Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-02 / 5. szám
XXX. évfolyam. 1905. február Ixo Q. TÁRSADALMI É!S SZ5ÉPIRODALMI HETILAP. O-ilx. szara. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. | Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtéri*. Február 1. A tervbe vett korszakos alkotások egyike: a villamvilágitás ügye, melyet a városi képviselőtestület kiváló szakvélemények alapján egyhangú lelkesedéssel szavazott meg, a hivatalos eljárásban egy nagy lépéssel ismét előrehaladt. A m. kir. kereskedelmi miniszter a hozzá szakvéleményezés végett áttett s a városi közgyűlés által már elfogadott kon- czesszió-szerződést elvileg és lényegében elfogadhatónak találta, azonban egyrészt a város, másrészt a nagy közönség érdekeire való tekintetből bizonyos engedményeket kíván a vállalkozó által biztosíttatni. Ez engedmények között a legelső helyen áll s a legfontosabb az a kikötés, hogy a vállalkozó a villamvilágitási üzem várható jövedelméből állandóan egy bizonyos perczentuá'iis részt biztosítson a városnak és pedig úgy, hogy a perczentuális jövedelem részesedés ne a tiszta haszon, hanem a magánfogyasztóktól befolyó bruttó bevétel után számittassék. A kereskedelmi miniszter a városnak a jövedelemből való részesedését 20.000 korona bruttó bevétel után öt százalékban, ezen felül 30.000 korona bruttó bevételig tiz százalékban, végül 40.000 korona bruttó bevételig húsz százalékban állapítja meg. E részesedésből várható jövedelemnek, melynek aránya ez idő szerint teljesen kiszámíthatatlan, az volna a rendeltetése, hogy abból egy külön alap létesittessék a czélból, hogy majdan az ötven évi kon- czesszió-idő lejártával, amidőn a teljes vezeték-hálózat amúgy is ingyen megy át a város birtokába, legyen a városnak egy tőkéje, a melylyel a közvilágítást minden más források igénybe vétele nélkül továbbra is biztosíthassa. Fölösleges fejtegetnünk, hogy a kereskedelmi miniszter e kikötése nagyon is érzékenyen érinti vállalkozót, nemkülönben az a kikötés is, hogy a gépek üzemképességének biztosítására, esetleg kicserélésére köteles vállalkozó leírás utján a bevételekből egy külön tartalékalapot létesíteni. A leírás utján létesítendő tartalékalapra a miniszter a kazán, gőzgép és dinamógépre nézve 6.2 százalékot, az akkumulátor telepre pedig 11 százalékot állapit meg. A városi közönség érdekében óhajtandónak tartaná a miniszter, hogy a nagybányai specziális viszonyokra való tekin- I tétből a villamos áram egységára a közgyűlés által már elfogadott hét fillérnél olcsóbb árban állapíttassák meg, hogy a villamvilágitás bevezetése a kevésbbé tehetős lakosoknak is lehetővé tétessék. Az egységárnak hektovatt óránkint hét fillérről hat fillérre való leszállítása körülbelül tizenöt százalék engedménynek felel meg, mi nem jelent mást, minthogy egy 16 gyertyafényü izzólámpa egy órai A „Nagybánya“ tárczája. Ború után jön a derű... — Sulut metropolita költeménye. Ború után jön a derű, Az édesre a keserű; Szerelemre mindig támad, Szomorúság, nehéz bánat. Mióta világra jöttem, Csak a, páromat szerettem ; S hogy elhervadt életfája, Oda szivem boldogsága ! Járhatok már akármerre, Nehéz gond ül a szivemre; Szomorúság s hulló kőnyek Végei vetnek életemnek. A hány pap van kolostorban, Vagy remete, — jöhet sorban, — Bármennyit rám olvashatnak, Vigasztalást nem adhatnak. Fejedelmek minden kincsét, Gyönyöreit reám hintsék, S minden kéjét a világnak : Mégsem enyhül ez a bánat! Nem talál irt fájdalmára, Kinek nincs már életpárja . . . sí* Halgass szivem és ne könyezz, Ne önts vért, is könyeimhez! Nincs gyászomnak vége — hossza, A mi elmúlt, — nem jön vissza !... ft érát/ Károly. Apró történetek. Rózsika szerencséje. Hogyha jól emlékszem, akkor is műkedvelői előadás volt. Előadás után pedig bál. Szellemi Sándorné mellé kerültem és teljes erőmből udvaroltam neki. Pikáns, érdekes, molett asz- szonyka volt ő, tőle halottam Bedő Rózsika nagy szerencséjéről, a mi lázban tartotta az egész kis város kiváncsi publikumát. Nem tudták azonban tisztán a dolgot. Szerettem volna megmondani mindenkinek, hogy még hátra van a csattanó finálé, még csak ezután jön a Rózsika regényében az a rész, a hol sírni szoktunk! De minek mondjam el nekik az igazat, minek homályositsam el azt a képet, a melyet képzeletünk oly ragyogóvá, igézővé festett ?! Hisz Werther is azt mondja, minő ámítás a boldogság . . . * Sehol sem lehet annyi ideális szerelmet, szentimentálizmust, a rendkívüli után való ideges vágyódást találni, mint egy varró leány könnyen lobbanó lényében. Tele van azoknak a szőke, barna lányoknak a fejecskéjük mindenféle hóbortos, kedves dolgokkal, rózsás ábrándokkal, szivök pedig tüzes, lázadó szerelemmel, meg- aztán holmi érzelgős, melankolikus regényesség utáni forró vágyódással. Duzzadnak az egészségtől, a forró vértől, a mi nagyon is elég a boldogsághoz, de nekik, I — mintha más szivet adott volna az Alkotó, I mint a többi Eva-ivadéknak. használata a magánfogyasztóknak csak három fillérbe fog kerülni, minél olcsóbb villamvilágitás ez idő szerint nincsen az országban. A magánfogyasztókat érdekli azon kedvezmény is, mely a nagyobb fogyasztók részére lesz biztosítandó. A közgyűlés által elfogadott szerződésben az áram árának mérséklése lámpánként 600 órai fogyasztás után van biztosítva; a miniszter a maximumot nem 600, hanem 400 órában állapította meg, a mi szerfölött jelentékeny kedvezménynek mondható. A miniszter, midőn elvileg a szerződéshez hozzájárult, e változtatásokat jelölte meg, melyek uj tárgyalási alapul szolgálnak. E változtatásokhoz, a mennyiben azok mind csupán a vállalkozó újabb terhét képezik, a városnak nincs mit hozzászólnia, legfölebb örömmel veheti tudomásul, de csak akkor, ha azokat a vállalkozó is elfogadja s a kereskedelmi miniszter kikötései a villamvilágitás létesítése elé legyőzhetetlen akadályokat nem gördítenek. Mert a midőn a kereskedelmi miniszternek a város és közönsége iránt tanúsított jóindulatát kétségbevonni nem lehet s azt készséggel és hálásan elismerjük, lehetetlen elhallgatnunk azt, hogy kikötéseinek felállításánál egy általános norma szerint járt el s a nagybányai specziális viszonyok kellő mérlegelés alá aligha jöttek. Jelesül, hogy városunkban, daczára tizenkétezernyi lakosságának, a magán Mindegyiknek van egy titkos ideálja, a kiről, mig apró kis kezük gyorsan öltöget, boldogan álmodoznak s ezen az álmokon az első szívdobogás rejtelmes érzésével csüngnek. Különösen tavasszal frissek, üdék, lázasabbak az álmok, a mikor szerelemről regélnek a fakadó virágok, szerelemről zümmögnek az illatos levegőben repülő fényes bogárkák, még a kis madárkák is szerelemről énekelnek andalító, mámoros dalt, mig a piczi fészket építgetik. Azok az édes, bus nóták is, a melyek azoknak a forró vérü lányoknak piros ajkairól szárnyra kelnek, mint ha távoli jövő boldogságának ábrándjairól regélnének; mintha a szerelem és a titkolt bánat szólnának azokból az ember szivéhez. Bedő Rózsika az erdő-utczai varróba járt. Az a varró hires volt a szép lányairól. Egy modern Páris kétségbeesett volna, kinek adja az arany almát, mert ott nem három, de tizenhárom pályázó is akadt volna. Hanem valamennyi között Rózsika festett legjobban. Üde, friss, bájos gyermek volt, bébé arczczal, nagy, tiszta szemekkel, aranyszőke hajjal. Puha, rózsaszínű karton ruhácskája diskréten tüntette elő telt idomait, s az a kicsiny kis kaczér kivágás a blúz felső részén, egy falatnyit engedett látni abból a rózsásan fehér testből. Egy szép nyári reggelre mintha kicserélték volna Rózsikát. Az a félénk, naiv, kedvesen bátortalan kis lány erős, hatalmas, szenvedélyes szemű lány lett. Mi történhetett vele ? Semmi, csakhogy Laczkó Pista, az a csinos kereskedő I segéd az azelőtti estén, mikor a mama kiment a szobából, megfogta a Rózsika kezét, maga
