Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-10-25 / 43. szám
Eltflietéii árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a 1 árközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdáiéban Is: Fitér 14. elhangzottak, melyek a legferdébb világításban mutatják be a város intézőköreit s melyekkel Révész János sem kívánta magát azonosítani, minek beszédében határozott kifejezést is adott, — ehelyett azonban emlékezetbe hívjuk azon sorainkat, miket Kikönyöi'gött gyámkodás czimén a felebbezés beadása alkalmával irtunk. Irtuk vala pedig a következőket: .... Hát nem elég az a gyámkodás, melyet a községi törvény a városok akarata ellenére a városokra ró, szükséges, hogy e gyámkodást maguk a városok képviselői is felebbezésükkel mintegy kikönyörögjék? Hát nem elég intelligens, nem elég érett, nem elég józan gondolkozása nem elég önálló cselekvésre képes egy művelt város százhuszonöt tagból álló képviselőtestülete, hogy a város sorsát önmaga intézze? Az a határozat, melyet ötvenhat képviselő hozott két szavazat ellenében, több rendbeli, igen részletes bizottsági szaktárgyalás s a legszélesebb körű közgyűlési megvitatás uián a város specziális viszonyainak és érdekeinek mérlegelésével, nem állhatná meg helyét? Körültekintőbbé, józanabbá, bölcsebbé válik-e az a határozat, ha valamely törvényhatósági aljegyző vagy miniszteri fogalmazó vagy titkár retortáján megy keresztül, kik városunk specziális viszonyait, szükségleteit nem is ismerik s kik egy kis ügyes rabulisz- tikával nagyon is tévútra vezethetők? Nem habozunk kimondani, hogy mi a felebbezések, felfolyamodások kultiválását, ott, hol a városnak megfelelő szerve: magas nívón álló képviselőtestülete van ügyeinek intézésére, nagy szegénységi bizonyítványnak tartjuk. Azt sohasem fogjuk elérni, hogy százhuszonöt tagból álló képviselőtestület egy nézeten, egy véleményen legyen, de hiszen arra való a fegyelmezettség, az önuralom, hogy a minoritás hajoljon meg a többség akarata előtt. Balga dolog volna remélni, hogy egy referens, legyen az aljegyző, főjegyző, fogalmazó, titkár vagy tanácsos s legyen egyébként bárminő kiváló gondolkodó fő is, kitűnő theoretikus és gyakorlati képzettséggel és képességgel, hogy aktákból jobban tudná mérlegelni mi kell és mi nem egy városnak, mi hasznos és mi nem hasznos egy városra nézve, mint a képviselőtestület nagy zöme, kik ismerik a város specziális viszonyait s kiknek jó és balsorsban e város falai között élniök s halniok kell!. . . . Most, hogy laptársunk is keservesen panaszkodik, hogy a törvényhatósági közgyűlésen mily kevesen voltak jelen s mily kevés érdeklődés nyilvánult meg az üveggyár ügye iránt, megismételjük kérdéseinket. Bárkik is szavaztak az üveggyár mellett vagy ellen, legyen személyük bármily tiszteletre méltó is, bírjanak bármily nagy tekintélylyel is, egy bizonyos, hogy a nagybányai specziális viszonyokat, városunk szükségleteit nem ismerik s ha döntöttek is, csak azon informácziók után döntöttek, melyeket nagybányaiaktól nyertek. Két beszéd.- Az üveggyár ügye. — Október 24. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága három városi képviselő feleb- bezése folytán legutóbb tartott közgyűlésében foglalkozott a nagybányai üveggyár kérdésével. A dolog historikumát a következőkben összegezhetjük: Az állandó választmány, melynek ülésén a felebbezők közül Stoll Béla és Révész János bizottsági tagok voltak jelen, az ő informácziójuk alapján az üveggyár ügyét újabb megfontolás végett visszautasítani javasolta a város képviselő- testületéhez. A törvényhatósági közgyűlés azonban, hol már nemcsak állandó választmányi tagok, hanem más bizottsági tagok, jelesül: dr. Vass Gyula és Bálint Imre is szóhoz juthattak, Stoll Béla többszöri felszólalása után is az állandó választmány javaslatát elvetette s dr. Vass Gyula indítványát, hogy a felebbezés elutasításával a város képviselőtestületének határozatát hagyja jóvá a törvényhatóság, 26 szavazattal 5 ellenében, tehát 21 szótöbbséggel elfogadta. Ez volna az eseményeknek száraz, krónikás följegyzése. Nem akarunk azon szerfölött éles és szerfölött igaztalan támadásokkal foglalkozni, mely az állandó választmány ülésén a város tanácsa és képviselőtestülete ellen Stoll Béla érvelése között A „Nagybanya“ tárczája. Barangolás a Tátrában. — Befejező közlemény. — Irta: Schönherrné Csausz Anna. Kirándulásunk további czélját követve, Iglóról Lőcse felé vettük utunkat, a hová igen szép időben érkezve siettünk a rendelkezésünkre álló időt lehetőleg jól kihasználni. Rajongok a régi házakért és mentői több évszázadot mutat a külsejük, annál nagyobb örömmel nyitok be a szűk bejáratok és alig felfedezhető régi lépcsőzetek közé. S érdeklődésem bő kielégítést nyert Lőcsén és én bizony nem restellem bevallani, hogy benyitottam majd mindenik piaczi ház kapuján és itt egy góthikus ajtó, amott egy faragott czimer, különböző korszakok oszlopos tornáczai, virágos függő erkélyei vonták magukra figyelmemet. Kóborlásom feltűnt a jó lőcseieknek és néhányan kíváncsian megkérdezték, hogy mit keresek ? de az adott válasz nagyon megnyugtatta őket és egyik-másik büszkén hitt be a belső lakásba: „bitte schauen Sie sich nur recht gut die schöne Wölbungen an“ (a Szepesség tiszta magyar érzelmű lakosai között még gyakori a német szó) és én nem is kérettem magamat sokáig. Mi újat mondhatnék a tágas szép nagy piacz hires ódon épületei felől? Lőcse város középkori monumentális épületeinek és páratlanul gazdag műkincseinek már megvan a maga - bár sajnos igen kevéssé, csak szaktudósok körében elterjedt — irodalma; magáról a Szent Jakabról nevezett góthikus nagy templomról, mely úgy építészeti szempontból, mint műkincseinek, különösen főoltárának gazdagságánál fogva a legszebb, a legértékesebb a felvidék műemlékei között, szakavatott tudósoktól jelentek meg monográfiák. Hogyan nyúljak én avatatlan toliammal ahhoz, a minek mütörténeti értékét arra hivatott kezek örökítették meg müveikben. Hiszen még saját benyomásaimnak is csak halvány képét tudom nyújtani. A meghatottságnak, az áhitatnak bizonyos vegyülékével tekintem meg mindannyiszor, a hányszor csak alkalmam nyilik reá, az évszázadok jól megőrzött műemlékeit és büszkén gondolok arra: hogy minden a miénk ! És mégis milyen közömbös velük szemben a mi közönségünk ! Hja! Egészen más szemmel néznék őket, ha külföldön lennének láthatók; ha például a Thurzók márvány-siremlékei egy kis olaszországi városka templomának falába lennének beépitve; vagy a remek 15 méter magas főoltárnak, a páratlan szószék és a szenátorok padjának műfaragásai, Mátyás király és Beatrix oltára, Bethlen Gábor oratóriuma, a Hummel Nép. János hires orgonája, a bélpoklosok sekrestyéjében őrzött kelyhek, 4 — 500 éves misemondóruhák gazdag gyűjteménye Németország bármely városkájában lennének összehalmozva, csak illő lenne a művelt magyar utazónak fölkeresni. De itthon, minálunk? Ki érne reá a mi szórakozás, mulatozás, no és ritka esetben üdülés kedvéért a Tátrába rohanó közönségünk közül ilyen eltérésekre? Pedig a Szepességet bejárni, Lőcsét, Csütörtökhelyet, Késmárkot, a szepeshelyi káptalani városrészt a Zápolya-kápolnával, és mindezek összes műkincseit áttanulmányozni bizony felérne egy hathetes külföldi utazással. Azonban térjünk vissza Lőcsére és annak hajdanta „Ring“-nek nevezett nagy piaczára, melynek monumentális épületei között első helyet foglal el a Szent Jakab-templom mellett a szépen restaurált középkori városháza; e mellett feltűnik még az úgynevezett Thurzó-ház csipkézett és tornyocskákkal ellátott renaissance fedélpárkányzatával, és a Szkicsák-féle ház szintén renaissance udvarával és kapujával. A városházának szépsége sokszorosan méltatva van a Szent Jakab-templom műkincseinek ismertetésével együtt néhai Henszlmann Imre jeles műtörténészünk munkájában s azóta Miskovszky Viktor ismertetésében, Demkó Károly dr. „Lőcse város műtörténetének rövid leírásában“ és legújabban Divald Kornél „Szepes- vármegye mütörténeti emlékei“ czimü nagyszabású munkájában. Már a belépéskor meglepi a látogatót a városházának két oldalról nyitott lépcsőkről megközelíthető, emeleti díszteremnek is beillő — díszes előcsarnoka, amelynek csillagboltozata széles, erős pilléreken nyugszik és a honnan egy Lőcse város czimerével és szobrok-
