Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-28 / 26. szám
1906. junius 28. NAGYBANYA 3 pont érdekében. Ezzel szemben engedd meg hogy én a Vállalkozók Közlönyé- nek f. évi 25. számában megjelent érdemleges megjegyzéseit idézzem, melyek igy hangzanak: A négy Budapesten működött bíráló a bírálati jegyzőkönyv végén, igen helyesen, sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a bírálatnál nem lehetett alkalmuk a város egy megbízottjával együtt működni, amint azt a M. M. E. E. utján kérték azon célból, hogy egyrészt személyes érintkezés utján számos kérdést tisztázhattak volna, amire a bíráló bizottság magára hagyva, csak hosszabb tanulmányok utján juthatott, másrészt a város képviselő- testületének személyes képviselete utján is alkalma lett volna meggyőződést szerezni arról, hogy a bíráló bizottság mily alapos tanulmányok után jutott azon megdönthetőnek nem is képzelhető véleményre, melyet jelentésében lefektetett, de a melyeket teljesen kimerítően írásba foglalni -nem is lehet, mig ellenben azt szóbeli előadással személyes érintkezés útján minden irányban megnyugtatóig megtehette volna. A város jól felfogott érdekében ajánlják javaslatuknak változtatás nélkül való elfogadását. Ezt reméljük mi is. Mert ha már az az abszurd meglepetés érte a zsűrit, hogy ők csak külön működhetnek s igy quasi csak véleményt adnak, melyet a város esetleg nem is respektál, — s ők ennek dacára az őket kiküldő egyesületek tagjainak a pályázaton való ne- táni szereplésük érdekében a zsűrizésről ennek dacára le nem mondottak, hanem a bírálat nehéz munkáját ily körülmények között is vállalták, akkor joggal elvárhatjuk, hogy az ő véleményük a város részéről kompetensnek ítéltessék, és változás nélkül elfo- gadtassék. így legalább helyreüttetnék a hiba. Tehát azon véleménynyel, hogy az illem is követeli, hogy a város a dijak kiadásánál a bírálatra felkért tekintélyes és előkelő szakegyesületek zsűrijének véleményét nem mellőzheti, nem állok egymagám, hanem amint láthatod, ugyanez állásponton áll a mérnöki s építészeti körökben nagy tekintélynek örvendő szaklap szerkesztősége is. Aki a közlött terveket elfogulatlanul s némi hozzáértéssel tanálmányozza s összehasonlításokat tesz, az előtt nekem feltétlenül nyert ügyem van. Qrünwald Iványi Béla. Uj eszme a magyar ipar védelmére. A megmozdult magyar társadalom már megrázta azt a lánczot, mely a magyar ipart eddig békóba szorította. Nagy lelkesedéssel dolgozik minden hazafi igába tört iparunk felszabadításán és szinte láthatóan éled a hazai ipar hosszú sorvadásából. A magyar ipar felvirágoztatása szorosan összefügg a magyar munkás könnyebb boldogulásával. Százezrek jövője fölött dönt tehát a nemzet, midőn lelkes pártfogásával jobb sorsra juttatja a magyar ipart. A magyar ipar pártolásával nemcsak a munkaadók és kereskedők érdekét védi a nemzet, hanem fölemeli a földhöz ragadt munkást, bizonytalan keresetét biztossá, rosszul fizetett munkáját értékessé és jövedelmezőbbé teszi. Mert az ideális czél, mely iparunk felvirágoztatásában rejlik, nem is annyira a különben is létező és többé-kevésbbé jó viszonyok között élő gyárosok, vállalkozók, iparosok és kereskedők sorsának könnyítésében, hanem a reggeltől estig kemény munkába görnyedt munkás viszonyainak javításában és személyének fölemelésében rejlik. A hazai gyártmány keresletének nagyobbodásával értékesebbé válik a ! munka. Értékesebb munka pedig nagyobb keresetet biztosit a munkásnak. Az ország számtalan munkásának érdekét mozdítja elő tehát minden hazafi, ki a honi ipar fejlesztéséhez és felvirágoztatásához az itthon költött pénzével hozzájárul. Ezen czélnak elérésére üdvös ugyan, de nem elégséges a társadalom lelkesedése, nem elég a széles mederben folyó tulipán-mozgalom dicséretes működése, itt a kormánynak is közre kellene működnie, még pedig első sorban oly eszközzel, mely a társadalmi mozgalom ébrentartására és a „hazai11 jelszóval való visszaélés meggátlására alkalmas. Az állam van hivatva az iparvédő bélyeget megalkotni és forgalomba hozni, mely arra szolgáljon, hogy minden kételyt kizáró módon, — hivatalosan — igazolja a honi iparczikkek magyar eredét. Ezt az iparvédő bélyeget csak azon gyárosoknak szabadna kiadni, - kik igazolták az illető czikk magyar voltát. Minden magyar czikken rajta kellene lenni ezen állami iparvédő datmat okoz az nekem, hogy ebben a gomblyukban még semmiféle csecse-becse nem csillog, ez az én vágyam netovábbja és mondhatom, hogy e vágyam teljesedése egyedül az ön kis és — hizelkedés nélkül mondva — igen szép kis kacsójába van letéve. Önnek alkalma lesz ma este megismerkedni Ő-Kegyelmességével, legyen hozzá nyájas, igyekezzék megnyerni a rokonszenvét, kissé kacérkodhatik is — no nem a kegyelmes úrral — ennyire kegyetlen nem vagyok, hanem a titkárjával, aki csinos fiatal ember, gentleman és a szó teljes értelmében jobb keze a kegyelmes úrnak, aki az ő tanácsa nélkül egy lépést sem tesz, viszont az ő tanácsára mindent meg tesz. Ha a titkár urat megnyerhetjük ügyünknek, akkor a vasúti koncesszió az enyém. A titkárt Gosztonyi Ákosnak hívják. E névre a szép asszony teste megrándult, mint akit galvánütés ér, tágra meresztett szemekkel bámult férjére, mintha azt akarná leolvasni arcáról, nem-e mutatkozik nála a téboly első jele? Aztán látva nyugodtan mosolygó arcát, halkan elkacagta magát. Sajátságos keveréke volt az a kaczaj a diadalnak és megvetésnek, majd kecsesen meghajolt, jelezve hogy megértette és tudomásul veszi szavait. A bankár elegáns meghajlással felállt, nyugodtan megfordult és eltávozott. A szép asszonyból most már kidőlt a visszafojtott kacagás. Ledobta magát a kere- vetre, s bársonyos teste, mint kígyóé vonaglott a jóizü nevetéstől. Dehát hogyne, mikor olyan kacagni valónak találta, hogy ő protegálja férjét annál az embernél, aki az ő ártatlan leányszivének egyetlen szerelme volt és aki őt is szerette a férfi igaz, olthatlan szerelmével és akitől el kellett válnia, mert atyja, az elszegényedett sokősü nemes, a bankár úr pénzes zacskóival aranyoztatta be rozsdás címerét. A bankár úrnak szintén szüksége volt az ősi névre, amely régiségével forgalomba hozza az ő uj vezető aranyait. Mit törődtek ők azzal, hogy az érdekközösségnek egy fiatal leány-sziv esett áldozatul, oly mindennapi dolog ez, amivel egy percig sem volt érdemes foglalkozni. És most ez az ember, aki neki férje, de nem ura, mert hiszen a nőnek az ura — istene és parancsolja, mig a férj csak egy fogalom, mely összekapcsol két különnemű lényt, a férje most maga hozza össze Gosztonyival, s felhatalmazza a feleségét játszani a tűzzel, mely összeégeti, j meglehet mindhármukat. Olyan komédia volt ez, hogy az asszony percekig nem tudott magához térni a kacagástól. Aztán felkelt, két kezét ökölre szorította, kiegyenesedett az alakja, mint egy bűnével kérkedő angyalé, domború mellét megingatta a visszafojtott indulat heve, összeszoritott ajkán, lassan sziszegve jött ki ez a három szó: Jól van, megteszem. A kegyelmes úr az estélyről távoztában elragadtatásának adott kifejezést a szives házigazda, de még inkább az elragadóan bájos háziasszony előtt, aztán megszorította a bankár úr kezét hosszasan, barátságosan, a szép asszonyét tiszteletteljesen. Ugyanezt a műveletet végezte el a titkár úr, de megfordítva; s mikor a szép asszony kezét hosszasan, melegen megszorította, hozzá tette: viszontlátásra holnap! Másnap este felé a bankár úr szokott kaszinói útja helyett a felesége boudoirja felé bélyegnek. Jogtalan használatát, vagy meghonosítását nagy büntetéssel kellene sújtani, olyannal, mint bármely más állami bélyeg hamisítóját sújtja a törvény. Ha a törvényhozás magáévá teszi és megvalósítja ezt az eszmét, akkor ez a bélyeg volna az a hatalmas és erős harczi jelvény, melylyel a magyar iparczikkek a külföldiekkel megküzdhetnének, ez volna a pajzs, mely biztos védelmet nyújthatna a hamisítók orvtámadásai ellen. Ez a bélyeg volna a legbiztosabb útmutató, mely a lelkes magyar közönséget a félrevezetés veszélyétől megóvná, ez volna a legjobb biztosíték az iránt, hogy a jelzett áruczikk valódi magyar eredetű és hogy magyar munkás készítette. Minél több állami iparvédő bélyeg forogna az országban, annál több magyar munkás találna biztos keresetet, minél több munkás keresne többet, annál erősebbé válnék ez a nemzet és minél erősebb lenne ez az ország, annál boldogabb lenne minden egyes polgára. Hangold Béla Kolozs. HÍREK. Junius 27. Személyi hírek. Zelenka Pál miskolczi ev. püspök pár napot városunkban töltött. - Besenszky Bálint pénzügyi titkár a nyári szünidőre ha za érkezett. — Dr. Kiss Rezső, Nagybányára áthelyezett kir. albiró váro- sunkb» érkezett s megkezdte hivatalos működését. - Takács Mihály, városunk szülötte, a m. kir. operaház nagynevű művésze, hosszabb tartózkodásra haza érkezett. Felmentés. A belügyminiszter Kemény Emil miniszteri segédfogalmazót, szatmárvármegyei főispáni titkárt ez állásától felmentette. Kemény s. fogalmazónak a központba való berendeléséről még intézkedés nem történt. Az állami polgári leányiskola uj gondnoksága. Dr. Falussy Árpád főispán az állami polgári leányiskola gondnokságának tagjaiul Bernhardt Adolfot, Doroghy Ignáczot, Gellért Endrét, dr. Herczinger Ferenczet, dr. Kádár Antalt, dr. Lovrich Gyulát, Nagy Györgyöt, Révész Jánost, Soltész Elemért, Stoll Bélát, Stoll Gábort és Szőke Bélát nevezte ki. Hivatalból tagja a gondnokságnak Waigandt Anna igazgató. Áthelyezett gimnáziumi tanárok. A nagybányai állami főgimnázium tanári karában több vette útját. Éppen egy pajkos operette-áriát dudorászott, amikor felnyílt a buodoir ajtaja, s kilépett rajta Gosztonyi, a kegyelmes úr ti- toknoka. A kölcsönös, udvarias üdvözlés után belépett a bankár feleségéhez. A szép asszony a kereveten feküdt, arcának lázas tüze, szemeinek nedves csillogása minden szónál érthetőbb magyarázat, hogy a kék plüssbe öltöztetett kicsiny szoba a szerelem templomává lett felavatva. Mikor az asszony meglátta férjét, felegyenesedett, ruganyos testét kinyújtóztatta, és azzal a vakmerő arccal, mely az exaltált szerelem sajátja, oda állt a férje elé mosolyogva, fehér fogsorait csillogtatva, s halkan, édesen, mint egy szerelmi suttogás utolsó akkordja, mondá: Édesem, a régi szerető szivek, már mint én és Gosztonyi találkoztak és egy kijátszott férjjel több van a világon! A bankár úr arcán torzzá fagyott a mosoly, keze ökölbe szorult, de csak egy pillanatra, olyan volt ez a pillanat, mint havannája tüzének felvillanása, aztán ismét a régi mosolygó, nyugodt gentleman állt az asszony előtt. — Kedvesem, mondá, megölhetném, el is kergethetném Önt, de nem teszem, mert irtózom mindentől, ami botrány. Egyet azonban megkövetelek, és itt hangja ellentmondást nem türőn, élesen hangzott, a vasúti koncesszió 24 óra alatt a kezeim közt legyen, mert így kívánja ezt házam jó hirneve!
