Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-16 / 11. szám
1905. márczius 16. NAGYBANYA 3 lan áldozatkészségükért az egyesület tiszteletbeli tagjaivá választotta. az üresedésbe jött ügyészi állásra Stoll Bélát választották meg. A közgyűlés Neubauer alelnök éltetésével ért véget. Nemzeti ünnep. Lélekemelő ünnepségek keretében ünnepelte meg városunk közönsége a szabadság nagy napját: márczius idusát. A legendás idők e csodás napján, mely fenséges ünnepnapjává vált nemzetünknek, elpihent a hétköznapi lárma, elnémult a gyülölség, a harag szava s a nemzeti ünnep magasztosságát nem zavarta meg egy disszonáns hang sem. A ragyogó históriai évfordulón a nemzet szívverésével dobbant össze ez ősi város szive az együvé tartozandóság összeforrasztó érzetében, a haza és szabadság lángoló s törhetlen szeretetében. Ünnepet ültek e napon az egyházak, az iskolák, a hazafias egyesületek s a márcziusi szellő nemzeti lobogókat lengetett a középületeken, a magánházakon, hirdetve, hogy a nemzetnek ünnepnapja van. Az istentiszteletek. Tavaszi verőfényes virradattal köszöntött be a históriai évforduló, nem oly borongósan, mint ama csodás reggelen, midőn kardcsapás nélkül, úgyszólván szempillantásra hullottak porba a százados bilincsek. Az ünnepségeket az egyházak hálaadó istentiszteletei vezették be. Az izraelita templomban reggel nyolcz órakor volt az istentisztelet, melyen Weinberger Sámuel főrabbi igen szép könyörgést mondott. Ugyancsak nyolcz órakor volt a g. kath. templomban az istentisztelet, melyet Brebán Sándor adminisztrátor tartott. A r. kath. templomban a hálaadó istentiszde épen a 48-óta tartó fejlődés fényes bizonysága annak, hogy a politikai és jogi intézmények egyenlősitő czélzata nincs szükségképeni kihatással a társadalmi élet alapos átalakítására, sőt megfordítva, annak széttagolására vezet s ez természetes is, mert az emberi hiúság az érvényesülés feltételeit minden időben a külön- szerüség feltűnő sajátosságaiban keresi. De vájjon nem lehetne-e az egyéni hiúság elfojtásával a társadalmi intézményekből is kiküszöbölni a széthúzás vezető elvét ? A nélkül, hogy e kényes kérdés további taglalásával untatnám szives figyelmüket, kérdem: Ha a nemzet életében sokkal lényegesebb politikai és jogi intézmények átalakítása érdekében dicső elődeink 1848-ban oly hatalmas áldozatokat tudtak hozni, mért ne tudnók mi a társadalmi intézményekbe az egyenlősítés alapeszméjét és fenntartó erejét beleforrasztani ? * * * Csak még egyet a kérdések tömkelegéből! Nem kerülheti el senki figyelmét a mindennapi életben nyilvánuló törekvés, mely végcéljául az egyéni és társadalmi élet úgyszólván minden mozzanatában az állami beavatkozás intézményesítését tűzte ki; valóságos spártai rendszer, mely a szabadságot az államtól való minél szélesebb függésben fogja fel s bírja elképzelni ! Ez a dekadenczia, mely az egyéni kezdeményezés valóságos kerékkötője, egyszersmind a socziális törekvések sápkorja is s innen van, hogy a ki az egyéni kezdeményezés önállóságának rideg megóvását tűzte ki ideáljáúl, némi borzalommal idegenkedik oly törekvésekkel szemben, melyek az állam beavatkozásának tág teret nyújtanak a társadalmi életben. Lehet, hogy sok tekintetben szerencsétlen államrendszerünk vezet rá ezen minden irányú függés létesítésének törekvésére, de azért a 48-iki események éles átértése alapos Útmutatóul teletet a hivatalos világ s nagyszámú hívek jelenlétében tiz órakor tartották. Az istentisztelet végeztével a kórus a Hymnust énekelte, melyet a nagy közönség felállva együtt énekeit az énekkarral. A protestánsok egyesült istentisztelete 9 órakor volt az ev. ref. templomban, melyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. Az istentiszteleten jelen voltak a hatóságok képviselői is s az öreg honvédek, kik tavaly óta is erősen megcsökkent számban zászló alatt jelentek meg az istentiszteleten. Az istentisztelet hálaadó imával vette kezdetét, melyet Révész János ev. lelkész mondott í nagy szónoki erővel. Az ünnepi beszédet Soltész Elemér ev. ref. lelkész tartotta a nála megszokott ékes- I szólással. Magasan szárnyaló, költői szépségekben gazdag beszéde mély hatást tett a jelenlevőkre. Az isílntiszteletet itt is a Hymnus elének- I lése zárta be, melyet az egész közönség állva ■ énekelt. Az istentisztelet alatt közreműködött a I dalárda is, kiváló preczizitással adván elő: Itt a szent, a nagy nap ... kezdetű egyházi éneket. A gimnáziumi ifjúság ünnepélye. A m. kir. áll. főgimnázium Petőfi Önképzőköre a nyolcz órakor tartott istentisztelet után tartá meg diszülését a tornacsarnokban. A korai idő miatt vendégek nem nagy számban jelentek meg az ünnepélyen, de a tanári kar teljes számban jelen volt az ifjúság disziilésén. Az ünnepélyt az énekkar vezette be, Der- gáts Sándor tanár vezetése alatt nagy tetszés között adták elő Weber: Csatadalát. Molcsányi Gábor önképzőköri titkár tar- I tóttá meg ezután magvas megnyitó beszédét, ! majd Krausz Károly szavalta szép hanghordo- ! zássá! Petőfi r184W. márczius 15. mz: költeményét. A márcziusi nagy napok jelentőségéről Tóth Ernő Vili. o. tanuló dolgozatát Fogarassy szolgálhat azon irányadó elvek tekintetében, melyek a társadalmi életnek az állami beavat- I kozástól való önállóságát és függetlenségét meg- i teremteni alkalmasak. A politikai, jogi és társadalmi intézmények ugymondva egyazonosságát a 48-iki alkotások megszüntették; mindazon intézmények, melyek I az egyéni önállóság és kezdeményezés társadalmi fenntartására hivatvák a 48-iki alkotások- I ban létesültek, de ezek elsorolásába ezúttal nem bocsátkozhatom, mert sokkal lényegesebbnek és egyúttal érthetetlenebbnek tartom azon törekvéseket, melyek ezen 48-iki intézmények el- korcsositásával az állam supremaciáját igyekeznek beleyinni a társadalmi és egyéni életbe. Ha elgondoljuk, hogy az egyén még családi életébe is magával viszi az állami beavatkozás békóját, hogy a megélhetés feltételeinek biztosításában a tömörülés állami ingerencziával történik, ha a társadalmi és egyéni munka eredményeinek hasznosítása állami utasítás szerint megy végbe és igy tovább, lehetetlen a fejlődés természetellenes tüneteit fel nem ismernünk, de egyidejűleg magunkról az államra tolni a hibát. Ha felolvasásom érdekfeszitő momentumokban nagyon is szegényes volt, hazafias inten- czióját ne méltóztassanak kétségbe vonni. Az ember esténként gyakran gondol a múlandóságra, legyen a mai est kivétel, midőn nemzetünk örökélete felett tűnődünk, melybe az elődöktől öröklött bűn nem származhatik át, hanem csak létfentartó erény s ha mi ily lét- fentartó erénynyel óhajtjuk édes hazánk jövőjét biztosítani és nemesíteni, keresnünk kell a jelen ferdeségeit, nehogy elbizakodottan ezen hibákkal együtt vigyük át egyéniségünket és társadalmunkat a nagyobbnak és dicsőbbnek álmodott és rajongott jövendőbe. Gábor VIII. o. t. olvasta fel. A széles történelmi alapokon nyugvó, jól megkonstruált tanulmány általános feltűnést keltett. Tompa: Múlt, jelen s jövő ez. költeményét Dredean Valér szavalta nagy tetszést aratva, mire Molcsányi Gábor titkár zárószavai következtek. A szép ünnepélyt az énekkar zárta be, kiváló preczizitással kuruez dalokat adva elő. Ünnepségeket tartottak még az állami polgári leányiskolában, nemkülönben az elemi iskolákban. A Kaszinó ünnepe. Hosszú idők múltán a Kaszinó ismét programmjába vette, hogy külön ünnepségek rendezésével megüli a nemzeti ünnepnapokat. Ez a dicséretre méltó elhatározása hívta életre a mai szép ünnepélyt, mely úgy impozáns arányaival, mint magas nívójával teljesen méltó volt a nagy ünnepnaphoz. Az ünnepélyt, melyen igen szép számú, előkelő közönség volt jelen, StolF Béla elnök nyitotta meg nagy szónoki vervvel előadott, következő megnyitó beszédével: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hetvenegy évet betöltött, tehát az aggkor felé hajló, azonban örök fiatalságra hivatott egyletünk nevében van szerencsém önöket üdvözölni. Elődeink a nagy Széchényi felhívására a hazafias érzés fejlesztése, a gazdasági és társadalmi kérdések megvitatása és a napi munka után a kedélyes társasélet előmozdítására alkották meg a legelsők közt ezen Kaszinó egyletet, mely hűen töltötte be hivatását minden időben, i mert mint annaleseink igazolják, a kórház, óvoda, világítás, zene és sok annyi létező tény e kaszinónak köszönheti létét. A szabadságharcz leveretése utáni tetsz- halottságából a járásbíróság védnöksége alatt 1851-ben nyíltak meg ismét e Kaszinó ajtai, mely alkalomból a jegyzőkönyvben három üres lap hagyatott, mit 1868-ban Gellert László aranytolla volt hivatva a szabadabb éra alatt betölteni. A dicsőségteljes korszakot követő súlyos viszontagságokat igazolják e lapok. A kor viszonyaihoz alkalmazkodott egyletünk mindenkoron s igy most, midőn a Széchényi eszméit a nemzet intenzivebben óhajtja érvényre emelni és a gazdasági kérdéseket a közérdeknek megfelelőbben megoldani és berendezni, egyletünk egyrészt ezen ünnepély rendezésével készséggel fejezi ki háláját a közszabadság alapvetői iránt, másrészt igen is társadalmilag óhajtja lelkűnkbe vésni azon eszméket, melyeket Jókai, Pefőfi, Gaál és társai 1848. márczius 15-én az Irányi-féle 12 pont és a Talpra magyar czenzura nélküli kinyomatása által közkincscsé tettek. A dal, a szónoki előadás és költői szó az, mi a nemes érzelmet a szív és értelemhez jut- I tatja. Szerencsések vagyunk, hogy vannak dalosaink, kik fenntartják a nemzeti dal fenségét, Gaál helyett van Gaálunk, ki a történelem előadásával a lelkesedés tüzét oltja fiaink leikébe a jövő biztosítására s vannak hölgyeink, kiknek I szemsugara az idealizmus nemes érzelmét költik fel fiatalságunk szivében s igy midőn az ünne- j pélyt megnyitom,^kérem a közreműködők szives ! meghallgatását. (Éljenzés). A dalegyesület Sólyom Ferencz karmester ? vezetése alatt a Hymnust adta elő, majd Jeney Gyula a Talpra magyart szavalta nagy tetszést aratva. Gaál Lajos tartá meg ezután élénk érdeklődés mellett ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd tartalma tulajdonképen afranczia és a magyar nemzeti dal: a marseilleise s a Talpra magyar összehasonlítása. A hosszabb bevezetés után a szónok a nemzeti dal kapcsán igy méltatta a márcziusi napokat: Csak bele kell mélyedni, mint a kis Heine — a marseilleisebe, a magyar szabadság dalának soraiba, ott lüktetnek a mozgalmas korszak összes vezéreszméi. A félszázados reformkorszak elkeseredett küzdelmeinek eredményeként kiáltja oda a költő a kategorikus imperativust: Talpra magyar! Odaállítja a sok szenvedésen és megpróbáltatáson átment nemzetet az egyetlen alternatíva elé: Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok! Nemde Mirabeau esküjét véljük hallani a refrénben: Esküszünk, esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!
