Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-08 / 23. szám
2 NAGYBANYA 1905. junius 8. országgyülésileg teljesítendő, örököseink és-utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélben való biztosítások elfogadását előre bocsátani és arra az esküt is letenni“. Majd pedig: „ígérjük és királyi szavunkkal biztosítjuk Magyarországot és társországait, hogy mindezeket Magunk is megtartjuk s bármely rendű és rangú alattvalóinkkal is megtartatjuk“. Koronás királyunk minderre az esküt letette, sőt utódait is már eleve kötelezte erre. Nyilvánvaló tehát, hogy a királyhűség egyszersmind hűség az alkotmányhoz, a törvényhez. Annyira egyet jelent ez, hogy a királyt akárhányszor e néven emlegetik: a korona. Azonosítják őt a koronával, melytől tényleg elválhatatlan. S ez a mi erősségünk, reménységünk, törhetlen bizodalmunk! Mert „a korona hatalmat ad a királynak és tekintélyét külről emeli, de bensőleg, ! lelkiismeretében megköti, mert az alkotmány megtartására kötelezi“. A mai évfordulón, melynek fényességén mintha gonosz árnyak suhannának végig, egy nemzet borul térdre, hogy együtt imádkozzék Magyarország bíboros herczegprimásával, kinek ajkain ezer éves fenállásunk ünnepén csendültek meg e magasztos szavak: „Esdve kérem a Királyok Királyát, nyújtsa ki védő karját Felséges személyedre; öntse, árassza reád kegyelmeinek bőséges teljét, hogy ennek világosságánál részletesen és tisztán felismerve nemzeted ügyeit, átlátva bajait, bátran és szerencsésen teljesíthessed és oldhassad meg mély kötelességérzettel, alkotmányos hűséggel és lankadatlan fáradsággal kezelt királyi feladatodat. Adjon neked az Ur csendes országot, hü tanácsadókat, jó népet, erős hadsereget, tartós békességet, hogy népedet szentségben és igazságban még soká boldogan vezethessed! . . . Fel a szivekkel! Fel nemzetem! Megtartani, felvirágoztatni, boldogitni az ősök által elfoglalt és nekünk örökségbe hagyott hazát, ez a nagy és nemes feladat vár nemzetem reád. Igaz! A láthatár borús, de máskor sem volt mindig tiszta feletted az ég. Sokszor állottál már sirod szélén s mégis, midőn azt hitték rólad, hogy kiirtottak - te gyarapodtál; midőn azt vélték, hogy megaláztak - te diadalmaskodtál; midőn azt gondolták, hogy meggyengítettek — te erősödtél; most is ezer év után nem megfogyva, nem megtörve, hosszú nemzeti életednek nem alkonyán, hanem delén erőteljesen lépsz át a második évezredbe .... . . . Legyen veled jövőben is az Ur, mint volt atyáiddal a múltban“ . . . Éljen a király! nljen a haza! Dergáts Sándor. Egy érthetetlen választás. A budapesti ág. ev. magyar egyház f. hó 4-én, vasárnap ejtette meg a lelkész választást. : Már a hétfői napon elterjedt a hir váró- ' sunkban, hogy Révész János lelkész a választáson megbukott. A hir természetesen óriási csodálkozást és szenzácziót keltett, mert az előjelekből Ítélve mindenki bizonyosra vette Révész győzelmét. Az igaz, hogy e bukásnál érthetetlenebb dolgot alig jegyeztek fel a választásoknak különben megdöbbentően szeszélyes krónikáiban. Megbukott, daczára annak, hogy a presbyterium, hatvannégy előkelő úri ember, őt jelölte első helyen. Megbukott daczára annak, hogy irodalmi működését és szónoki tehetségét a Kacziány-pártiak is nagy elismeréssel emlegették. Megbukott, bár a próbabeszédek között a közvélemény az ő beszédét klasszifikálta első helyre. Gyönyörű hangjával, lelkes, szép előadásával valósággal elragadta az ezrekre menő közönséget és megbukott," bár az egész fővárosi és egyházi sajtó majdnem osztatlan lelkesedéssel Révész mellett foglalt állást. Mindezek daczára a választás szeszélye nem Révész János, hanem Racziány János fővárosi hitoktató mellett döntött, ki a választás alkalmával a négy jelölt között megkapta az abszolút többséget. Próbáljuk ezt megérteni, ha lehet. Első sorban is a magyar egyház 30.000 hive közül csak 1680-nak van szavazati joga s ezek közül is csak 666 szavazott le. Elenyésző csekélység tehát az az 500 ember, aki 30.000 ember közül döntött a lelkészválasztás kérdésében. A Kacziány-pártiak erősen szervezkedtek, mig a presbyterium fenséges hivatást keresett és talált abban, hogy nagyúri módon tartózkodott a választás irányításától, holott Révészt épen a presbyterium hívta meg s épen az egyháztanács volt az ő ereje, mig Racziány- nak a nép között volt pártja. Révész tehát egyenesen ki volt szolgáltatva a népnek. Hozzájárult a dologhoz az is, hogy a soha nem nyugvó intrika a tisztikar és presbyterium választását is épen erre a napra tűzte ki, a presbyterek tehát a saját választásukkal is el voltak foglalva. Kaesiány mellett meg igen heves korteskedés folyt. Sokan jártak a nép között s mint a szavazók szálba is igazolja, sikerrel beszélték reá a választókat arra, hogy inkább maradjanak otthon, ha már Kaczíányra nem szavaznak. A választási szabályrendelet is sok tekintetben írott malaszt maradt. A választást a szabályrendelet 28. §-a szerint az egyházmegyei elnökség tűzi ki a templomba, imaházba vagy iskolába, e rendelet ellenére a választást az egyházközségi elnökség tűzte ki egy terembe. A 33. §. szerint ha a jelöltek közül egy sem nyeri el az általános többséget, a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között az elnökség azonnal uj szavazást rendel el; e választásnál az elnökség már előre kitűzte négy nap közbejöttével az esetleges második választást. A 32. §. szerint, ha a teremben levők leszavaztak, akkor csak egy negyed óráig fogadhat el az elnökség szavazatokat, jelen esetben pedig óra számra elfogadott. Továbbá titkos szavazásnál hallatlan eset, hogy mindig tudta mindenki, hogy kinek hány szavazatja van, sőt a meghatalmazások egyenesen nyíltan megnevezett egyénre voltak kiállítva. Sok mindent tudnánk még felhozni, de talán az elősoroltakból is meg lehet érteni, hogy Révész János a protestáns lelkészek egyik derék tagja, debreczeni dékán, egyház- megyei számvevő, a lelkészek elnöke, tizenöt éve szerkesztő kollegánk stb. hogyan bukhatott meg Racziány mellett. A 666 szavazatból Kacziány 500-at kapott, mig a többi szavazat megoszlott Geduly, Blatniczky és Révész között. Ki negyven, ki ötven szavazatot kapott, holott 1000 ember még mindig tartalékban állott odahaza. Részünkről különben csak örvendeni tudunk azon, hogy Révész közöttünk marad s igen bölcsen tették a budapestiek, ha nem kellett nekik az, akit ők is legjobban megszerettek, hiszen vannak mindig egyéb tekintetek is. így legalább közéletünk egyik jóra- való, derék harczosa közöttünk marad s annál jobban fogja értékesíteni tehetségeit ezután városunk érdekében. Én pedig a bűn tudatában szorongva buddogtam a bokrok közt az apámhoz s ije- dezve gondoltam arra: vájjon az angyalka nem sugja-e meg a kertész bácsinak, hogy loptam. Ez volt az első szerelmem. Ketnechey Jen fi. San lazzaro szigetén. Szép vagy, Olaszország, azúrkék egeddel! Nagy szerepet játszott klasszikus földeden ma is éled a tudomány és virágzik a művészet! Hajdani múltadnak beszédes emlékeihez bámulva zarándokol folyvást az idegenek serege, kiknek képzeletét elmerengésbe ringatod nagyszerűségeidnek feltárásával és lelkét megeleveníted műemlékeidnek előtüntetéseivel kivált akkor, midőn a lagúnák regényes hazájába, kedves szigetvá- rosodba csalogatsz, oda, hová az elmélyedés és magunkba szállás érzete nélkül alig lehet belépnünk. San Lazzaro szigetén vagyunk. Ott, hol madarak énekétől zengő parkban télen-nyáron viruló magnóliák, czédrusok, mosolygó chinai rózsák és oleánderek közötti zöld alapból, pompás vörös márványu épület emelkedik ki, melyben istenfélő és nagytudományu örmény szerzetesek laknak, kik a szerzetesi élet minden szép és jó oldalát egyesítve, kötelességük szigorúan pontos teljesítésén kívül szünet nélkül munkálkodó életjelt adnak magukról, mert tudományos könyveket és újságokat Írnak, mert Velencze örmény felekezetű lakosai gyermekeinek nevelésével és papok képzésével foglalkoznak .... Bámulatos vendégszeretettel fogadják Me- chitár (a szerzetalapitó) hívei a hozzájuk belépőt. Most is a nagyértékü képekkel — köztük Titián családjával — díszített váróteremben a tiszteletreméltó Szarkiszián atya áll előttem, ki késznek mutatkozik a kolostor minden nevezetességének megmutatására. Bevezet a múzeumba, mely egyike az e nemben ismert legszebbeknek; kivált az itt üvegszekrényben elhelyezve levő s a világ egyik legrégibb múmia-példánya és ó-ind nyelvben Írott papírtekercse valóban a bámulat érzetét kelti. Számos eredeti festmény és szobor, a természettani és természetrajzi tárgyak válogatott gyűjteménye, régi könyvek ezerekre menő halmaza, egyetlen példányú kéziratok s kifogástalan Ízléssel elrendezett gyűjteménye a ritkaságoknak hever itt. Két művészi földgömb közelében, Mechitár szobrával szemben Kér. Szt.- János szobrát látjuk Canovától. A XIII. században készült byzanczi stilusu, ritka kivitelű evangéliumi könyvtábla mellett Leo, utolsó örmény királynak, örmény feliratú kardját bámuljuk. I. Napoleon nejének ékszerei mellett szibériai márvány tojások láthatók. Ettől nem messzire előtűnik Jupiter feje üvegből. III. Napóleonnak gyönyörű arczképe, a különböző pogány népek bálványainak márványutánzatai, a föld minden népénél használatban levő pénz- és éremből kiállított példányok, nubiai kitömött madarak, szép tengeri kagylók, fiókokkal felszerelt, drága elefántcsontszékek, keleti szere- csen-öltözetutánzatok, Rafael Muráinak (a velen- czei örmény iskola alapítójának) szép kiállítású arczképe, mind olyan tárgyakként tűnnek fel, melyek egyenkint is megragadják a figyelmet. A múzeumból abba a szobába vezettek, melyben Lord Byron, az angolok nagy költője hónapokat töltött el költői merengésben. Kegyelettel mutogatták itt mindazon tárgyakat, melyeknek a költői alkotásokban gazdag férfiúra való emlékezés kölcsönöz jelentőséget. Innen, a több száz éves márványoszlopokon nyugvó gyönyörű góth stilusu templomban találjuk magunkat, mely szivárványszínű ablakaival jótékony hatású kaleidoszkópszerü képet tár elénk, főleg azon helyen, hol a csillogó királyi trón diszlik. A templomból örömmel vezetnek fel a csigalépcsőjü toronyba, oda, honnan a velenczei vidék fenséges panorámája látható. Innen a világhírű 46 nyelvű könynyomdán keresztül örökzöld helyre jutunk ki és itt megpihenünk a nagy költő ültette fák üde árnyékában, közel azon helyhez, hol márványmedenczében aranyhalak úszkálnak ide s tova. De elhagyjuk már e szigetet azon tudattal, hogy e helyről az idegen mindig kellemes emléket fog elvinni magával; azon helyről, hova nem egy uralkodó család fenséges sarja látogatott már el, többek között II. Lajos bajor király, kinek a szerzetesekhez írott költeményének utolsó versszakában magyar fordításban a következőket olvassuk: »Szigetjükről a világosságnak Bő sugarát ontja szellemük: Fényt, mely el nem fogyható erővel Győzni tud, mindig és mindenütt/« Dr. Gopcia László.
