Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-23 / 8. szám
II XXX. évfolyam. 1903. február liö 28. 8-ilt szám. TÁRSADALMI ÉS S25ÉPIRODALMI HETILAP. előfizetési árak: Egész évre 8 korona, féléyre>4 korona, negyedévre 2 korona, egy ss4m Jpa,. ^nllér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon, j Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Iskoláink államosítása. Február 22. Hosszú évek viszontagságos, küzdelmes s mindenek fölött kitartó munkája után elemi iskoláink államosításának kérdése szerencsés megoldást nyert. A belügyi, nemkülönben a vallás- és közoktatásügyi miniszterek f. évi február hó 9-én írták alá az elemi iskolák államosítása ügyében a képviselőtestület múlt évi november hó 12-én tartott közgyűlésében elfogadott szerződést s a szerződés aláírásával elemi iskoláink államosításának aktái véglegesen lezárattak. A szerződés aláírásának napja: 1905. évi február hó 9-ike bizonyára piros betűkkel lesz feljegyezve mindenha Nagybánya város annaleseiben. Nagy fordulópontot jelent ez közoktatásügyünk fejlődésében s annak jelentős, messze kiható következményeit senki sem kicsinyelheti, aki közoktatásügyünk inai elszomorító helyzetét ismeri. A magyar nemzeti közművelődés s a tanügy érdekében Nagybánya város párját ritkító áldozatkészségében elment a legvégső határig. A tanügy oltárára letett áldozatai szinte erejét múlták felül. Hiszen óriásiakra rúgnak azon. összegek, melyeket a város tanügyi czélokra fordított. Az állami főgimnázium czéljaira átengedett épület becsértéke 180.000 korona; ez épületet a modern tanügyi követelményeknek megfelelően, a város 1887. évben 76.000 korona költséggel alakíttatta át s bebútorozására 8000 korona összeget fordított. Az államosítás időpontjától pedig évi 16.000 koronával járulunk a főgim- j-ttázium föntartásához. Az állami polgári leányiskolának a várj|> 65.385 korona költségen emelt egy díszes épületet; fölszerelése mintegy 6000 koronába került s ezenkívül gondoskodik az épület föntartásáról s évente 360 korona értékű tűzifát ad az intézetnek. A községi népiskolák fentartására évenként 24.321 korona összeget áldoz a város; ezenkívül a tanoneziskolára ugyancsak évenként 4740 koronát, az óvodára 1568 koronát. így az összes befektetésekkel ezideig négyszázezer koronánál nagyobb összegre rúgnak a tanügyi kiadások s ezenkívül 48.995 koronára a rendes évi kiadások. E horribilis nagy áldozatokkal szemben közoktatásügyünk az elemi iskoláztatás terén megdöbbentően elszomorító képet nyújt. Iskolai helyiségeink sem az egészség- ügyi, sem a tanüt 4 követelményeknek meg nem felelnek; berendezésük szerfölött szegényes, a szükséges tanügyi eszközök sem állanak rendelkezésre. Az iskolaköteles tanulók befogadására nincsenek megfelelő tantermeink, de az oktatásügy ellátására a rendelkezésre álló tanerők is elégtelenek. így történt azután, hogy e végvidéken, hol az iskolának a rendesnél is nagyobb, legelsőbbrangu nemzeti törekvéseket szolgáló missziója van, 600—800 főre megy azon iskolakötelesek száma, kik az iskola falait még kívülről is alig látják. A közoktatásügynek e megdöbbentő s mélyen elszomorító helyzetét láttuk mindannyian, de tehetetlenül állottunk e helyzettel szemben s az orvoslásra képtelenek voltunk, mert anyagi erőink úgyszólván kimerültek. Hiszen nem számítva azt, hogy előbb-utóbb a városnak megfelelő modern iskolai épületekről kellett volna gondoskodnia, az elemi iskolák fentartására fordított 24.321 korona évi kiadást úgyszólván megkellett volna kétszereznünk, ha elemi iskoláinkat a népiskolai törvények s a kormányrendeletek által megkívánt nívóra akartuk volna emelni. Ezért tartjuk mi nagy fordulópontnak elemi iskoláink államosítását s ezért nem kicsinyelheti senki az államosításnak nagyhorderejű s messze jövőbe kiható eredményeit. Elemi iskoláink továbbfejlesztéséről gondoskodni most már az állam feladata s bizonyára rövid idő alatt megszűnnek mindama mizériák, melyeknek kiküszöbölése hajótörést szenvedett városunk nehéz anyagi helyzetén. Az államosításra vonatkozó mozgalom 1889-ben indult meg. Az előző tárgyalások befejeztével a város képviselőtestülete első ízben 1900. évi április hó 4-én tartott közgyűlésében foglalkozott az államosítás kérdésével, mig a véglegesen megállapított s most már kormányhatóságilag is jóváhagyott szerződést 1904. évi november hó 12-én fogadta el névszerinti szavazással A „Nagybánya" tarczája. Válás után. i. Édes szerelmi tűzben égve: »Szentecskémnek« neveztelek. Nem csoda hát, ha oda hagytál: Hisz a szentek mind hűtlenek. Szent Pál is hű volt egy időre, ó is örök frigyet fogadt, — De végre is csak sarkon fordult S ott hagyta az oláhokat II. Találsz-e olyan igaz szívre, Minő igaz volt az enyém? Találsz-e olyan rabszolgára, Minő rabszolgád voltam én? Találsz-e oly fantáziára, Mely habnak mondja termeted ? S miként én: virágnak nevezze Arczod s csillagnak két szemed ? Less-e ki néked dalt daloljon Édes álomra altatón ? Lesz-e ki hozzád verset Írjon S hallhatlanitson angyalom ? Elhiszem mindezt hogy eléred — Kegyes lehet a kegyes ég — De ki bírja ki nyelvelésed? Olyan bolond csak én valék! 111. Elég a dalból, mert még megneheztel E nagy zajért a tisztelt publikum. Mit is törődnék e gyászos esettel: Ha érdekes is, biz nem unikum! De hát csalódni nem is oly keserves, Bár sziveinket kínok rezgik át, — Hisz a bú legjobb titulus bibendi: Adjő.. . Kocczintsuk össze a kupát... Bibulus. Reginam occidere nolite. Régi iskolai szójáték, melyet minden latinul tudó ember ismer. János esztergomi érseknek tulajdonítják, ki midőn Petur és társai a Gertrud élete ellen szült tervöket vele közölték, állítólag ily kétértelmű feleletet adott: „Reginam occidere nolite timere bonum est et si omnes consenserint ego solus non conti adico“. Mely mondatból különféle pontozásokkal egészen ellenkező érteményeket lehet kimagyarázni. A pontozás egyik módja ez volna: „Reginam occidere nolite, timere bonum est, et si omnes consenserint, ego solus non, contradico. Másik pontozása ez volna: Reginam occidere nolite timere, bonum est, et si omnes consenserint, ego solus non contradico.“ Ezen anekdotát, szintúgy mint a Melinda- affért előadták az iskolában, onnét származik annak világhíre; azért szükségesnek tartom azt a tudomány szempontjából mérlegelni, főleg keletkezését kimutatni. Az érsek kétértelmű mondásának nyomát a merénylet után 22-27 évvel találjuk föl külföldi forrásokban. Alberik troisfontainesi czisz- terczita már idézett krónikájában ezeket Írja róla: Gertrud királyné halálát illetőleg hire ment János esztergomi érsek kétértelmű levelének, melynek egyik értelme szerint az érsek beleegyezni látszik a királyné megöletésébe, másik szerint ellene mond. Az érseket szorult helyzetéből állítólag a pápa Ítélete mentette meg, ki a kétértelmű mondást jobbra magyarázta. Alberik reláczióját illetőleg figyelembe kell vennünk azon körülményt, hogy ő 1240. végén meghalt. Minthogy az esztergomi érseknek tulajdonított kétértelmű mondást s a pápának jóakaratu interpretáczióját mint köztudomású hirt adja elő, valószínű, hogy ő azt pár évvel előbb hallotta. Már most ha e körülményt ősz-
