Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-19 / 29. szám
1906. julius 19. NAGYBANYA 3 akárhogy döntenek is valamely ügyben, anyagi felelőségre nem vonhatók. A városok már régóta sürgetik a községi j törvény revízióját, különösen a városi törvény megalkotását, mely a városok autonomikus | jogai gyakorlásának szélesebb kereteket biz- j tositana. Nagy örömmel vesszük a hirt, hogy végre a kormánykörök is meggyőződtek a tarthatatlan helyzetről s a belügyminisztérium törvény- előkészitő osztálya már befejezte munkálatát, mely a megyei közigazgatási és autonómia újjászervezésére, az 1886. XXII. tczikk revíziójára s a városi törvény megalkotására vonatkozik. A városi törvénynyel, mely a közvagyon jövedelmezősége szempontjából egész széles teret nyit a városoknak, kapcsolatosan rendezni fogják a városi tisztviselők fegyelmi szabályzatát a szolgálati prakmatika megalkotásával. Jelentőségteljes mozzanata lesz az uj törvénynek, hogy szabályozni fogja azt is, hogy a városok az ex lex ideje alatt az adók behajtása s az ujonczok kiállítása tekintetében minő magatartást tanúsítsanak s csak természetes, hogy e szabályozás az alkotmány védelmét fogja biztosítani. Az uj törvény életbeléptével uj éra nyílik meg tehát a városokra nézve; béklyóik lehullanak, mozgásuk szabadabb lesz s autonomikus jogaikat sokkal szélesebb keretekben gyakorolhatják. Tagadhatatlanul, ez is nagy lépés, de még nem minden, a mi a városok boldogulásának, haladásának s anyagi fejlődésének előföltételei közé tartozik. A kormánynak le kell venni a városok válláról azokat a terheket is, melyek oly hallatlanul sújtják azon kötelességek teljesítésével, melyek nem városi, hanem állami funkcziókat képeznek. Lesz alkalmunk kimutatni, hogy ez állami funkcziók ellátása minő terheket rónak a városokra s akkor érthetővé válik, hogy a városok legfőbbje a pótadók alatt roskadozik. é. m. Az urak harsogó kaczagással kisérték őket. A tacskó meg a leány azonban egész komolyan elmentek. Az udvar túlsó oldalán egy rozzant kuglizó volt. Ennek a félszere alá húzódtak. Egymás mellé telepedtek le. Halgattak. A leány szinte elveszett egy sarok árnyékos foltjában. Kényelmesen elhelyezkedett. Kéjes érzéssel élvezte a beállott csendet és félhomályt. Amikor felnézett, szeme a tacskó izzó pillantásával találkozott. Ez a mohó, szomjas tekintet zavarta egy kissé. — No Pista! miért ül ilyen csendesen ? Beszéljen valamit! A tacskóból kitört a visszafojtott indulat: — Parasztok! Durva parasztok! — Haragszik rájuk? — Haragszom. — Miért? — Mert bántották magát. Mondja! miért tűri ? Miért nem hagyja itt őket egészen ? A leány hallgatott. Erre bajos volna felelni. Mondhatta volna, nem hozzájuk, hanem a finom ruhámhoz, a ragyogó gyűrűimhez, a szép lakásomhoz ragaszkodom. De ezt nem mondta. Csak sóhajtott s maga elé nézett a semmibe. — Én nem tudom ezt nézni! - folytatta a fiú fokozódó izgalommal. Ilyen leány mint maga . . . S azok ott ... Hagyja itt őket! Hagyja el örökre őket! A leányra különös hatással volt ennek a gyerek-fiúnak a szenvedélyes könyörgése. — Hiszen ha az úgy lehetne! suttogta s a lelke legrejtettebb, legtitkosabb zugában megmozdult valami. Régi eltemetett érzés, határozatlan vágy. Egy eltévesztett élet fölött való bánat. — Lássa ! — mondta a fölindulástól rekedt HÍREK. Julius IS. Személyi hírek. Georgia János szamosujvári g. kath. általános püspöki helynök, kanonok és Boros Vidor szamosujvári tanitóképezdei tanár az építendő g. kath. egyház ügyében városunkban időztek. - Révai Károly, a jeles poeta rövid ideig városunkban tartózkodott. — Pálya Mihály, Csáktornyái polgári iskolai igazgató, veje: Bonis István látogatására városunkba érkezett. — Révész János ág. ev. lelkész családjával Újtátrafüredre utazott, hol a nyári idény alatt fürdői lelkész lesz. - Thurzó Ferencz czeglédi állami főgimnáziumi tanár, a szünidőre haza érkezett. — Wolkenberg Alajos theológiai tanár pár napot városunkban töltött Helyettesítések a vármegyében. Nagy Sándor I. aljegyző nyugdíjügye jogerősen befejeztetvén, a főispán I. aljegyzőnek Mangu Bélát, II. aljegyzőnek Kerekes Zsigmondot, III. aljegyzőnek Kozma Gerőt, IV. aljegyzőnek Madarassy Istvánt és V. aljegyzőnek Kende Pétert helyettesítette. Első mise. Nagy ünnepségek között folyt le a róm. kath. templomban Körösy Károlynak első szent-miséje, amelyen úgy barátai, mint a nagybányai kerületi papság igen nagy számban vett részt. Vasárnap fél 9 órakor a papság harangok zúgása közben a nagyszámú hívek élén a primicziás lakása elé vonult, ahol Szőke Béla, az újmisés manuduktora szép beszédben búcsúztatta el az újmisést a szülői háztól, mire az egész menet énekek zengedezése közben a templomba visszatért, melynek kapujától az oltárig fehérruhás kislányok hintettek virágot a primicziás elé. Az ünnepélyes Veni Sancte után kezdetét vette a teljes assistentiával végzett mise, melynek evangéliuma után dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár alkalmi szentbeszédet tartott, mely meggyőző igazságaival, fényes szónoki előadásával, pompás kidolgozásával, mély benyomást tett a templomot zsúfolásig betöltő közönség lelkére. A szent-mise után az újmisés mélyen megindulva adta első áldását jó szüleire, majd a rokonságra, a papságra s a jelenvoltakra. Délben az újmisés szülei házánál nagy lakoma volt, amelyen az újmisést a jelenlevők szebbnél szebb Íeíköszöntőkben ünnepelték. Osztálygyülés. A nagybányavidéki osztály f. hó 21-én ezúttal Felsőbányán tartja osztály- gyűlését. Az osztálygyülés nemcsak változatos tárgyainál lesz érdekes, de különösen is vonzóvá teszi, hogy a felsőbányaiak hagyományos vendégszeretetükkel készülnek fogadni az osztály tagjait s tiszteletükre hölgyek részvételével nagy tánczestélyt rendeznek. Az osztálygyűlésen nemcsak városunkból, de a közeli bányavidékekről is igen számosán fognak megjelenni. Az osztálygyülésre a következő meghívót vettük: Az orsz. magy. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya folyó évi julius hó 21-én, délután 5 órakor, Felsőbányán, a városház tanácstermében osz- tálygyülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. Elnöki bejelentések. 2. A múlt gyűlésről kiküldött bizottságnak javaslata az ezüst bányászat segélyezésére vonatkozólag. 3. Lázár Zoltán javaslata a vas- ércz-kivitel azonnali korlátozása ügyében. 4. György Albert javaslata a robbanó-lég bizottság szervezetére vonatkozólag. 5. Indítványok. 6. Mikó Béla felolvasása a Magyarországon eddig talált aluminium érczekről. Gyűlés után társas estély hölgyek részvételével a vendéglő nagytermében. Vendégek szívesen láttatnak. Nagybányán, 1906. junius hó 12-én. Neubauer Ferencz elnök, Szellemy Geyza titkár. Hivatalvizsgálat. Mangu Béla vármegyei tb. főjegyző tegnap és tegnapelőtt vizsgálta meg az anyakönyvi hivatalt s az ott tapasztalt példás rend fölött a legteljesebb elismerését fejezte ki. Drumár László hangversenye. Drumár László, a virtuóz hegedűművész szombaton este, a Kaszinó nagy termében tartotta meg hangversenyét díszes, előkelő közönség jelenlétében. Nagy készültséggel lépett a közönség elé s technikájával most is, mint tavaly, valósággal elkápráztatta hallgatóit. A hangversenyt a fiatal művész szóló játéka vezette be. Paganini mester művét, a Hegedűversenyt adta elő bámulatos virtuozitással s már e számával egészen meghódította a közönséget, mely zajos tetszés nyilatkozatokba tört ki. Ábrahám Mariska, a fiatal zongoraművésznő töltötte be a hangverseny második számát. Liszt An Bord d’une sourse darabját adta elő zongorán. A mióta utoljára hallottuk, igen nagy haladást tett s művészi játéka a legszebb reményekkel kecsegtet művészi pályája iránt. Az a tetszés, melylyel bravúros játékát fogadták, jele, hogy augusztusban rendezendő hangversenyének nagy közönsége lesz. Moskowsky Suite: Allegro energico, Lento assai, Molto vivace darabját két hegedűn s zongorán Drumár László, Schönherr Sándor és Ábrahám Mariska interpretálták s midőn előadásukat befejezték oly hangon a tacskó. — Én nem régen ismerem magát. De szeretem és meg tudnék halni magáért. Jöjjön velem! — Ugyan hova? kérdezte a leány s elmosolyodott. — Még magam sem tudom. Majd meglátom. Nem vagyok már gyerek. Van érettségi bizonyítványom, csak akad valamilyen állás. A postánál vagy a vasútnál. Vagy segédjegyzőnek megyek el falura. Legyen a feleségem. Meg tudok keresni annyit, amennyiből^ megélünk. Meglássa, hogy megkeresek annyit. És boldoggá teszem. A legtitkosabb óhajtását is ki lesem és minden úgy lesz, ahogy maga akarja. No ugy-e megteszi ? Itt hagyja ezeket! Velem jön! A leány már nem mosolygott. Köny szökött a szemébe, úgy hatott rá ez a zagyva, éretlen beszéd. Mennyi melegség, remény, aranyos ábránd van ennek a fiatal fiúnak a beszédében ! Milyen bátorsággal akarna szembe szállni minden bajjal, minden akadálylyal! Bizonyos anyai gyöngédséggel nyúlt a fiú keze után s arra gondolt, mennyi keserű kudarcz szükséges ahhoz, hogy ez a bizakodó légvárakat építő lélek beletörjön a lehetőségekkel számitó kicsinyes élet őrlő malmába. A tacskó megreszketett, mikor a leány kezének az érintését érezte: — No mondja, hogy igen! Mondja, hogy beleegyezik! A leány azonban szomorúan felelt: — Nem! Az lehetetlen! — Pista! Sári! hova az ördögbe tűntek ezek! hangzott az asztal felől. — Később maga is mosolyogni fogházon, amit ma este mondott, mondta a leány. És azt fogja mondani, hogy igazam volt. Jó leány voltam. Okos leány voltam. A tacskó felelni akart, de hang nem jött ki a száján. A leány pedig hirtelen egy forró csókot nyomva az ajakára, felugrott: — No gyere! Menjünk! már keresnek! — Hollá! Éljen! kiáltották az urak, mikor a lila blúzt s a nyomában botorkáló tacskót meglátták. — Sári hallgasd csak! Volt egyszer egy öreg pap s annak egy fiatal gazdasszonya . . . A leány elmélázó, zavart tekintete, a tacskó bíborvörös szine nem tűnt föl senkinek . . . Xm, nem halok meq addig . . . Nem, nem halok meg addig, Mig egyszer utoljára, Viharzó szenvedélyig el Halálos öleléssel Szivemhez nem szoritlak. Nem, nem halok meg addig, Mig nem súgom füledbe: Szerettelek, te édes, Te voltál minden álmom, Az életem te voltál! Aztán elhallgat ajkam, Szemem végkép bezárul És hosszú éj borul rám, De éjből, sirsötétből Feltör hozzád szerelmem S szivedben örök dalként Zeng végső vallomásom: Szerettelek, te édes, Te voltál minden álmom, Az életem te voltál! Endrődi Sándor.
