Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-10-25 / 43. szám
2 NAGYBÁNYA 1906. október 25. De hát miért kell magunkat annyira lekicsinyelnünk s oly kevésre becsülnünk, hogy a képviselőtestület 125 tagja nem bir oly Ítélő képességgel, mint bírnak a törvényhatósági bizottsági tagok, kik, ismételjük, városunk különleges viszonyait nem is ismerik. Vájjon most már bölcsebbé, elfogad- hatóbbá vált azon határozat, hogy 26 bizottsági tag is jóváhagyta? Czélszerü-e, a város érdekében való-e, hogy ily nagyfontosságu, a legvitálisabb érdekeinket érintő kérdést ily incziden- taliter történő s hangulatokból fakadó döntéseknek tenni ki? Hiszen láttuk, hogy az állandó választmány a felebbezésnek helyt adott, a közgyűlésnek meg ugyanannyi tagja a felebbezést elutasította! Mindenesetre hálával és elismeréssel adózhat a város közönsége dr. Vass Gyulának és Bálint Imrének, hogy ékesszólásukkal s megdönthetien érveikkel sikerült az állandó választmány javaslatát megdönteniök — a mi a legritkább esetek közé tartozik — és sikerült a város képviselőtestületének a leggondosabb mérlegelések után s nagy körültekintéssel hozott határozatát sértetlenül megvédel- mezniök. Dr. Vass Gyula beszéde igy hangzik : Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Vármegyei állandó választmányunk azon határozati javaslatát, melylyel Nagybánya város képviselőtestületének a. Rényi Árpád vállalkozóval egy üveggyár létesítése tárgyában hozott s a vállalkozó ajánlatát elfogadó határozatát feloldani s azt uj eljárás megrendelésével Nagybánya város közönségének visszaküldeni javasolja, el nem fogadhatom, hanem ennek ellenében indítványozom, hogy a felebbezés elutasításával Nagybánya város képviselőtestületének első fokban hozott határozata helyben hagyassák. Felebbezők kettős alapon támadják meg a hivatkozott első fokú határozatot, u. m. állítólagos formai hiba miatt és tárgyi okokból. Hogy a formai hibákra alapított kifogás mennyire alaptalan, az állandó választmány javaslata is elismeri, erre vonatkozólag tehát kai díszített igen szép renaissance-ajtón át jutunk a régi alakjában fenntartott tanácsterembe. A nagy előcsarnokban gyakorolták hajdanában Fabriczius és a többi főbíró és szenátor uraimék az igazságszolgáltatást, miközben sűrűn oltották vala szomjúságukat a levéltárban megőrzött kupákból, a három ablak előtti emelvényen elhelyezett vörös boros, fehér boros és sörös hordócskák tartalmát fogyasztva elismerésre méltó buzgósággal, s ha a hordócskák kiapadtak vala, főbíró uram egy buzogánynak is beillő pálczával adott jelt. Az előcsarnok egyik oldalában elhelyezett, de ma már befalazott lépcső vezetett le egyenesen a pinczébe és igy szenátor uraimék kívánsága csakhamar teljesítve lön. Patriarchális szokás vala, melyet úgy hiszem, ma is sok helyen szívesen életbeléptetnének! A második emeleten levő levéltár egyik szobájában a lőcsei kalendárium, nehány Rákóczi- korabeli zászló, török fegyver, régi buzogány és még egy pár múzeumi tárgy között első helyet foglalnak el a várkapuk régi zárjai és kulcsai; óriási alkotmányok és ember legyen, a ki azt egy kézzel fel bírja emelni. Gyönyörűen vannak zár és kulcs összekombinálva és érthető: hogy ha bezárták az összes kapukat, oda legfeljebb a madár repülhetett be. Nagyon ki lehetett fejlődve és művészetig fokozva Lőcsén a lakatosipar. A templomban is mutatott a sekrestyés több ilyen csodaszerszámot, nevezetesen az egyik kápolna kulcsát és azt mesélte, hogy ha valamelyik jámbor halandóra — a ki a kulcsot kiveszi a zárból és magánál felejti — az ajtó rácsapódik, akkor az illető bentreked és legfeljebb az utolsó Ítélet harsonája szabadítja ki onnan valamikor, nekem nincs több előadni valóm. Ellenben a tárgyi okokra alapított kifogásokkal foglalkozni s azoknak ferdítéseit és valótlanságait egyenként bizonyítani itt a Törvényhatósági Bizottság színe előtt szükségesnek tartom, mert sajnos, állandó válaszmányunkban éppen csak a felebbezés szóvivői foglaltak helyet egyoldalú infor- máczióikkal, de nem tolmácsolta senki annak a 46 városi képviselőnek felfogását, akik a megtámadott határozatot 2 szavazat ellenében, tehát óriási többséggel hozták. És ez a helyzet késztetett engem most, hogy mint bizottsági tag szót kérjek, mint Nagybánya város egyik képviselője pedig kérjem a tekintetes közgyűlést, hogy a felebbezők gyámkodni akaró törekvéseivel a törvényhatóság kényszerzubbonyt ne húzzon reánk, egészséges elméjű városra, mert úgy, kezeinket megkötve, nemes bányavárosunk iparfejlesztésének útját egyszer s mindenkorra bevágjuk. A felebbezők aggályosnak találják az ingatlan olcsó átbocsátását, mert a tulajdonul átbocsátóit 10 hold ingatlan 2000 koronával nincs megfizetve s a 38 hold félholdankénti 2 — 2 K és 5 — 5 K évi jövedelme nem elegendő. Ámde uraim, az átbocsátandó területek mind olyanok, a melyekből a város soha egy fillér jövedelmet eddig még nem látott s ha már most tekintetbe vesszük, hogy csupán az olcsó terület átengedés és a faszükségletnél adandó rendkívüli csekély engedmény képezik városunk részéről a vállalkozónak nyújtott egyedüli koncessziót; ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy éppen az átengedett terület, mint közvetlenül a vasútvonal és fölrakodó tőszomszédja, képezi mondhatnám az egyedüli helyet, hol egy ily nagyszabású iparvállalat szerencsésen épitkez- hetik, a szállítás nehézségeit legyőzheti s korunk iparának irtozatos világversenyében exisztálhat; ha tekintetbe vesszük végül, hogy e kedvezmény nyújtás ellenében városunk az üveggyárat mint uj iparág meghonosítását, lakosságának számbeli megnövekedését, piaczának uj vevőközönséget, munkásai számára uj munka- és keresetforrást, végül általában kereskedelmének és iparának uj föllenditőjét nyeri ellenértékűi, hiszem, hogy nem fog akadni e Törvényhatósági Bizottságban senki, aki Nagybánya város fenti engedményében helytelen gazdálkodást avagy számítás nélküli szerződés kötést látna. Előadják felebbezők azt is, hogy a vállalkozó faszükségletének tiz évenkénti átlagos ármegállapítása és az ürköbméterenként biztosított mintegy 20 fillérnyi árkedvezmény a város anyagi romlását fogják előidézni. A kifogás ezen formája elferdítése a valóságnak, mert hiszen a faeladási ár átlagos megállapítása vagy pedig a falat kell kibontani; mert a jelen korban nem termett olyan mester, a ki azt bármiféle szerszámmal képes lenne kinyitni, belülről pedig nem illik bele a kulcs a masszív vasajtó óriási zárjába. Hogy mennyiben mondott igazat a jó ember, arról nem volt alkalmunk meggyőződni. Az idő gyorsan telt, sietnünk kellett, de el nem akartuk hagyni ezt a kedves érdekes várost, hogy az áruló, de bájos „lőcsei fehér asszony“-t meg ne látogassuk. Igen ám, de a hires asszonynak mindjobban halványuló alakja, mely köztudomás szerint arra az ajtóra van festve, a melyen keresztül a városba bocsájtotta földalatti folyosókon át az ellenséget, meglehetősen el van rejtve és a bástyához vezető ajtó kulcsát egy női czerberus, egy veszedelmes fehérnép, a Frau Káthi őrzi. A még egészen ép Mehárdi kapun át, a már sajnos nagyon megrongálódott várfalokon kivül levő alsó városrészbe lesétálva, fölkerestük a Probstner-házat, melynek kertjében őrzik a hírhedt Ketterháuschent is. Ma szelíd gerliczék tartózkodási helye ez az óriási gömbölyű vas- ketrecz, a hova régebben a rósz nőszemélyeket elzárták és ide került egy éjjelre ártatlanul a Fabriczius biró leánya is. Bár inkább az áruló asszonyt, a szép Korponainét zárták volna be azon a nevezetes éjjelen, mikor az ellenségnek ajtót nyitott; másképpen alakult volna a Rákóczi-hadjárat története és sok minden másképpen történhetett volna! Nagyon megérintette a múlandóság szele Lőcse régi várfalait is és fájó szívvel tekintünk az oly sok évszázad vitézi tetteinek emlékét megőrizett, immár omladozó falakra, melyeket a város magára hagyatva — külső érdeklődés Nagybánya város erdészeti üzemében amúgy is 10-10 évenként történik, a vállalat tehát csupán beleillesztetik ebbe a gazdasági időkeretbe, az egész kedvezmény tehát inkább reménybeli előny a fa árának nem várt rendkívüli emelkedése esetére és arra az időre, ami a megkezdett 10 évből netán még hátra van. A szerződés a vállalatnak csupán üzemi czélokra biztosítja e kedvezményt is, pedig állandó vevőt is nyer a város évi 7500 ürköb- méterig föltétlenül, azon felül 15.000 ürköb- méterig pedig föltételesen; ez utóbbi körülmény magyarázza meg a csekély árkedvezményt is, t. i. a felebbezők által kiszámított m3-kéntí 20 fillért, már pedig ez a kedvezmény még a 15.000 m3-nyi famennyiség vásárlásánál is csupán 3000 koronát tesz ki. Valótlan az, hogy Nagybánya város fahiányban szenved, valótlan az az előadás is, hogy a fenti mennyiségű fa előállítása csak káros űzemterv alapján eszközölhető, mert hiszen mindezekkel a körülményekkel Nagybánya város közönsége nemcsak erdészeti és gazdasági szakelőadói, hanem gazdasági és pénzügyi bizottságainak meghallgatásával számolt s ezek, de meg a vállalkozó ajánlatát elfogadó 46 városi képviselő bizonyára állanak az inteliigenczia ama fokán, amely az állampolgárt gondos gazdává, alaposan körültekintővé és saját városának, tehát saját fészkének vezetésében mintegy gondos családapává képesíteni tudja. Valótlan felebbezőknek az a kifogása is, hogy a létesítendő üveggyár oly ártalmas hatású füsttel fogja a város levegőjét megfer- tőztetni, mely az emberi szervezetet tönkre teszi és igy a közegészség ügyét sérti. Hát — tekintetes Törvényhatósági Bizottság — a székes- főváros hatodik kerületében valósággal hemzsegnek a különféle ipari gyárak, mindenik működteti üzemét, a gyári füstöt nem vezeti a földbe, de azért vájjon kinek jutna eszébe a Terézváros nagy gyárait beszüntetni, avagy melyik terézvárosi háztulajdonos igyekezne lakóházától csak azért menekülni, mert egészségét a füst aláássa? Pedig a létesítendő üveggyár nem is szén-, hanem fa-fűtéssel fogja üzemét működtetni s fentartani, a fa égésterményei pedig tudvalevőleg a legkevésbé ártal-> masak. Ügy tűnik föl előttem ez a füst félelme a felebbezőknek, mint az egyszeri anya, aki gyermekét féltve a változó szabad levegőtől, azt soha sepi vitte ki szobájából s a kis gyermek szépen ... elhervadt. Helytelen különben Stoll Béla bizottsági tag urnák az alsóferne- zelyi kohókémény füstjére való hivatkozása is, mert a kohófüst elsősorban nagy mennyiségű kéndioxydot tartalmaz, ami minden szerves és támogatás hiányában — kénytelen lesz lassan-lassan lebontani. És ezzel ismét eltűnik a föld színéről, a mint már eddig is, annyi érdekes és szép történelmi emlék eltűnt — és ma holnap a szép „lőcsei fehér asszony“ emléke is a múltaké leend. A nevezetes hölgy nehezen adott ezúttal kihallgatást: nagysokára — de mal ä propos - rossz pillanatában fedeztük fel a Frau Kathit, a Probstner-háznak 25 év óta hűséges házvezetőnőjét az ő konyhai birodalmában. A tisztelt asszonyság formaliter összeszidott bennünket, azzal az előrebocsájtott tanácscsal: „wer etwass sehen oder haben will, muss recht schön bitten“, ezzel becsapva orrunk előtt a konyha ajtaját, még a kulcsot is ráfordította. A mint észrevettem, éppen strudlit nyújtott a személyzet, mely művelet valószínűleg rosszul sikerülvén, ez hozhatta oly dühbe a konyha korlátlan úrnőjét. Szerencsére éppen a legkritikusabb pillanatban tűnt fel egy fiatal barátunk, a lőcsei bank igazgatójának fia, ki látva a helyzetet, sietett előzékenyen felajánlani lovagi szolgálatait a Frau Káthi bősz haragjának lefegyverezésére. Az ő kíséretében jutottunk el aztán a fehér asszonyhoz, a Frau Káthit pedig a Ketter- häuschenbe kívántuk, hogy annak jelenlegi lakóitól egy kis udvarias szelídséget tanuljon. Még egy kis séta a helyenként épen megmaradt várfalak mellett, aztán köszönetét mondva lovagunknak, búcsút vettünk a fehér asszonytól, a kedves Lőcsétől, a távolban elmosódó Tátrától, és a természeti szépségekben, történelmi emlékekben és műkincsekben oly gazdag felvidéktől, a legközelebbi viszontlátásig.
