Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-28 / 26. szám
2 NA GYBANYA 1906. junius 28. vörös pont a konyhát direkte a sz lupádhoz építette. Azután nézd meg az öltözőket, a három tulipán tervezet szerzője a színpadhoz csatolta az öltözőket, egyenesen oda nyilának; a vörös pont tervezet szerzője itt megint folyosót tervezett a színpad és öltőző közé. Helyes ez? Nehogy ismét a hallgatást beismerésnek vegyed, ime pontról-pontra megfelelek minden érveidre. a) pont alatt azt irod : „azt állítottuk múlt számunkban, hogy a három tulipán terv szerint egyetlen egy boltból sem lehet az udvarra jutni közvetlenül.“ Ez állításod nem felel meg a valóságnak, mert igenis lehet a 20, 17, és 16-os helyiségekből, de nem tudom miért kelljen az összes boltokból direkt az udvarra jutni? b) pont alatt irod: „Hogy a színház (diszterem) az épület kellős közepére van helyezve s hogy vész esetén csak az udvarokon, folyosókon, kávéházakon, éttermeken törtethet kifelé a közönség, ha ugyan a baj útját nem állja és ha egyáltalán el tud igazodni a labyrinthusban.“ Ebben is tévedsz. A diszterem nincs az épület közepén elhelyezve, mert egyik frontja az utczára van; vész esetén menekülhet a közönség igenis udvarokon, nem 2 méter szélességű folyosókon, de egy 5 méteres foyeren, kávéházon és éttermen is keresztül, no meg amiről megfeledkeztél egyenes, körülbelül 8 méter széles utón direkte a főtérre. Tessék csak a tervre nézni. Labyrinthus? No erről ne szólj, mert a vörös pont e tekintetben utolérhetetlen. „Ha ugyan a baj útját nem állja.“ Nem értem, hogy a baj miért állja útját éppen a három tulipán tervezet 8 méteres utján menekülőknek, mig a vörös pont tervezet közönségét szépen ki hagyja kisétálni a 2 méter szélességű folyosón. c) pont alatt irod: „azt mondottuk, hogy a konyhát maga a bírálat is kifogásolja.“ Ebből is láthatod, hogy a bírálat pártatlan, nemcsak az érdemek kitüntetésében, hanem a hibák felsorolásában ! is. De te, ha jól tudom, a bírálatot nem respektálod! Különben is e hiba oly csekélység, amit kivitel esetén úgy is kikorrigálna a tervező. d) pont alatt felfedezed: „hogy a legjobbnak ítélt terven a belépő csarnok a closetthez vezet.“ A belépő csarnok nem vezet a closetthez, de onnan a clo- zettekhez lehet jutni a lépcsőház mellett. E között talán mégis van egy kis kü- lömbség? e) pont alatt igy érvelsz: „hogy a Lux 300 pályatervnél konstatálja a pesti bírálat, hogy a középre helyezett színházzal és mellékhelyiségekkel a szállodát teljesen ketté választja, mig ugyanezt nem látja meg a három tulipánosban.“ No most megint jaj neked pesti zsűri! Először is egyetlen sorban sem bíráltam felül a pesti zsűrit és nem is teszem, mert bár bizonyos fokig fejlesztett ízlésem és tudásom van az építészet terén, de annyira még sem vittem, hogy ezen szakegyesületek felett kritikát gyakorolhassak. Én amint összehasonlítottam, úgy vettem észre, hogy a Lux 300- nál jobban előre nyúlik a nagyterem és mig az rendszertelenül ketté osztja az architektúrát, addig a három tulipán- nál valósággal a nagyterem köré csoportosulnak és azzal egy teljes egészet képeznek az összes többi termek. Az f) pontról alább nyilatkozom. g) alatt igy írsz: „részletesen tárgyaltuk, hogy mily lehetetlenség a bejárat, színházhoz, szállodai szobákhoz egyaránt vezet. Hogy ugyanott hordják a kuffereket, ugyanott csengetnek kis csengővel, nagy csengővel, ahol a művészek piánoznak, meg ahol a selymes hölgyek parádéban fölvonulnak.“ Erre a válaszom az, hogy olyan szépen megoldott, széles, térséges bejárat, mint a három tulipáné, minden igényt kielégít. Én laktam Kairóban egy olyan elsőrangú hotelben (Hotel Schepherd,) ahol királyok, és amerikai milliárdosok szállnak meg. Ott ugyancsak egy főbejárat vezet az összes termekhez, pedig ott is van nagyterem, sőt esténként a ves- tibülben ugyancsak selyem ruhás hölgyek és frakkos urak gyülekeznek, mielőtt az esti ebédhez megjelennének. Ami a csengőt illeti, ha csak valami nagy harangot nem tesznek oda, azt ugyan a művészek öltözőszobájában és a színpadon meg nem hallják. h) pont alatt irod: hogy kis termet csak a vörös pont tervez, mely 120 m. nagyságú stb.“ Ugyan kérdem, mi szükség van kis teremre ? Ezt maga a vörös pont tervezet szerzője is érezte, mert három terve közül csak is egybe tervezett kistermet nem valami nagy szerencsével. Ott, ahol olyan szépen megoldott nagyterem és étkező van, mint a három tulipán tervezetnél, ott igazán fölösleges még kisterem is! Felhozhatnék még sok mindent a vörös pont tervezet hátrányára, de én azt egészen fölöslegesnek tartom. Egy mellékleten közlöm a két tervet, akit érdekel, nézze jól meg. A három tulipám a legegyszerűbb, tervezője igazán monumentális alapra tervezte az egészet, mig a vörös pont valóban egy labirinthus, csupa kis folyosó, átjáró, ahol igazán csak pár napi bentlakás után ismerné ki magát az ember. Nézzünk csak reá a két tervre. A három tulipán-ná\ a Főtérről gyönyörű széles bejáraton direkte jutunk a foyeren át a nagyterembe, jobbra az étterembe és balra a kávéházba. A legszebb, a legideálisabb megoldás. A vörös pont- nál tessék ki okoskodni, hogy milyen komplikált utakon, folyosókon jutunk az összevissza elhelyezett helyiségekbe. Valamely alaprajz minél egyszerűbb, annál tökéletesebb, a három tulipán pedig a legegyszerűbb, amit csak elképzelni lehet. Jónak láttad a Válalkozók Lapjá-i is idézni a vörös pont előnyére. Ha te erre a szaklapra súlyt helyezel, amint kell is, hogy súlyt helyezzél, úgy bizonyára súlyt fogsz helyezni az azzal egy nívón álló Vállalkozók Közlönyé-re is. A Vállalkozók Lapja egyszerűen csak jelzi a bizottság döntését azon megjegyzéssel, hogy a díjazás dolgában végleg a város képviselőtestülete fog határozni. Te ez egyszerű jelzést is kihasználod a vörös A „Nagybánya“ tárczája. Dalok. I. Mikor elszunnyadtam, Eszembe forogtál, Mikor felvirradtam Eszembe jutottál. Hullámzik az elmém, Mint a patak sodra, Csak te forogsz benne: Örvényben a rózsa. II. Játék lenne ez az élet, Ha leélhetném tevéled, A világgal nem törődnénk Egymás körül sürgölődnénk. Két buborék, mely a mélyből, A rejtelmes tengeréjből Felszállott egy pillanatban, Találkozik s szertepattan. III. Pompás város ez a város Rózsák nyitnak a havon, Hozzátok visz minden utcza A bal és jobb partokon. Beh rút város ez a város, Nagy, sötét házrengeteg, Mig rózsámtól hazatérek Százszor is eltévedek! Zempléni Árpád. A ház jó hírneve. — Irta: Qéczy István. A bankár úr körúti palotájában estélyhez voltak felgyújtva a csillárok, temérdek láng sziporkázva tört meg a velencei üveg kristály jegecein, villámként szórva szét fényét a pazar berendezésű termekben. A hajporos inasok elfoglalták helyeiket, a délvidéki növényekkel dúsan díszített lépcsőháztól kezdve fel a terem ajtajáig sorfalat állottak és szemtelenül vigyorgó arccal várták a vendégeket. De ezek a vigyorgó arcok egyen- kint változtak át alázatos szolgai meghunyász- kodássá az egymás után érkező vendégek láttára. Ezalatt a bankár úr kifogástalan estélyöltözetben egy rövid látogatást tett a felesége boudoirjában. A bankámé éppen egy óriási trumeau előtt állt és komornája az utolsó simítást tette a gyönyörű termethez simuló ruha fodrain. A férj intett a komornának, aki tisztelet- teljes meghajlással távozott, azután beletemette magát egy zsölyébe, egy pillanatig gyönyörködött a tükörből rámosolygó rózsás arcban, az egyenes, erős termetben, a ragyogó fehér gömbölyű vállakban, aztán áttért látogatásának tu- lajdonképeni céljára. — Kedvesem, mondá, önjói tudja, minő hírneves vendégünk lesz ma. O-kegyelmessége, a miniszter úr tiszteli meg házunkat magas jelenlétével. Nehezen sikerült ezt a kegyet megszereznem, de végre is sikerült. Az emberek azt tartják, hogy nekem minden sikerül, pedig ebben nincs egészen igazuk, de ha azt mondanák, hogy nekünk kettőnknek minden sikerül, ezt már magam is aláírnám. Hogy rövid legyek, nem azért hívtam meg a kegyelmest, hogy csukló térdeiben, gyér hajában és utánozhatlan monokliviseletében gyönyörködjem, hanem azért, hogy egy életbevágó fontos dolgot keresztül vigyek nála. Most egy pár olyan dologgal kell önt untatnom, amihez nem igen ért, no de a végeredményt meg fogja ön érteni. AKeresztur — Szent Benedeki vasúti vonal építését a jövő tavaszszal kezdik meg, ezt a vonalat a kormány építteti igen fontos stratégiai szempontból. Aki ezt az épitést megkapja, nem csak milliókat söpörhet be a zsebébe, hanem azonfelül a gomblyukába is szerez egy ici-pici-hercig csecsebecsét. Ön jól tudja édesem, minő végtelen fáj-
