Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-09-06 / 36. szám
IV. évfolyam. 1906. szeptember bo 6. 36-ili. szám. EíSfiietési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14,---r I ni----íííííímIm i'1 TTÍmi hm------Ne mzetgazdaság és alkohol. Szeptember 5. Mindenki előtt ismeretes, hogy a mértéktelen alkoholélvezet mennyire káros. A tudomány az utolsó években most már világosan bebizonyította azt is, hogy az u. n. mértékletes szeszfogyasztás is mérhetetlen károkat okoz, úgy az egyénnek, mint az egész társadalomnak. Az elismert nagyhírű tudósok egész sora kétségbe- vonhatlan bizonyítékokkal igazolta, hogy már a mértékletes alkoholadagok is súlyosan befolyásolják az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Mivel a szeszes italok úgy mértékletes, mint mértéktelen élvezete általánosan el van terjedve és annak romboló hatása minden téren érvényesül, egészen természetes, hogy az alkoholkérdésnek nemzetgazdasági jelentősége is nagy horderejű és az alkoholizmus elleni mozgalom megvitatása elsőrendű fontossággal bir. A szeszes italokra kiadott összeg improduktív és haszontalan kiadás és mivel a népesség legnagyobb része — mondhatni 90 százaléka — kis emberből, munkásokból áll, azoknak háztartását az alkoholra fordított összeg minden haszon és előny nélkül aránytalanul megterheli. Az állam, a társadalom egyeseknek összességéből áll s igy az egyeseknek rossz gazdasági helyzete leszállítja az egész állam niveauját. Igen pontos statisztikai adatok mutatják, hogy a munkásosztály keresetének 1/-a, lli részét, sőt sok helyütt a felét adja ki szeszes italokra, tehát jóval többet, mint lakásra és élelmezésre. Ennek következménye, hogy az életviszonyok rosszabbodnak, az alkohol káros befolyása rontja a kereset és munkaképességet; szegénységet, nyomort szül. Amerikában és Angliában a hivatalos kimutatásokban a pauperizmus okai között 75 — 90%-kal, Németországban 56°/o-kal, Stockholmban 51‘7%-kal szerepel az alkoholizmus, úgy, hogy Helsingius méltán mondhatta az iszákosságot a szegénység anyjának és joggal sorolható a szocziális baj főokozói közé. Az alkoholizmus nemcsak közvetlenül rontja meg a nép jólétét és dönti az embereket nyomorba, hanem az által is, hogy tönkreteszi az egészséget, elkorcso- sitja az utódokat és közvetve s közvetlenül okozója a bűntetteknek. Az elmebetegek mintegy 60 százalékánál az alkoholizmus szerepel mint kórok, a bűntetteknek pedig töbó mint felét az alkohol hatása alatt követik el az emberek. Az államnak nemcsak az okoz kárt, hogy a szeszes italok által egészségükben, gazdasági és erkölcsi épségükben produktiv munkára képes emberek millióit veszti el, hanem az is, hogy ezeknek legnagyobb részéről az államnak vagy a társadalmi jótékonyságnak kell gondoskodnia. A szegényügy, lelenczügy, börtönök és fegy- házak, kórházak és elmegyógyintézetek, epileptikusok, gyöngeelméjüek és hülyék intézeteinek, a közrendnek fentartása mind oly kötelezettségeket ró az államra, amelynek teljesítését legnagyobb részben az alkoholizmus teszi szükségessé. Vegyük mindehhez a munkaképesség csökkenését, a balesetek óriási számát, az élettartam rövidülését s világos lesz az a borzasztó kép, amelyet az alkohol rombolása tár a figyelmes szemlélő elé. Az alkoholélvezet nemzetgazdasági kára abban is nyilvánul, hogy a népességtől óriási mennyiségű gabonát von el. Egy rossz termés valóságos nemzeti csapással ér fel és a nép mégis milliárdokat érő gabonát fogyaszt el szeszes italok alakjában s vonja azt el a táplálkozástól. A gazdasági helyzet szempontjából kell megítélni azt a viszonyt is, amely az alkoholipar és a munkaszolgáltatás, illetőleg a munkabérek között fennáll. A statisztika bizonysága szerint az alkoholipar az, mely tőkebefektetését véve tekintetbe, a legkevesebb munkásnak ad kenyeret és a legrosszabb munkabérrel köti le a munkásokat, viszont azonban a legnagyobb nyereséggel jár. Ha az alkoholra kiadott összegeket egyéb czélszerü és hasznos ipari vagy mezőgazdasági célokra fordítanák, legalább is 5 millió ember nyerne foglalkozást és ezzel meg volna könnyítve a munkanélküliség kérdésének megoldása. Mindezekkel szemben azt az ellenvetést hallani leggyakrabban, hogy az állam nem mondhat le és nem nélkülözheti a szeszadó jövedelemből befolyó milliókat. A tény pedig az, hogy minél jobb módú a nép, annál nagyobb összegeket fizet egyenes adóban s minél inkább áldoz az ivásnak, annál kisebb azok száma, A „Nagybánya“ tárczája. Jte kérdezd... Ne kérdezd, üdvünk meddig élhet ? Mi lesz, ha szivünk majd kiég ? Szerelmünk most egy örök élet, Minden kéjét oszthatja még. Csókolj, édes, még szilajabban, Hadd haljon csókra esők, ne bánd! Csak ami meghalt, halhatatlan ... Egyetlen egy ily pillanatban Évmilliókat élek át. lm' osztja illatát a rózsa, lm' nászdalt zeng a csalogány, És egy ez illat, egy e nóta Tavaszok végtelen során. Mit bánja a dal, hogy ki zengi S az illat: mily rózsán fakad, Sinmkon más fog mást ölelni ... Csókolj, öröklét üdve semmi, Ha elvész egy ily pillanat! Telekes Béla. Mese. — Irta: Géczy István. — Egy fürtös fejű ifjú lovag, nevető kék zempárral, rózsapiros arczczal, tiszta, mint szálló hópehely; szép, mint Adonis; bölcs, mint a Korán és vitéz, mint Bayard lovag, fiatal szivének rajongó lelkesedésével elindult a nagy világba, hogy lemondva minden földi hiúságról, érzéki gyönyörről, diadalra juttassa azt, ami után lelke annyira szomjuhozott, az „Igazság“-ot. Hosszú, fáradságos vándorlása közben egy idegen országba jutott, a hol szétszórt holttestek hevertek, felégetett falvak füstölögtek, mindenütt gyász és pusztulás hirdette egy lefolyt háborúnak borzalmait. Minél tovább haladt, annál több temetetlen holttetem feküdt szerteszét az országúton, árok partján, — mezőségen, mindenütt, a merre csak a szeme ellátott. Feje felett mint szakadozott terhes felhő kóválygott a hollók és dögkeselyűk tábora és ez a szálló felhő vezette őt mindig beljebb beljebb a kipusztult országba, mígnem egy csendes csillagos éjszakán rábukkant a legyőzőitek táborára. Harczedzett férfiaknak könnytelen, keményszívű asszonyok öntötték a golyót, köszörülték a kardot és buzdították a vezér nélkül csüggedőket uj harczra, egy végső küzdelemre. Itt tudta meg a vándor ifjú, hogy egy boldog, szabad kis országra ráfeküdt egy éhes nagy hatalom, hogy nyers erejével, seregeinek megszámlálhatatlan sokaságával elsöpörje a térképről ezt a szabad kis országot s dolgos kezű népét ^rabigába hajtsa, szolgaságra vesse. És az ifjú hős, lázban égő arczczal, kezébe ragadta szablyáját s magasra emelve megesküdött, ott a csillagfényes éjben, hogy diadalra viszi az eltiprott „Igazság“-ot; legyőzi a győzőt és visszavivja ennek a maroknyi népnek legdrágább kincsét, — a szabadságot! Riadót fuvatott; aztán: Hajrá, hajrá! Neki az ellennek! Mint próféta vezette a népét ütközetről-ütközetre; diadalról-diadalra. Egyik kezében halált osztó kardja, másikban a rongyos, tépett, véres zászló. Harczolt a maroknyi nép prófétája élén, hullott az ellen rakásra, mint őszi levél vihar- zugása közt, halottakkal telt meg minden talpalatnyi tér, mintha csak a végítélet napján temetővé változna át az egész nagy mindenség. De az elesettek helyén uj hadsereg támadt és a mint fogyott a hősöknek száma, úgy nőtt, mindig csak nőtt a szabadságtipró vad csorda. Egyszer aztán kiesett a próféta kezéből is a kard, földet ért a zászló, elveszett a szent ügy, legyőzték a vezért és a durva, nyers hatalom őt, az Igazság bátor hirdetőjét, lánglelkü harczosát, ledobta a tömlöcz fenekére néma kisértetek és patkányok közé. Hogy elűzze magától a kisértő árnyakat, barátságot kötött a patkányokkal, beszélgetett velők s megértették egymást. Megosztotta velük kenyerét, a melyet naponként nyújtott be egy láthatatlan kéz, a patkányok aztán hálából apró erős kis fogaikkal egy éles vasszöget rágtak ki a falból, a melylyel ő tiz hosszú esztendő nehéz munkájával akkora nyílást vágott a kőfalon, hogy kiférhetett rajta és megszabadulhatott nehéz rabságából. A haja már deresedni kezdett, aczél izmai
