Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-05-10 / 19. szám
IV. évfolyam. 1906. xnsujixs jolq XO. XO-ils. szarna. jß SOS® »S;iSI=I,XmOX>^T_eMX IOZ^^XXj.AJF*. ■EsvssBnrouswnCTssaaHO Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a la{S- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvetetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Uj éra. Május 9. A közelmúlt kétségbeejtően zilált, válságos politikai viszonyai mély nyomokat hagytak hátra városunk közéletében is. Az elemi iskola államosítása, melyet a megkötött szerződés szerint az állam ez év január elején tartozott volna állami kezelésbe venni, elmaradt. A kisdedovók államosítására irányuló előmunkálatok szintén az áldatlan politikai viszonyok következtében megfeneklettek. A vízvezeték és csatornázás ügye a minisztériumban megakadt s már hónapok óta sürgetésünk daczára hiába várjuk a kormány kiküldött szakértőjét, ki hivatva volna birálaíot mondani azon változtatások fölött, melyeket a város képviselő-testíilete a minisztériumban kidolgozott vízvezetéki tervezeten tett. A vízvezeték ügyével szerves kapcsolatban lévén a csatornázás ügye is, természetesen ez sem haladhatott j előbbre egy lépéssel sem. A elemi iskolák államosításának elodázásából a városnak nemcsak nagy anyagi kara van, hanem e kérdéshez oly fontos közegészségügyi szempontok is fűződnek, melyek az államosítás sürgős keresztül vitelét a legégetőbben követelik. Iskola helyiségeink szükek, piszkosak, egészségtelenek. Egy-egy szűk szobában 60 — 70—80 gyerek van összezsúfolva sa napnak alig van oly szaka, hogy e tantermeknek csúfolt szobák üresek lennének. Mert ugyanegy osztályba járnak az elemi iskolások, a mester-inasok, az ismétlő iskolások. E körülményekből azután következtetést vonhatunk ez iskola helyiségekben uralgó tisztaságról is. Csoda-e azután, ha a szülőkben erős aggodalmak támadnak : vájjon engedje-e gyermekét egyáltalában az elemi iskolába? Óvóhelyiségekkel is ugyanígy vagyunk. Egészségtelen szobák, hiányos berendezések s túlzsúfoltság mindenütt. Naivság volna részünkről, szinte banalitás, hogy a vízvezeték és csatornázás sürgős megvalósításának szükségességét fejtegessük. A városunkban időnként mathematikai bizonyossággal fellépő epidémiák megdöbbentő módon világítják meg közegészségügyi viszonyainkat, melyeknek előidézője a vízvezeték és csatornázás hiánya. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy egy ősi szab. kir. város, mely anyagi javakban mindig bővelkedett s mely mindig nagy áldozatokat hozott a kultúra oltárára, épen a közegészségügy legelemibb feltételeivel: a vízvezeték és csatornázás ügyével nem törődött évszázadokon át. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy egy város, melynek hegyei, völgyei dúsak a legpompásabb forrásvizekben, vízhiányban szűkölködjék s annak lakói fertőzött vizet legyenek kénytelenek inni, mely terjesztője azután minden járványos betegségnek, minden epidémiának. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy egy város a maga szennyét falai között abszorbeálja évszázadokon át és semmit se tegyen, hogy fölséges hegyi levegőjét a talaj kigőzölgése meg ne mételyezze, be ne fertőzze. Csoda-e azután, ha a halálozások száma, mint ez évben is, felülmúlja városunkban a születések számát? A hónapokig tartó járványos betegségek kétségbeejtő tanúságai erélyes s kitartó munkára kell hogy sarkaljanak mindannyiunkat. Véget kell vetnünk a tűrhetetlen állapotoknak, melyek közegészségügyünket állandóan veszélyeztetik. S az uj éra beköszöntével, melynek jeligéje az, hogy minden jogos érdek kielégítésre találjon, a nagy alkotások megvalósítása talán nem is lesz oly nehéz, mint a minőnek kezdetben hittük. Annál kevésbbé, mert törekvéseink rokonszenves felkarolásban részesültek két oly kiváló férfiú részéről is, kiknek támogatása már magában is félsikert jelent. A nagybányai kerület nagynevű képviselője, dr. Földes Béla, itt időzése alatt nyilvános beszédeiben, de magán érintkezései alkalmával is többször s erősen hangsúlyozta, hogy a város érdekében a legnagyobb készséggel megtesz minden tőle telhetőt s különösen is kiemelte, hogy az államosítás gyors keresztülvitele, nem- külömben a vízvezeték és csatornázás mielőbbi megvalósítása kiváló gondoskodásának tárgyát fogja képezni. A ki ismeri dr. Földes egyéniségét, nagy befolyását, az nagyon jól tudja, hogy ez ígéretek nem csillogó frázisok, hanem, hogy saját szavaival éljünk, a választóknak adott kötelezvény, melynek beváltásáról ő fog gondoskodni. A „Nagybanya“ tarczája. Az asszony. — Heine. — Szerették egymást forró vonzalommal, A lány csavargó volt, a férfi tolvaj-, S ha ügyesen kifoszta egy zsebet, .1 lány az ágyra dőlve nevetett. És teltek vígan a napok, az éjek, De im egyszerre csendőrök jövének A férfiért — s börtönbe vitetett. A lány utána nézett s nevetett. Egy szép napon izenietett a lánynak - „Oh jere hozzám, meghalok utánnad, Oh jere hozzám érted epedek“ — A lány a fejét rázta s nevetett. A férfit ötkor húzták a bitóra Már sírba volt, mire hat lett az óra, És amikor ütötte a hetet: A lány vörösbort ivott s nevetett. i. r. A sárga rózsa. — Irta: Fehér Jenő. — Vannak események, amelyekről azt tartjuk, hogy ha valamikor bekövetkeznének, megölnék a testünket-lelkünket. És a mikor aztán eljő az a szomorú pillanat, melyben a rettegett csapás lesújt reánk, olyanok vagyunk, mint a villámhárító: a villám keresztülcikázik rajtunk, elkábit, megdermeszt, de érintetlenül hágy. Mikor Saskőy Sándor egy reggelen megtudta, hogy Végh Elza férjhez ment egy jó- hirü bank igazgatójához, egy perczig meredten bámult maga elé. De már a másik perczben büszkén hátraszegte a fejét, egyet pödörintett szőke bajuszán, aztán czigarettára gyújtott, fogta a kalapját, botját és elindult a hivatalába. Gyönyörű nyári reggel volt és ámbár a a minisztérium félórányira esett a lakásától, gyalogszerrel - indult a szokásos útnak. Útközben maga is csodálkozott, hogy a váratlan csapás nagyobb rombolást nem végzett rajta. Pedig szerette Elzát s hitte, hogy a leány is szereti őt. Csaknem mindennap együtt voltak, beszélgettek, tréfálkoztak, olykor szerelmes, perzselő pillantásokat váltottak, egészen két hónap előttig, amikor az történt, hogy Saskőy egy mulatság alkalmával komolyan megrótta Elzát, a miért egy pelyhesállu ifjúval kaczérkodott. Elza haragosan válaszolt, kikérte magának a gondnokságot, mire Saskőy büszkén meghajtotta magát s csak ennyit mondott: — Bocsánat! Azt hittem, jogom van hozzá! És eltávozott. Azóta nem látta Elzát. Pedig sokat, nagyon sokat gondolt reá. Naponkint leste, nem hoz-e a postás egy piczi levélkét, nehány sornyi Írást tőle, amelyben hivja s ő rohant volna hozzá. Egyik nap múlt a másik után, a várt levél nem jött. Saskőy pedig sokkal büszkébb természetű volt, semhogy a történtek után hívás nélkül közeledjék a leányhoz. Itt-ott hallott róla hirt, a nélkül, hogy direkte kérdezősködött volna utána. Még ehhez is büszke volt. És most, hogy a végzet egyszerre visszavonhatatlanul eltépte tőle, nem sirt, nem átko- zódott. Valami csodálatos, fenkölt nyugodtság vett rajta erőt. Szinte megkönnyebbült, arra gondolván, hogy nem kötötte oda egész életét ahhoz a teremtéshez, aki ilyen könnyedén eldobta őt magától. A minisztérium lépcsőjén a tanácsossal találkozott. Szótlanul megemelte kalapját. — Szervusz, Sándor, szólította meg barátságosan a tanácsos. No, csomagoltál-e már? Saskőy kissé szórakozottan pillantott föl. — Mit bámulsz ? Tudtommal holnap kezded meg a szabadságodat? — Ah, vagy úgy ? szólt Saskőy, aki teljesen megfeledkezett róla, hogy szabadságának küszöbén áll; dehogy csomagoltam, méltóságos uram, az ilyen legény-ember, mint én, egykettőre összeszedelőzködik. — Persze, persze, a legényember . . .
