Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-19 / 3. szám
2 1905. január 19. NAGYBÁNYA „.'ha tervei, ha konczepcziói volnának, melyek a városi vagyon jövedelmezőségének fokozatát biztosítanák. E munkálat természetesen nem lehet ötletszerű, hanem komoly tanulmányon, az eshetőségeknek alapos megfontolásán és mérlegelésén kell felépülnie. Csekélyebb jelentőségű ugyan, de feltétlenül szükségesnek tartjuk a folyószámlabeli követelések rendezését és pedig lehetőleg amortizáczionális kölcsön utján való rendezését. Jelenleg mindazon kiadások, melyek az utóbbi években felmerültek s eminenter beruházási jellegűek, elég helytelenül a városi takkarékpénztár által nyitott folyó számlán kezeltetnek. A kezelésnek ez a módja, mely korántsem a számvevő önkényes intézkedésén, de közgyűlési határozatokon alapszik, nemcsak a világos áttekintést nehezíti meg, hanem anyagi vesztességgel is jár, mert a kamat megterhelés igy sokkal nagyobb, mintha e kiadásokat amortizacziós kölcsönből fedeznők. Igazán érthetetlen, hogy most, midőn a felszaporodott tőkéket a legolcsóbb kamatláb mellett sem bírják elhelyezni, a város költségeinek egy tekintélyes része után még mindig hat százalékos kamatot fizet. Ismételjük, hogy az előirányzat bevételi és kiadási főösszegeit megnyugvással fogadhatja mindenki. A Laposerdő vételára egy részének felhasználása ellen kifogás nem emelhető, mert az a város rendes jövedelmét képezvén, a kiadások fedezésére joggal felhasználható. A hasznos vagy szükséges beruházások folytán felvett kölcsönök se keltsenek aggodalmakat, mert valóban, csak akkor volnánk mi igazán szegények, ha meg nem érte- nők a kor szavát s fázva minden adós- ságcsináiástól, messze elmaradnánk a haladó, fejlődő modern városok mögött. A város fejlődése czéljából tett beruházások akár direkte, akár indirekte előbb-utóbb meghozzák búsás kamataikat, ami főgondoskodásunk csak az legyen, dudolgatott neki valamely ismeretlen dallamu, bájos, kis lengyel románczot, a megnyilatkozott első szerelemről, a mely nem éget, nem lángol, de pernyét, üszköt sem dob a levegőbe, hanem melengető, szelíd fénynyel sugározza be az egész életet. A romantikus idők mohos omladéka alatt gyöngéden megfogta a kicsiny asszony kezét és úgy beszélt hozzá őszinte, igaz érzéssel: — Hát ennek a váromladéknak az a meséje, hogy egy vad martalócznak, a ki nem kiméit senkit, semmit, a kinek útját vér és üszők jelölte, egy alkalommal útjába akadt egy olyan szőke Gretchen, a minő a Faust diákleikét babonázta meg. A rablóvezér ölbe kapta a halálra ijedt babaleányt s ide ragadta ebbe a várba. Gretchenből oltárkép, a rablóvárból kolostor és a rablóvezérből az egész völgynek jóságos atyja lett. Mig egyszer az oltárkép elkezdett mosolyogni egy másik ifjúra s a holdvilágos estnek aczélkékes szürkülete egymás keblén találta őket. A jóságos atyából erre kitört az ősi vadság, a martalócz őrült dühe, a mely ölt, gyilkolt, rombolt, a mig az erős várból omíadékok s a kerti virágágyakból sirhalmok nem lettek. A kicsi asszony kérdően emelte karbun- kulus szemét a mesélőre. — Biz, ez romantikus történetke, nagyságos asszonyom; de a hegyek lakói igaznak tartják. Manapság az ilyen már nem esik meg. A rablólovagok helyét a vadorzók foglalták el. Ilyenfajta vadorzó vagyok én is, a ki nem rablók, nem orzók; de imhol térdre ereszkedem és úgy kérem, úgy csókolom az ön puha kezeit, édes kis Gretchenem. Sem a mesének, sem a trérdreborulásnak nem lehetett ellentállani. A kicsi asszonyka gyönge kísérletet tett, hogy viszszavonja kezeit hogy a terhek az alkotások nagyságához mérten méltányosan oszoljanak meg az egymást követő generácziók között. Mert ne feleljük, ha az ország büszkesége, a székes főváros minden alkotását csak egy generáczióval akarta volna megfizettetni, e szépséges város bizony ma is ott ál- i lana, hol a múlt század közepe felé I állott. De a beruházási kölcsönök végleges rendezése mellett, mint említettük, szükségesnek tartjuk az intenzivebb gazdálkodást is s ennek mily módon leendő elérésére javasoljuk az ad hoc bizottság kiküldését. A beruházások folytán várható jövedelmekben s a városi vagyon eredményesebb gyümölcsöztetésében mi hosszú időkre biztosítva látjuk az évi költség- vetések egyensúlyát. Választási mozgalmak. S.zatmárvármegye központi választmánya szombaton tartott ülésében tette meg a kép- 1 viselő választások megejtésére vonatkozó in- í tézkedéseket. A központi választmány Szatmárvármegye területén a választás határnapjául január hó 26-ik napját tűzte ki. Az egyes választó kerületekre nézve a választási és szavazatszedő küldöttségeket a következőleg állapították meg: I. A nagybányai választó kerületre nézve: Választási elnök: Torday Imre. H. elnök: Szimon Béla. Választási jegyző: dr. Weisz Ig- nácz. H. jegyző: Uray Bertalan. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Égly Mihály. H. elnök: Kepes Sándor. Szavazatszedő küldöttségi jegyző: dr. Fényes Antal. H. jegyző: Stern Mór. II. A nagykárolyi választó kerületben: Választási elnök: Ilosvay Aladár. H. elnök: dr. Kovács Dezső. Jegyző: Néma Gusztáv. Szavazatszedő küldöttségi elnökök: dr. Adler Adolf, Roóz Samu. H. elnökök: Vetzák Ede és Róth Károly. Jegyzők: Jobbágy Sándor és dr. Kő- szeghy Andor. H. jegyzők: Schifbeck Mátyás és Gallasz Ödön III. A mátészalkai választó kerületre nézve: Választási elnök: dr. Farnek László. H. és elfordította arczát, a melyen csöndesen végigcsordult két könycsepp. III. Mélázó, csöndes estére vált az alkonyat. Zene után még néhány negyedóráig elsétálgatott a fürdőközönség a holdvilágtól besugárzott parkban. A szél elült. Enyhületet nyújtó levegőből kiérzett a fenyők, a vadvirágok illata. Gyönge szellő teregette, dédelgette, suhanó szárnyveréssel a természet illatát. A pavillonok ablakai sorra kinyíltak s fölhúzták a zöld zsalukat. Kazimir barátunk is hazatért s nyitott ablakok mellett, ébren álmodozott a jövendőről, az uj életnek reászakadó boldogságáról. Nem fog emlékezni a múltjából semmire. A mai naptól fogva kezd élni s viszi majd az asszonykát a természet szűz ölére, a rengetegbe, a hol csak ők lesznek és a boldogság. Megpróbálta megrajzolni emlékből a parányi asszony arczát, mosolyát s megkésziteni a jövendő élet tervét. Ennél a pontnál arra a gondolatra jutott, hogy a tervszerűség a boldogságban mit sem ér. Sem az apró gyöngédségek, sem a meglepetésszerü örömökkel nem ér föl az előre- készitésnek beváló sikere. Nincs is nagyobb bölcseség, mint hagyni mindent a természetre. A kő, a viz, a virág, a levél, a völgy és meredekség, a selyemfüvü rét és a kopasz sziklacsucs, a bogarak s az éneklő madárvilág, a szürkület s a borongás, a levegő és a napsugárzás: ezek az igaz tények, ezek a boldogságot nyújtók. Es amint ebbe a keretbe beállította a maga szép asszonykáját, idáig soha nem érzett üdvösség szállott a szivére. Kinyujtózkodott, szemeit beelnök: Almer Béla. Választási jegyző: dr. Ro- senber Ignácz. H. jegyző: Budaházy István. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Szalkay Zoltán. H. elnök: dr. Steinberger Samu. Küldött- ségi jegyző: Vida József. H. jegyző: Fintha Sándor. A fehérgyarmati választó kerületre nézve: Választási elnök: Cholnoky Imre. H. elnök: Dávid István. Választási jegyző: dr. Torday Sándor. H. jegyző: Kallós Kálmán. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Rába László. H. elnök: Fábián Károly. Küldöttségi jegyző: ifj. Andrássy Jenő. H. jegyző: Bakó Ferencz. V. A csengeri választó kerületre nézve: Választási elnök: Kováts Jenő. Választási jegyző: Kiss Árpád. H. jegyző: Kun József. Szavazatszedő küldöttségi elnökök: Bornemissza Géza, Mikolay Aladár, Adorján Zoltán. H. elnökök: Gyene Zsigmond, Gönczy Sándor, Szarka Károly. Küldöttségi jegyzők: Móricz Imre, Weiner Ignácz. H. jegyzők: Nagy Béla, Kolumban Sándor. VI. A krassói választó kerületre nézve: Választási elnök: Majos Károly. H. elnök: Papp Ambrus. Választási jegyző : Jeszenszki Béla. H. jegyző: Fügéi István. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Kalmár Sándor. H. elnök: Rébay Dezső. Küldöttségi jegyző: Cs. Majer Sándor. H. jegyző: Radeczky Dezső VII. Az aranyosmegy esi, választó kerületre nézve-. Választási elnök: Ilosvay Ferencz. H. elnök: Jakó Endre. V. jegyző: Marosán Kornél. H. jegyző: Ilosvay István. Küldöttségi elnök: Gáspár Pál. H. elnök: Nagy Bálint. Küldöttségi jegyző: Marosán János. H. jegyző: Nagy József. VIII. A nagy somkuli választó kerületre nézve: Választási elnök: Jeney Géza. H. elnök: Mán Lajos. Választási jegyző: dr. Olsavszky Gyula. H. jegyző: Veszprémi Sándor. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Bradofka Frigyes. H. elnök: Pap István. Küldöttségi jegyző: Szerb János. H. jegyző: Veres József. * A választás alkalmával fölös számban kerülnek forgalomba a jelöltek, jobbára önjelöltek nevei, melyek szerfölött nehézzé teszik a tisztánlátást. Ä legtöbb választó kerületben immár kialakult helyzetről tudósítóink jelentései alapján a következőkben számolunk be: A nagykárolyi választó kerületben az egyesült ellenzék jelöltje: gróf Károlyi István független 48-as programmal. Figyelemre is alig méltatható ellenjelöltje: Barcs Károly szo- cziál demokrata. hunyta s várta, hogy leereszkedik hozzája a csillagvilágos ég. Egyszer csak hirtelen, megrémültén, az idegesség összeborzongásával fölugrott s elkiáltotta magát: — Lehetetlen! Ez az ő ruhájának, ez az ő csipkéinek heliotrop-illata. Más senki nem használja ezt a boditó illatot, ebben az ingerlő, érzéket föllázitó összetételben. Ez ő, az én feleségem. Es elkezdett magában beszélgetni s a kis szobácskát váltakozóan rövid és elnyújtott, megmegrokkanó léptekkel mérte végig. Az ablakhoz futott. Gyorsan becsukta. A heliotrop-illat azonban ott maradt, ott terjengett a szobában. Erőszakosan szaggatta föl az ablakokat s egy fölkapott törülközővel elkezdett hadonászni: hátha ez kiviszi ezt az átkozott illatot. Belefáradt. Leült a kanapéra és zsebkendőjével letakarta arczát. Még mindig érezte a heliotrop intenzív illatát. Fölugrott, a zsebkendőt rongyokba tépten kidobta az ablakon és egy tisztát vett elő. — Ez nem lehet az én feleségem. Hiszen tudom, emlékezem rája: a saját kezeimmel öltem meg. Hanem ez az illat, ez reá vall. Emlékeznem kell, hasztalanul védekezem a fejembe, szivembe, I vérembe tolakodó emlékek ellen. Ezt eleinte csak suttogta, azután kiáltotta s elkezdett kapadozni a halántékaihoz. Kezei reszkettek, ajkait nem bírta öszszezárni s erőt vett rajta a szívdobogás is. Majd a szédülés fogta el. Fölszaggatta újból az ablakokat. Hadd jöjjön be a friss légáramlat. Kitekintett a csillagos éjszakába. A villák ablakai még kivétel nélkül fényesek voltak. A mint az ablakra kikönyökölten, lehajtotta fejét:
