Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-19 / 3. szám
NAGYBÁNYA 3 1905. január 19. A mátészalkai, választó kerületben ez j ideig egyedüli jelölt: Nagy László vármegyei | alispán szabadelvüpárti programmal, mivel i Jékey Zsigmond, a kerület eddigi függgetlen- ségi képviselője a jelöltséget sem fogadta el. Itt valószínűleg egyhangú választás lesz. A fehérgyarmati választó kerületben a szabadelvüpárt jelöltje: Domahidy István, a függetlenségi párt jelöltje: Laby Géza. A csengeri választó kerületben a szabadelvű párt jelöltje: Domahidy Viktor. A függetlenségi párt jelöltje: Luby Béla. Dr. Komor ó- csy Iván szabadelvüpárti jelölt visszalépett. A krassói választó kerületben a szabad- elvüpárt jelöltje Károlyi György gróf; ellenjelöltje Vityi József függetlenségi tegnap hirtelen meghalt. Az aranyosmegy esi választó kerületben a szabadelvüpárt jelöltje: Szentiványi Gyula; eddig ellenjelöltje nincs, de azt hiszik, hogy e kerületben nemzétiségi jelölt is lesz. A nagysomkuti választókerületben Pap József szabadelvüpárti képviselő jelölttel, a kerület eddigi képviselőjével szemben gróf Teleki Pál lépett fel, ki a disszidensekhez tartozik. Van még egy harmadik jelölt is e kerületben: dr. Drágos Theofil nagybányai ügyvéd nemzetiségi programmal. * A nagybányai választó kerület szabad- elvüpártja, mint azt már részletesen megírtuk, L. Bay Lajost, a város eddigi érdemes képviselőjét kiáltotta ki jelöltül s ugyanakkor táviratilag üdvözölve a kormányelnököt s jelölését bejelentette a központi szabadelvüpárt elnökének is. Podmaniczky pártelnök a bejelentésre a következő távirattal válaszolt: Érdemes elvtársunk Bay Lajos újbóli jelölését nagy örömmel vettük tudomásul és reméljük, hogy zászlajával híveink fényes győzelmet fognak aratni. Podmaniczky, pártelnök. Tisza István miniszterelnöknek Szabó Adolf pártelnökhöz intézett távirata igy hangzik: Pártunk érdemes tagjának Bay Lajosnak újbóli jelölését örömmel üdvözlöm. Fogadják őszinte köszönetemet szives üdvözletükért ás bizalmuk nyilvánításáért, melyet biztosítékául tekintek annak, hogy a mostani komoly helyzetben önök is kettőzött odaadással és férfias elszántsággal fognak küzdeni azért, hogy zászlónk fényes győzelmével az alkotmányos rend helyreállításának, a 48-as nagy vívmányok megóvásának alapja megszilárdittassék. Tisza. a földszinti lakásból fölpárolgó heliotrop illata egyszerre megtelitette az egész valóját. Visszatántorgott a szoba közepére. Belátta, hogy sem a heliotrop, sem a fölszakadó emlékei ellen nem lehet védekezni. Az illat terjengett s az emlékei az egész j tragikus múltját kidomborították. Menekülnie kellett a zsarnok hatalom elől. Mint egy űzött vad, futott országról- országra. Egyszer megállította egy édes illat s felé fordult egy bájos arcz. Olyan volt, mint egy júniusi hajnal: fényes, ragyogó és üde. Reá mosolygott. Rabja lett a szemeinek, a csókjainak, a ruháinak, csipkéinek s különösen a kábító heliotropjának. Tudta, hogy rossz leány volt. Mindegy. Élvette. Alázatos szolgája lett, a ki térdeit csókolgatta. Tizenhét éves húgának is futnia kellett Lengyelhonból utána. Hozzá menekült., — És ő, a feleségem, óh, förtelem, a saját gonosz kezeivel vezette az erkölcsi halál meredélyére a húgomat, — suttogta, - s hogy valamiképp vissza ne rettenjen, maga taszította bele. És tudott ezen kaczagni! Becsületes ember nem tehetett mást, minthogy a vérén ejtett gyalázat megbosszulására gondolt. De ő ejkábitott az ő illatos hajával, forró csókjaival. És én vártam, vártam a bosszúval tehetetlenül, gyáván, a mig a gyalázatot reám, magamra is nem terítette. így beszélt hangosan magának Kazimir és szeme elé emelte kezeit, megrázta fejét, hogy ne lássa a gyötrő képet, a melyet minden nap el akart temetni vagy százszor. Lerogyott a kanapéra s igyekezett másra gondolni. De lehetetlen volt nem látnia azt a pezsgős üveget, a melylyel fölgyult, lángoló dühében feleségét halántékon ütötte. Az asszony meghalt. Az esküdtszék KaziLudányi Bay Lajos képviselőjelölt f. hó 19-én, holnap csütörtökön délelőtt 11 órakor tartja meg programmbeszédét a városi nagyszálló kistermében. Úgy értesülünk, hogy a programmbeszéd meghallgatására a vidéki választók is nagy számban fognak bejönni. A nagybányai független 48-as párt s a szinérváraljai független 48-as párt küldöttségi- leg kért függetlenségi jelöltet az egyesült ellenzék vezérlő bizottságától. Kossuth Ferencz, mint a függetlenségi 48-as párt s az egyesült ellenzék vezérlő bizottságának elnöke, dr. Szappanyos Gerő, fővárosi tekintélyes ügyvédet ajánlotta a pártnak jelöltül, ki városunk szülötte is. Dr. Szappanyos Gerő független 48-as programmal a jelöltséget el is fogadta. Értesülésünk szerint dr. Szappanyos holnap, csütörtökön érkezik meg városunkba s programmbeszédét Szinérváralján e hó 21-én szombaton, Nagybányán pedig e hó 22-én, vasárnap fogja megtartani. Gyászkeretbe foglaljuk a mi kedves munkatársunk nevét, ki nagysága mellett is, régi baráti kötelékek révén, szívesen, nagy készséggel állott lapunk munkatársai közzé s meg- kapóan szép elbeszéléseivel nem egy Ízben szerzett igaz gyönyörűséget lapunk olvasóinak. Meghalt Kemechey Jenő! Meghalt- egy magyar iró, ki mindenek fölött magyar volt; meghalt egy hatalmas tudásu, kényes lelkiismeretű zsurnaliszta, ki soha egy betűt le nem irt, mit igaznak ne tudott, ne érzett volna; meghalt egy ember, kire méltán reá illett a ritka jelemzés: egész ember volt. Mint belletrista a magyar dzsentri világ írója volt, a tiszta, fehérlelkü leányok s a daliás magyar leventék poétája. Meleg szeretettel és élesen látó szemmel nézte a vidéki uriházak romlatlan életét s a magyar dzsentriben rejlő etikai értékek feltárásával átplántálta az olvasók szivébe azt a nagy szeretetet, melylyel ő a magyar középosztályt nézte. Színes Írásaival, gyönyörű, megragadó meséivel ellenállhatatlanul hódított s ha a halál egész fiatalon ki nem csavarja kezéből a tollat, elbeszélő irodalmunkban a legelsők között emlegették volna. Mint szinműiró is nagy sikereket aratott A föld, Az emigráns czimü darabjaival s a mirt fölmentette. De mi haszna, ha a véres kép elől nem tud menekülni; ha még itt, az erdők mélyén, a fenyők természetes, nehéz illatába is belepárolog az a kábító szag, a mely miatt asszonyt ölt. Egy gondolat csillant föl agyában: történjék bármi, de lemegy a földszintre, elveszi, ha kell, erővel, a földszinti vendégtől azt a paríiimös üvegcsét, eldobja vagy eltemeti valami sziklahasadékba. Idegessége úrrá lett fölötte. Hatalmába kerítette. Lerohant a lépcsőkön azzal a vad elhatározással, hogy esetleg erőszakoskodni is fog, betört abba a szobába, a melyből a heliotrop- illat terjengett. Ki volt kelve önmagából, lángozó tűz lobogott szárazra égett szemében, mikor bedőlt a szobába, Emmának, annak a komolylyá lett vig asszonykának szobájába, a kivel ma kísérelte összekötni sorsát örökre. Valósággal elbődült, mint egy szivén talált vad. Egy pillanatra megfordult, hogy elmegy. De már nem volt ur fölötte a józan ész. Odaugrott a toalett-asztalkához, fölkapta az illatszeres üvegcsét s nekifeszült erővel csapta ki az ablakon. Az üveg azonban megakadt, szétpattant az ablakfában s az intenzív heliotrop szétlocscsant a szobában. Wiskindiewitz két kézzel kapott a halántékához és úgy támolygott ki a lépcsőkig, a hol elzuhant. IV. A fürdő segédorvosa másnap elkísérte Kazimir barátunkat egy olyan gyógyító-intézetbe, a hol kényszer-zubbonyt adtak rája. Kemecbey JeoC. Nemzeti színház Kemechey estéiről a fővárosi lapok kivétel nélkül a legnagyobb elragadtatás hangján Írtak. Politikai iratait a magyar faj jövőjébe vetett erős, szinte ábrándos bizalom hevíti, széleskörű tudása azonban megőrzi attól, hogy a sovén ábrándok között végképpen eltávolodjék a valóságos élettől s átható megfigyelő képessége előtt nem maradtak elrejtve a nemzet legközvetlenebb és legreálisabb szükségletei sem. Színes, minden érzéshez simuló stílusban jelentek meg pompás Írásai, amelyeket annyira szeretett a magyar publikum s amelyekkel az irodalmi társaságok elirmerését is megszerezte. Kemechey már régibb idő óta betegeskedett. Szívbaj támadta meg s betegségére nem tudott irt kapni. Tavaly nyáron városunkba akart jönni nyaralni családjával együtt, hogy erdőkoszoruzta, szelíd hegyeink között üdülésre találjon. „Sok szépet hallottam Nagybányáról, irta lapunk szerkesztőjének, elmegyek hozzátok, hátha ott megtalálom, mit oly régen keresek.“ Már minden előkészületet megtett, hogy jő, midőn egyszerre megváltoztatta tervét s családját Dobsinára küldte nyaralni s maga a fővárosban maradt. De megírta, hogy a jövő nyáron »jönnek bizonyosan«.. . . Most pedig irodalmunk s hírlapirodalmunk végtelen nagy vesztességére, java férfi korában örökre itt hagyta családját, kiket imádattal határos rajongásig szeretett s barátait, kik könnyes szemmel, összeszoruló szívvel tekintünk az ő össszeroskadt nemes alakja után! Kemechey Jenő 1862-ben született a zemplénmegyei Király-Helmeczen, ahol atyja a városka főjegyzője volt. Családja a szabolcs- megyei Kecskemétről származott át Zemplénbe. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen és Egerben végezte, ahol egyideig az érseki papnevelő intézetnek a növendéke volt. A papi pálya iránt azonban nem érzett magában elég kedvet s jogot végzett és két szigorlatot már le is tptt, amikor Sennyey Pál báró, főrendiházi tag meghívta titkárának. Sennyeynél azonban nem sokáig maradt Kemechey; visszament második hazájába, Egerbe s ott ügyvédjelölt s az Eger és Vidéke szerkesztője lett. Az egri társaság rendkívül megkedvelte a vidám kedvű, szeretetreméltó fiút, akire itt ragadt rá a Kamó név (Cameaux márki név alatt irt vidám karczo- latai miatt), amelyen az egész irói világban ismerték. Már Egerből állandó tudósítója és munkatársa volt a „Budapesti Hírlapnak.“ 1891-ben egy régi barátjának, Lipcsey Ádámnak meghívására Szegedre költözött, ahol a Szegedi Híradónak főmunkatársa s a következő évben felelős szerkesztője lett. Szeged úri társasága is nagyon hamar megkedvelte Kemecheyt; az akkoriban alakult Dugonics-Társaság osztálytitkárának választotta meg s 1893-ban beválasztották a törvényhatósági bizottságba. Szegeden pedig valamennyi vidéki város közül legjobban megbecsülik az újságíró munkáját, Kemechey volt az első újságíró, aki bejutott a városi képviselőtestületbe. 1894. közepén Kemechey megvált a Szegedi Híradótól s Budapestre ment, ahol azóta a Budapesti Hírlap szerkesztőségének tagja volt. A Budapesti Hírlapban megnyitotta a Politikai hullámok czimü vasárnapi rovatot, melyet csakhamar utánozni kezdett a magyar sajtóban minden újság. Majd Horvátországba ment tanulmányútra s a horvát politikai viszonyokról, amelyeket azelőtt Magyarországon úgyszólván senki sem ismert, ritka érdekességü czikksorozatot tett közzé a Budapesti Hírlapban hónapokon át. Tanulmányai közben egy merész, nagy és fönséges konczepczió alakult ki lelkében a magyar politikai jövőjéről; megszületett benne a magyar imperializmus, a magyar birodalmi politika gondolata. Beleillesztette Magyarországot a nemzetközi politika perspektívájába s éles, tetszetős, minden magyar szivet fölmelegitő képeket rajzolt arról, hogy milyen lesz Magyar- ország jövő alakulása, hogy milyennek kell lennie. S e nagyarányú mindennapos politikai munkássága közben visszatért első szerelméhez, a szépirodalomhoz. Már Egerben kiadott egy I kötet elbeszélést (A szemináriumban) s Szegeden j egy kötet rajzot (Dzsentri-történetek). 1895-ben a Budapesti Hirlap-nak irt egy regényt a tragikus sorsú Grünwald Béláról, Mara Rózsái \ czimmel. Ugyancsak a Budapesti Hírlap kiadásában jelent meg Az utolsó mohikánok ez.
