Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-10-25 / 43. szám
1906. október 25. NAGYBANYA 3 anyagnak megölelje, az üveggyár égésterményei azonban Wiesenius profeszor, a leghíresebb szakértő véleménye szerint is úgy a kénessavaktól, mint más veszélyes anyagoktól teljesen mentesek. Tekintetes közgyűlés! Nem tartozik ugyan szorosan e tárgyhoz, amit most mondani akarok, de mégis fölhívom rá szives figyelmöket. Sok, sok nagy és nemes dolgon törte már a fejét városom közönsége, megfontolta, meghányta- s megvetette vállalkozásait, határozott is bennük, de kérem, majdnem mindenik nagyszerű gondolat megvalósítását jóakaró felebbezők atyáskodó buzgalma és örökös kákán csomó keresése ölte meg. Volt idő, nem is olyan régen, mikor a vízvezeték létesítéséhez már nagyon közel állottunk, de egy jóakaratu felebbezés megmentett minket a vízvezeték nagy költségeitől s meghagyta nekünk a tífuszt, skárlátot, difte- ritiszt s a járvány-baczillusok minden elképzelhető faját. Volt idő, mikor életrevaló emberek aránylag csekély konczesszió ellenében a város villamvilágitásának létesítésére s olcsó bevezetésére vállalkoztak, de hajh! egy pár város atya azt mondotta, hogy várjunk csak, tanulmányozzuk a kérdést, nem jobb lenne talán így, vagy amúgy.... és ma, Nagybányán dühöng nap lemente után a sötétség és a vállalkozók ?... réges-régen meggondolkoztak és elpárologtak. Van egy szerencsétlen leégett nagyvendéglőnk, újra fel kellene építeni, mert hiszen a leégett telek pusztasága árt Nagybánya festői és mesterséges szépségének, árt idegen forgalmának, helyi kényelmének, de árt a város tárczájának is; de van, uraim, egy pár lelkes városatyánk is, akikben dühöng a különvélemények és felebbezések iránti lelkesedés és ma, a vendéglő leégése után 15 hónap múlva hol is állunk? (Kérdések: hol?) hát kérem már elhatároztuk elsőfokulag, hogy fogunk építeni! (Derültség.) És ime most, tekintetes Törvényhatóság ! végre akad egy vállalkozó, aki városunkban óriási áldozatok árán hatalmas arányú üveggyárat akar létesíteni; talán mindenki érzi az eszme nagyszerűségét és a terv kivitelének gazdaságos voltát, igyekeznek is magisztrátus és képviselőtestület egyaránt, hogy a törekvést támogassák, az üzemet mentői előbb megvalósítva lássák, de hát kérem.... mire való a felebbezés !! ? Az az üveggyár csak nem úszhatja meg a nélkül! (Derültség.) Uraim! Azt mondja Stoll Béla bizottsági tagtársam, hogy őt csak a város iránti szeretet vezeti felebbezésében, hogy ő, mint Nagybányának egyik legrégibb városatyja, aki a közügyekben őszült meg, mindig elvekért küzdött. Készséggel elismerem állításait s egyénisége iránt tisztelettel viseltetem; fiatalságomra tétetvén azonban ezélzás, úgy vélem, tartozom annak kijelentésével, hogy ha az ő öregsége biztosítéka megfontoltságának, az én fiatalságom talán ugyanoly mértékben záloga a tettrevágyásnak és munkabírásnak és én sokat, nagyon sokat tanulmányoztam azokon a dolgokon, a miket mint ügyvéd, az eszemmel, mint törvény- hatósági és városi képviselő, lelkiismeretemmel s mint iró, a toliammal propagáltam. Most is a tiszta meggyőződés vezetett tehát, a mikor az ügy érdekében szót kértem és mert tudom, hogy a megtámadott határozatot hozó 46 városatya százszor és százszor átfontolt elhatározása Nagybánya városának csak előnyére, üdvösségére szolgál, de tudom azt is, hogy a nemes bányaváros önkormányzati jogának igazságos megnyilvánulásait, autonómiáját védeni az oly bántó határozat ellenében, minőnek az állandó válaszmány javaslatát tartom, törvénytiszteletem és a jogrend iránti érzékem egyenes követelménye, emelt fővel állok itt Szatmárvár- megye tekintetes Törvényhatósági Bizottsága előtt akkor, amikor indítványom elfogadását és Nagybánya város képviselőtestülete megtámadott határozatának helybenhagyását kérem. Bálint Imre beszéde a következő: Méltóságos Főispán Ur! Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Mint Nagybánya sz. kir. r. t. város erdőtanácsosa a vita jelenlegi stádiumában az előttem szólott Stoll Béla bizottsági tag által itt felhozott, de különben a fellebbezésben is bennfoglalt érvek közül, mint a mely még eddig teljesen megvilágítva nem volt, mint legíonto- sabbal azzal az anyagi áldozattal kívánok röviden foglalkozni, melyet Nagybánya város a létesítendő üveggyár felállításával évi 15000 ürköb- méter tűzifának kedvezményes áron kiszolgáltatása árán az ipar pártolás révén hoz. Legelőször is azt említem meg, hogy tűzifánk van és lesz elegendő, úgy, hogy a város és közönsége szükségletén kívül az üveggyár részére szállítani kötelezett 15 ezer ürköbméter tűzifát mindenkor rendelkezésre adhatjuk, hiszen, mint a tisztelt Törvényhatósági Bizottság különben is tudja, erdeinket az erdőtörvény értelmében kormányhatóságilag jóváhagyott rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezeljük, a mely erdőink évi kihasználás alá eső fatömegének tartamosságát biztosítja. Ez irányban tehát minden ellenkező érvelés, mint nem teljes tájékozottságon alapuló, elesik. De hogy vagyunk azzal az aggodalommal, hogy a szerződésben megszabott ürköbméte- renkint 3.40 K ár mellett a munkabérek emelkedése esetén a város esetleg nem csak, hogy a tűzifa tőárat nem kapja meg, hanem arra még ráfizet? Ezzel a kérdéssel nem most találkozunk először, nem csak a fellebbezés és Stoll Béla bizottsági tag vetette ezt föl, hanem Nagybánya város képviselő testületében is alapos megfontolás tárgyát képezte. Mindnyájan tudjuk úgy itt, mint otthon, hogy a munkabérek emelkedőben vannak s ennek a tudatával hoztuk meg határozatunkat. De azt is tudjuk, tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés, hogy ipart teremteni áldozatok nélkül nem lehet! A kérdés mai előszámitásában úgy állunk, miként Stoll Béla bizottsági tag említette, hogy az üveggyár 20 fillérrel olcsóbban kapja a tűzifát, mint más nagyobb menynyiséget vevők. Ez az engedmény 15 ezer ürköbméternél éven- kint 3000 koronát tesz ki; ezt a kedvezményt Nagybánya város képviselő testületé tudatosan adja a létesítendő üveggyárnak, de nem örök időre, nem is a szerződés 50 évi tartamára, mint a fellebbezési hangulatban kicsillámlik, hanem csak a szerződés első tiz évére; ezt sem teljesen az egész tiz évre, mert a tervezett három olvasztó kemencze felállítása csak öt év alatt történik meg, tehát egész mértékben a tervezett üveggyár teljes kiépítése után csak öt évig tart a város anyagi áldozata. Az első tiz év letelte után t. i. a tűzifa árak újból megállapítás alá esnek 10 évről 10 évre és pedig azon árak alapján; melyet Nagybánya város a szatmári, debreczeni, vagy akár a budapesti piaczon elér, vagy pedig a munkabérek, kerüár és a tőár alapján. De vájjon, a mint kiemeltem, a teljes mértékben csak öt évre nyújtott kedvezménynyel tényleg anyagi áldozatot hoz-e a város, tényleg anyagi károsodást szenvedünk-e ? Hatá- | rozottan állíthatom, hogy semmi károsodást nem szenved a város e kedvezmény nyújtásával, mert az iparvasut létesítése s az ebből alapos mérlegés után várható fuvarozási költségek csökkenése az üveggyárnak nyújtott kedvezményt egalizálják, vagyis e kedvezmény nyújtásával a város semmi anyagi károsodást, még a papíron előszámitott évi 3000 korona kárt sem szenvedi. A munkabérek, illetőleg a szállítási dijak emelkedése ellen ugyanis, mint az üveggyár ezen erdészeti részének szakreferense indítványára elhatározta Nagybánya város képviselő testületé, hogy a tűzifa szállítására az üveggyár biztosított fogyasztása alapján ipar vasutat létesít s habár czélszerüségi okokból nem is kapcsolta össze felbonthatatlanul a két ügyet, úgy áll a dolog, hogy az üveggyár létesitése esetén minden esetre létesül az iparvasut is s a város ez irányban már elvi határozatot hozott s a hozzávetőleges számítás előkelő ezég részéről birtokában van s ez ügy kedvező megoldása kétséget nem szenvedhet. Az iparvasut biztosítja nekünk az alapvető számítások szerint, hogy mig egyrészről a munkabérek leglényesebbikét, a fuvarbéreket kikapcsoljuk s a szállítási határidőket biztosítja, másrészről oly előnyökben részesít, hogy a favágatási, közelítési munkadijak emelkedését, valamint az üveggyárnak adott kedvezményt teljesen kárpótolni fogja. (Stoll Béla közbeszól: Bár úgy lenne.) Én a magam meg- győződésést mondom úgy itt a törvényhatóság előtt, mint elmondtam ugyanezt Nagybánya képviselő testületé és előzőleg annak bizottságai előtt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mindezekből kitűnik, hogy Nagybánya város képviselőtestülete ezzel a kérdéssel alaposan foglalkozott. És bármit beszél is Stoll Béla bizottsági tag, Nagybánya sz. kir. r. t. városnak intelligens közönsége és képviselő testületé van, a ki a ügyeit a legszebb érdeklődéssel, a közügyek szeretetével és hűséggel, megfontolva tárgyalja s hozza meg határozatait s nem szorult arra, hogy a bizottsági tag ur ez alkalommal megkülömböztetett gyámkodásban részesítse. Ne méltóztassék Nagybánya városát, ezt a régi szab. kir. várost ugyanabban az elbánásban részesíteni, mint bármely kisközséget. Semmi szükség nincs arra, hogy ezt a szerződést, illetőleg Nagybánya város határozatát újabb megfontolás alá vegyük, hiszen ezt már egy esztendő óta kellő megfontolással tárgyaltuk és az első pillanattól kezdve az volt a meggyőződésünk, hogy ezt az ősi volt önálló törvényhatóságot nem fogja a vármegye megakadályozni abban, hogy magának forgalmat biztosítson és hogy pártolja a magyar ipart! Ajánlom elfogadásra Nagybánya város képviselő testületének határozatát, vagyis az állandó választmány javaslatának mellőzésével dr. Vass Gyula bizottsági tag ur indítványának elfogadását. Az a bizonyos 3000 korona. A ,,Nagybánya és Vidéke“ legutóbbi számában foglalkozván a nagybányai üveggyár kérdésének a vármegyei közgyűlésen történt tárgyalásával, a következőket írja: „Bálint Imre az uj vasutat is kiemelte s fölemlítette azt is, hogy ha vesztünk is vagy 3000 koronát, azt a város iparpártolás ezimén megadhatja.“ Ezen közlemény nagyon is téves infor- máczióból ered s nem felel meg a valóságnak. Utalok a vármegyei közgyűlésen elhangzott beszédemre, melyben nagyon is kiemeltem azt, hogy igaz ugyan, hogy az üveggyárnak a faárakban nyújtott kedvezmény évi 3000 koronára rúg 15.000 ürköbméter favételnél, de hangsúlyoztam, hogy ez a kedvezmény nem 50 évre szól, hanem csak 10 évre, mert a faárak 10 év múlva revízió s uj megállapítás alá kerülnek. Sőt teljes egészében 10 évre sem szól, hanem csak 5 évre, mert a gyártulajdonos a 15.000 ürköbméter fát csak a 3 olvasztó kemencze felállítása után veszi igénybe, már pedig a 3 olvasztó kemencze felállítására 5 év szükséges, tehát a kedvezményt teljes egészében csak a hátralevő 5 évre nyújtjuk. De erősen hangsúlyoztam azt is, hogy ezen 3000 korona, mig a jelen viszonyok között tényleg kedvezmény az üveggyárra nézve, addig a városnak semmi anyagi kárt vagy vesztességet nem okoz, mert a képviselőtestület gondoskodott arról, hogy az erdei iparvasut kiépítésével alászállitsa s egységessé tegye a most erős hullámzásnak kitett fuvarozási árakat s a legreálisabb számítás alapján bizton remélhető, hogy az iparvasut kiépítése folytán elért fuvar- költség megtakarítás kárpótolni fogja az üveggyárnak nyújtott kedvezményt, sőt e kedvezményben a kedvezően változott szállítási viszonyok folytán részeltethető lesz bárki is. Korántsem mondottam tehát azt, hogy 3000 korona vesztességet iparpártolás ezimén bátran elszenvedhetünk, jóllehet igen igen sok város megadná akár vesztesség ezimén is az évi 3000 koronát, ha oly nagyszabású gyárhoz juthatna, mint a Nagybányán tervbe vett üveggyár. A mi szerencsénk, hogy e gyárhoz, a még oly csekély s potom összegű áldozathozatal nélkül is hozzájuthatunk. Nagybánya, 1906. október 23. Bálint Imre erdőtanácsos, vro. biz. tag.
