Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-11 / 19. szám

1905. május 11.

3

dani. Kevés meglepő és semmi szenzáczió, mert a magyar ember úgy születik már meg, hogy semmin ne csodálkozzék.

Már gyermekkoromnak nagy elmélyedései voltak és nagy megbocsátásai. Ez a kor nagyon simán, nyugalmasan folyt le, sok tanulással, kevés játékkal, mert az egyetlen gyermeknek kevés a magához való játszótársa, kivált, ha olyan gondos és derék anyja van, mint az enyém.

Eleven, minden szépért lelkesülő természetem nagyon korán megérezte, hogy az élet legszebb virága a művészet.

Előbb a zongorára estem egész tüzével a lelkemnek, kilencz-tiz éves koromban nyolcz óra hosszat is el tudtam ülni a zongora mellett, úgy, hogy a végén karhatalommal kellett eltiltani tőle.

Azután az énekre adtam a fejemet. Elkezdtem társaságokban énekelgetni, volt egy kis nótám, a melyen az emberek sírtak és nevettek, én pedig öntudatlanul voltam, szinte önkívületben a félelemtől, amely mindig elfogott, ha több ember előtt valamit elő kellett adnom.

Elbújtam, elodáztam a dolgot és elbújtattak mindazok, a kik már akkor nem szívesen látták a mosolyt és a könnyeket az elfogulatlan emberek ajkán, szemén és a mikor mégis kiczipel- tek a gyerek-szobából a társaság központjául, rémületes szívdobogással, elhomályosuló szemmel ültem le a zongorához, mint egy halálra Ítélt.

És mégis a nagy nyilvánosság elé léptem, mert igy akarta a sors. És jól akarta.

Milyen kincs az, a mikor látja az ember, hogy a saját melegével fölmelegit ezer és ezer embert, elfelejtet bút és bánatot!

És szeretik, szeretik és az ember is szereti azokat, a kik szeretik, a szivére akarná ölelni mindazokat, akik jók hozzá és az ember a lelkét oda adja a színpadának és érzi, hogy a közönség ezt a leikével viszonozza.

A világegyetem nagy harmóniájában összetalálkozik azzal, ami jó és szép és undorral veti el magától azt, ami rút és rossz, mert a lelkében ott van a kristályos palota és ott az álomország.

— Alig hajnalodik — gyorsszárnyu a bánat: Lánezcsörgés megy hírül Gara Máriának.

» — Én Uram! Királyom! Az Istenre: baj

van!

Kegyelmedet esdem! Ma kora hajnalban Temesvári esküd rútul megesufolva :

Délczeg vőlegényem börtönbe hurczolva . . .

. . . Menyasszonyi fátylam bűnnel megkívánva,

... Az ő szőke feje hóhérkézre szánva-. Ártatlanul... tisztán... — Emlékezz esküdre! Alattomos bosszú ne csábítson bűnre. . ./«

Könyörgő a szava, ámde félig — vádló.

S szégyennel, zavarral küzd V-ik László.

— Nem rossz az ő szive, de ingó a lelke. Szegény Magyarország, szegény fejedelme!

»Amit megígértem, Mária — beváltom! Hunyady László a testvérem — barátom — S hiszem, hogy ártatlan — Ujlaky meglévedt:

Ura még a király az ő esküjének!

— Mária nyugodj meg: velem kell hogy

tánczold

Boldog menyegződön a meny asszony tánczot.«

— — Alkonytájban újra írást hoz a csatlós: «Mária! Köszöntet im Ujlaky Miklós.

Te büszke! Te dölyfös: ahogy te akartad! A vérmenyegzőre ácsolva a vérpad.

NAGYBANYA

HÍREK.

Május 10.

Május. A legszebb, a legkedvesebb hónap. Levegője oly üde, ege oly kék, pázsitja oly buja, virágai anyira illatozók, hogy az ember szinte belekábul élvezetébe. Rétek, mezők, kertek virágszönyeggel boritvák, a fák, a bokrok hangosak a madárdaltól. Be elragadó is ilyenkor a természet! Hosszú álmadozásból felébredvén, felkölti a reménységet, gondterhes szivekbe örömöt csepegtet s még a sajgó fájdalomra is van balzsama. A liget megnépesül, naponta nagy közönsége van e bámulatos paradicsomnak, melynek szépségeit nekünk nagybányaiaknak úgyszólván az idegenek fedezték föl. Szállingóznak haza, mert tulajdonképen itt van hazájuk, festőművészeink is. A festőiskolában már javában folyik a munka s a mesterek remélik, hogy a tanítványok száma a múlt évek tanítványainak számát jóval felülfogja haladni. Május havában ünnepet ül a kath. egyház is. Nap nap mellett este 6 órakor ájtatosságot tart Szűz Mária tiszteletére, hogy amikor oly szép a természet, mikor minden a szűziesség, a tisztaság, a báj, a kellem üdvösségével van bevonva, akkor ünnepeljék a női nem legszebb ékességét, büszkeségét, koronáját. A templom megtelik ájtatoskodókkal s az áhítatot növelik azon szép énekek, melyek az égi Patrona tiszteletére elhangzanak.

Főúri eljegyzés. Teleki Domokos gróf, néhai Teleki Géza gróf és neje Bethlen Margit grófnő fia a napokban Nagysomkuton eljegyezte Teleki Sándor gróf és neje Graefl Sarolta grófnő szépséges leányát: Edine grófnőt. Az eljegyzési ünnepélyen özv. Teleki Gézáné grófnő, özv. Bánffy Györgyné báróné, Bánffy Zsuzsánna és Judith bárónők, Teleki Géza gróf s a vőlegény testvérei voltak jelen.

Eljegyzés. Simon László m. kir. bánya- számtiszt f. hó 6-án eljegyezte Hitter Vilmos nyug. járásbirósági hivatalnok s neje Kozáry Gizella bájos fogadott leányát: Nyisztor Gizellát.

Esküvő. Dr. Drágos Theofil helybeli ügyvéd f. hó 11-én d. u. tartja esküvőjét Klein Elisával a nagyváradi gör. kel. román székes- egyházban. Az egyházi esketésnél mint tanuk a menyasszony nagynénje: Lukács Gyula orszgy. képviselő neje és Km. Pap Sándor orszgy. képviselő szerepelnek. Az esküvőt szükebb körű diner követi a menyasszony nagynénje férj. Gilnreiner Adolfné állomásfőnökné házánál.

A főispán nyaralása. Most már egészen bizonyos, hogy Kristóffy József főispán családjával együtt a nyári hónapokat városunkban tölti. Az Incze-villát kibérelte s a szép tágas kertben most készítik a lawn-tennis pályát. Pár

Mire leszáll a nap — hogyha addig élek — : Özvegy mátkája vagy halott vőlegénynek /«

... Mária az írást csak forgatja ... nézi... Elolvassa százszor, százegyszer se érti . . .

. . . Belső nőcselédi elhúzódnak — félve: Olyan különös láng czikáz a szemébe’ . . . Köntösét magáról ledobálja sorra S hirtelen igy fakad türelmetlen szóra:

»Meny asszony ruhámat adjátok csak gyorsan! Pillangós czipellőm, selyem váltam: hol van ? Be restelem, hogy ily hanyagul megkéstem: Azt üzeni Lászlóm, mindjárt itt lesz értem/«

Öltözködik sebten talpig hófehérbe.

( ... A porkoláb most lép Hunyady elébe.) Selyem fátyolt borit piruló arczára.

(. . . Szentgyörgytéren csörren rab Hunyady

láncza.)

»Gyémánt kösöntyűmet: eredj csak keresd

meg !

(... Megcsókolja László némán a keresztet.) »No most még a hímzett jegy kendőmet kérem!« (... »Szálljon telketekre a kiontott vérem!«) »Hadd menjek! Kezdjük már a menyasszonytánczot!

(... Halotti leplébe most takarják Lászlót...)----Azóta mindennap borzadozva látják

Fe

l- s alásuhanni Gara nádor lányát Myrtus koszorúval, menyasszonyruhába': Szőke vőlegényét, daliás mátkáját,

Amint várja . . . várja . . .

! hónapra tehát Nagybánya a vármegye központja I lesz. Ha a nyaralók felépültek volna már, több j más előkelőség is itt nyaralna városunkban, dé a kiket csak nem szoríthatunk be a veresvizi bányászlakok apró szobácskáiba. Kiadó villánk pedig nincs! Valóban, tanulhatnánk Felsőbányától, hogyan kell az idegeneket városunkba édesgetni!

Bányanévnap. A kereszthegyi bányamű vasárnap tartotta meg névünnepét. A névünnep előestéjén a bányateret s a tárna bejáróját gyönyörűen kivilágították s a bányászzénekar az uj karmester vezetése alatt térzenét adott. A kivilágítás alatt az enyhe májusi időben igen nagy sokaság hullámzott a bányatéren. Vasárnap az összes templomokban hálaadó isten- tisztelet volt. A főistentiszteletet a r. kath. templomban tartották meg, melyre az összes tisztikar s a bányamunkások bányászzenekarral vonultak ki. Istentisztelet után a bányamű igen szépen feldíszített karámjában pompás villásreggeli volt, melyen Bertalan Miklós házigazda bájos női vezérkarával lekötelező szívélyességgel fogadta a vendégeket. Az első felköszöntőt Neubauer Ferencz bányaigazgató mondotta, éltetve a bányamű főnökét: Bertalan Miklós mérnököt, ki épen most ünnepli huszonötödik évfordulóját annak, hogy kiváló szaktudással és példás ügybuzgalommal szolgálja a bányászat érdekeit. Élteti az altiszteket s a munkásokat is. Szőke Béla plébános Neubauer Ferenczné igazgatónét, Bertalan Miklósné főnöknét s a jelen volt hölgyeket éltette. Brebán Sándor g. kath. lelkész s Révész János ág. ev. lelkész a munkásokra ürítették poharukat, mig a munkásoknak s altiszteknek Neubauer igazgató iránt érzett tiszteletét és szeretetét Kusnyér György altiszt tolmácsolta. A pompás mulatság a délutáni órákban ért véget.

A budapesti ev. papválasztás. Blatniczky Pál képesített theologiai magántanár, zólyomi lelkész, május 7-én tartotta meg próba-beszédét s szépen kidolgozott szónoklattal mutatkozott be. Felvidéki kiejtése miatt azonban a magyar egyházat teljesen hidegen hagyta. Május 14-én még Kacziány János hitoktató tart beszédet s azután kezdődnek a pártalakulások. A választás junius 4-én lesz, 1680 szavazó van a kerületben. Révész beszédéről ma is nagy elismeréssel emlékeznek meg a fővárosban, pártja napról- napra erősbödik. Az egyház vezető elemei Révész mellett foglaltak állást. Az esélyeket tudni nem lehet ugyan, de ez idő szerint minden jel arra mutat, hogy Révész győzni fog Kacziány felett, a kik körülbelül csak egymással mérkőznek a négy jelölt közül.

Csatlakozás a szatmári gyorsvonatokhoz.

Gellert Endre polgármester a napokban a fővárosban járván, a felsőbányái vasút igazgatósági ülésén, Hollós Jakab igazgatótól feltétlen ígéretet nyert, hogy a vasúttársaság igazgatósága julius 1-étől csatlakozást fog létesíteni a szatmári gyorsvonatokhoz. Az uj vasúti csatlakozás folytán egyszerre félnapi idővel leszünk közelebb a fővároshoz.

Nemes szív. A napokban egy igen nagy csínnal kiállított iczike-piczike kötet hagyta el Morvay Gyula könyvnyomdáját, mely első lapján Nemes szív czimet viseli. Az elbeszélést irta Éva. Az elbeszélés bájosan naiv felfogásban egy fogadott leány szomorú helyzetét Írja le, ki magára hagyatottságában is megőrzi nemes gondolkozását, nemes szivét s végül megmentője lesz azoknak, kik oly mostohául bántak ővele. A kis elbeszélés igen gördülékeny nyelven van megírva s gyerekeknek kedves olvasmányul szolgálhat. Legfőbb érdekessége azonban a kis kötetnek az, hogy azt kendilonai Teleki László Gyula gróf tizenkét éves kis leánya: Éva grófnő irta.

Halálozás. Mély gyász érte özv. Bilcz Istvánná családját. Édes testvére, a hős lelkű 48-as honvédhadnagy, az erdődi kerület egykori fő- szolgabirája: uglai Erdőss Gábor f. hó 7-én, életének 78-ik évében Szatmáron elhunyt. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Mély fájdalommal eltelve tudatjuk a szerető legjobb apa, após, nagyapa, testvér és rokonnak: uglai Erdőss Gábornak, nyug. 1848/49. honvéd hadnagynak, az erdődi kerület egykori főszolgabirájának, stb. ki megküzdve a veszélybe sodort magyar szabadság támadóival, a véres csaták elnémulása után megtörve öt évi számkivetésben, megpróbáltatva az ezt követő üldöz-