Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-02 / 31. szám
A TÁH3APAT..MI £!S ®55S3?I]E10PAXjMX HETILAP. IV. évfolyam. 1900. avu.s'uosz'fc'u.s lio 31-xIsl szám. BMUetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. —I«™ ' ............ ' ___P—»Wi Sz erkesztésé# és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetlek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Pótér 14, Összeroskadunk. Augusztus 1. Részletesen foglalkoztunk már azon valóban méltatlan, lealázó és semmivel sem indokolható helyzettel, melybe az 1886. évi XXII. t.-czikk a szab. kir. rendezett tanácsú városokat sodorta akkor, midőn ugyanazon elbánásban részesíti, ugyanegy kalap alá fogja az ország legkisebb községeivel. S midőn említést tettünk arról, hogy végre a kormánykörök is meggyőződvén a helyzet tarthatatlanságáról, a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya máris foglalkozik a városi törvény kodifikálásával, megjegyeztük, hogy a városi autonómia fejlesztése is nagy lépés, de még nem minden, a mi a városok boldogulásának, haladásának s anyagi fejlődésének előföltételei közé tartozik. A kormánynak feltétlenül le. kell vennie a városok vállairól azokat a terheket is, melyek oly hallatlanul sújtják azon kötelességek teljesítésével, melyek nem városi, hanem állami funk- eziókat képeznek-. -- E kérdéssel akarunk most foglalkozni; e kérdésre akarjuk felhívni nagynevű országgyűlési képviselőnk figyelmét, hogy a városi törvény kodifikálásakor ez irányban is lehetőleg orvosoltassék a súlyos helyzet, mert ennek elmulasztása esetén a városok az egyre fokozódó terhek alatt előbb vagy utóbb, de mathematikai bizonyossággal összeroskadnak. A modern fejlődés, haladás, a köz- igazgatásnak a legszélesebb vonalakra A „Nagybánya“ tárczája. Xe sírj! Ne sírj! Az angyaloknak könyje nincs, Ha táj, ha, éget: tűrjed a sebet; A csillagot, a fűszálat tekintsd, E kettő sorsa enyhít tégedet. A csillag ég önönmagát emésztve, A fű kisarjad, - sárgul és kivesz . . . Csillag s fűszál parány a mindenségbe’ Te is közel vagy e két semmihez. Ne sírj! Parancsolj dúló szenvedélynek, Emésszenek — de láthatatlanul, Kisértő álmok báninak, hiú képek, — A káprázat sietve elvonul. Reszketve várod, lelked a szemedben . . . Egy-egy reményed veszte földre sújt, Ne mondd, hogy tűrnöd kell azt érde[metlen, A résztvevő is csak sajnálni tud. Ne sírj! E sok váz, ami rémit, áltat Egy pillanat üres szeszélye csak: Kik itt hizelgve szórják a virágot, Azért teszik, hogy ott gúnyoljanak-, Kik itt rajongva bókokat hazudnak, Sovárón nézik sötét szemedet . . . Kereszteződnek, lám az élet-utak Őrizd meg métely nélkül hitedet! való kiterjesztése hova tovább egyre jobban igénybe veszik a városokat. A felhatalmozodó bürokratikus munka csak a tiszti személyzet létszámának folytonos emelésével végezhető, még azok is, melyek a szorosan vett községi közigazgatás keretébe tartoznak; az állami köz- igazgatás közvetítéséből származó teendők ellátása pedig úgyszólván csaknem megkétszerezik a tiszti személyzetet s igy a városok közigazgatási kiadásait. A szigorúan vett állami közigazgatás funkcziói közé tartoznak: a katonai igazgatás, a közegészségügy, a közbiztonság, az adókezelés, a tanügy, a községi bíráskodás, az anyakönyvi hivatalok vezetése. Ezeket most mind a városok és községek látják el s bizony alig számbavehetö az az összeg, melylyel az állam ezen állami feladatok közvetítésének költségeihez hozzájárul. Hogy pedig ezen állami funkcziók végzése mily terhehet ró a városra, annak illusztrálására csoportosítjuk az alábbi számtételeket, melyek minden érvelésnél megg-vőzőekben s ^--egdöbbentőbben beszélnek. Nagybánya szab. kir. rendezett tanácsú városnak évenkint az anyakönyvi hivatal ellátása kerül . . . 1.050 K; Tehát Nagybánya város évente 101.466 korona kiadással közvetíti az állami közigazgatást. Horribilis összeg ez, ha meggondoljuk, hogy e kiadások nemcsak állandóak évről-évre, hanem még fokozódnak is, részben az állami közigazgatás modern fejlesztésével, részben azzal, hogy a legtöbb uj törvény végrehajtásával járó kiadásokat a községekre és városokra hárítják. Ha e kiadásokat az állam fedezi, ha e kiadásoktól a községek és városok megszabadulva, azokat már évtizedek óta saját czéljaira, kulturális, közgazdasági s humánitárius intézmények létesítésére és fejlesztésére fordíthatták volna, bizony a községek és városok túlnyomó nagy többségének nem volna oly végtelenül siralmas helyzete, mint van jelenleg. Az ország legtöbb községe és városa nem roskadoznék 50 — 100 százalékos pótadó alatt; a tehetősebb községek és városok törzsvagyona nemhogy nem apadna, de egyre szaporodnék; a szocziális kérdések nem léptek volna oly ijesztő módon előtérbe s az általános jólét folytán az ipar és kereskedelem sem sülyedhetett volna alá oly fokra, melytől az általános csődig már csak egy hajszál választja el. a tanügy.................... . . 52.000 „ a közbiztonság . . . . . 28.084 „ a közegészségügy . . . . 6.920 „ az adókezelés .... . . 6.850 „ a katonai igazgatás . . . . 2.650 „ a községi bíráskodás . . . 3.912 „ Összesen 101.466 K; Kezünkben van Szentes város, ez eminenter mezőgazdasággal foglalkozó városnak egy hivatalos kimutatása, melyből kitűnik, hogy egy olyan darab föld, melynek 100 korona a tiszta jövedelme, az állami adók, továbbá a törvényhatóságnak, a községnek, az ármentesitő társuNe sírj! . . . meglátod mily bohót mesélek, Egy régi . . . régi altató regét: Elszenderülnek: vágyak, szenvedélyek, És a szived dobogni fog — megért. Nézd a merengő éjjel koronáját, Csillag kialszik és csillag lágyul; Nézd a megújult erdő, rét virágát . . . Suttognak a múlt év virágirul. Ne sírj! a szenvedésnek van határa, A vágyak egyszer megfogamzanak, Megkönnyebbül a küzködés igája És lesznek édes, szerető szavak; Megérjük együtt azt az édes órát, Midőn szivünk, mint két galamb repes, És úgy mosolygok édes kis bohém rád, És úgy szeretlek, mit te . . . no, nevess! Gadl Mózes. Társadalmi Ítélet. (Dráma öt jelenetben.) SZEMÉLYEK: Jánosfy Béla hivatalnok. Szegő Jolán. Sándorffyné. Hidköziné. Sándorffy Lajos. Gyertyánosi Géza, Első jelenet. A szin egy szégényesen bútorozott úri szoba belseje. Mindenütt csin és rend, de a bútorok ócskák, szine- hagyottak. (Jánosfy. Jolán.) Jolán. De hallgasd meg tovább történetemet. Jánosfy. Szeretlek igazán, mélyen s hiszek neked. A multat nem kívánom bolygatni. Jolán. Múltamban nincsen szennyfolt. Szerencsétlen lettem csak, de nem züllöttem el. Mint mondám tehát, midőn apám ellenezte a Gézával leendő frigyemet, nehéz bánat borult szivemre. Szerelmes szivem közel volt a megszakadáshoz. Nem sokára elhagytam a szülei házat . . . édes szüléimét. Megszöktem Gézával. Messze vidékre mentünk és éltünk gond nélkül, édes szerelemben. De nem soká tartott boldogságom, mert néhány hét múlva Géza levert lett, szerelme mintha fogyni kezdett volna. Nem sokára anyagi gondokkal küzdöttünk, mert pénzünk elfogyott. Egy nap azzal távozott el Géza otthonról, hogy néhány napra elutazik szüleihez, akik majd őt állásba segitik s akkor megesküszünk. Ezalatt én meg az édes apámat kértem meg levélben, hogy bocsássa meg tettemet. Nem jött reá válasz. Ismét Írtam. Megint nem kaptam választ. Százszor megbántam már tettemet. Majd rettentő kinzó gondolat fészkelte magát be agyamba, az, hogy hátha Géza nem szeret, hátha csak elcsábított. Erre a gondolatra az adott tápot, hogy már tiz napja is elmúlt, hogy Géza eltávozott és egy sort sem irt. Az általa jelzett helyre írtam utána. Vissza jött a levelem azzal, hogy „címzett ismeretlen!“ Iszonyú lelki kínokat éreztem. Elvoltam hagyva,
