Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-29 / 48. szám

ITT. évfolyam.

1600. november liö sao.

48-ilt szám.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések ielvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14,

Alaptalan aggodalmak.

November 28.

A törvényhatósági jog visszaszerzésére vonatkozó indítványt a város képviselőtestülete nagy lelkesedéssel tette magáévá, de az általános lelkesedés közepette is több oldalról hallottuk azon aggodalmat hangoztatni, hogy a törvényhatóság kivívása a tisztviselők nagymérvű szaporítását fogja maga után vonni. A kérdés mindenesetre érdekes s méltó arra, hogy azzal részletesen is foglalkozzunk.

Előre bocsátjuk, hogy a tiszviselői létszám szaporítására vonatkozó aggodalmaknak semmi alapjuk nincs. Ha a városnak sikerül a törvényhatósági jog visszaszerzése, amint az erős meggyőződésünk szerint sikerülni is fog, csak erősen akarnunk kell, mindössze csupán két uj állás szervezésére lesz szükség.

Választanunk kell majd egy árvaszéki elnököt és egy városi írnokot!

De a választandó árvaszéki elnök létszámbeosztását is Nagybánya, mint törvényhatósági város, igen szerencsés megoldással szervezheti.

Régi szükséglete ugyanis már a városnak, hogy a városi takarékpénztár jelenlegi ügyvitelét reformálja s midőn a takarékpénztár városi tulajdont képez s annak igazgatása is városi igazgatás, mi sem egyszerűbb, mint a nálunk amúgy is csekély teendőjü árvaszéki elnök állását a takarékpénztári igazgató állásával kötni össze, a kettős funkczió ellátásának időszerinti beosztását az újonnan készítendő szervezeti szabályzattal megállapítani s igy egy csapásra mind a két kérdést megoldani.

Az árvaszéki elnök hivatala nem összeférhetetlen a városi tulajdont képező takarékpénztár igazgatásával s mert ez a megoldás előnyösnek is mutatkozik, miért zárkóznánk el előle?

Rendszeresítendő volna még egy városi irnoki állás is, mivel a törvényhatóság adminisztráeziója a jelenleginél jóval nagyobb leiró munkát igényel, az pedig még a jelenlegi, r. t. városnál is tűrhetetlen, hogy a kiadó egy személyben még nehány másféle funkczionárius is legyen.

Ez lesz tehát a nagymérvű személy- szaporítás, ha a város a törvényhatósági jogát visszaállítja.

Fontosabb kérdés azonban ennél, melyet szintén többen vetettek föl, hogy miből nyer majd fedezetet a törvényhatósági jog megszerzése után a régi létszámú tisztviselők fizetéstöbblete és az újonnan megválasztandó árvaszéki elnök, nemkülönben a városi Írnok rendszeresítendő illetményei ?

Hát e miatt se aggódjunk legke- vésbbé sem! A törvényhatósági jog visszaszerzése tárgyában írott emlékiratomban is kifejtettem már, hogy e fizetéstöbble- letek fedezésére igen czélszerü alappal fogunk rendelkezhetni. Mihelyt ugyanis Szatmárvármegye törvényhatósági kötelékéből kiváltunk, a megye pénztárába eddig évenkint megyei pótadó, útadó, hid

és egyéb építmények fentartási járuléka, megyei tisztviselői nyugdíjalap, székház- építési járulék, ebadó és egyéb czimeken felvett 20822 K 73 fillérnyi összeg saját pénztárunk és háztartásunk számára fog visszamaradhatni, ebből az összegből pedig nemcsak a tizetéstöbbletek és az uj illetmények telnek ki, hanem még a saját törvényhatósági tisztviselői nyugdíjalapunk gyarapítására is tekintélyes évi összeget fogunk folyósíthatni.

Tanulmányaim során részletesen foglalkoztam a hozzánk hasonló városok, mint Selmecz és Bélabánya, Komárom, Székes- fehérvár, Pancsova, Győr stb. törvény- hatósági városok szervezeti szabályzatának egybehasonlitásával s hozzávetőlegesen megállapítottam azon középarányos minimumot, melyben a felállítandó törvényhatóság tisztviselőinek illetményei megállapitandók volnának.

E középarányos minimum fizetésekben és lakbérekben a jelenlegi fizetésekhez 14012 K differencziát mutat, melyhez hozzávéve a törvényhatósági pénztári és számvevői tisztség, valamint a kisebb tisztviselők szervezési szabályzattal megállapítandó illetményeinek kiegészítésére eső mintegy 3500 koronát s az igy mutatkozó szükségletet levonva a megtakarított 20822 K összegből, a még fenmaradó 3310 K évi maradványt bizonyos időn át a törvényhatósági tisztviselői nyugdíjalap javára, fejlesztésére, azután pedig egyéb szükségleteink fedezésére is fordithatnók.

Még csak annyit, hogy e számbeli

A „Nagybánya“ tárczája.

A JOia-dalokból

Békében élünk, ámde néha Vitázunk mégis egy kicsit,

És az a vita olyan édes,

Ha bús vagyok, az felvidít!

Midőn a fiam, vagy a lányom Ölembe ül s én csókolom,

Néha kérdem: »ki szeret jobban,

Én-e, vagy anyád angyalom !?«

A kedves, drága két virágszál,

Nem válaszol, csak mosolyog,

Aztán mi versengünk egymással S szelid szép szemed felragyog!

Vitánknak vége mindig az, hogy A kérdés döntetlen marad,

És én, hogy tovább ne pereljünk, Csókkal zárom le ajakad !

JJr. Kiás Rezső.

A tehetség.

— Irta: Zöldi Márton. —

Morvái Pál színigazgató elégedetten dörzsölte a kezét, mikor Földváry Jolánt drámai hősnőnek szerződtette. Sietett is közölni örömét a rendezővel, az öreg Balázsyval.

— Láttad, Móricz? kérdezte.

— Láttam.

— Mit szólsz hozzá?

Az öreg rendező valamikor hires bonviván- szinész, egykedvűen tekintett maga elé.

— Szép leány . . .

— Hóditó szépség, deklamálta az igazgató. Klasszikus szépség. Micsoda szempár. Vadakat lehet vele szelídíteni és szelídeket vadítani. És a termete ! Becsületemre vénuszi termet . . . szinte hullámzik. Ha ez eljátszsza Stuart Máriát . . .

— Hullámozni fog, vetette közbe fanyar hangon a rendező, mert csupa dagály. Csak egy szerepben láttam, de a többiről szívesen lemondok.

Az igazgató kelletlenül fészkelődött a székén.

— Az más, mondotta, te művészi szempontból beszélsz de nekem az üzleti szempontot is tekintenem kell. Hiába, a közönség szereti a szép női arczokat és a közönségnek igaza van. A szép asszony pozitív esztétikai gyönyör . . . Hátha még Ízléssel öltözködik. Ennek a lánynak pedig mesés toálettjei vannak. Páris- ban felléphetne.

— Azt hiszem, bólintott az öreg rendező, ott talán még nagyobb toalett-sikere lenne . . .

Grimaszt vágott s kissé idegesen folytatta.

— Ha a hárem számára kellene hölgyeket szállítani, azt mondanám, pompás akviziczió, de ha arról van szó, hogy Stuart Máriát játszsza, akkor azt mondom, hogy a lefejezési jelenetet az első felvonásba kell tenni . . . Egyébként a te dolgod. Megyek a próbára.

Az igazgató nem tartóztatta Egyedül maradt és ismét elégedetten dünnyögött maga elé:

— Az öregnek igaza és még sincs igaza ... A szépnek sokat megbocsátanak a színpadon, a nem szépnek csak akkor, ha igazi művésznő ... Itt van a Major Nelli . . . olyan művésznő, hogy engem is megrikat a gázsi napokon is, mikor igazán közömbös vagyok minden iránt. És mégis egyre azt hallom: „milyen kár, hogy nem szép.“

Még azon a héten fellépett Földváry Jolán, a hires szépség. Az igazgató, hogy a közönség figyelmét a szépségére terelje, az Erdő szépe czimü darabban léptette fel. Rokonszenvesen fogadták. A fellépést követő napokon alig beszéltek egyébről, mint ennek a szőke, fejedelemnői alakú színésznőnek igéző szépségéről.

— Ilyet még nem láttunk ... Ez felülmúl mindent! Ez volt a kritika.

Azok az urak, akiknek idejük és hajlandóságuk van a szinésznőknek udvarolni, körülrajongták mindenfajta szeretetreméltósággal. A város előkelői titkon és nyilvánosan versenyez-