Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-23 / 8. szám
2 NAGYBÁNYA 1905. február 23 egyhangúlag. Hat évi küzdelemteljes munkát vett igénybe tehát, mig az államosítás ügye a megvalósítás stádiumába jutott. A szerződés pontjai már ismeretesek olvasóközönségünk előtt, de kiemeljük, hogy a kormányhatósági jóváhagyási záradék értelmében az államosítás nem mint a szersződésben volt: 1905. év szeptember 1-én, hanem 1906. év január 1-én lép életbe. Azon tanítók nyugdíjügyét, kik az állami elemi iskolához átvétetnek s jelenleg a városi nyugdíjintézet kötelékében állanak, a kormány úgy rendezte, hogy e tanítók 1906. január 1-én az országos tanítói nyugdíjintézet kötelékébe lépnek, a város pedig köteles azon összeget, melyet e tanítók a városi nyugdíjintézetnek 1906. év január 1-ig - befizettek, az országos tanítói nyugdíjintézetnek megtéríteni. A város évi hozzájárulása 22.310 korona összegben változatlan maradt. Az elemi iskolák államosításának megvalósításával ismét egy nagy kérdés tolul előtérbe: az állami iskolai épületek elhelyezésének kérdése. A jóváhagyott szerződésben a város kötelezte magát, hogy a vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium által jóváhagyandó tervek szerint a város belterületén egy tizenkét tanteremből, tanácsszobából, igazgatói lakásból, a veresvizi és kereszthegyi kültelkeken egy három-három tanteremből s egy-egy tanítói lakásból, a borpataki és kőbánya-feketepataki telepeken pedig egy-egy tanteremből s egy-egy tanítói lakásból, nemkülönben a szükséges mellékhelyiségekből álló iskolai épületeket emel, melyek már 1906. év szeptember i-én átadandók lesznek rendeltetésüknek. Az épületek építési, felszerelési költségeit, nemkülönben a telkek beszerzési költségeit a vallás- és közoktatásügyi kormány a városnak megtéríti, amennyiben az évi 22.310 korona hozzájárulásból oly összeget enged vissza évenként a városnak, mely az építési czélokra felveendő kölcsön törlesztési részleteit fedezi. A közoktatásügyi kormány ez áldozat- készsége lehetővé teszi, hogy úgy az iskolai épületek helyének megválasztásánál, mint az építkezések kérdésénél tisztán a czélszerüségi szempontok vezessenek bennünket. S mi hisszük is, hogy e nagy kérdés megoldásánál csupán a czélszerüségi, egészségügyi követelmények s a város szépészeti érdekei fognak érvényesülni. Lehetetlen, hogy most, midőn közoktatásügyünknek egy uj, díszes templomot emelünk, hálásan meg ne emlékezzünk azokról, kiknek nagy részük van e korszakos alkotás megvalósításában. Hálás köszönetünket tolmácsoljuk a vallás- és közoktatásügyi kormánynak, ki felismeive e végvidék nagy kulturális jelentőségét, nem késett az eszközöket is rendelkezésünkre bocsátani, hogy városunk a jövőben is méltóan teljesíthesse misszióját, melyet a múltakban, évszázadokon át oly dicsőségteljesen teljesített. De elismeréssel, hálás köszönettel adózunk Kristóffy József főispánnak, Gellért Endre polgármesternek, L. Bay Lajos országgy. képviselőnek s Kovács Béla kir. tanfelügyelőnek is, kik elemi iskoláink államosítása körül hervadhatlan érdemeket szereztek maguknak! A villamvilágitás. Február 22. Hirt adtunk már olvasóinknak arról, hogy a villamvilágitás ügyében a képviselőtestület által elfogadott s felsőbb jóváhagyás végett felterjesztett konczesszió szerződési tervezet több rendbeli módosítására hívta fel a kereskedelemügyi miniszter a város figyelmét, e módosítások keresztül viteléről tévén függővé a szerződési tervezethez való hozzájárulását. Már akkor jeleztük, hogy e módosításoknak a konczessió szerződésbe való beigtatását a város részéről mi sem akadályozza, mert e módosításokat a kereskedelemügyi miniszter épen a város érdekében kívánta; de aggályunkat fejeztük ki afölött, hogy vájjon e módosításokhoz hozzájárul-e vállalkozó, kinek e módosítások elfogadása szerfölött érzékeny megterhelését jelenti. Örömmel jelentjük, hogy a kereskedelemügyi miniszter képviselői s vállalkozó megbízottai között ez ügyben már hetek óta folytatott tárgyalás kedvező eredménynyel végződött s a megegyezés folytán a villamvilágitás megvalósítása elől minden akadály el van hárítva, úgy, hogy a villamos vezetékek kiépítése legkésőbb április havában megkezdhető lesz s a szevetjük a merénylet évével, azt kell sejtenünk, hogy 22 - 27 évvel a gyilkosság után a hires j mondás világgá ment, ismerték azt mindenütt, j Hogy a mondást nem Alberik komponálta, hanem hallomás utján adja elő, ennek garanczi- ája az ő történetírói komolysága s előadásának őszinte színezete. Utána mások is emlegetik az érsek mondását. így Hermann altahi apát évkönyvében úgy adja elő a dolgot, hogy az esztergomi püskök Péternek, a merénylőnek kétértelmű levelében azt irta: Reginam stb. Ha már figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Hermann évkönyvét 1242. előtt, tehát körülbelül azon időben irta, midőn Alberik is dolgozott krónikáján s előadása azétől sokban eltér, azt kell tartanunk, hogy midőn ugyanazon dolgot Európaszerte szárnyaló hir után mind a ketten leírták, egyik a másik leírásáról mit sem tudott. Tehát 1240. körül János érsek mondását ép úgy ismerték Német-, mint Franczia- országban. Abban érdekesen különbözik a két iró, hogy Alberik e dolgot csak mint kósza hirt adja elő, mig Hermann megtörtént tény gyanánt Írja le. Alberik megbízhatóbb historikus, mint Hermann. A szalzburgi évkönyv majdnem szóról- szóra adja elő Hermann reláczióját, valószínűleg abból lett kiírva; János ezt is esztergomi püspöknek nevezi. Erről tehát legíőlebb csak azt lehetne mondani, a mit az előbbiről. Hasonlókép a Compilatio Chronologica Rerum Roicarum, melyet Hermann évkönyveiből Írtak ki. Még egy figyelemre méltó forrása van az I érsek kétértelmű mondásának: Párizsi Máté nagyobb krónikája. E szerint a közvélemény a merényletben való bünrészességgel vádolta János érseket ezen mondása miatt: Reginam interficere nolite timere stb. A vád szerint az érsek ily értelemben irt: Ne -féljetek megölni a királynét, jól van s ha mindnyájan beleegyeznek, én nem mondok ellene. Azonban Incze pápa jobbra magyarázta a kétértelmű választ s igy a jóakaratu értelmezés folytán, ajándékok közbejöttével megszabadult a vádlott. Párizsi Máté idézett krónikájában megnevezi a pápát is, ki az inkriminált mondást jobbra magyarázta, sőt azzal vádolja, hogy meg volt vesztegetve, ajándékot fogadott el, azért magyarázta enyhén a parancsolt kétértelműséget. Ez okból kell behatóan vizsgálnunk súlyosan terhelő állítását s annak értékét. Az íróról annyit tudunk, hogy néhány évvel 1200 előtt született. 1217-ben szerzetessé lett s mint ilyen krónikairással foglalkozott, nagyobb krónikáit 1235-ben be végezte. Tehát mint közvetlen kortárs értesültség tekintetében körülbelül annyiba vehető, mint Alberik, kritika tekintetében azonban sokkal alatta áll s azokból, midőn egyik, mint kósza hirt, másik mint valóságot körülírásokkal adja elő a szóban forgó vádat, annak eredete fölött gyanúnk azonnal felébred. Leginkább megrendíti Máté elbeszélésének hitelét III. Incze pápa ellen emelt vádja. A ki ismeri III. Inczének rendkívüli erejét, melylyel a katholikus egyház ügyeit vezette és vasszivillamvilágitási mü rövid pár hó alatt átadható lesz rendeltetésének. A módosításokat is magában foglaló uj konczesszió szerződés tervezetet vállalkozó már benyújtotta a városhoz s a város tanácsa azt nyomban felterjesztette a kereskedelemügyi minisztériumhoz annak felülbírálása végett, hogy a beillesztett módosítások mindenben fedik-e a tárgyalások folyamán létrejött megállapodásokat? Ha a kereskedelemügyi miniszter a beterjesztett elaboratumot jóváhagyja, ami kétségkívül megtörténik, mert az uj szerződés szigorúan a jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásokhoz simul, a város képviselőtestületének közgyűlése csak ekkor veszi a szerződést újabb tárgyalás alá. Az eljárásban a mi ezután még hátra van, az puszta formalitás. A proczessusban a legfőbb súlypont a kereskedelemügyi minisztérium szakvéleményére esik; ha a kereskedelemügyi miniszter a beterjesztett tervezetet s a konczesszió szerződést véleményezi, e véleményezéssel az ügy már el is van döntve, mert az egyúttal maga után vonja a belügyminisztérium jóváhagyását is. A konczesszió szerődésben a miniszteri leirat értelmében tett főbb változtatásokat a következőkben ismertetjük: A villamvilágitási üzem bevételéből a város is bizonyos arányban fog részesülni és pedig hogy e haszonrészesedés minden eshetőségekre biztosittassék, a részesedési arány a brutto bevétel után vettetik ki. Az első öt év alatt, mig a vállalkozó is a kezdet nehézségeivel küzd, a város nem kap osztalékot. De az öt év letelte után 30.000 korona bruttó bevételig 5 százalék, 30.000 koronán felüli bruttó bevételből pedig 10 százalék haszon részesedés illeti meg a várost. E részesedésből begyülő tőkének az lesz a rendeltetése, hogy a konczesszió idő lejártával az összegen a villamos telep elhelyezéséül szolgáló telek s épületek váltassanak meg vállalkozótól. Megjegyezzük azonban, ha vállalkozó az első öt évben a 25.000 korona bruttó bevételt elérné, úgy ez esetben a város már az első öt évben részesülni fog a bevételből. Nem csekély vívmánya az uj szerződésnek a villamos telep megváltása körüli megállapodás. A régi szerződés szerint a konczesszió idő lejártával csak a villamos vezeték hálózata jutott volna a város tulajdonába, mig a gépek megváltás tárgyát képezték volna. Az uj szerződés szerint azonban nemcsak a hálózat, de a gépek is az összes berendezéssel a város birtokába mennek át s megváltás tárgyát csupán csak a telek s a malomépület fogja képezni, melynek megváltási összegét a szerződés negyvenezer koronában állapítja meg, jóllehet a telek s a malomépület értéke a mai értékelés szerint is jóval felül van a százhúszezer koronán. Ezenkívül a szerződés módot nyújt a városnak arra, hogy a villamos telepet már húsz év gorát, melylyel a visszaéléseket úgy egyéb államok egyházi ügyeiben, mint Magyarországon irtotta, végül, aki tudja, mennyire féltékeny volt a klérus jó hírnevére, az el nem hiheti, hogy ez a nagy pápa megvesztegetni engedte volna magát oly ügyben, mely a katholikus papságra gyalázatot hoz, midőn egy főpap gyilkos merényletben czimborál. Incze az egyházi disczip- linának egyik legéberebb őre volt s ép hazai egyháztörténetünkből ismerjük erélyét, mely a klérust nem igen kímélte. Hihetetlen tehát és abszurdnak látszik Mátyás azon vádja, hogy az esztergomi érsek megvesztegette Incze pápát, mire ez a panaszolt mondást enyhén magyarázta. S igy midőn a legmegbízhatóbb két forrást, Mátét és Alberiket egymás mellé állítjuk, az utóbbit hitelesebbnek találjuk. Máté kritikája gyöngébb, mint Alberiké, a jelen esetben pedig képtelenséget állít. Mit mond Párizsi Máté ? Hogy az érseket csakugyan vádolták s a megvesztegetett pápa javára magyarázta az amfibologiát. Mit mond Alberik? Úgy beszélik, hogy az érsek kétértelmüleg felelt s a pápa segítette ki bajából. Az esetet egyik is, másik is 22-27 évvel a merénylet után irta. Tehát honnét merítették adataikat? Mind az elbeszélés hangja, mind a hiteles okiratok hiánya, mind azon körülmény, hogy két francziaországi és egy német kritika adja elő a dolgot, mig a magyarországi források mélyen hallgatnak róla, azt sejtetik, hogy az idézett Írók szóbeszéd után Írtak, egy kószahirt Írtak
