Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-26 / 30. szám

IV. évfolyam. 1900. Julius lio a©. 30-ili. szám. CiMtxetésí árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótér 14. A városi palota építéséhez. Julius 25. Köztudomású tény, hogy valamennyi iparágunk pang s iparosaink elkeseredett küzdelmet fejtenek ki a megélhetésért. Ezen vívódásukban nem szabad a város­nak őket magukra hagynia s tétlenül szemlélni lassú pusztulásukat! Igaz, hogy iparosainkat sok tekintet­ben érheti szemrehányás, a miért sokszor élhetetlenek, mert nem tudják az üzleti alkalmakat kellőleg kiaknázni; a miért sokszor számításaikban csalatkoznak s ezért költségvetéseik a reális alapot nélkülözik és megbízhatatlanok; a miért sokszor a munkaadón kívül eső okok miatt a szállítási határidőt betartani nem képesek; a miért sokszor a szapora garas helyett nagy summát szeretnének markolni és igy tovább, de mindezen kö­rülmények leküzdhetők ott, hol a város a maga erkölcsi súlyának latbavetésével és fokozott ellenőrzés mellett hathatós be­folyást gyakorolhat iparosaink ambíciójára, munkakészségére és produktiv munkás­ságára. Ez az alkalom pedig most kínálkozik s elszalasztása helyrepótolhatlan erkölcsi és anyagi vesztességet jelentene iparosaink részére. ✓ Építőiparosaink: a kőmivesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, bádogosok, üve­gesek, mázolok, szerelők és mások amúgy is nagy mértékben elkedvetlened- vék a múlt és jelen évi nagyobbszabásu építkezéseknél történt mellőzésük miatt A „Nagybánya“ tárczája. Modern házasság.- Irta: Holnár Gyula. ­Kendefi: Üljön le, kedves Lajos. Lajos: Köszönöm, papa. Kendefi: Sőt, ha úgy tetszik, gyújtson rá. (Szivarral kínálja) Lajos: (rágyújt) Mit kíván tőlem, kedves papa? Kendefi: Úgyszólván semmit. Igen tisz­telt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Nincs más hátra, mint megnyugtatni a lelkiismerete­met, hogy mielőtt vömmé lenne, oly dolgokról beszélgetek önnel, amilyenekről azután többé, remélem, nem. lesz szükség beszélnem . . . Lajos: Értem papa, rendelkezzék velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amely­ben lakunk, szeretik az intrikákat. Kedvencz foglalkozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Kü­lönösen felizgatja a fantáziánkat egy-egy jelen­tősebb hymen-hir. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomású lett az ön és Szerén leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsur viharos akkor­dok közt folyt le. Elsőbben arról vitatkoztak, hogy mennyi hozományt adok? Másodsorban, hogy mennyit kap ön az igen tisztelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kényszer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret ... Ön meg s ezt nem egy vonatkozásban a városnak tudják be, hogy pártoló közbenjárását j nem tapasztalták. Sajnos, úgy áll a dolog, hogy a magánosok kisebb építkezésénél a vidék olcsóbb s a falusi élet körülményeinél fogva csekélyebb bérrel megelégedő mun­kásai vétetnek igénybe, ezen az oldalon tehát helyi iparunk pártolása a rosszul felfogott magánérdek kicsinyeskedése miatt általában nem remélhető. Közép- szabású építkezésünk alig akad s ha akad is, a kontárkonkurrencia az árakat a végle­tekig lenyomja úgy, hogy a vállalkozás inkább a reklám és a foglalkozhatás ked­véért történik, mint a jövedelemért. Monumentális épületek alkotására ritkán kerül sor, de ha eddig akadt is elvétve, j helyi építőiparosaink valamennyinél hát­térbe szorultak. Nincs jogunk a magánosok privát ügyébe bele szólani, mert nincs oly argumentumunk, melynek súlya az anyagi érdek mázsás serpentyüjét még csak megbillenteni is radná! Nagyon sok minden van a világon, a mi az érzék dolga. Ha ez hiányzik, a mathematikai igazság is hiábavaló, helyes meggyőző­dést még ezzel sem lehet alkottatni. Ezt a dolgot tehát nem feszegetjük s meg­említéséért a közérdek nevében elnézést kérünk. Abba azonban jogos beleszólásunk van, hogy a városi uj palota megépíté­sének részletmunkái feltétlenül helyi építőiparosainkra bízassanak. A képviselő- testület bizottságainak lesz első feladata a kivitel lehetőségét és részleteit meg­állapítani s javaslatában apodiktikusan kimondani, hogy nemcsak egyenlő pályá­zati ajánlatok mellett, de kellő szakbeli és vagyoni garancia esetén még relative magasabb költségvetés mellett is a helyi építőiparosoknak biztosítandó az elsőbbség. Széles nagy Magyarországon mégis csak fog akadni építőmérnök, ki a palota építésének felvállalásánál az említett in- tencziókat helyeselni és megszívlelni tudja s hosszabb mérlegelés nélkül menten rájön, hogy a „sine qua non“ feltétel kitüzese a város komoly érdekének leg­elemibb követelménye. A munkálatok ily feltétlen biztosí­tása a helyi vállalat számára kétségtele­nül igen nehéz és bonyolult dolog, de épenséggel nem kivihetetlen. Érdemes azért ezen kérdést már jóelőre komoly és beható megvitatás tárgyává tenni, mert a közhangulat pulzusának lázas lük­tetése az egészségtelen állapot biztos és csalhatatlan jelzője. A teljes elkedvetle- nedés és elkeseredés agóniájába kerget- nők bele építő iparosainkat, ha kézzel­fogható, nyomós és elkerülhetetlen kény­szerhelyzet nélkül a palota építkezéseinél teljesen mellőztetnének! Ez az elkedvetlenedés pedig oly erkölcsi visszahatást szülne, mely a tár­sadalom békéjét és nyugalmát fenekestül felforgatná s a vagyoni züllés számára a talajt előkészítené. Alapos és tántorithatlan a meggyő­ződésünk, hogy a város részéről a mon­dottak tekintetében a lehető legjobb egy színésznőnek udvarol, akivel a házasság megkötése után akar tulajdonképp barátságot föntartani. E körül egész rémtörténetkék szö­vődtek, melyek szokott körutjokban végre ano­nimlevél alakjában hozzánk is eljutottak. Bizo­nyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket. Lajos: (köhög) Hm . . . Lehet . . . Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, amelyek az ön biográfi­ájával foglalkoznak a legzsengébb korától kezdve, bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányosak az adatok. De ne ijedjen meg. Eszem ágában sincs ilyen Ízetlenséggel untatni. Lajos: (föllélegzik) Nagyon kedves! Kendefi: Ez onnan van, mert egy pilla­natig se kételkedtem abban, hogy., ön ifjúságá­nak minden előjogát kimerítette. Örvendek an­nak, hogy fenékig ürítette az úgynevezett „él­vezetek poharát“; egészen jól van igy. Most aztán nyugodtan szentelheti életét komolyabb föladatoknak. _ Lajos: Én is igy fogom föl, papa. Kendefi: És ha mégis ide kérettem önt... bizonyára sejti, hogy ennek különös oka van. Egy levél akadt a többi közt, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mit tevő legyek vele. El akartam dobni szó nélkül; de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom önnek. Az első esetben nem let­tem volna lelkiismeretes apa; ebben a másik esetben azonban attól tartok, hogy kényes di­lemma elé állítom, kényszerítem arra, hogy valónak ismerjen be valamit, ami nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, amelyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos: (kényelmetlenül) Jól tette papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi: A kétféle föltevéshez még egy harmadik is járul; tudniillik, hogy rágalom az egész! . . . Ebben a harmadik föltevésben nyúj­tom önnek át ezt a levélkét . . . (levelet ad át). Lajos: (Közönyösen nyúl utána, de amint belepillant, elsápad; gyorsan átfutja a sorokat s félénken visszaadja a levelet) Alávalóság! Kendefi: (örvendezve) Mindjárt tudtam! Tehát rágalom! Lajos: (akadozva) Azaz, hogy . . . Kendefi: (megdöbbenve) Mit? Tán valami I mégis igaz belőle? Lajos: (lesütött szemmel) Annyi igaz, hogy a leány kedvesem volt. Fia született. Be­perelt; elitéltek havi húsz korona tartásdijra. Fizetem még vagy tiz évig. Azután vége. Kendefi: (Föl s alá járkál kínos izgalomban) Tehát mégis igaz! Lajos: A leány bosszút akar állani rajtam. Gyü'ölségből teszi. Énnyi az egész. Kendefi: (verejtékes homlokát törli) Ez nem egészen igy van. Ebben nem osztom a véleményét. . . Mennyit kér az a leány? Lajos: (zavartan) Igazán nem tudom . . . Sőt azt hiszem . . . Kendefi: Hiszen az mindegy. Valószínű, hogy nem kéri az egész vagyonát. Aztán meg alkudni is lehet...

Next

/
Thumbnails
Contents