Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-06-21 / 25. szám

2

1906. junius 21.

túllépi, nem is számítva még az eléugró 10.00 m. széles kocsi felhajtót, ami ennélfogva a főtér közepébe 20.00 méterrel előugrana; az egész épület 2, sőt 3 emeletes, földszintjén egy csöpp udvara sincs, ami már magába véve helytelen, mert nemcsak rendkívül növeli a beépített területet, de kénytelen rendkívül sok helyiségnek csak közvetett, vagy felső világítást adni, sok helyiséget pedig egyáltalán természetes világítás nélkül hagyni. Boltja kevés van, annál pa- zarabb a közlekedési helyek kiosztásában.

A közepére helyezett színházzal és mellékhelyiségeivel a szállodát teljesen kettéválasztja, úgy, hogy azok szobái és lépcsői között a közlekedés csakis a színház csarnokán át és a cukrázda előtt lehetséges, dacára a nagy beépített területnek, a szálloda szobáit csak két emeleten tudta elosztani és kénytelen volt sok oly helyiséget az utcára tenni, ami nem oda való.

Homlokzata egyáltalán meg nem felelő, egyedül méltánylásra méltó a rajzok nagy gonddal való előállítása.

Jelige „Vigadjunk.“ Általános elrendezése hasonlít a „Tulipán“ jeligéjű tervhez, ennélfogva hibái is körülbelül ugyanazok: keskeny udvarok, szűk lépcsők, sötét mellékhelyiségek. Különösen szegényesen van megoldva a színház és vigadó, terem bejárata és mellékhelyiségei, hasonkép szegényes a szálloda bejárata is. A terem és színház hosszmetszeti megoldását nem mutatja és az a tervekből meg nem érthető.

Jelige „Szatmár.“ Alaprajzi elrendezése zavaros, minélfogva számos fontos helyiség sötét, vagy csak fölülvilágitókon át kap némi levegőt és világosságot. Áz épületet a Szt-Miklós- tér felé irányítja, a főtéri és Kossuth Lajos- utcai oldalát pedig teljesen alárendelt módon kezeli. A nagy terembe csak sokszoros alacsony előterek közvetítésével lehet eljutni, mely előhelyiségnek mérete semmi arányban nem áll a színházzal, mely úgy színi előadások tartására, mint táncmulatságok céljaira szűk. Különösen kicsinyes a színpad. Páholyt csak 5-öt tervez, célszerűtlen az ezek fölött lévő karzat is, valamint a színház lépcsői. Fölöslegesen pazar viszont a szálloda kettős lépcsője; a szálloda folyosóinak nagy része teljesen sötét és szellőzhetetlen; meglehetősen indokolatlan az épület két oldalbejárója, mert az semmi különösebb célra nem szolgál.

Több és alapos tanulmányról tesz tanúbizonyságot a többi 6 terv, melyek mindegyike tartalmaz jó eszméket és tervezőik alapos szakismeretéről tanúskodik, úgy, hogy a bíráló bizottság a dijak odaítélésénél ezeket többszörösen áttanulmányozta és sajnálatának ad kifejezést, ha a dijak kevés száma miatt nem méltathatja mind a 6 tervező fáradozását díjazással.

Ezek közül a tervek közül a legjobbnak kvalitását kidomborítandó, a bíráló bizottság rámutat azon hibákra, melyek még e tervekben is előfordulnak, de amely hibák jelentékenyen kisebbek, mint az eddig ösmertetettek hibái és amelyek kivétel esetén javíthatók is.

Megjegyzendő, hogy ezen 5 terv szerzője közül 4 a vigadót és színházat az épületnek a főtéri homlokzat közepén alkalmazott főbejárat tengelyének irányában alkalmazta, a „vörös pont“ jeligéjű terv szerzője viszont a színházat a szállodától függetlenül a Szent-Miklós- téri homlokzatról hozzáférhetően helyezte el. A „Bányamanó“jeligés tervnél is meg van az elkülönítés, amennyiben a szállodába a főtérről, a színházba pedig a Timár-közről van a bejárás.

A „Szintes“ jeligéjű terv általános elrendezése jó és világos, bár a főbejárati csarnoka szűk, a ruhatár elhelyezése pedig rossz. A főlépcső közösen van megoldva úgy a szállodához, mint a páholyok és karzatokhoz. Igaz ugyan, hogy melléklépcsők és vészkijáratok is vannak, de ezek nem különíthetik el eléggé a közönséget és rendes használatra nem alkalmasak. A főlépcső elrendezése nem szép, a karzatokhoz vezető feljárat túlságosan komplikált. Az udvarok kicsinyek és azokba az utcáról közvetlen nem lehet bejutni, ami pedig tűzrendészed szempontból kívánatos volna.

Jól vannak elosztva a szálloda szobák és mellékhelyiségeik, célszerű a színpad elrendezése. A Szt-Miklós-tér felől üzleteket nem alkalmaz. Homlokzatai és metszetei igen ügyesen vannak megrajzolva.

NAGYBANYA

A „Kereszthegy“ jeligéjű terv monumentális alaprajzi elrendezést mutat közös bejárattal a színház, vigadó és a szállodába nagy udvarokkal. Jó a kávéház és vendéglő elhelyezése, célszerűtlen viszont a főlépcső indítása és annak az emeletre való felérkezése, amennyiben az ott szűk folyosókba torkollik és épp a closettajtókra nyílik. Utóbbiak elhelyezése célszerűtlen, a főlépcsőnek a főhomlokzat közepén az utcára való kihelyezése által sok értékesíthető helyet elveszít.

A vendéglőkonyha a pincében üzletek alá van helyezve, ami úgy hozzáférhetés, mint világítás és használat szempontjából nem célszerű.

A II. emeleten levő vendéglős lakásba csak a főlépcsőn lehet feljutni.

Különben a terv úgy alaprajzi felfogás, mint homlokzat kiképzés szempontjából tehetséges tervezőnek még kellőkép ki nem forrott munkáját mutatja.

A „Bányamanó“ jeligéjű terv általános elrendezése hasonlit az előbbiekhez, de célszerűbb törekvés nyilatkozik meg benne az irányban, hogy a színház és vigadó bejáratát az épület „Timár-köz“ felőli oldalára helyezi. Főhibája a tervnek, hogy a színpadja szűk, a páholy és karzati közönség ugyanazt a lépcsőt használja; a szálloda lépcsője egy sarokban van, ami által egyes szobákból a lejárat messze esik. Kevés számmal és rossz helyen vannak elrendezve a szálloda closettjei. Jól vannak azonban elrendezve az üzletek: homlokzata tetszetős és magán viseli jellegét.

A „Vörös pont“ jeligéjű terv szerzője 24 lapon háromféle alternatívát mutat be, melyek főelrendezése ama kísérletben domborodik ki, hogy a színház és vigadót a szállodától teljesen széjjelválassza. Ez az elrendezés ugyan jövedelmezőségi szempontból nem elégíti ki kellőkép a programm igényeit, de sok praktikus előnnyel jár tűzbiztonsági és művészeti szempontokból, ami a kivitelénél figyelembe vehető. A tervcsoportnak II. jelű változata a Szent-Miklós-téri oldal közepe irányában helyezett színház tengelylyel kevésbbé szerencsés, mint az, midőn a színház assymetrikusan a sarokba kerül. A II. jelű tervben a szálloda szobák nagy része messze esik a főbejárati főlépcsőtől, a színház oldala pedig tűzveszély esetén meg nem közelíthető, célszerűtlenül vannak elhelyezve a szálloda closettjei a főlépcső pihenőjéről nyílva, célszerűtlenek és sötétek a színházi öltözők.

Jobb ennél az I. és I. a) elrendezés, ahol a szinház és vigadó a Szt. Miklós-tér és timár- kÖzi sarokra van helyezve. E két változat csak az üzletek és kávéházi helyiségek elrendezésében különbözik egymástól, igaz ugyan, hogy az I. terv, hol az üzletek nagyobb számban fordulnak elő, e tekintetben jövedelmesebb, de igy a kávéház túlságos kicsinyes elrendezésű, azért helyesebb az I. a) jelű változat, melynél a három sarokűzlet a kávéház és vendéglő kiegészítésére szolgál. A terveknél a szálloda főbejárata a Főtér közepén van elég jól elrendezve, bár a belső előcsarnok, különösen annak olvasó és társalgó fülkéje sötét. Az udvarok elrendezése olyan, hogy azokba az üzletek nagy részéből nem lehet bejutni. Czélszerütle- nek a szálloda closet elrendezései és azon körülmény, hogy a vendéglős lakásába csak a főlépcső közvetítésével lehet feljutni. A szinház, nézőtér, előtér, színpadi és egyéb mellék- helyiségek általában megfelelők, bár kisebb hibái vannak, mint a czélszerütlen closet előterek, a szűk páholyfolyosók stb., vészkijáratai nincsenek, a homlokzatra állított szinház esetén természetesen a homlokzaton kevés bérbeadható üzlet biztosítható. A tervekhez háromféle homlokzatmegoldás van bemutatva, melyek bármely változatra alkalmazhatók. Az egyik bécsi modern architektúra, a másik magyaros motivumokkal kevésbé sikerült, ugyanez mondható a harmadik barockos megoldásról is.

Általában dicséretes tervezőnek törekvése a helyes megoldás felé, kár, hogy a feladattal nem birt megbirkózni, ami látszik azon körülményből is, hogy ő maga sem lehetett megállapodva megoldásain, mert számos alternativ megoldást mutatott be úgy az alaprajzi elrendezésekre, mint a homlokzati kiképzésekre.

A „Müvésztelep“ jeligéjű terv alaprajzi elrendezése világos és első pillanatra elárulja tervezője monumentális érett gondolkozását, különösen szépek udvarai, kis beépített területtel tudott mindent jól elhelyezni, különösen dicséretre méltó az a körülmény, hogy a szinház és vigadó-terem tűzrendészed szempontból igen jól van a telek közepére úgy elhelyezve, hogy annak mindkét hosszoldala kocsikkal is megközelíthető szabad udvarokra néz. Szinház, vigadó és szálloda közös bejárattal bir, de előbbiek részére külön foyerról és lépcsőről gondoskodva van, kár, hogy ezen helyiségek megoldásánál tervező a fősulyt arra az esetre fektette, midőn a terem vigadó czéljaira használtaik és elhanyagolta a színházi használhatóságot, amennyiben színpada kicsiny, karzatot nem tervez, páholyai pedig csak erkélyszerü kiképződéssel vannak beosztva. Tulnagy előcsarnokának egyrésze sötét és szegényes a főlépcsőház hozzáférhetősége, amely utóbbi a folyosó végén levő szobáktól messze is esik. A főtérre üzleteket nem tervez, de azok jól vannak az udvar körül csoportosítva, úgy, hogy mindegyikük külön kijárattal bir az udvarra.

Homlokzata szép részleteket tartalmaz, az előirányzott költségekből az épület megvalósítható.

A „három rajzolt tulipán“ jeligéjű terv jó, monumentális és szerves alaprajzi megoldást mutat, melynél minden helyiség kellő nagyságú és jó világitásu. Igen szépen vannak elhelyezve a kávéház és vendéglő helyiségei úgy, hogy azok közvetlenül a főhomlokzatra nyílnak, de abból kevés helyet foglalnak el úgy, hogy még kellő mennyiségű értékesíthető üzlet homlokzat marad. A vendéglő és kávéház úgy az utczá- ról, mint a szállodából — esetleg mulatságok alkalmával a nagyteremből jól megközelíthetők. Minden helyiség szép térhatással, nagyságához arányos méretekkel bir. Igen szép és jó a főlépcső elrendezése, valamint a szinház, vigadó és szálloda közös előcsarnokának alakítása, mely minden körülmény számbavételével legmegfelelőbben van alakítva. Szépek és kellő számban vannak a szálloda szobák, jók ezek mellék- helyiségei, sőt igen czélszerüek a II. emeleten tervezett többlet mansard szobák is. Elég nagy a színház, úgy nézőtere, mint színpadja is, czélszerüek a ruhatárak, vészkijáratok és egyéb mellékhelyiségek is; különösen jók a külön- karzat bejáratok és karzatlépcsők úgy, hogy a közönség teljesen megoszlik. Szép és megfelelő az építmény architektonikus kiképzése is. Egyedüli hibája a tervnek az, hogy a vendéglőkonyha egy üveggel lefödött udvarban helyeztetett el, talán azért, hogy ezzel is több értékesíthető üzlethelyiség maradjon. Ezen a hibán a terv lényegesebb változtatása nélkül és összes előnyeinek megtartásával, sőt növelésével igen könnyen lehet segíteni, ha a konyha a hátsó homlokzat vonalára a Timárközön levő egyik üzlet helyére kitolatik, söntéssel a sarkon, a midőn az legjobb helyen közvetlenül hozzáférhetően és jól világítva megoldható. Előnye lenne e csekély változtatásnak az is, hogy ez által a szinház mindkét oldalán egyenlő alakú udvar képződik ki a tüzrendészeti követelményeknek megfelelően; ajánlatos még ezekbe az udvarokba a karzatfeljáróktól függetlenül külön utczai bejáratokat létesíteni; ami által úgy tüzi- fecskendők és létrák bevitele lehetségessé válik, mint az üzletek czéljára szolgáló closet helyiségek megközelíthetők. Az épület az előirányzott költségek keretében megvalósítható.

Mindezek előrebocsátása után a bírálóbizottság egyhangúlag megállapodott abban, hogy az I. dij kiadására „rajzolt három tulipán“ jeligéjű tervet ajánlja és csakis ezt a tervet, mint amelyik előnyeivel nemcsak kimagaslik társai közül, de a kitűzött feladatot minden tekintetben jól oldja meg.

Melegen ajánlja egyszersmind a biráló- bizottság, hogy ennek a tervnek szerzője bízassák meg a részletes tervek elkészítésével és a művezetéssel, mert a tervezetből látja a bírálóbizottság, hogy arra hivatott tervezővel áll szemben, és hogy ezáltal Nagybánya sz. kir. rend. tan. város megfelelő építményhez fog jutni; a II. díjjal a biráló-bizottság szótöbbséggel a „Müvésztelep“ jeligéjű terv szerzőjét javasolja kitüntetni.

A „Szintes“, „Kereszthegy“, „Bányamanó“ és „Vörös pont“ jeligéjű tervek mindegyikét méltónak tartaná a biráló-bizottság arra, hogy ha már több dij nem áll rendelkezésre, azokat tervezőik beleegyezésével a város vegye meg és ily módon jutalmazza tervezőik fáradságát és szerezze meg a bennök rejlő jó eszméket, de legalább is javasolja a bizottság 500-500