Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-30 / 35. szám
tArSADAIjMI ás SZSÉPmODALMI HETIT.AP. El&fixctéil árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában la: Pótér 14, Ünnepnapok. Nem frázisképen Írjuk, de valóban ünnepszámba mentek azon napok, miket dr. Falussy Árpád, Szatmárvármegye népszerű főispánja első látogatása alkalmával városunkban töltött. Itt időzése alatt a rokonszenvnek, az együttérzésnek, a baráti vonzalomnak oly sok ragyogó megnyilatkozásával találkoztunk, hogy főispánunk ez első látogatását méltán nevezhetjük el baráti frigykötésnek, melyet e fényes történelmi múlttal biró ősi várossal s annak törhet- len hazafiságú s nagy nemzeti missiót betöltő lakosságával kötött. A főispán elhangzott beszédei tanúbizonyságai voltak annak, hogy nagyon jól ismeri városunk dicsőséges múltját, ő maga is szerfölött magasra értékeli azt a hivatást, mely e végvidéki városra a jövőben is vár s midőn szemrehányóan említette föl, hogy az előző kormányok e várossal szemben nagyon is szükkeblüek voltak, erősen hangsúlyozta, hogy ő legkedvesebb kötelességének fogja ismerni, hogy felhívja a kormány figyelmét városunkra, hogy mindent megtegyen, ami e város fejlődését, előhaladását, felvirágzását biztosítja. Midőn ez ígéretek elhangzottak, a főispán nyomatékosan kiemelte, hogy e szavait ne vegye senki sablonos Ígéreteknek. Ilyen sablonos ígéreteket talán tehettek azok a főispánok, kiket állásukon kívül semmi kötelékek nem fűztek a vármegyéhez, de ő, mint szatmárvár- megyei ember, mindig hű fia volt Szat- márvármegyének, az marad a jövőben is s ha eljő az idő, hogy a vármegye kormányzói székéről lelép, akkor sem távozik el, hanem itt marad továbbra is mi közöttünk dolgozni a vármegye felvirágzásáért. Gyönyörű, szép szavak ezek s megdönthetien manifesztácziói annak, hogy dr. Falussy Árpád a főispáni állásban nem külső díszt, nem méltóságot lát, hanem munkakört, melyet derekas, becsületes munkássággal betölteni férfias, legszentebb kötelességének ismeri. Nagybányát, e szelíd, kék hegyekkel övezett bányavárost régi idők óta Szat- vármegye gyöngyének nevezik. Beczéz- gető, bájos nevének sokszor ellene mond a valóság s mi látjuk, mi érezzük csak, hogy mennyi verejtékes küzdelmünkbe, mily sok önfeláldozást igénylő áldozat- készségünkbe kerül, hogy csak némileg is lépést tarthassunk a haladó, modem városokkal. S nagy igazság van azon főispáni szavakban, hogy az államhatalom támogatása e várossal szemben nem áll arányban azon nagyértékü szolgálatokkal, melyeket e végvidék a nemzeti állameszmének, a magyar hazának tett a múltban s fog tenni a jövőben. Az a meleg rokonszenv, baráti érzelem, mely a főispán minden beszédéből kicsillogott, felénk sugárzott, ismét felkölti a mi reményünket, hogy városunk beczéz- gető neve a jövőben talán nem lesz frázis, hanem igaz értékelője a valóságnak s Nagybánya a jövőben a virágzó, haladó városok sorában elfoglalhatja azt a helyet,- melyet történelmi múltjánál fogva méltán megérdemel! A fogadás. A főispáni pár fogadására már napok óta folytak az előkészületek s az érkezés napján városunk ünnepi díszt öltött. A házakon nemzeti trikolorokat lengetett a szél s különösen a bevonulási útvonal, a Kossuth Lajos-utcza, a Fő-tér, a Hid-utcza állott gyönyörű lobogó díszben. Már kora délután megélénkültek az utczák s a Fő-téren is nagy csoportok verődtek össze, hol a bányászzenekar az érkezés előtt térzenét adott. Alig volt négy óra, midőn valóságos nép- vándorlás indult meg a vonat felé. Fényes fogatok robogtak ki a pályaudvarra, a legtöbbjén czifra sujtásos, tarsolyos hajdú ült. A pályaudvaron, hol a fogadásra nagyszámú, előkelő közönség gyűlt össze, a díszbe öltözött csendőrség s a tűzoltóság tartotta fel a rendet. Öt óra után párperczczel robogott be a gyorsvonat az állomásra, mely a főispáni párt s kíséretét hozta. Hatalmas éljenzés hangzott fel, melynek lecsillapulta után a városi tanács élén Gellert Endre polgármester a következő szép beszéddel üdvözölte a főispáni párt: Méltóságos Főispán Ur ! Nagybánya város közönsége nevében őszinte, igaz örömmel üdvözlöm Méltóságodat és nagyon lekötelezve érezzük magunkat, hogy mindjárt első látogatása alkalmával a méltóságos Asszonynyal együtt szerencsélteti városunkat. E szerencsés körülménynek köszönhetjük, hogy azt a régi mondást, hogy Nagybánya Szatmárvármegyének gyöngye volna, egy pár napra mi is elhisszük, amig vármegyénknek egyik legszebb igaz gyöngyét falaink között rejtegethetjük. De nemcsak örömmel, hanem bizalom- mai is fogadjuk Méltóságodat; azzal a bizalommal, a melylyel kiváló képességei, nagy tettereje és munkabírása iránt viseltetünk; azzal a bizalommal, a melyet eddigi működése alatt bennünk is fölébresztett, a mi megerősíti bennünk a hitet, hogy főispáni kormányzása Szatmárvármegyére minden tekintetben eredménydús és áldásthozó leend. Adjon az Isteni Gondviselés ehhez erőt, jó egészséget Méltóságodnak; nekünk minden törekvésünk oda irányul, hogy pár napi itt tartózkodásuk alatt magukat jól és otthoni- asan érezzék ősrégi falaink között. Isten hozta, Isten éltesse Méltóságtokat! Hosszantartó éljenzés követte a szép beszédet, melyre a főispán szerfölött meleg hangon válaszolt s köszönte meg a szép fogadást. Mélyen t. Polgármester Ur! Kedves Barátom ! Mélyen t. Uraim! Valóban alig találok szavakat, hogy e szép, lelkes fogadást méltóan megköszönhessem. A „Nagybánya“ szellemes vezérczikk- irója azt irta, hogy én nagy és fényes kísérettel jövök körükbe. Láthatják, mélyen t. Uraim, hogy a nagy és fényes kiséret elmaradt, mert hiszen fényes kíséretre csak azoknak van szüksége, akik takargatni, leplezni akarnak valamit. Nekem épenséggel nincs mit! (Éljenzés.) Engem csak nehányan kisértek el azok közül, kik a nemzeti küzdelem alatt a legelső sorokban küzdöttek e vármegyében. (Éljenzés.) Baráti érzelmekkel jöttem Önök közzé, hogy megismerjem e szép várost, melyről már oly sok szépet hallottam, hogy megismerjem polgárságát, lakóit, hogy együtt dolgozzak Önökkel e szép, e ,nagy múlttal biró város felvirágoztatásán! (Éljenzés.) E meleg és lelkes fogadtatást én előlegezett bizalomnak tekintem, melyet legjobb tehetségem szerint igyekezni fogok ki is érdemelni. Legyenek meggyőződve, hogy én mindent elfogok követni e város érdekében, hogy előhaladhasson, fejlődjék és virágozzék! Még egyszer hálásan köszönöm ezt a lelkes, szép fogadtatást. (Zajos, hosszantartó éljenzés.) Farkas Sándor nyug. honvédezredes, a nagybányai függetlenségi és 48-as párt elnöke a párt nevében üdvözölte a főispánt. Szívesen jelentünk meg Méltóságod előtt, úgymond, hogy üdvözletünket tolmácsoljuk. Eddig nem volt oly főispánunk, kinek elveivel azonosithattuk volna magunkat, de most Méltóságod fogadtatásában részt venni kedves kötelességünk ! (Éljenzés.) A szives szavakra hasonló szives szavakkal válaszolt a főispán, hangsúlyozva, hogy ő minden időkben együtt érez a párttal. A főispán beszédeinek póz nélküli kereset- lensége, meleg tónusa igen nagy hatást tett a jelenvoltakra s a felhangzott lelkes, zajos éljenzések bizonyították, hogy szavai megtalálták az utat a szivekhez. A főispán kíséretében voltak: Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyző, főispáni h. titkár, kit az abszolút uralom csendőrökkel dobatott ki a hivatalából; dr. Kovács Dezső vármegyei tb. főügyész, a „Szatmárvármegye“ szerkesztője; Nemestóthi Szabó Albert vármegyei tb. ügyész, a „Szatmárvármegye“ társszerkesztője, kik a vármegyei nemzeti ellenállás szervezésében igen nagy érdemeket szereztek maguknak, továbbá Damokos Ferencz főszolgabíró, ki Sikárlóig ment a főispán elé s ott fogadta a nagybányai járás nevében. Ilosvay Aladár alispán táviratilag jelezte, hogy a közbejött akadályok miatt nem jöhet el. A fogadás alkalmával a főispánnénak Sma- regla János aljegyző gyönyörű, hatalmas csokrot nyújtott át.
