Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-08 / 23. szám
1905. junius 8. NAGYBANYA 3 Templomszentelés Fernezelyen. Junius 4. Alsófernezelynek nagy, magasztos ünnepe volt f. hó 4-én, mely bizonyára évszázadokon át piros betűkkel lesz megörökítve a kies fekvésű község annaleseiben. E napon szentelte fel Pemp Antal pápai praelatus, káptalani helynök a m. kir. pénzügyminisztérium, mint kegyur és néhai Meszlényi Gyula szatmári püspök bőkezűségéből s az oda való hívek nagy áldozatkészségéből felépített, rendkívül csinos uj templomot. Azt hisszük, ez ünnepélyes alkalomból nem lesz érdektelen röviden ismertetnünk a kis község történetét, mely az idők folyamán a magyarság elég erős góczpontjává nőtte ki magát. II. Géza király idejében Nagybányától kissé távol, a hegyek közé, hol egy tavat találtak, szászok telepedtek le, hogy a környéken bányákat Járjanak fel. Ezek a szászok keresztelték el telepöket Ferne-See-nek, a honnan később a völgybe szorult község Fernezely nevét nyerte. A község bányáival együtt 1446-ban Bran- kovics György tulajdona volt, ki azt kárpótlásul kapta Belgrádért. Négy évvel később Hunyady Jánosé volt a bánya és község; 1490-ben lengyelek törtek be a kis községbe s annak virágzó bánya telepét tönkretették. 1566-ban Zápolya Zsigmond hadai garázdálkodtak benne. 1580-ban Báthory István lengyel király lesz a tulajdonosa, ki a községet Szatmárért kapta kárpótlásul. A későbbi háborús években is sokat szenvedett Fernezely, mig végre a szatmári békekötéskor kincstári birtok lett; a kincstár bányatermékeinek könnyebb feldolgozására kohókat építtetett s az ezekben nagy szorgalommal dolgozó munkások részére szép tágas plébánia lakot építtetett, melynek legnagyobb szobáját templomnak szentelte fel, gondoskodván a munkások lelki szükségleteiről. 1790. óta e szobában tartották az istentiszteleteket. A későbbi időkben, midőn a kohók fejlesztése miatt a vizierő elégtelenné vált, a kincstár óriási befektetéssel új kohókat építtetett, a község lakói kezdtek leköltözni a kohók közé, elhagyva régi lakásaikat. így csaknem árván, hívek nélkül maradt a plébánia. Ez időtől kezdve szüntelen gondoskodása tárgya volt a kincstárnak, hogy a kohók közé templomot építsen. Mig azonban az erre szükségelt összeget megszerezhette, az úgynevezett rendelő-szobát alakította át kápolnává, hol két hetenkint tartottak isteni tiszteletet. Neubauer Ferencz főbányatanácsos, La- cheta János bányatanácsos, Oblatek Béla főmérnök buzgóságának köszönhető, hogy e kápolna felszenteltetése után a kincstár és az egyházi hatóság között megindultak a templom- építésre vonatkozó tárgyalások, melyeket egyházi részről Pemp Antal praelátus, akkoriban Nagybánya kerületi esperes közvetített. Az első felajánlott tetemes összeget a jótékonyságáról messze földön hires Meszlényi Gyula püspök adta; ezt a hívek saját adományaik révén kiegészítették a költségek feléig, mig az építkezés költségeinek másik felét a kegyúri kincstár méltán dicsérendő bőkezűséggel fedezte. A meglepően szép templom tervrajzát Weisz György főmérnök, kerületi építészeti felügyelő készítette. A románstylben tervezett templom alapkövét két évvel ezelőtt helyezték el s már a múlt év őszén teljesen készen állott a templom, csak a belső berendezés hiányzott. A folyó évben többek hozzá járulása s a budapesti Oltáregylet lehetővé tette, hogy a díszes templom felszentelhető legyen. A szentelésre óriási közönség gyűlt egybe. Hatalmas processióval vonultak a nagybányai hívek a láposbányai és misztótfalusiakkal egyetemben Fernezelyre. Sokan mentek el az ünnepélyre Giródtótfaluból és Felsőbányáról is. A Fernezely felé vezető utón pedig kora reggeltől robogtak végig a fogatok, szállitván az úri közönséget. Gyönyörű idő kedvezett a szertartásnak. Pemp praelátusnak a szentelésnél és a szent misénél segédkeztek: Veszprémy Sándor nagysomkuti plébános, a ki evangeiiom után gyönyörű beszédet intézett a templomot zsúfolásig megtöltő közönséghez; Frank József szinérváraljai főesperes, Papp László g. kath. plébános, Lakatos Ottó főgimnáziumi hittanár, Felhő Gyula láposbányai plébános, Lovász Győző alapítványi pénztáros, Horváth György, dr. Csókás Vidor, Kertész Pál "káplánok és Szőgyény Lajos Fernezely plébánosa. A szentmise alatt a nagybányai r. kath. templomi énekkar énekelt. Előadták Seyler ünnepi miséjének két részét; továbbá Becsky Gizella, Szaitz Irén, Mayer Ilonka, Oblatek Juczika, Mikes Anna és Halmai Aranka szebbnél szebb szólókat és triókat adtak elő. A megható szertartás, melyen a kincstári tisztek Neubauer főbányatanácsossal élén s óriási közönség volt jelen, mintegy két órát vett igénybe, mely után a nagyszámú intelligens közönség a templomtól mintegy fél kilóméternyire fekvő Gereblye- rétre vonult, hol impozáns nagyságú, igen szépen díszített sátor terített asztalokkal várta az érkezőket. A ritka természeti szépségekben pompázó helyről elragadó kilátás nyílott a Rozsályra s a távoli erdőkoszoruzta hegyekre. Valóban kitűnő ötlet volt a diszebédet e helyen rendezni, melynek szépségeivel nem versenyezhetett volna a főváros legraffináltabb ízléssel díszített étterme sem. Közel egy órára járt már az idő, midőn a közönség a mintegy 35 méter hosszú és 12 méter széles sátorban felállított asztaloknál helyet foglalt s legpompásabb hangulatban kezdetét vette a diszebéd, mely magyaros, ízletes fogásaival általános dicséretet aratott. A háziasszonyi tisztet bájos szeretetre- méltóságával Hullán Jánosné, kohómérnökné látta el, kinek egész sereg viruló asszony és leány segédkezett. A pompás ebéd közben, melyet Gábris erdővéd kitűnő művészete állított egybe, számos szebbnél szebb toaszt hangzott el. Az első felköszöntőt Szőgyény Lajos, Fernezely plébánosa, kinek oly elévülhetlen érdemei vannak az uj templom felépítése körül, mondotta a pápára és királyra, mire a bányászzenekar, mely az egész ebéd ideje alatt hangversenyzett, a Hymnuszt játszotta. A díszes közönség felállva énekelte a fönséges melódiát, mely a magyar nemzetnek immár imádságává vált. Ugyancsak Szőgyény Lajos plébános köszöntötte fel igen remek beszédben a felszentelést végző káptalani helynököt, a kegyuraság képviselőjét: Neubauer főbányatanácsost s mindazokat, kiknek részük van a templom felépítésében s a felszentelés nagy ünnepnapján közreműködtek. Oblatek Béla főmérnök nagy hatással a kegyuraság nevében éltette Pemp Antal káptalani helynököt, ki viszont igen szép beszédben a kegyuraságra s a bányamunkásokra ürítette poharát. Veszprémy Sándor plébános Fernezely érdemes plébánosát, a fáradhatatlan lelkészt: Szőgyény Lajost éltette. Szőgyény újabb felköszöntőjében a kedves házi asszonyt: Hullán Jánosnét s a megjelent hölgyeket éltette. Veszprémy Sándor végül a templomban közreműködő énekes hölgyeket köszöntötte föl, kik nagyban emelték az ünnepély fényét, mig dr. Csókás Vidor a templom tervezőjéért: Weisz György főmérnökért ürítette poharát. Kedves meglepetés következett ezután. Becsky Gizella, Szaitz Irénke, Mayer Ilonka, Oblatek Juczika, Mikes Anna és Halmai Aranka szebbnél szebb magyar dalokat, duetteket és triókat adtak elő s e kedvességükkel igen csinos összeget gyűjtöttek össze az uj templom keresztkutjára. Az előkelő társaság a legvidámabb hangulatban még jó sokáig együtt maradt s a hegyek, a völgyek még a késő esti órákban is visszhangoztak a bányászzenekar hangos instrumentumaitól. A páratlanul sikerült diszebédet Oblatek Béla főmérnök rendezte. A magyar képzőművészet története. v. Midőn IV. Béla az 1241-ben lezajlott tatárjárás után hazánkat újjászervezte, a Németországból behívott szászok telepítése nyomán megindult nagyarányú építkezési tevékenységgel egy uj ízlés honosodott meg, a csúcsíves, mely a bányavárosokba Szászországból, a többi vidékre pedig Thüringiából került hozzánk s ennek következtében a magyarországi csúcsíves építkezés — némi csekély kivétellel — a német iskola jellegét viseli magán. A csúcsíves Ízlést gótikusnak is hívjuk, mely elnevezést az olasz renaissance művészeitől kapta, kik azt barbárnak, góthnak csúfolták, mert nélkülözte a klasszikus művészetelemeit.Csucsiyesnekmondjuk azért, mert építészeti structiv jellege a csucsiv, de nem azért, mintha azt ezen kor találta volna fel, mert ezen műformával már a keleti népek építészetében is találkozunk, csakhogy ők azt diszitéskép használták, mig a középkori csucsiv az épület szerkezetének alkotta legfontosabb részét. A csúcsíves építményt a magasba törő csucsiv és karcsú, merész, függélyesen fölfelé törekvő és rendkívül hegyes sisaktetővel biró tornyok dominálják, melyek mintegy az ég felé irányuló áhitat eszméjét juttatják kifejezésre. A gótikának leglényegesebb karakterisztikája az úgynevezett támasztórendszer, mely a boltozat súlyának a támasztó ivek segélyével az épület oldalfalain kívül álló támpillérekre való levezetésében áll, minek következtében a pillérek közti falazat elveszti szerkezeti jellegét, mert nem hord semmiféle súlyt s igy azt nagy ablak- nyilások töltik ki. A vegyesházbeli királyok korából, a melybe a csúcsíves építészet esik, a háborús századok viszontagságai daczára is nagy mennyiségű emlék maradt fent, hazánk világraszóló fegyvertényeit és kultúráját egyaránt hirdetve. Nemzetünk dicsőséggel teljes fénykora ez, mindaddig, mig a czivilizáczió elkeseredett ellensége, a török megtörte erejét a mohácsi sikon, mely csaknem örökös temetője lett a kontinens védbástyáját képező lovagias nemzetnek. Egyházi és profán épületeink, ha nem is vetekedtek a franczia és német dómok és paloták pazar díszítésű alkotásaival, mégis megtestesítői voltak az ezen korszakot európa- szerte átható szellemnek, mely azt követelte, hogy a művészet legtökéletesebb alkotásai Isten dicsőségét hirdessék, a vallásnak szolgáljanak. A csúcsíves építés korszaka egyszersmind az építészet íölszabadulását is jelenti, a mennyiben a románkorszakban az épitést kizárólag egyháziak művelték, szerzetesek voltak az építőmesterek és a munkások is, mig a csúcsíves korban a tervezéssel és kivitellel egyaránt világiak foglalkoztak, kik minden izében egységessé és harmonikus hatásúvá fejlesztik ki a templomok ezen uj rendszerét, mely felülmúlhatatlan művészettel és hatalmas arányokban nyer kifejezést. Csúcsíves műemlékeink földrajzi tekintetben három csoportba oszthatók. Az első csoport Pozsonyból indul ki és Budapestig terjedve magában foglalja Bazint, Nagyszombatot, Garam- szentbenedeket, Máriafalvát és Sopront; a második csoportba tartóznak a felsőmagyarországi városok, úgymint Kassa, Bártfa, Lőcse, Eperjes, Kézsmárk, Kisszeben, Csütörtökhely, Nagyszől- lős, Körmöcz, Selmeczbánya és Beszterczebánya és végül a harmadik csoportot Erdély műemlékei képezik Gyulafehérvárott, Kolozsvárott, Vajdahunyadon, Brassóban, Segesvárott és Nagyszebenben. Mindezen építészeti alkotások között az első helyet a kassai szent Erzsébet székesegyház foglalja el, mint hazánk legremekebb csúcsíves emléke, mely alaprajzának koncepciójánál, kivitelénél és nemes arányainál fogva nemcsak hazánkban, de még a műemlékekben gazdag Nyugaton is párját keresi s a mely még a külföldről jövő idegent is bámulatra és csodálkozásra ragadja. A hazai csúcsíves építészet ezen koronáját a középkor vallásos érzülete építette s történetünk legdicsőbb korszakában, az Anjouk és Hunyadiak alatt épült fel teljesen, de csakhamar az ellenség golyói rongálják meg s az elemek, földrengés, tűzvész és vizáradás végpusztulással fenyegetik. A kegyelet azonban újra felépiti a templomot és emberöltőkön keresztül küzdve, építve, a nemzet fenállásának ezredik évfordulóján régi fényében befejezte és felszentelhette s ma már teljes díszében áll, hogy befogadhassa a nagy Rákóczi hamvait, a ki immár itt talál örök nyugovóhelyet, az ő egykori hű fejedelmi székvárosában. A kassai német lakosságnak már a XIII-ik század közepén épült plébánia temploma állott a mai dóm helyén s ugyanekkor épült a mai napig is teljesen ép állapotban fenálló Szent Mihály kápolna, mint a korai csúcsos építészet egyik legkiválóbb és csaknem egyedül álló emléke. A dóm a régi plébánia templom alapjai felé épült; a hagyomány Erzsébet királynénak, Róbert Károly harmadik nejének tulajdonítja alapítását, innen a kegyelet, hogy e temlomot Szent Erzsébetről nevezik.
