Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-02 / 5. szám
2 1905. február 2. fogyasztás aligha fogja megütni azt a minimális mértéket is, mely mérték más, ! kisebb, de fejlettebb iparral, kereskedelem- | mel, gyárakkal és főleg nagy vasúti forgalommal bíró városokban reális alapul vehető. Nem vétetett figyelembe az, hogy városunkban a kincstári bányaüzemek saját villamteleppel birnak, mely a magán- fogyasztást tetemesen redukálja s a jelenlegi kilátások szerint alig van remény arra, hogy a magán fogyasztás az üzemkezelési költségek levonása után valamit jövedelmezzen. Legfölebb a jövő kecsegtethet arra reménynyel, hogy a vállalkozás, a munka meghozza majd kamatait. Pedig a vállalatnak csak a magán fogyasztásból várható jövedelem lehet az alapja, mert a közvilágítás fejében fizetendő annuitási tőkét fölemészti az üzem berendezés s a világítás kerü ára. Városunk fejlődésére végzetesnek tartanók, ha a villamvilágitás ügye a vállalkozónak az újabban támasztott követelésektől való visszarettenése miatt megrekedne, de biztat a remény, hogy vállalkozónak városunk iránt tanúsított szeretete és áldozatkészsége, mely ajánlatának megtételére birta, nem fogja engedni e nagy jelentőségű alkotás elejtését. Hiszszük, hogy a kereskedelmi minisztérium szakközegei s vállalkozó megbízottai között e tárgyban már megindult tárgyalások eredményesen fognak végződni s a végleges megállapodás a város s a nagy közönség érdekében biztosítja mind- j azon kikötéseket, melyeket a kereskedelmi miniszter támasztott. Ez esetben a városi közgyűlés örömmel s a vállalkozó áldozatkészsége iránt csak elismeréssel fogadhatja a szerződésbe beigtatott újabb s a városra nézve igen értékes feltételeket. NAGYBÁNYA A képviselőválasztás. Városunkban január 26-án zajlott le a képviselőválasztás. Voltak, kik az izgalmas, néha szenvedélyes korteskedések után bizonyos aggódó félelemmel tekintettek e nap elé, de szerencsére az aggodalmak hiábavalóknak bizonyultak. Minden a legszebb rendben, a legkisebb inczidens nélkül folyt le, mi bizonyára választó polgárságunk higgadtságát, önmérsékletét s politikai érettségét dicséri. Talán a túlzott aggodalom volt oka annak is, hogy a választás napjára városunkba nagyszámú katonai erőt konczentráltak. Mármaros- szigetről a 12. honvéd gyalogezred egy százada jött el Medgyesy Sándor százados parancsnoksága alatt; Krakkó mellől Monasterzyska faluból egy fél század dragonyos érkezett lovag Frenkwald Róbert kapitány vezetése alatt; a katonaságon kívül még mintegy 45 csendőr ügyelt fel a rendre, kiknek Mészáros Iván hadnagy volt a parancsnokuk. Úgy a katonaság, mint a csendőrség rendkívül tapintatosan járt el s mindnyájan derekasan reászolgáltak legteljesebb elismerésünkre. Városunkban két érdemes jelölt állott szemben egymással. A szabadelvüpárt jelöltje L. Bay Lajos, a választókerület régi képviselője volt, mig a független 48-as párt dr. Szappanyos Gerő tekintélyes fővárosi ügyvéd zászlajával vette fel a küzdelmet, kit Kossuth Ferencz, a független 48-as párt s az egyesült ellenzék elnöke rendkívül meleg szavakban ajánlott a kerület választó polgárságának támogatásába. A két jelölt kiváló egyénisége szerfölött sok választót igen zsenánt helyzetbe hozott s ez volt az oka annak, hogy városunkban a választóknak majdnem egyharmada odahaza maradt. Torday Imre választási elnök reggel pont nyolcz órakor nyitotta meg a választási aktust s a jelölések beérkezte s kihirdetése után a szavazás kilencz órakor vette kezdetét. A szavazás két helyiségben folyt; az elsőben Torday Imre választási elnök, a másodikban Egly Mihály küldöttségi elnök vezetése alatt. Mindkét helyiségben állandóan ott tartózkodtak a pártok bizalmi férfiai is, de a választás vezetése oly pártatlan volt, hogy az egész szavazási aktus alatt a legkisebb inczidens sem fordult elő. Az első küldöttségnél 5 órakor, a másodiknál 6 órakor tűzték ki a zárórát, de ekkorra i mindkét párt már annyira kimerült, hogy a záróra alatt a két küldöttségnél alig páran szavaztak le. A választás eredménye a következő: Ösz- szesen 1871 érvényes szavazat adatott be. Ebből L. Bay Lajos kapott 1172 szavazatot, dr. i Szappanyos Gerő 699 szavazatot. Így L. Bay j Lajos 473 szavazattöbbséggel a nagybányai I választókerület országgyűlési képviselőjévé választatott. Torday Imre választási elnök a választás eredményét este 728 órakor hirdette ki. A győztes párt éljenzéssel fogadta az eredményt, j melybe egy-két abczug is diszharmóniáit, de azután csakhamar csönd lett a Fő-téren, melyen egész nap pedig ugyancsak mozgalmas élet uralkodott. A késő est csöndjét néha-néha csak az őrjáratok verték föl, de rendzavarás ekkor sem történt sehol. A választási küldöttség a mandátumot még az est folyamán átadta az ujonan megválasztott képviselőnek, kit Torday Imre választási elnök üdvözölt igen szép beszéddel. L. Bay Lajos hálásan mondott köszönetét a választó polgárság ismételten megnyilatkozott bizalmáért s Ígérte, hogy mint eddig is, úgy ezután is minden alkalmat meg fog ragadni, hogy szeretett szülőföldjének használhasson. Dr. Szappanyos Gerő a választást követő napon utazott el városunkból. A vasúti állomásra igen számosán kikisérték s a bucsuzás a szeretet, a ragaszkodás meleg tónusaiban folyt le. A szavazatok községenkénti megoszlásáról a következő táblázatos kimutatást közöljük: hoz vonta a gyönyörben reszkető leányt és szenvedélyes hangon azt súgta a Rózsika fülébe — szeretlek ! . . . Aztán összecsókolta az arczát, haját, ajkát és Rózsika hagyta, hisz az ő fejecskéjében megfogamzott regénynek ez volt az első érdekes, gyönyörűséges fejezete. Mikor az eljegyzés is megtörtént, mintha valamivel nagyobbnak érezte volna magát a többi lánynál. Oly édesen esett már neki az a tudat is, hogy csak egy hónap és hófehér ruhásán, menyasszonyi gyöngyvirágos koszorúval fog az oltár elé lépni és megkezdődik a regény második fejezete, a melynek a czime: A mézeshetek boldogsága. Alig várta az estét, a mikor eljöhetett hozzá Pista. Egymás mellé ültek, majd Pistához simult szorosan, szerelmesen. Édesen suttogtak, szőtték a terveket, kiszínezték a reményes jövő képét azokkal a csillogó, bűbájos színekkel, a melyek szerelmes szivök palettáján oly nagy mennyiségben voltak találhatók . . . Minden terv után összeforrt a két csók- szomjas ajak, alig birt egymástól elszakadni. Úgy vagyunk a csókkal, minél többet kapunk, annál több után vágyakozunk . . . Fordult a dolog és a regény második fejezetét kitépte a sors keze. Pista cserben hagyta Rózsikét, elvette Hosszú Irmát, azt a vértelen penészvirágot, a kinek azonban volt pénze bőven, a mi egy kezdő embernek üzletnyitáshoz feltétlen szükséges. Rózsikét az öngyilkosság réme kezdte kisérteni. Az a ragyogó két szem folyton könyezni látszott, csókra termett mosolygó ajkai meg-megrándultak a csalódás fájdalmától. Nem csoda - szivének legszebb, legédeseb álmai semmisültek meg ! . . . Abban az időben sokat beszéltek a szépséges Rózsikáról nemcsak a varró körökben, hanem másutt is. Egyszer csak Rózsika eltűnt a kis városból. — Tudja mi lett Rózsikából ? kérdé Szel- : leminé. — Biz én nem tudom, feleltem tettetett kíváncsisággal. — Pestre ment valamelyik női divatte- I rembe. Ott meglátta a szemrevaló teremtést j valami miniszteri tanácsos és feleségül vette. Jobb is volt ránézve, hogy Laczkó Pista nem vette el, most méltóságos asszony . . . Pár hóval Szelleműiével történt beszélgetésem után a Váczi-utczán sétáltam. Elegáns fogat robogott el mellettem, a fogatban egy gyönyörű, feltűnő elegáncziával öltözött nő dűlt hátra a bársonyos ülésen. Az első pillanatban a felső tizezerek egyik tagjának néztem, de nagyon ismerősnek tűnt fel az arcza. Gondolkozni kezdtem és a második találkozásnál Bedő Rózsikét ismertem fel benne. Egyik barátom sietett felvilágosítani, hogy Rózsika X. miniszteri tanácsos kegyeltje. Megkezdődött tehát a regény utolsó fejezete is, á mely szomorúan fog végződni, mihelyt elhalványulnak az arcz üde, feslő rózsái, ha a piros ajkak elvesztik igézetüket és a vér nem lesz oly forró és izgató . . . Ti szőke, barna lánykák ott az Erdő- utczai varróban, ha tudnátok Rózsika boldogságát, igazán, nem lepné meg az irigység do- i bogó kicsiny sziveiteket, mikor úgy egymás közt fájó sóhajjal emlegetitek a Rózsika szerencséjét ! . . . falán az fáj nektek, hogy ő selyemben jár, ti pedig karton ruhában ? Hogy neki mindene van, nektek pedig az a kevés is szűkön ? De ti gazdagabbak vagytok, hisz szivetek tiszta . . . Pisti hadnagy ur. Kedves kis hely Kovás város, ott a szat- ! mári hegyek mögött. Keletről és északról szelíd I emelkedésű dombok veszik körül, csupa szőlővel koszoruzva, csak az északkeleti részén tűnik elő kopáran egyhangúan a Botosszikla. Délfelé a szélesre nyitott völgyben csillogva kanyarog i a kis Plisza, barna malomkerekeken törődve millió gyémánttá. Hires volt és ma is az Kovás az ő szépséges lányairól, asszonyairól és páratlan szives vendéglátásáról. Hogy-hogy nem, mi jutott a magas hadügyi kormány nagyrabecsült eszébe, de huszárokat, szép kék mentés huszárokat adott Kovás városának. Volt is öröm. A város apraja nagyja szivrepesve várta a nagy napot, a bevonulás napját és a mikor megjöttek a deli vitézek, csillogó szemű barna fiuk, nem egy kovási angyalnak dobbant meg erősebben a kis szive. Nem is csoda. Szépen festettek a kellemes búzavirágkék mentén az aranyos zsinórok a rózsákkal. Az összes tisztek között legjobban hódított Heves Pisti. Csinos, szemrevaló barna gyerek j volt. Herkulesi izmokkal, azokkal az asszonynépet annyira izgató veres, szinte kipattanásig megfeszült trikó nadrággal, homlokán egy hosszú vágás forradása volt látható, a mi még jobban növelte érdekességét. Mintha más, izzóbb szemekkel néztek volna utánna az asszonyok, mint más ember fia után. Zárkózott természetű volt, csakis tiszttársaival érintkezett. Mulatságokon nem vett részt, még arra sem ment el, a melyet az ő tiszteletükre rendeztek a kovásiak. Ezt a tettét fel is jegyezték a lányok és megfogadták, hogy I nem bocsátják meg neki soha . . .
