Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-26 / 30. szám
IV. évfolyam. 1900. Julius lio a©. 30-ili. szám. CiMtxetésí árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótér 14. A városi palota építéséhez. Julius 25. Köztudomású tény, hogy valamennyi iparágunk pang s iparosaink elkeseredett küzdelmet fejtenek ki a megélhetésért. Ezen vívódásukban nem szabad a városnak őket magukra hagynia s tétlenül szemlélni lassú pusztulásukat! Igaz, hogy iparosainkat sok tekintetben érheti szemrehányás, a miért sokszor élhetetlenek, mert nem tudják az üzleti alkalmakat kellőleg kiaknázni; a miért sokszor számításaikban csalatkoznak s ezért költségvetéseik a reális alapot nélkülözik és megbízhatatlanok; a miért sokszor a munkaadón kívül eső okok miatt a szállítási határidőt betartani nem képesek; a miért sokszor a szapora garas helyett nagy summát szeretnének markolni és igy tovább, de mindezen körülmények leküzdhetők ott, hol a város a maga erkölcsi súlyának latbavetésével és fokozott ellenőrzés mellett hathatós befolyást gyakorolhat iparosaink ambíciójára, munkakészségére és produktiv munkásságára. Ez az alkalom pedig most kínálkozik s elszalasztása helyrepótolhatlan erkölcsi és anyagi vesztességet jelentene iparosaink részére. ✓ Építőiparosaink: a kőmivesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, bádogosok, üvegesek, mázolok, szerelők és mások amúgy is nagy mértékben elkedvetlened- vék a múlt és jelen évi nagyobbszabásu építkezéseknél történt mellőzésük miatt A „Nagybánya“ tárczája. Modern házasság.- Irta: Holnár Gyula. Kendefi: Üljön le, kedves Lajos. Lajos: Köszönöm, papa. Kendefi: Sőt, ha úgy tetszik, gyújtson rá. (Szivarral kínálja) Lajos: (rágyújt) Mit kíván tőlem, kedves papa? Kendefi: Úgyszólván semmit. Igen tisztelt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Nincs más hátra, mint megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy mielőtt vömmé lenne, oly dolgokról beszélgetek önnel, amilyenekről azután többé, remélem, nem. lesz szükség beszélnem . . . Lajos: Értem papa, rendelkezzék velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amelyben lakunk, szeretik az intrikákat. Kedvencz foglalkozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Különösen felizgatja a fantáziánkat egy-egy jelentősebb hymen-hir. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomású lett az ön és Szerén leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsur viharos akkordok közt folyt le. Elsőbben arról vitatkoztak, hogy mennyi hozományt adok? Másodsorban, hogy mennyit kap ön az igen tisztelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kényszer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret ... Ön meg s ezt nem egy vonatkozásban a városnak tudják be, hogy pártoló közbenjárását j nem tapasztalták. Sajnos, úgy áll a dolog, hogy a magánosok kisebb építkezésénél a vidék olcsóbb s a falusi élet körülményeinél fogva csekélyebb bérrel megelégedő munkásai vétetnek igénybe, ezen az oldalon tehát helyi iparunk pártolása a rosszul felfogott magánérdek kicsinyeskedése miatt általában nem remélhető. Közép- szabású építkezésünk alig akad s ha akad is, a kontárkonkurrencia az árakat a végletekig lenyomja úgy, hogy a vállalkozás inkább a reklám és a foglalkozhatás kedvéért történik, mint a jövedelemért. Monumentális épületek alkotására ritkán kerül sor, de ha eddig akadt is elvétve, j helyi építőiparosaink valamennyinél háttérbe szorultak. Nincs jogunk a magánosok privát ügyébe bele szólani, mert nincs oly argumentumunk, melynek súlya az anyagi érdek mázsás serpentyüjét még csak megbillenteni is radná! Nagyon sok minden van a világon, a mi az érzék dolga. Ha ez hiányzik, a mathematikai igazság is hiábavaló, helyes meggyőződést még ezzel sem lehet alkottatni. Ezt a dolgot tehát nem feszegetjük s megemlítéséért a közérdek nevében elnézést kérünk. Abba azonban jogos beleszólásunk van, hogy a városi uj palota megépítésének részletmunkái feltétlenül helyi építőiparosainkra bízassanak. A képviselő- testület bizottságainak lesz első feladata a kivitel lehetőségét és részleteit megállapítani s javaslatában apodiktikusan kimondani, hogy nemcsak egyenlő pályázati ajánlatok mellett, de kellő szakbeli és vagyoni garancia esetén még relative magasabb költségvetés mellett is a helyi építőiparosoknak biztosítandó az elsőbbség. Széles nagy Magyarországon mégis csak fog akadni építőmérnök, ki a palota építésének felvállalásánál az említett in- tencziókat helyeselni és megszívlelni tudja s hosszabb mérlegelés nélkül menten rájön, hogy a „sine qua non“ feltétel kitüzese a város komoly érdekének legelemibb követelménye. A munkálatok ily feltétlen biztosítása a helyi vállalat számára kétségtelenül igen nehéz és bonyolult dolog, de épenséggel nem kivihetetlen. Érdemes azért ezen kérdést már jóelőre komoly és beható megvitatás tárgyává tenni, mert a közhangulat pulzusának lázas lüktetése az egészségtelen állapot biztos és csalhatatlan jelzője. A teljes elkedvetle- nedés és elkeseredés agóniájába kerget- nők bele építő iparosainkat, ha kézzelfogható, nyomós és elkerülhetetlen kényszerhelyzet nélkül a palota építkezéseinél teljesen mellőztetnének! Ez az elkedvetlenedés pedig oly erkölcsi visszahatást szülne, mely a társadalom békéjét és nyugalmát fenekestül felforgatná s a vagyoni züllés számára a talajt előkészítené. Alapos és tántorithatlan a meggyőződésünk, hogy a város részéről a mondottak tekintetében a lehető legjobb egy színésznőnek udvarol, akivel a házasság megkötése után akar tulajdonképp barátságot föntartani. E körül egész rémtörténetkék szövődtek, melyek szokott körutjokban végre anonimlevél alakjában hozzánk is eljutottak. Bizonyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket. Lajos: (köhög) Hm . . . Lehet . . . Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, amelyek az ön biográfiájával foglalkoznak a legzsengébb korától kezdve, bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányosak az adatok. De ne ijedjen meg. Eszem ágában sincs ilyen Ízetlenséggel untatni. Lajos: (föllélegzik) Nagyon kedves! Kendefi: Ez onnan van, mert egy pillanatig se kételkedtem abban, hogy., ön ifjúságának minden előjogát kimerítette. Örvendek annak, hogy fenékig ürítette az úgynevezett „élvezetek poharát“; egészen jól van igy. Most aztán nyugodtan szentelheti életét komolyabb föladatoknak. _ Lajos: Én is igy fogom föl, papa. Kendefi: És ha mégis ide kérettem önt... bizonyára sejti, hogy ennek különös oka van. Egy levél akadt a többi közt, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mit tevő legyek vele. El akartam dobni szó nélkül; de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom önnek. Az első esetben nem lettem volna lelkiismeretes apa; ebben a másik esetben azonban attól tartok, hogy kényes dilemma elé állítom, kényszerítem arra, hogy valónak ismerjen be valamit, ami nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, amelyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos: (kényelmetlenül) Jól tette papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi: A kétféle föltevéshez még egy harmadik is járul; tudniillik, hogy rágalom az egész! . . . Ebben a harmadik föltevésben nyújtom önnek át ezt a levélkét . . . (levelet ad át). Lajos: (Közönyösen nyúl utána, de amint belepillant, elsápad; gyorsan átfutja a sorokat s félénken visszaadja a levelet) Alávalóság! Kendefi: (örvendezve) Mindjárt tudtam! Tehát rágalom! Lajos: (akadozva) Azaz, hogy . . . Kendefi: (megdöbbenve) Mit? Tán valami I mégis igaz belőle? Lajos: (lesütött szemmel) Annyi igaz, hogy a leány kedvesem volt. Fia született. Beperelt; elitéltek havi húsz korona tartásdijra. Fizetem még vagy tiz évig. Azután vége. Kendefi: (Föl s alá járkál kínos izgalomban) Tehát mégis igaz! Lajos: A leány bosszút akar állani rajtam. Gyü'ölségből teszi. Énnyi az egész. Kendefi: (verejtékes homlokát törli) Ez nem egészen igy van. Ebben nem osztom a véleményét. . . Mennyit kér az a leány? Lajos: (zavartan) Igazán nem tudom . . . Sőt azt hiszem . . . Kendefi: Hiszen az mindegy. Valószínű, hogy nem kéri az egész vagyonát. Aztán meg alkudni is lehet...
