudtam, hogy ő magát másféle szerelemmel szereti, mint aminővel a szeretőnket szokás szeretni. Másféle, tisztességes szerelemmel, mely a szívben fakad és nem a vérben. Nem tudtam, hogy úgy szereti magát, mint ahogy az ember a menyasszonyát szokta szeretni. Magának természetesen tetszett ez az uj játék. Ilyen bolond udvarlója még nem volt, aki a helyett, hogy minél előbb bírni akarta volna, hát szűzies, epedő szerelemmel vette körül. Furcsa volt, uj volt a dolog. A szerelemnek ezt az uj fajtáját maga még nem próbálta. S hizelgett a hiúságának, hogy ez a szép okos fiú, úgy néz rá, mint valami szent oltárképre. Maga is adta a naiv, epedő, holdsugaras szerelmest. Jól adhatta, hiszen jó színésznő. S a dolog elég érdekes volt ahhoz, hogy érdemes legyen jól megjátszani a szerepet. Órákig elhallgatta a bohó legény szentimentális szép terveit a jövőről, a békés boldogságról, mely reájuk vár, ha majd egymásé lesznek. Erdei sétákat rendeztek, kart karba öltve, hallgatták a madarak énekét, a kakuk szavát; virágokból koszorút fontak egymás fejére s maga ábrándos, szelíd tekintettel nézett reá, mig az lángoló arczczal beszélt a szerelméről. Sokszor elbeszélte ő, hogy édes-kettesben milyen felséges gyönyörűségben volt részük. És én nem tudtam mosolygás nélkül elképzelni, hogy maga milyen áhitatos szent arczokat vághat ezeken a szokatlan találkákon. Lehet különben, hogy pillanatokra érezte is ennek a tiszta szerelemnek a jól eső hangulatát. Úgy eshetett ez magának, mint a korhely embernek a sok hevítő, lángoló ital után, egy korty kristálytiszta forrásvíz. Felüditette egy pillanatra, jól is esett, de azután megint csak elfogták a mámoros vágyak. A tiszta viz csak kevés időre hütötte le. Az alatt a kevés idő alatt, lehet, hogy felébredtek a maga lelkében is holmi szentimentális ábrándos, tiszta gondolatok s a fiatal férfi rajongó, ideális szerelme parányi időre, abban a rossz, bűnös szívben is ébresztett valami poéti- kus visszhangot. S talán magának is jól esett megtisztulni attól a sok érzéki salaktól, mely szinte bűnös, sötét patinával ^vonta be minden érzését, minden gondolatát. Érezte, hogy ez a tiszta szerelem kezdi megtisztítani a lelkét és kis időre jól érezte magát ebben a tudatban. Legalább Géza beszédjéből úgy értettem.
