Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-16 / 11. szám
2 NAGYBÁNYA 1905. márczius 16. párt kerekedett felül, eltávozott a pozsonyi diétáról, mert nem akart a szabad eszmék kerékkötője lenni. E jellemek nagysága előtt leborulhat az utókor, mert nagyok voltak az eszme magasáig, melyért küzdöttek. De minő volt a negyvennyolczas idők nemzedéke! A márcziusi ifjúság! Ok túlnőtték eme határokat, mint a gyermek, ki pólyáit kinövi. Ok már csodákat műveltek, melyeket ámulattal nézett a félvilág. E csodák a szabadság lángoló szeretetének, imádásig magasztosult rajongásának varázsvesszejéből fakadtak. A márcziusi ifjúság a „Mit kíván a magyar nemzet“ ? ez. szózatában örökidőkre szóló programmot adott. „Legyen béke,^ szabadság és egyetértés“! És lön szabadsága a földnek, az egyénnek, a hazának! Megszűnt a zsarnokság sorvasztó hatalma uralkodni a nemzeten, a régi avult törvények halomra dőltek s leomlott a válaszfal, mely a globo adstrictust elválasztotta a szabad nemes embertől. Pór és nemes édes testvérek, szabad polgárok lettek s egyesültek a szabadság szent kötelékében. Márczius idusán forrott össze a nemzet valójában; újjászületett, megifjult, ereje megaczélosodott, akarata megkristályozó- dott. , És küzdöttek, vívtak titáni harezot, melyből félistenként kerültek ki vagy Leonidásként és Zrínyiként estek el a pro libertate Máriás lobogók alatt. Mikor a tavaszi napsugár felpattan- totta a mezei virágok kelyhét, mikor a fák rügyei kifakadtak s a fecske visszatért vándorutjáról, ők dalolva mentek a vérrózsákkal teleültetett harezmezőre meghalni . . . Mert az életet szabadság nélkül még becsülni sem tudták, értéktelen volt az előttük, mint a rózsa, melynek nincs illata. Félszázad után is a 48 hagyományaiból, örökéből élünk. Ebben a helyzetben kevés a hangulat s csak a várakozás szülte türelmetlenség öntött abba némi élénkséget. Felszálltunk, elindultunk. A társaság közömbös beszélgetéséből nekem végtelenül tetszett egy éltesebb nő kérdése:- Vájjon nagyon sötét van-e odakünn, mert az állomáson a nagy világosságtól nem láthattam ? S az ablakon át igyekezett a sötétségről meggyőződni. Tapasztalata kevésbbé nyugtatta meg, mert szülőfalujáig hamleteskedett: — Vár-e az uram, vagy nem ? Félek a nagy sötétségtől! További sorsát nem ismerem; elmélyedtem s március 15-ére rendezgettem gondolataimat. Mily nagy is ilyenkor márczius 15-én a világosság! Lobog a lelkesedés és intenzív fényétől nem látni a sötétséget! így volt ez 48-ban, igy van ma is s ki tudja, meddig lesz még igy? S mi az erős fényben mindig félünk a sötétségtől s aggódva kérdezgetjük: Vár-e jövőnk- ben a Gondviselés, hogy kézenfogva vezessen, mert nagyon sűrű a sötétség! A magyar ember nem ér rá hétköznap foglalkozni a köz dolgaival. A dús Kanaán már csak verejtékes munkára adja gyümölcseit! Hanem igy ünnepnapon mi is ráérünk egy két gondolatot áldozni a köz oltárára. * * * Nem volna érdektelen s némi okulás nélkül való, párhuzamot vonnunk 1848. és 1905. márczius idusa között, ha e történelmi időpontot a jelen év lefolyt napjaira szakadatlanul kiterjesztjük s állandó folyásában szemléljük . . . Mint mikor az avar tüzet fog, az egész országban hirtelen szétterjedt a lelkesedés. Az avar tüze nem árt a százados fának, a mély Ha a nemzeti ideálokhoz, a jog tiszteletéhez, az igazság szeretetéhez akarunk felemelkedni, a 48-as idők szárnycsapásai kell hogy megérintsék lelkünket. A legum leges, a törvények törvénye, melyen államiságunk, nemzeti önállóságunk nyugszik, az ő dicső, örökbecsű alkotásuk! Emlékezzünk régiekről, hogy méltóak lehessünk őhozzájuk! Hogy sziveinket ugyanazon nemes eszmék hevíthessék, melyekért való küzdelmükben aranybetükkel írták be nevüket a világhistóriába s időtlen időkig minden magyar ember szivébe. Hogy nemesen élni tudjunk e hazáért, de ha kell, örömmel tudjunk azért meghalni is! Márczius idusa, minden idők reménysége, ragyogó csillaga, légy üdvözölve! k. d. Á mnzemn=egyesület közgyűlése. A muzeum-egyesület f. hó 12-én, vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését a Kaszinó nagytermében. A közgyűlésen, melyen dr. Schönherr Gyula akadályoztatása miatt Neubauer Ferencz elnökölt, a tagok igen szép számban jelentek meg. Elnök a megjelentek üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Fábián Lajos és Kiss Gábor egyesületi tagokat kérte föl. Gaál Lajos, az egyesület ügybuzgó titkára terjesztette elő ezután jelentését az egyesület 1904. évi működéséről. A terjedelmes titkári jelentés bevezető soraiban megemlékezik a muzeum nagyszabású megnyitó ünnepségéről és a fejéruti hires lelet megszerzéséről, mint az elmúlt egyesületi év legjelentősebb eseményeiről. Azután áttérve a részletekre, a muzeum ismertetése után beszámol az egyes osztályok gyarapodásáról. A régiségtár kerek 800 darabbal, a könyvtár 440 kötettel, a néprajzi gyűjtemények 141, gyökeret vert növénynek, ellenkezőleg csak megtermékenyíti a talajt, hogy ez életadó elemeit fokozottan szolgáltassa! Nem '.emészthette meg hát a lelkesedés lobogó tüze 1848-ban az évezredes gyökeret vert magyar nemzetet, ellenkezőleg hazánk szent földjét termékenyítő erővel táplálta meg, hogy életerősebben viruljon a magyar. De nézzük az avart! Irtózatosan terjed rajta a tűz, de irtózatosabban menekülnek róla a mihaszna rovarok! S ha a vizgyürü se körözheti át az egész Oczeánt, bármily hatalmas erő volt is kiindulási oka, az avar tüze is ellobban, bármily förgeteg röpíti is tova! Akkor e menekültek is megállanak! 1848-ban is igy volt! Nemzetiségeink is menekültek, tartózkodtak a lelkesedés lobogta hazától odáig, hol a lelkesedés tüze már ellobbant s aztán megálltak. S mi se láttuk a nagy világosságtól a sötétséget, hol ellenségek settenkedtek, agyarkodtak, bátoritgatták egymást s beíele- gyürüztek az avartüze táplálta hazánkba, hol már minden csak százados tölgy volt: egyenlő, testvér, szabad polgártárs, egyenjogú s talán — boldog is ! S ebbe a törzsbe vágták fejszéjüket! A tehetetlen is csak fogcsikorgatáson kezdi, a gyáva is csak oda tudott sújtani, hol nem törődtek a földön kuszók settenkedésével, hanem büszkén emelték égre fejüket s azon tűnődtek: hogy lehetne magukhoz a végtelenbe emelni a földhöz tapadt tehetetlenséget, mely nem lelte életadó erejét! Úgy beléremeg valami egész lelkületembe s valami fenséges csodálattal rajongok édes hazánk magyar népének páratlan jellemén! Ezek a settenkedő alakok faragcsáltak már, olykor élesebben vágtak a magyar nemzet törzsébe, mert a kicsiny irtózik az erőstől, ha a szépművészeti osztály 32, a természetrajzi osztály pedig 38 darabbal szaporodott egy rövid esztendő alatt. Közben érintette a jelentés a vajúdó könyvtár s . a hovatovább mindinkább szűknek bizonyuló múzeumi helyiségek kérdését is és eredményesebb tevékenységet helyez kilátásba a természetrajzi gyűjtemény gyarapítása körül. Az államsegély felhasználásáról is részletesen megemlékezik. Az országos főfelügyelőség a múzeumot összesen 1870 K rendes és rendkívüli államsegélyben részesítette és Nagybánya sz. kir. r. t. város is 600 K segélyt szavazott meg a muzeum czéljaira. Az egyesület vagyoni állapotáról a következő számok beszélnek: Az 1904. évben az összes bevétel 2970 K 40 fillért tett ki, mig a kiadás 2844 K 25 fillérre rúgott. A törzsvagyon 1602 K 69 fillér. A zárószámadások szerint a bevétel 532 K 16 fillérrel, a kiadás 414 K 25 fillérrel haladta túl az előirányzatot. A tagok másfélszáznyi létszámában jelentékenyebb változás nem fordult elő. Összesen hét uj tag lépett be az elmúlt évben az egyesületbe, de majdnem ugyanennyi, sőt a kilépettekkel együtt több tagot vesztett az egyesület a sürü halálozások folytán. Kegyeletes szavakban emlékezett meg a titkári jelentés az egyesület halottairól: Tf. Pap Zsigmondról, Svaicser Ilkáról, dr. Harácsek Imréről, Schönherr Antalról, özv. Csomós Áronnéról és Hengye Gergelyről. Végül az egyesület múlt évi kiadványainak felsorolása zárja be a tartalmas beszámolót. A közgyűlés éljenzéssel vette tudomásul a jelentést és köszönetét szavazott Gaál Lajos titkárnak a kitűnő és szerfölött könnyen áttekinthető összeállításért. Moldován László pénztárnok olvasta fel ezután a nagy gonddal szerkesztett zárószámadásokat, melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadva, köszönetét mondott a pénztárnoknak ügybuzgó, körültekintő működéséért. A közgyűlés Neubauer Ferencz indítványára Fraknói Vilmost, Meszlényi Gyulát és Szmik Antalt az egyesület iránt tanúsított páratez keblén melengeti is, mert fél, hogy ez nagy szeretetében halálosan keblére szorítja! S azok a nagyok akkor azon tűnődtek, törvényeket alkottak, hogy hogy lehetne a tehetetlent égig emelni, hogy lássa a mindenséget, mely egy a nemzet suverénitásával! És magához emelte nemzetünk az ólál- kodókat; de mikor látta, hogy a napsugár Ikarus szárnyukat elolvasztja — hagyta, hadd potyogjanak! így volt ez 1848-ban, igy történik napjainkban is! Az összehasonlításról azonban ezúttal lemondok, mert ma újból ég az avar tüze és a settenkedő alakokat a nagy fénytől még nem láthatjuk! A messze sötétből azonban éiesen látni a világosságot! , * * * Most pedig más keretet gondolatainknak! Induljunk ki a mai márcziusi napokból! Kiindulási pontul a társadalmi élet szolgál s kérdem : Olyanok-e manapság a tünetek, hogy lehet-e azokból arra következtetnünk, hogy valaki szerzett jogaiból embertársai javára csak egy jottát is hajlandó volna átengedni? Nem. A minden irányú jogszerzés lázas vetélkedésében találjuk az egyéni érték kulcsát, melylyel a társadalmi élet legrejtekebb helyeire is benyithatni, hol nem a nagylelkűség és lemondás az erény, hanem a kasztszerü kialakulás feltételeinek minél öntudatosabb fejlesztése s az ebben való eredményes közreműködés hatványozza az egyén értékét. Minden irányú socziális törekvések a társadalmi különválás kasztszerü tünetében! Politikai és jogi intézményeink alapeszméje az egyenlősítés nagy elvében jegeczesedik kir
