Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-11 / 19. szám
XIX. évfolyam 1005. május liö XX. lQ-ik. szárú. TÁRSADALMI É!!S SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, j Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' I rnr mttt * t ír I közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. j £1/vJ JLi X JV11XX A X . {Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtérié Tévedés. Május 10. Nagy titokban, jelentőségteljes suttogással a gazdaközönség soraiban sokszor hallottuk emlegetni azt a vádat, hogy a város a regale kártalanítási összegből a szőlősgazdákat,J;joggal megillető 172.892 korona összeget, illetőleg ennek az összegnek kamatait nem fordítja arra a czélra, amire a szőlőbirtokosok szánták, tudniillik a szőlőbirtokosok érdekeinek istápolására. Ennek az eddig burkolt vádnak bár igen udvarias szavakban, de nyílt kifejezést adott a városhoz intézett beadványában a nagybányai gazdasági egyesület, melyben egy nem teljesített és megújított kérelme támogatására a következőket hozza fel: „A mikor alolirott gazdasági egyesület hálás köszöneté mellett készségesen elismeri, hogy a város részéről ingyen telek és 600 korona állandó segélyben részesül, egyúttal azonban bátorkodik hivatkozni a 2461/1891 szám alatt a nemes város irattárában őrzött és a nagybányai szőlő- birtokosok értekezlete által fölvett jegyzőkönyvben foglalt, a nagybányai szőlő- birtokosoknak jutott regale váltságból kiszakított 86.496 frt vagyis 172.892 korona összegnek a város részére történt átengedése alkalmából nyilvánított azon óhajára, hogy ezen összeg a szőlőbirtokosok érdekében tartassák fent, kezeltessék és használtassák el; mely tekintélyes tőkének 7807 korona 64 fillér kamatából élvezi a gazdasági egyesület az említett segélyt stb.“ Vagyis a gazdaközönség s a nagybányai gazdasági egyesület azon felfogásban él, hogy a regale kártalanítási összegből kiszakított 172.892 korona összeg a szőlősgazdák jogos tulajdona s az más czélra, mint gazdasági czélokra, el sem költhető. Hát ez egy óriási tévedés s elérkezett az ideje, hogy e kérdést egyszer s minden- ! korra tisztázzuk. A város és szőlőbirtokosai I. Lajos j király, I. Mátyás, továbbá Báthory Zsig- mond szabadalom levelei alapján, melyeket a később kelt statútumok is megerősítettek, bírták azon kiváltságot, hogy saját termésű boraikat saját helyiségeikben kicsiben és nagyban kimérhessék s e jogot megtartották és gyakorolták is az italmérési jog rendezése tárgyában alkotott 1888. évi XXXV. t.-czik életbe léptéig. A regale kártalanítás kérdésének rendezése alkalmából a nagybányai szőlő- birtokosok arra kérték a városi hatóságot, hogy a város a saját italmérési jogából vont jövedelem kártalanításának bejelentésével együttesen a szőlőbirtokosok italmérési joga után eső jövedelem elvesztéséből eredő kártalanítási igényt is jelentse be s erre a városi hatóság nagy készséggel vállalkozott is. Wekerle Sándor pénzügyminiszter lévén a város képviselője, a város és szőlőbirtokosok kérelme nagy jóakarattal találkozott s a kártalanítási főösszeg 523.850 írtban állapíttatott meg, mely összegbe a szőlőbirtokosok kártalanítása czimén 196.426 frt 80 kr. illesztetett be. Tudnunk kell azonban, hogy az egész országban, úgy a város, mint a szőlőbirtokosok jogai után felszámolt és megállapított kártalanítási összegek közvagyont képeztek, azok a város vagy községek közczéljaira voltak fordítandók. Vagyis más szóval a város iránt való jóakaratból a szőlőbirtokosok elvesztett jogai után is felszámoltattak a kártalanítási összegek, de a köz javára s nem pedig az egyes birtokosok rekompenzálására. Nagybánya város e tekintetben is kivételt képezett. Néhai boldogult polgár- mesterünk: Turman Olivér közbenjárására Wekerle miniszterelnök s pénzügyminiszter kivételesen megengedte, hogy a város szőlőbirtokosai elvesztett jogaikért egy hold szőlő után ad personam 400 frt összeggel kártalanittassanak s ezen engedély alapján az 523.850 frt kártalanítási főösszegből a város területén levő 273 hold és 1216 ü-öl szőlőbirtok minden holdja után 400 frt, összesen 109.504 frt az illető tulajdonosoknak az esedékes kamatokkal együtt ki is utaltatott. Igaz az, hogy a szőlőbirtokosok kártalanítása czimén a pénzügyigazgatósággal folytatott tárgyalások után a kártalanítási összeg 196.426 frt 80 krban állapíttatott meg, mely összeget a pénzügyminiszter is jóváhagyta, de hogy nem ad personam vagy személyenkénti kártalanítás czél- jából, hanem közczélokra, eklatánsul bizonyítja az, hogy abba a miniszter már nem egyezett bele, hogy ez összeg a szőlő- tulajdonosok között a szőlőbirtok arányában felosztassák s azt is csak a város kérelmére s Turman polgármester hathatós közbenjárására engedélyezte, hogy ez összegből a szőlőtulajdonosok holdankint A „Nagybánya“ tározója. Jörgné Draskóczy Ilma verses kötete. Megvalljuk, talán kíméletlen őszinteséggel, hogy nem valami túlságosan rajongunk a női írókért és poétákért. A hova tovább nagyobb arányokban, szinte epidemiaszerüleg fellépő nőpoeták és irók kísérletezései és szárnypróbálgatásai nagyon is nagy, sokszor boszantó próbára teszik az olvasók türelmét, kik álmélkodva, tűnődve és hüledezve kérdik, hogy a rímbe vagy prózába szedett beteges érzelgőségeknek, mondva csinált, erőltetett melankolikus világfájdalmaknak, a gondolatnélküli gondolatoknak miért is kellett ismeretséget kötniük a nyomdafestékkel? S minő rendithetlen kitartással, meg nem riasztható ügybuzgalommal „szolgálják“ az irodalmat! Ha Gyulay Pálban ennek az ügybuzgó- ságnak csak egy ezredrésznyije lett volna meg, szinte hírhedtté vált Romhányi-ja hányszor, de hányszor megiródott volna már! S hány és hány felbomlott családi béke, fenekestül felfordult és irodalmilag feldúlt otthon jelzi az irodalom e szánandóan vergődő proletárainak kínos útját, kik a csillagok felé törnek, ahelyett, hogy rántást kavarnának s kik női mivoltukra való tekintettel kegyelmet és irgalmat kérnek, követelnek kritikától, olvasóközönségtől egyaránt. Aki valaha egy nagyobb, fővárosi szerkesztőségben dolgozott, csak az tudja, hogy a redakczió minő zaklatásoknak, könyörgéseknek van kitéve e félre ismert zsenik részéről s csak az ismeri, hogy minő szánalmas és megalázó az az ut, melyen keresztül haladva eget kérnek. Aki e sorainkból pedig azt következteti, hogy mi ellenségei vagyunk a feminizmusnak, az szörnyen téved! Korántsem! De azt tartjuk, hogy a min, mint a bárányhimlőn, keresztül kell esni minden gimnázistának, már t. i. a versíráson, azt nem okvetlenül szükséges megcselekednie minden leánynak, asszonynak. A gimnazista, ha kilép az életbe, az élet küzdelmei között hivatás nélküli költészetének csakhamar búcsút mond, de nem igy történik a nőpoeták- nál, kiket nem gyötör az élet gondja s kiket kimondhatatlanul lebilincsel a nyomdafesték varázsa. S ennek a következménye azután az, hogy az ily hivatás nélküli női Írókra egész bátorságosan applikálni lehet Kassainak a színésznőkről mondott hires mondását, hogy „a színésznő nem feleség, hanem csak kompanista, de az is rósz.“ Ez általánosságban tartott megjegyzéseink természetesen nem vonatkozhatnak azon ritka kivételekre, kik nagy hivatottsággal forgatják a tollat, kiknek működésük valóban nyereség az irodalomra s kiknek nótás kedvük igaz gyönyörűségére szolgál az olvasóközönségnek. Az ilyen női irók előtt tisztelettel, elismeréssel hajtjuk meg lobogónkat s tapsolva nyújtjuk át hódolatunk koszorúját. E ritka kivételek közé tartozik Jörgné Draskóczy Ilma, kinek nagy csínnal kiállított verses kötete Singer és Wolfner bizományában most hagyta el. a sajtót. Jörgné pár éve működik az irodalom terén s a fővárosi és vidéki lapokban megjelent költeményei méltó feltűnést keltettek országszerte s a legszebb reményeket váltották ki további irodalmi működése iránt. Most, hogy első verses kötete megjelent, Jörgné e szép reményeket pazarul valóra váltja s minden hízelgés és udvariaskodás nélkül elmondhatjuk, hogy e kötet tekintélyes helyet biztosit neki poétáink között. Erős költői egyéniség. Nem vert csapáson, a sablonos utakon halad, hanem mindent a maga szemüvegén néz és lát. írásaiból sajátos báj, kedvesség s rendkívül mély érzés sugárzik, mely elbűvöli és lebilincseli az olvasót. Verseinek minden sorából kiérzik, hogy azok szivének örömén, bánatán, vágyain, reményein keresztül szűrődtek át s ezért hatnak oly nagy közvetlenséggel. Lírikus verseit, melyeket bámulatosan dallamos formába öntött, tartjuk legértékesebbeknek, azokat, melyek a »Jegyürütől az oltárig« czimet viselik. Sok mély gondolatot s költészetet találunk a »Mozaik« cziklusban is, de e cziklus költeményei mögötte maradnak csengőbongó, himes szárnyú, aranyos patináju lírájának. Van a kötetben egy ballada is: Gara Mária. Ez a költemény bizonyára meg fog lepni mindenkit. Nagy hivatottsággal és kiváló
