Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-04 / 18. szám
2 NAGYBANYA 1905. május 4. felemelő tudat egy hitközség vezetése, j azonban neniesak a dfekorilfn kedvéért, hanem miután bizonyos thagásabb ethikai feladatok megvalósítása is fűződik a vezetéshez: a hitközség tagjai ezen a téren kívánnának eredményt látni. Minthogy pedig az elmondottak után az óhajtott eredmények és remények nem teljesülnek, mert nem teljesülhetnek, általános az elégedetlenség minden vonalon. : Az elégedetlenség súrlódást, ez egyenetlenséget és haragot szül; a harag pedig nem lévén jó tanácsadó, az ellentétes érdekek, nem válogatva az eszközökben és a kivitel módjában, érvényesülni igyekeznek, a végeredmény pedig az, hogy a közügy szenved. Az itt vázolt állapot ugyan még nem anarkia, de méhében viseli annak csiráját. Ez előzményekből származó folytonos j súrlódásokban és egyenetlenségekben leli magyarázatát a most lezajlott választás eredménye is, mely választás, daczára annak, hogy a legkorrektebbül folyt le, még sem igaz kifejezője a hitközségi tagok többsége igaz akaratának, amennyiben e választási eredményt pusztán a személyi torzsalkodások hozták létre. E soraimmal azonban legkevésbbé sem kifogásokat akartam emelni a megválasztottak egyénisége ellen. Dr. Welsz Ignácz. A magyar képzőművészet története. in. Hazánk románkori templomai közül nagyságánál és főleg a tipikus, négy sarkon álló tornyának jellemző voltánál fogva a legimpo- ! zánsabb a pécsi székesegyház. Építésének történetét homály fedi s csak annyit tudunk róla, j hogy a múlt században fölásott alapfalak és oszloptöredékek bizonysága szerint, helyén már j a rómaiak korában ó-keresztény templom volt; j majd tűzvésznek esett áldozatul s ezután épült | fel román Ízlésben, mig végre az idő viszon- ! tagságai, az átalakítások és pusztulások szaka- i datlan sora után a múlt század végén, a műtörténeti adatokból táplált képzelet segélyével állíttatott végképpen helyre a román építészet elemeinek oly teljességében, hogy az az eredeti j építményt jóval fölülmúlta. Méltó párja a pécsi bazilikának a vasmegyei jáki templom, melynek építői a FrancziaMiután eleget tettünk vallásunk kötelességének, elmentünk a két leghíresebb anglikán templomba a szt.-Pál és a Westminsteri apátság templomába. Mindkét templom tele volt ájtatoskodókkal. A későn jövők csak hátul foglaltak helyet, hogy az istentiszteletet ne zavarják. Semmi nesz, semmi zaj, semmi járkálás, beszélgetés. Az arczokon áhitat ömlött el s mindenki figyelt a templomi kar énekére. A padokon kis füzetek voltak a hívők számára s az ének elhangzása után a hívők énekeltek a kis füzetből. Ezt mindenki elvihette magával. Mi is elhoztuk emlékbe. A templomban őrök s kifeszitett zsinórok voltak, úgy, hogy a későn jövők, ha akartak volna se mehettek előre. Bizony ott nem zavarta meg az istentiszteletet senki, mint nálunk egy-egy előkelő nő, ki eljön, hogy uj ruháját bemutassa s későn jön s előre megy, hogy minden szem rája forduljon. Az istentisztelet után azonban egészen megváltozik a templom képe. Akkor olyan, mint egy múzeum: telve van járókelőkkel, kik bádeckereket szorongatnak kezökben s a templomban felállított szobrokat, sírokat nézegetik, birálgatják. A templom az angolnál egyúttal dicscsarnok. Itt állítja fel hires féríiainak szobrait. Különösen a westministeri apátság temploma van tele szobrokkal s síremlékekkel. Oly sűrűén állanak egymás mellett a szobrok és síremlékek, mint bármely múzeumban. országból hozzánk betelepedett benczések voltak. A tatárok betörésekor nagy pusztuláson ment keresztül; felépítését a vad hordák vandalizmusa akasztotta meg s csak a tatárok kivonulása után fejezték azt be. A mi ezen templomnak kontinentális hírű nevezetességet ad, az a főhomlokzatnak, főleg a díszkapunak káprázatosán gazdag ornamentális kiképzése; a fal síkjából erősen kiálló keretében áll az átmenetileg csúcsíves kapunyilás s fölötte Krisztusnak és az apostoloknak fülkékben álló szobrai. Időrendi sorrendben következik a gyula- fehérvári székesegyház, a mely, miként a város is, római telep helyén, szintén pogány templom romjai felett épült. Építésének történetét nem ismerjük, csupán annyit, hogy a templom mostani alakja a XIII-ik század elejéről való. Hogy ki volt a mester, ki ezen három, a magyar birodalom területén páratlan román művészeti építményt alkotta, nem tudjuk; a származás iránti kétség azonban semmit sem von le azoknak művészettörténeti becséből. A románkori építészeti emlékek a tatárok betörésekor igen szomorú viszontagságokon mentek keresztül s ez az oka annak, hogy az Arpádházbeli királyok korából aránylag oly kevés emlék maradt meg. Megszámlálhatatlan azon építési műalkotások száma, melyek az idők és háborúk viharai és a kegyelet hiánya következtében elpusztultak ; pedig minden egyes műemlékünknek, minta nemzeti múlt kőbe vésett krónikájának elenyésztével történetkönyvünknek egy-egy lapja szakadt ki, minden kővel, mely 1 egy építményről levált, egy-egy sorát törültük ! ki történeti hagyományainknak. Valamint a magyarság annyi számos politikai inegrázkód- j tatás, társadalmi válságok és átalakulások köze- ! pette magát a mai napig fentartotta és a külellenség ellen megvédve, szupremácziáját az idegen elemek túlnyomó többsége felett is j megőrizte, úgy vagyunk képesek annyi pusz- j tulás és nemzeti * szerencsétlenségek után is ’ számos művészi emléket felmutatni, a mi azon szívós kitartás, intenzív erő és annak az örökségnek gazdagsága mellett bizonyít, a melyet a századokon keresztül vesztegető ivadék máig sem volt képes elpazarolni. Egyházi építkezésünk és szobrászatunk fejlődésének történetében jelentős határvető eseményt képezett a tatárdulás és az Árpádház kihalta, a mennyiben az előbbi műemlékeink legszebb alkotásaitól fosztott meg, egyrészt azoknak elpusztítása, másrészt pedig a nemzeti vagyon és emberanyag megtizedelése által; az Arpádház kihaltával az apátságok és székes- egyházak alapítása és a bőkezű adományozások megszűntek, a mely körülmény építészetünk és szobrászatunk fejlődésének nagy hátrányára vált. A román korszakbeli szobrászat két irányban fejlődött ki; egyik az ornamentális, jóval fejlettebb, a másik pedig a figurális, kezdetleges fokú képfaragás. Eleinte a szobrászat a terméA vasárnap tehát a templomok látogatásával telt el, megnéztük nemcsak az anglikán, hanem a methodista stb. templomokat is. Egy ilyenben ott, hol nálunk a főoltár áll, orgona volt s a magasban egy kisasszony orgonáit. A közönség felé háttal volt ugyan, de előtte tükör állt s abban láthatta, hogy mi történik a templomban, igy vigyázott fel, mig a pap jött s prédikált. Különben nem kell nagyon őrködni, van olyan templom, hol az imakönyvek a padokon hevernek, mindenki használhatja, de senki sem viszi el. Miután egész napunk úgyszólván templomozással telt el, este el akartunk menni valami szórakozó helyre: színházba, czirkuszba. De mind be volt csukva. A vasárnapi nyugalmat a színésznek is élveznie kell. Semmiféle szórakozó helyen nincs vasárnap előadás, csukva vannak. A közönség az utczákon, a parkokban sétál. Kénytelenek voltunk ehhez alkalmazkodni s a sétálással megelégedni. Az utczákon e miatt a rendesnél is nagyobb emberáradat volt. Láttam Párizs boulevardjait, de ott se volt oly nagy tolongás, mint London főutczáin vasárnap este. Felesleges említenem, hogy az üzletek kivétel nélkül mind csukva vannak. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a vasárnap Londonban olyan, milyennek az Úr rendelte: a pihenés, a nyugalom s az ájtatoskodás napja. Csókás Vidor dr. szét növényi motívumait használja fel a részletek kidolgozásának mellőzésével, a körvonalozásra fektetve a fősulyt; később már szobor- szerűén, plasztikusan emeli ki a díszítményeket, a természet utánzásának pontos megfigyelésével. Az emberi alakítások ábrázolására semmi, vagy pedig igen kevés súlyt helyez, mely a kereszténységnek az emberi testről, mint a bűn forrásairól alkotott fogalmában, a test külső szépségeinek megvetésében, valamint az egyház eszmevilágában és igy a művészetben is uralomra jutott jelképességben leli magyarázatát, a mennyiben valamely bibliai jelenetnek ábrázolása nem történeti képet jelentett, hanem valamely elvont hittételnek jelképezésére szolgált, a melytől még a természeti hűségre való törekvésben sem volt szabad eltérnie. Az ábrázolt jelenetnek eszmei tartalma volt irányadó, nem pedig az alakok természeti hűséggel való ábrázolása. Ilyen szimbolikus jeleneteket feltüntető szobrászati alkotások kivétel nélkül majdnem minden románkori építményen fordulnak elő; ezek között kiválóbbak a pécsi székesegyháznak a román korszakból származó, bibliai s főleg az Apokalipsis egyes jeleneteit ábrázoló domborművei és oszloptöredékei. Igen érdekes a kisbényi monostor-templom pilléreinek vadászati jelenetet magyarázó domborművei, melyeknek kultúrtörténeti jelentőséget a XIII.-ik századbeli magyar népviseletet feltüntető alakok kölcsönöznek. Jelképes szerepök igen világos. Ugyanis a vadász nyilát feszítve előtérben áll, mögötte a hajtó bottal, pórázon vezetve vadásza ebét, elől medve ágaskodik s a távolban szarvas és nyúl között vadkan csörtet elő. A vadászat vétkek üldözését, a vad pedig a vétkeket példázzák; a vadkan a szertelen gazdaság utáni vágynak, at szarvas ágas-bogas szarvai a kevélységnek, a medve pedig a gonoszságnak szimbóluma. Myskovsilty Érni. Esperes beigtatás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye április hó 27. és 28. napjain tartotta meg tavaszi közgyűlését városunkban. A közgyűlésre igen nagyszámmal érkeztek meg az egyházi és világi képviselők. Emelte az érdeklődést főképen az a körülmény, hogy e gyűlésen iktatták be az egyházmegye uj esperesét: Széli György avasujvárosi lelkészt, kinek erős, protestáns szellemtől áthatott hazafias székfoglaló beszédét áhítattal hallgatták a jelenlevők s mindenkit jóleső érzéssel töltött el annak tudata, hogy az egyházmegye kormányzói joga az arra legméltóbb kezekbe lett letéve. Az a 30 éves múlt, melyet az uj esperes az egyházmegyében eltöltött s az a szerepkör, melyre e harmincz év alatt oly sok ízben elhivatott s a mely szerepkört mindenkor a kötelességérzés és felelősség tudatával az egyházmegyét alkotók mindenikének megelégedésére betöltött, erős záloga az ő jövendőbeli működésének. Székfoglaló beszédében megnyilatkozó munkakedv és akaraterő az ő kormányzása tekintetében szép reményekkel tölti el az egyházmegyét, hajthatatlan jelleme és igazságot szerető lelke bizalomra késztet mindnyájunkat. A beszéd elhangzása után az egyházmegye, a tanácsbirói kar, a tanítóság és a máramarosi egyházmegye nevében üdvözölték az esperest. Délben a városi nagyvendéglő nagytermében száz terítékű bankett volt. Jólesett látnunk, hogy városunk számos előkelő embere megjelent e közebéden, a kik szives megjelenésűkkel, szívből jövő szavaikkal mutatták ki ismét, hogy a messze földön hires magyar barátság ma is él lelkűkben s ezáltal igyekeztek a mi vendégeink itt időzését kellemessé és emlékezetessé tenni. Szebbnél-szebb köszöntők hangzottak el e közebéden. Élvezet volt hallgatni azokat a különböző okokból eredő kijelentéseket, a melyek mind a rokonszenvnek s az igazi barátságnak megnyilatkozásai valának.
