Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-04 / 18. szám
Seéli György esperes a hazát, gróf Dégen- feld Sándor az esperest köszöntötte, mig deliért Endre, városunk aranyszavu polgármestere a város nevében üdvözölte az esperest. Stoll Béla ügyvéd meleg szavakban férkőzött a mi sziveinkhez s az egyházmegye egyik legrégibb tanácsbiráját: Soltész Jánost éltette. S igy jöttek e szives szavak mindaddig, mig a délutáni bírósági gyűlések asztalbontást nem idéztek elő. A gyűlés másnap délben ‘/t2 órakor végződött s vendégeink még az nap délután elutaztak. Reméljük, hogy úgy vendégeink, mint a helybeli résztvevők maradandó emlékeket őrizhetnek meg ez egyházmegyei közgyűlésről. i. f. 1905. május 4. ✓ Révész János bematató beszéde. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápril 30. A »Nagybánya« már értesítette olvasóit azon kitüntetésről, mely Révész János nagybányai ág. ev. lelkészt érte azzal, hogy a budapesti ág. ev. egyház presbyteriuma az ujonan kreált fővárosi lelkészi állás betöltése alkalmából őt is meghívta bemutató beszéd tartására. Nagy kitüntetés ez, ha tudjuk, hogy negyven pályázó közül csak négy lelkészt ért e megtiszteltetés. Révész ápril 28-án este érkezett meg a fővárosba Bálint Imre erdőtanácsos, Szellemy Geyza m. kir. főmérnök, egyh. főgondnok, Alexy Kornél s több rokona kíséretében. Ez alkalomra az ország külömböző részeiből is számosán fel- rándultak Budapestre jóbarátai s jó ismerősei közül. A bemutató beszédet a Deák-téri templomban, ma vasárnap tartotta meg. A templomot több ezerre menő igen előkelő közönség töltötte meg. Ott voltak a fővárosi ev. lelkészek és hitoktatók teljes számban, továbbá a protestáns iskolák képviselői, a közönség soraiban igen sokakat láttunk más egyházak köréből is és súlyt fektetünk annak kiemelésére, hogy csaknem az összes ref. theologiai ifjúság kivonult a jeles szónok meghallgatására. Révész János lelkész mint Nagybányán, úgy a fővárosban is derekasan meg állotta helyét. A békességről beszélt, a mint azt a pesszimista, az optimista és a hivő keresztény értékeli. A díszes közönség látható és feltűnő figyelemmel és igen nagy érdeklődéssel hallgatta a jeles szónok kiváló beszédét s valóban Révész e szónoklatával egy csapásra meghódította az egész főváros közönségét. Istentisztelet végeztével számosán siettek a sekrestyébe üdvözölni a rendkívüli hatást elért, neves szónokot. így: Lány Lajos v. b. t. t., Zsilinszky Mihály, báró Radvánszky, Fabinyi Gyula, Szmik Lajos, Wagner Géza egyházi felügyelő, Bachát Dániel főesperes és a többi lelkészek, továbbá a fővárosban időző nagybányaiak stb. Este fél nyolez órakor a » Vadász kiirt« külön termében nagy és fényes bankett volt, melyen a nagybányaiak is részt vettek. A banketten jelen voltak az egyháznak legelőkelőbb vezetői is. A kitűnő menü után pezsgő bontáskor dr. Wagner Géza egyh. felügyelő mondta az első köszöntőt Révész Jánosra, megköszönvén neki, hogy gyönyörű beszédének megtartására a fővárosba fáradt. Révész azonnal válaszolt s kifejezte azt, hogy tulajdonképen nem a budapesti egyháznak, hanem ő neki van köszönni valója, amennyiben a bemutató beszédre való meghivást kitüntetésnek tartja; az egyházi felügyelőért és az egyház tanácsáért üríti poharát. Fabinyi Gyula egyházmegyei felügyelő lelkesen élteti a nagybányaiakat; dr. Bokay Árpád egyet, tanár nagy hatást keltett szép beszédben a jelölt édes anyját: özv. Riszdorfer Jánosnét köszöntötte fel, a ki szintén jelen volt a templomban. Majd Bálint Imre a nagybányaiak részéről adott kifejezést igen sikerült beszédben annak, hogy a nagybányaiak valóban nem tudják, örüljenek-e vagy búsuljanak Révész meghívásának. Megköszöni a budapestieknek a szives fogadtatást. N AGYBAN YA Láng Lajos szellemes toasztban emelte ki Révésznek azon nagy érdemét, hogy az egymással folyton kőrös-kecskeméti viszonyban álló két várost, úgymint Nagybányát és Felsőbányát egyesíteni tudja, mert hiszen nemcsak a nagybányaiakat, de a felsőbányái Szmik Lajost is itt látja az asztalnál. Dr. Niqriny György ügyvéd Wagner Géza felügyelőre, Wagner pedig Fabinyi és Zsigmondy Jenőre mondott köszöntőt; végül Wagner felügyelő befejezte az estélyt azzal, hogy Révésznek ismételve megköszönte fáradozásait és Isten áldását kérte működésére. A nagyszerűen sikerült estély emelkedett hangulatban a késő éjjeli órákban ért véget. A lelkészválasztást junius hó 4-én ejtik meg. Révész Jánosnak nagy pártja van s a választás elé a legszebb reményekkel nézhet. A kis ethnographus. Soha se fáraszsza magát a nyájas olvasó azzal, hog}' a Pallas Lexicon VI. kötetét átkutassa, keresvén a bérces Erdély kies városkáját: Erzsébetvárost s ennek nevezetességeit. Leirom én. Mintegy háromezerre menő lakosának építettek s szerveztek törvényszéket, főgymnasi- umot, járás- és szolgabiróságot, adóhivatalt; van takarékpénztára, többféle társulata stb. stb. és van egy könyvnyomdája. És a hol könyvnyomda van, ott csak egy szerkesztőt kell fogni s megvan a hetilap. Pláne ha egy kis ethnographust is találnak, ott már a lap virágzik, termi, gyártja a szellemességet, a tüdővészes novellákat, beteges verseket, ehető és nem ehető gombákat és az ethnographiai széljegyzeteket. Szokásom ellenére ebéd után bevetődtem a Kaszinóba. Kényelmesen elhelyezkedtem egy karosszékben s szivarom füstjét vígan fujdogálva az újságokat forgattam. Ah! ezek a budapesti lapok, mind olyan unalmasak! Már nekik is unalom Írni a politikáról, a negyedéves válságról, Roszdesztvenszky szorongó hajóhadáról; a fő- herczegek sem csinálnak egy kis parázs botrányt; nincs miről pletykálni. Ez borzasztó! Meneküljünk e lapoktól a vidékiekhez. Ezek jobban érdekelnek; hiszen közöttük élek, ismerem alakjaikat,, ügyeiket figyelemmel kisérem. És ime a vidéki lapok közé tévedve felfedezem közöttük Erzsébetváros társadalmi és szépirodalmi hetilapját, az «Erzsébetváros és Vidékét». Mohón kapok utána; hiszen ez már csakugyan újság! S ha torkig vagyok politikával, pletykával, érdek és önérdekszülte harczokkal, fáradt elmém meg fog pihenni messze földnek társadalmi és szépirodalmi orgánumán. Lássuk tehát, ott a kies Erdélyben is vadon nő a muskátli, mélabúsan dong a furulya, szívepesztőn nótáz a harmonika, mint nálunk a Veresvizen ? Ott is összekapnak a mérvadó körök azok felett, a miknek eldöntésére nincsenek hivatva, mint nálunk? Ott is divatos a bőrigáztatás husvét másodnapján, a májusfa a szerelmesek portáján, a névnapok derekas megülése ? Ott is dynamittal lövik magukat főbe az emberek, vagy legalább az oláh husvétot jelzik dynamitdurrogásokkal, hogy azok a jámbor hivek tudják meg a szent ünnepek közeledését ? De ime meglepetve érzem magam; itt e lapok hasábjain foglalkoznak nemcsak a helyi érdekekkel, hanem a komoly tudományokkal is, pl. az ethnographiával, mert ime legalább a hírek közé szorítkozva terjeszti ethnographikus ismereteit. Hogy is czimezi? «Ethnographiai széljegyzetek.« Ez érdekes; ezt olvassuk el. Mit jegyez tehát az Erzsébetváros és Vidéke az ethnographia szélére, vagy talán a szélre (ventus) jegyez ethnographiai adatokat? íme: „Szatmármegye bányavárosában fenntartja még ma is az a szokás magát, hogy Nagyszombaton reggel a templom előtt tüzet raknak s a pap kijőve a miséről Pilátust in effigie megégeti, miközben a bányász-zenekar nem kis recsegtetés mellett zengedezi: «iMeghalt a cselszövő«. Hát ez miféle szokás ? Ki tudna ezekről kellő magyarázatot adni?“ No ni! A kis ethnographus mit nem tud! Hát mi Pilátust in effigie égetjük el ? Honnan tudja ezt a kis ethnographus? Kitől kapta ezt a hirt? Melyik városról zengedez ily alapos ethnographus modorban ? A szatmármegyei bányavárosokban három 3 helyen van kincstári zenekar: Nagybányán, Felsőbányán és Kapnikbányán, de biztosíthatom s egész határozottsággal állítom, hogy egyik helyen sem égetik el azt a szegény Pilátust. Sem én, sem a többi városok papjai nem törődnek azzal a gyenge jellemű, két évezreddel előbb élt helytartóval, nem hogy kitöltenék a bosszujokat rajta s in effigie elégetnék. A kincstári zenekarok pedig ugyanabban az időben, midőn a nagyszombati tűzszentelés van, a melynek értelmét a kis ethnographus fel sem tudja fogni, mert magas, mint annak a bizonyos tanulónak a logarithmus, ott lenn a földben, 200 — 300 méter mélységben, keserves izzadások között keresi mindennapi kenyerét, nem hogy recsegtetné a Pilátus égetéséhez a hunezut cselszövő nótáját. Nos tehát ezzel a kutatással nem fogja még azt sem elérni a kis ethnographus, hogy az ethnographiai társaság megbecsülvén hasznos kutatásait, felfedezéseit, tagjai közé válaszsza. De azért összeköttetést mégis remélhet azzal a nagyérdemű társasággal, mert ez szeretetreméltó levélben fogja bizonyára felkérni, hogy hagyjon fel az ethnographia szent nevében elkövetett valótlanságok költésével s terjesztésével, mert az ethnographia s a kis ethnographus oly közel vannak egymáshoz, mint az a bizonyos alföldi város a Pilátus székhelyéhez. Nem égetünk mi papok bizony soha sem Pilátust és azt a bányász-zenekart sem kell csúfságra felhasználni. Mert először is a katholikus egyháznak tűzszentelése, a melybe belemagyarázza a Pilátus égetést, mint minden szertartása, mély értelmű s azok a szegény bányászok pedig, kik 8 — 10 órai nehéz földalatti munkával foglalkoznak, szintén tiszteletreméltók, mert a lélek- nemesitő zenével is foglalkoznak. Tehát ne csúfolja meg egyik felet se a kis ethnograpps, mert ha ez vicz akar lenni, akkor is otromba vicz s ha pedig tudva és akarva valótlant álli{f meg pláne rossz akaratú. Szőke Béla, h. plébános. HÍREK. Május 3. Hátralékos előf izetőinket mély tisztelettel kérjük hátralékaiknak szives beküldésére. Személyi hírek« Wachsmann Vilmos körmendi m. kir. csendőr-főhadnagy pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Km. Pap Sándor orszgy. képviselő pár heti itt tartózkodás után holnap Budapestre utazik. — Gellert Endre polgármester holnap hivatalos ügyben Budapestre utazik. Eljegyzések. Szepesy László m. kir. bányatiszt jelölt eljegyezte Janky Roxán kapnik- bányai tanítónőt, Bertalan Miklósné bánya- főnökné szeretetreméltó leányát. - Kazay Endre gyógyszerész Érsekujvárott jegyet váltott Blahó Arankával. — Harsányt Pál olcsva-apátii ev. ref. lelkész eljegyezte Teleki Béla nagybányai birtokos kedves leányát: Teleki Jankát. Házasság. Róka Pál, városunkban is nagy népszerűségnek örvendő táneztanár május 2-án lépett házasságra Nagykörösön Benkő Imre főgimnáziumi tanár leányával: Irénkével. A fiatal párt fényes nászmenet kisérte az esküvőre, mely után nagy lakoma volt. Fraknói Vilmos köszöneté. A nagybányai múzeum-egyesület, mint már megírtuk, legutóbbi közgyűlésén Fraknói Vilmos püspököt, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjét a múzeum létesítése és fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül tiszteletbeli tagjává választván, ebbeli határozatát művészi kivitelű oklevélben hozta tudomására. A Myskovszky Ernő múzeum-őr által készített gyönyörű díszoklevelet dr. Schönherr Gyula, mint az egyesület elnöke, a napokban nyújtotta át Fraknói püspöknek. Fraknói az elnökhöz intézett következő levélben fejezte ki köszönetét a megtiszteltetésért: Nagyságos Elnök Ur! Sietek hálás köszönetemet kifejezni a Nagybányai Múzeum- Egyesület kitüntető figyelméért, amelylyel tiszteleti tagjává megválasztani és ritka művészi Ízléssel kiállított oklevéllel megajándékozni sziveskedett.
