Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-28 / 26. szám
IV. évfolyam. 1006. junius lio Oe. 26-ili. saséira. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14, Nyilt levél.- Révész János szerkesztőhöz. Kedves Barátom! Engedd meg, hogy jelen soraimat direkt nevedre és hozzád Írjam, mert mig az első czikkednél csak a lap és a felelősség volt a tiéd, már a második közlemény határozottan a te toliadra vall. Tehát hadd szóljak ezúttal hozzád, tisztelettel személyed és meggyőződésed iránt, de őszintén és ha kell akár kíméletlenül is az én igazságom mellett. Válaszomat két részre osztom; egyikben csak is az átlagos megjegyzéseidre felelek, mig a másik felében tisztán a tárgyról, a tervekről fogok szólani. Óriási hibát követsz el és folytonos ellentmondásokba keveredel a szakértőkkel szemben. Ott, ahol neked a szakértők kellemetlenek: egyszerűen diszkreditálód őket és kijelented, hogy az ő véleményük nem lehet igaz, mert ők szakértők, a szakértők pedig megbizhatlanok, hiszen az ő tudatlanságuk volt oka, hogy Eszéknél a szegény magyar fiuk a vízbe fúltak; az ő hibájuk volt, hogy a Ring- szinház leégett és tudja a jó Isten még mi nem. Ugyanakkor te is hivatkozol a magad igazságáért szakértőkre, mert eként írsz: „Minket sem a gólya költött, mi is értekeztünk szakemberekkel s alkalmunk volt több mérnök véleményét kikérni e tárgyban“ stb. Nos kedves barátom, akkor minek értekeztél te mérnökökkel és engedd meg a kérdést, kik voltak azok a mérnökök és szakértők, akiknek véleményére te nagyobb súlyt helyezel, mint az ország két legelső szakegyesületének véleményére? Neveket kérek, mert ha véletlenül Hauszmann, Schaleck vagy Lechner urakról volna szó, úgy én egyszerre visszavonulok a harczból s meghajlok előttük. Egyébként sem sikerültek felhozott érveid, mert az eszéki hidat valószínűleg egy-két hanyag mérnök vizsgálta meg, a Ring-szinházat meg akármilyen szakértők is vizsgálgatták, akár lelkiismeretesen, akár hanyagul végezték is dolgukat, soha az életben nem lesznek képesek a szakértők korunk hatalmas alkotásainak esetleges olyan megsemmisülésétől bennünket megóvni. Jól tudjuk, hogy akárhogy kontrolirozzák és vizsgálják is felül a hajókat, vasutakat és színházakat a szakértők, a katasztrófák elkerülhetetlenek. En még tovább megyek, mondd meg őszintén, ha például a Zazar hídja veszélyben volna, kiket kérnél te föl a szakértői szemle megejtésére: Nagy György, Fábián Lajos és Szellemy Geyza mérnököket-e vagy inkább Brebán Sándor lelkészt, Kapás Mihályt, meg Gi'ünwald Bélát? Arra a megjegyzésedre, hogy mi művészek sokszor panaszkodunk a zsűri ítélete ellen — igazad van! De mi nem a szakértők ellen emeljük fel szavunkat, hanem igenis a nem hozzá értőktől óvakodunk. Vannak azonkívül a művészetben régi és újabb irányok követői, öregek és fiatalok, ezek vannak harczban egymással, de itt azután csakis irányok és elvek küzdenek egymással és nem az egyének és nem a művészek a szakértőkkel. Biztosítalak, hogy az összes magyar művészek uniszónó a leghatározottabban tiltakoznának az ellen, ha például a Műcsarnok dijainak és kitüntetéseinek odaítélését a fővárosi magisztrátusra vagy a vizépitészeti bizottságra bíznák! Említesz még valami illemdijat is. Nos én ilyenről nem tettem említést; én csak annyit jegyeztem meg, hogy ha a város két ilyen előkelő egyesületet kért fel javaslattétel végett, úgy az illendőség úgy hozná magával, hogy azok véleményét fogadja is el, annál is inkább, mert ez még a végleges megbízásra nem kötelező. Nagyon háladatlan vagy a bírálat nehéz munkáját elvállalt egyesületekkel szemben is. Te őket úgy tünteted fel, mintha tolakodtak volna, hogy ingyen 15 esetleg 20 tervet áttanulmányozzanak. Te magad tudod a legjobban, hogy a pályázat kiírásakor velem eszmét cseréltél ez ügyben s magad is a leghatározottabban állást foglaltál ezen szakegyesületeknek a bírálat elvállalására való felkérése mellett. Tehát nem ők tolakodtak, hanem mi kértük fel őket a bírálat elvállalására. Most pedig áttérek a szőnyegen forgó tervekre. Túl sokat ugyan nem irok, mert első czikkemben már mindent elmondtam, de különben is hiába való munkát végeznék, mert te vaskos tévedéseidet belátni nem akarod, csak legföljebb újabb szám-labirinthusokkal, még pedig nem is hűekkel zavarod meg az olvasót. Te most is 13 méter széles és 14'2 m. hosszúnak teszed meg a három tulipán jeligés tervezet nagytermét; no, kedves barátom, nem tudom kinek a mértéke romlott el, de ajánlom, hogy fáradj át Gita szomszédhoz és végy egy uj zol- stokkot, mert a tiedben már nem bízom. A nagyterem térfogata a következő: hosz- szában a két oldalon van egy-egy sóhajfolyosó 2.60 -2‘60 m. szélességben, a folyosók közötti távolság pedig teljes 14‘20 m. A nézőtér hossza pedig nem 14‘2 m., hanem 19’10 m., ehhez még hozzá csatolandó a színpad, ami, ha nincsenek szinielőadások, a nézőtérrel egy síkba hozható. Megfeledkeztél az általad feldicsért Vöröspont jeligés tervezetről kiírni, hogy ott is jelezve van a sóhaj folyosó, csak nincs megnevezve; még pedig az csak 2 — 2 méter széles, tehát 60—60 czenti- méterrel keskenyebb a három tulipán sóhaj-folyosójánál, ami óriási hiba, mert helyet foglal csak, de ahhoz szűk, hogy ott rendesen terítsenek és elég kényelmesen mozogjanak, amire pedig bálok alkalmával nagy szükség volna. Tovább folytatod azután a ferdítéseket eként: „de tényleg bizony a sóhajfolyosókból, zenekari helyből, karzat alatti állóhelyekből kihámozott terem maga, mely oszlopok által van környezve, csak 184‘60 m. és ez nekünk kevés“. Igazán kiváncsi vagyok, hogy miért nem vetted észre a te protegáltadnál, hogy ő is tervezett zenekari helyet és páholyokat, ő is megfogja engedni, hogy állóhelyek létesittessenek a színházban és különben is miért nevezed te ezt kihámozásnak, azt valóban nem értem. Ha a terveket áttanulmányoztad, úgy mindkettőnél láthatod, hogy a színház nagyteremmé egy csavarokra elhelyezett emeltyüs szerkezet által alakítható át és akkor az egész padozat a színpaddal egyszerűen összeköttetik. Mit zseniroz téged akkor, hogy az alatt máskor zenekari vagy állóhely szokott lenni, nem tudom. Miért nevezed a páholy alatti részt mellékhelyiségnek, ezt sem értem; legvégül neked a három tulipán tervezetnél az egész nagyterem alighanem csak mellékhelyiség lesz, mert tető alatt van. A végső eredmény pedig az, hogy ha a vörös pont nagyterme valamivel hosszabb is, de alig valamivel nagyobb, mint a három tulipán nagyterme, mely 300 négyszög méternél sokkal nagyobb lévén, a pályázati feltételeknek megfelel. Nem akarom az olvasót továbbra is a nagyterem méreteivel fárasztani, csak még annyit jegyzek meg, ha a város csakugyan kicsinek tartaná azt, daczára helyes méreteinek, úgy mi sem könnyebb, mint azon segíteni. Megkérjük a három tulipán tervezet szerzőjét, hogy az öt méteres foyerből vegyen el vagy két métert és legyen a terem annyival hosz- szabb; hiszen a vörös pont tervezetnél csak 2 méteres folyosó helyettesíti a foyert. Felhozol még egy csomó vádat, én azokra már külön-külön nem szívesen válaszolok, mert látom, hogy hiába. Hiába Írtam ki múlt czikkemben például azt, hogy igenis vannak jó üzlethelyiségek, amiket te egyszerűen mint nem létezőket elhallgattál, most pedig nagyitó üveggel észre veszed. Ha én most bár mit is czáfolok, jövő válaszodban már majd távcsővel fedezed fel. A konyháról meg jó lesz nem beszélni, mert a
