Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-02 / 5. szám
1905. február 2. NAGYBANYA 3 Az I. küldöttség előtt: issztöí?. íz egész MzifgUl Baj Lajosra Szappanyosra Nagybánya .... 217 .... 276 .... 493 Felsőbánya .... 54 ... . 30 ... . 84 Alsófernezely ... 34 ... . - .... 34 Felsőfernezely . 22 . . . . — .... 22 Giródtótfalu ... 30 ... . 2 .... 32 Felsőujfalu .... 21 ... . 5 .... 26 Kisbánya................15.... - .... 15 Buság ...................31 .... 20 .... 51 Lá posbánya ... 12 ... . 18 ... . 30 Misztbánya .... 5.... - .... 5 Misztmogyorós . . 11 ... . 18 ... . 29 Misztótfalu .... 28 ... . 16 .... 44 Zazar.................... 47 .... 37 .... 84 Összesen: 527 422 949 A II. küldöttség előtt: Szinérváralja . . . 228 . . . . 143 . . . .371 Sebespatak .... 30 ... . 22 ... . 52 Iloba.......................55 ... . 5 .... 60 Alsóujfalu . ... 23 ... . 30 ... . 53 Hidegkút................ 42 ... . 45 ... . 87 Tőkés.......................80 ... . 1 ... 81 Kis-Sikár ló .... 1 ... . 1 . . . . 8 Nagy-Sikárló ... 40 ... . 13 ... . 53 Monostor ..... 13 ... . 6 . . . . 19 Laczfalu...................39 ... . 4 .... 43 Fe ketefalu .... 56 ... . 7 .... 63 Lénárdfalu .... 10 ... . — . . . . 10 Magyarkékes . . . 22 . . . . — .... 22 Összesen: 645 277 922 Választás után. „Quid quid agis prudenter aga et respire finem.“ Tekintetes Szerkesztő ur! Nagybányán általános szabálylyá vált a föntebbi latin közmondás. Jói tudjuk, sőt érezzük mindannyian, legalább mi, választó polgárok, hogy édes hazánknak, nemzetünknek és utódainknak akkor tesz- szük a legjobb szolgálatot, ha egyetértve, közös erővel, szilárd akarattal munkálkodunk városunk és vidékének javán. Nálunk a nagyhangú frázisoknak talaja nincs. Itt nem létezik sem ámító, sem ámított. Valóban aggódva veszem kezembe a budapesti napilapokat, mert alig van szám, mely a választási borzalmas eseményekről hirt ne hozna. Szegény magyar nemzet, mily ellentétbe I jutottál a ,,ne bántsd a magyart“ közmondással ! Talán az egész országban Nagybánya az egyedüli kivétel. Mi nem bántjuk sem egymást, sem másokat nem bántunk. Tiszteljük mindenkinek politikai meggyőződését, nem kapaczitálunk, nem terrorizálunk. Úgy hallom, hogy a szomszéd választó- kerületben a mi zászlóink alatt küzdő polgártársak szabadelvű polgártársaik ablakait beverték, mivel politikai meggyőződésüket megtagadni nem akarták és hogy a választó kerület székhelyén a szabadelvüpárt képviselőjelöltjének lobogóit letépték, sőt, hogy híveit annyira terrorizálták, hogy egyetlen egy zászlaja sem volt a városban kitűzve. Minálunk, hál’ Istennek, nem oly ziláltak az állapotok. Nagybányán pártkülönbség nélkül I nyugodtan lengedeztek a nemzeti szinü zászlók, mert mi hazaíiatlan dolognak tartjuk a nemzeti szinü lobogót letépni, meggyalázni, még akkor is, ha politikai ellenfelünk nevét viseli. És ez természetes, mert mi kivétel nélkül vagy 48-asok, vagy szabadelvűek vagyunk és van-e Nagybányán 48-as, ki a szabadelvüséget, vagy pedig szabadelvű, ki a 48-iki vívmányokat nem szeretné ? Oly elfogult választó polgár pedig Nagybányán nincs, de nem is lehet, ki akár az egyik, akár a másik félről az ellenkezőt feltételezhetné. Mig más választókerületekben a legkülönbözőbb kaliberű kortesek lepték el a falvakat, a nagybányai választókerületben háborítatlan csend uralkodott. A függetlenségi és szabadelvű pártokhoz tartozó választók egymással paroláz- I tak, sőt az egymás ellen fellépett képviselő- ! jelöltek a két pártelnökkel naponta majd a I polgári körben kvaterkáztak, majd pedig a kaszinóban alsóztak. Ennek szemtanúja nem voltam ugyan, de hogy ez való, hinnem kell, mert „megbízható“ forrásból merítettem a hirt. A választás előtti napon, a nagyvendéglőben szokatlan mozgást, vettem észre, kíváncsiságom oda vezetett. És itt csakugyan a képviselőválasztással kapcsolatos mozgalmat konstatáltam. Ugyanis a farsang alkalmából permanens működésben álló vigalmi bizottság, mindkét képviselőjelölt közös tiszteletére a választás napján tartandó tánczmulatság végett az összes termeket díszítette, a parkettet fényez- tette, a tánczestélyen egymást felváltandó zenekarok próbáikat tartották. Midőn felvirradt a választás napja és a választási bizottság a törvényes formalitásokat a kitűzött órában elvégezte, következett a szavazás. Úgy folyt az le, a mint előzetesen megbeszéltük. A nagybányai többség az ellenzéké, a választókerületi többség pedig a szabadelvű párté. Tekintetes Szerkesztő ur talán nem is tudja, hogy ezt miért határoztuk és cselekedtiik ilye- I ténképen. Lássa kérem, ezen cselekedetünkben nyilvánul az elől idézett latin közmondásban ajánlott bölcseség. Ugyanis ha a kormány bukik, önérzetesen fogjuk hirdetni, hogy Nagybányán mi ellenzékiek vagyunk többségben; ha nem bukik, akkor a választás bizonyít mellettünk. Egyszóval a jóakarat sem emigy, sem amúgy nem vonható kétségbe. Ezek után kérdezhetné valaki, hogy ily körülmények között mire való volt katonaságot ide rendelni ? Erre azt válaszolhatom, hogy már évek óta sürgetjük országgyűlési képviselőnket, kérjük a vármegyét, a kormányt, egy-két század katonának Nagybányán való elhelyezéséért, de sajnos, e czélból tett minden lépéseink sikertelenek maradtak. Azért most megragadtuk az alkalmat, rendeztünk müfelháborodást, jósoltunk elkeseredett harczot, beszéltünk nagy hangon és tüntettünk, amig az illetékes körök ki nem mondották, hogy a választás alkalmával nálunk is szükség van katonaságra. Ezzel tartoztunk a nagybányai lakosok szebbik felének. Kiváló tisztelettel Nagybánya, 1905. Mindenváró Adóm. karnevál. Nincs fessebb herczeg a világon, Mint a jókedvű Carnevál, Hová herczegsége betoppan, Ott minden fejtetőre áll. Derűs lesz arcza a papának, Ha herczegsége rákacsint S nem mordul rá a szabónőre, Hanem fizet, úgy, mint, a pinty. Adventbe hej, a dáridóknak A vége volt ám csattanós, Most Carnevál varázsszavára Galambbá válik az anyós. Nem, néz órát bús gyertyafénynél, Ha az idő éjfél után — Nem kérdi, hogy hol járt az urfi? Nézzen ki bármilyen bután. Egy kilovaglás alkalmával a csánki kastélyhoz tévedt Pisti hadnagy ur, a mikor is véletlenül a kastély úrnőjével, Haraszti Elvirával, azzal a félelmetesen szép asszonnyal, megismerkedett. Hogy mi történt ezen első találkozáskor közöttük, arról még a fáma is mélyen hallgatott, de ettől az időtől fogva gyakran tévedt Pisti a csánki kastélyba, sőt ritkán múlt el nap, hogy fel ne verte volna a kastélyba vezető ut porát a Mirza kancza patkója. Horgon akadt . . . * Pisti felébredt. Felébresztette egy tolakodó napsugár, a mely a félig leeresztett függöny redői között suhant be az elegáns garzon lakásba. Dühbe jött, a legédesebb álmát, a reggelit veri ki szeméből az a szemtelen napsugár. De a másik perczben elfelejtett rá haragudni, örömmel bámulj a nehéz szőnyegeken tánczoló napsugarakra. Azok pedig telefutkosták az egész szobát, végigszaladtak a sok csecsebecsén, arczképen, glorietten, a melyekkel kedves rendetlenségben el volt árasztva az egész szoba. — Hadnagy ur, itt a posta! jelentette hűséges kutyamosója. Az egész posta egy levélből állott, a bátyjától jött, a ki csak annyit irt, hogy holnap érkezik és sürgős dologban akar Pistivel beszélni. Pisti rögtön tisztában volt a sürgős dolgot illetőleg. Erőszakkal rá akarják tukmálni Torma Erzsit, valami nyíri nagybirtokos leányát. A szatmári tiszti estélyen találkozott a leánynyal, egy pár bolondos dolgot mondott neki és az a falusi liba mint készpénzt vette. Azóta nincs / nyugta tőle, most már az édes anyját, bátyját is belevonták az ellene való hajszába. — Csak az az asszony ott, a csánki kastélyban ne volna! — Már napok óta emészti a tépelődés. Nem tud tőle szabadulni, érzi, hogy az az asszony vesztét szerzi, mit csináljon. A tiszttársai is hangosan beszélnek a csánki kastély idylljeiről, de becsületszava is köti, a mit édes anyjának, annak a jóságos öreg asszonynak adott, hogy elveszi Torma Erzsikét. De hiába, nem tud szabadulni az igézettől, a mi huzza, vonja oda a kis pompás fészekbe, a mi susogó selyemből, japáni tarkaságokból van összeszőve. Szeretni, imádni kell azt a rózsástestü asszonyt, a ki csupa erő. Mintha nem is vér, hanem valami mámoritó, megörjitó tűz pezsegne, bizsegne ereiben. Mikor úgy ráül a térdére az az aranyos kis jószág, beléturkál a hajába, csókok közt sugdos boldogságokat a fülébe, ő pedig lecsókolja azokat a piczi nedves ajkakat, elringatja a térdén, mint valami kicsi gyermeket. Hiába, hiába. Másnap megjött, a bátyja. Könyes szemekkel váltak el egymástól. Pista megígérte, hogy szakit Elvirával és két hét múlva eljegyzi Erzsikét. Bátyja távozása után bezárkózott a szobájába, nagyon vágyott a csend után. A lelke erősen izgatott volt. Mit is mondott a bátyja: Talán azt hiszed, hogy megbüvölt, megvert a szemével az az asszony, vagy nem tudod széttörni a bilincseit? Őrült lennél feláldozni ifjúságodat, jövődet, boldogságodat egy asszony vágyaiért, melynek ölelése bűnös, csókja mér! gező . . . Azt gondolod, hogy te vagy az egyedüli, i a kinek hűséget fogad ?! Hasztalan minden okoskodás. Pista érzi, I hogy szereti és szereti, hogy szive van, a mely I szeret úgy, de úgy . . . mintha megtalálta volna abban az asszonyban azt a lelket, a ki után oly sokszor vágyódott virágillatos éjszakákon, ha úgy alkonyat után a hosszú, susogó erdei utón belovagolt, elábrándozott. Mégis szakítani kell! Nagyon határozott, nyílt volt bátyja kérdése, nem lehetett előle kitérni: — Felhagysz azzal az asszonynyal és elveszed Bedő Erzsikét vagy nem ? ! — volt a kérdés.- Felhagyok és beváltom szómat! Jaj de nehéz volt abban a perczben a szive, ki akart szakadni a kebeléből. Még egyszer akarta látni Elvirát, még egyszer akarta hallani édesen suttogó hangját. El is ment, éjfél felé érkezett haza. Szobájába térve, ledőlt a pamlagra. Vére agyára tódult, majd sirt, sirt az a szép barna gyerek, aztán elhatározta, hogy pusztuljon inkább az élet, az az idegesen dobogó sziv, feledni úgy sem tudna. Két levelet irt, egyet az aranyos muczus- nak, a másikat bátyjának és azzal a két levéllel lezárta az élete könyvét. Egyet csattant a szolgálati revolver ... és Pisti hadnagy, az ezred legszebb hadnagya, átálmodta magát az örökkévalóságba. Égly Sándor.
