Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-20 / 16. szám
Jn 8 Egy 17 mtr. hosszú és 13 mtr. széles sziklatömb, mely 2 mtr. magasra emelkedik a templom padozata fölé. Ennek a sziklának a közepén egy kerek nyílás van, mely keresztül megy rajta. A zsidók hite szerint, Ábrahám itt akarta fiát Izsákot feláldozni. Minthogy ezt tartották a világ közepének, azért a frigyszekrény is arra volt helyezve. Jeremiás ide rejtette el a frigy- szekrényt, Jézus megtalálta s ennek erejével végezte csodás gyógyításait. Sokkal több a monda, mit a mohamedánok e sziklához kötnek. Szerintök a szikla szabadon lebeg, a mi pedig nem áll, mert ha az ember alá megy, látni lehet, hogy alá van falazva. A törökök hite szerint, a szikla alatt vannak a meghaltak lelkei. Az utolsó Ítélet napján itt fognak a halottakat feltámasztó harsonák megszólalni. Mohamed is itt imádkozott és innen ment fel a menybe, Bórák nevű lován s a fejével ütötte azt a kerek nyílást a sziklán, mely ma is látható. A szikla ekkor , megszólalt s azt mondotta „Szalem alejkum“ (Üdv veled) és a szikla Mohameddel fel akart repülni, de Gábor arkangyal lefogta. Láthatók is az angyal körmei, a mint a sziklába belemarkolt, a nyomok véresek. A török dervisek aztán elvezettek egy jaspis lemezhez, mely a templom mozaik padlójába van illesztve. Ebbe Mohamed 19 arany szeget ütött, melyből időnként egy-egy kihull s mikor az utolsó is kifog hullni, akkor vége lesz a világnak. A szögekből már csak 8 van a lemezben. A Szikla-dóm előtt közvetlenül van a lánczos kupola, a monda szerint Dávid király itt tartotta Ítélő székét. Volt itt egy csoda láncz kifeszitve, melyet az, ki tanúskodott, meg kellett hogy fogjon, ha hamisan tanúskodott, lehullott a lánczból egy szem. Nem messze innen van az Aksza mecset (Dsami el Aksza). Eredetileg ez egy keresztény bazilika volt, később a törökök mecsetet csináltak belőle. Omár basa mikor elfoglalta Jeruzsálemet, itt mondott hálaadó imát. A templom belsejében mutatják Jézus lábanyomát, melyet a Menyijein eneteli kápolnában levő kőből törtek le a mohamedánok. Itt megpihenve, elmentünk a város azon részére, mely a Sión hegyén épült. Mindjárt a Jaffa kapunál van a czitadella. Itt állott 3000 év előtt Dávid-vára, a mostani czitadella hatalmas koczka kövei Dávid király idejéből valók. Ettől délre van az örmények temploma és a patriárcha rezidencziája. Ezt szent Jakab templomának is nevezik, mert az apostol lefejez- tetési helyén áll. Egy kápolnában mutatják a lefejeztetés helyét. A templom ereklyéi közé tartozik Jeruzsálem első püspökének I. Jakabnak trónszéke. Továbbá 3 kődarab a Sion- hegyéről, Tábor-hegyéről és a Jordán-partjáról. A külső Sion-hegyén áll egy örmény zárda. Ez épület Kaifás főpap palotája helyén áll. A templom oldalán mutatják azt a helyiséget, hol Jézus zárva volt péntek hajnalig, mielőtt Pontius elé vezették volna. Az udvaron egy oszlop tetején egy kőből faragott kakas azt a helyet jelzi, hol Péter megtagadta Jézust. Innen tovább menve van a „Czenakulum“, vagyis azon épület helye, hol az Isten ember az utolsó vacsorát tartotta, itt költé el tanítványaival a húsvéti bárányt és itt mondta azon emlékezetes szavakat: Ez az én testem és ez az én vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre ! Ez a hely, hol a feltámadás napján tanítványainak Tamás jelenlétében is megjelent és a hol Pünkösd napján a Szentlélek reájok szállott. Elfáradva érkeztünk a Hospitzba, hol nagy meglepetés várt reánk. Teljesen magyar ételeket kaptunk, kolbászt, hurkát és káposztát, később tudtuk meg, hogy disznót öltek. Kirándulás Bethlehembe. Április 15-dikén reggel korán keltünk, a reggelizés után vezetőnkkel és a 3 német fiúval, azonnal szamarak hátára pattantunk, hogy a Jeruzsálemtől körülbelül 10 kilométernyire fekvő Bethlehembe induljunk. Az ut nagyon jó karban van tartva, úgy hogy kocsikkal is járható. Az idő gyönyörű szép, reggel a pacsirták énekeltek, a fák teljes díszükben virágoztak. A Jaffa-kapun át hagytuk el a szent várost, szamaráink vígan ügettek a mészkőből épült utón. NAGYBÁNYA Egy kis órai ut után elértük a 3 királyok kútját. Ez az a hely, hol a napkeleti bölcsek, a csillagot, mely eltűnt előlük, újra megpillantották. Itt pihent a Szüzanya is, mikor Egyiptomba menekült. Tovább menve elágazik az ut, egyik Heb- ronba vezet, a másik Bethlehembe. Ott, hol az ut elágazik, van egy igénytelen kupolával ellátott kis épület. Ez a Rachel sírja, Jakob Pátriárcha nejének, József és Benjamin anyjának temető helye. Itt született Benjamin, de ki sajnos az anyjának életébe került. És Jákob jeloszlopot emelt az ő sírja fölé. Német utitársaink rögtön felvételeket készítettek. De közeledünk Betlehemhez. A nap for- róan süt, szamaraink velünk együtt elbágyadtak, annál jobban győzték a hajcsárok, ezek egy kis czukornádat szopogatva vagy zöld luczernát rágcsálva, folyton versenyt ügettek a szamarakkal s a legkisebb kimerültség sem volt rajtuk észrevehető. Bethlehem a Dávid nemzetségének volt otthona; itt lakott Dávid a pásztor, mikor még atyja juhait legeltette. Mikeás próféta megjövendölte, hogy itt fog születni a Messiás: „Kicsi vagy ugyan Bethlehem, de mégis te belőled származik az, ki uralkodó lesz Izraelben.“ Bethlehem a Földközi tenger felett 775 mtr magasságban fekszik, lakosainak száma 8000, kik között 3800 katholikus, 3700 görög, 260 mohamedán és 185 örmény. Ilona császárné a IV. században bazilikát épített, később a mohamedánok ezt elpusztították. Bethlehembe érve annyi nép volt az ut- czán, mintha vásár volna. A sziik és tekervé- nyes utczákon áthaladva a Mária templom előtti térre jutottunk, hol szamarainkról leszállottunk. Meglepetve néztük a járó-kelők között a keleti typusu nőket, kik egytől egyig szépek, viseletűk festői. Mindenik egy Mandonnakép. Viseletűk sötétkék ruha, derékban övvel átkötve, fejükön a fehér patyolat kendő, alatta aranypénzekkel díszített magas süveg, majd mindenkinek karján egy kis gyermek, kik önkénytelenül eszünkbe juttatják a bethlehemi kisdedeket, kiket Heródes legyilkoltatott. Tovább menve a főtérre jutottunk, előttünk egy nagy kőkoczkákból rakott várszerü épület állott. Ez a Mária-templom, mely Krisztus születésének helye felett épült. Valószínű, hogy Nagy Constantin idejéből való, tehát 1500 éves. Kívülről a templomnak oly alacsony ajtaja van, hogy csak meghajolva jutunk be az előcsarnokba. Ä bazilika főhajójának czédrus fából készült menyezetét 48 darab 6 méter magas monolit oszlop tartja. Óriási kincs van a templomban összehalmozva, aranyban, ezüstben és mozaikban. De elszomorít, midőn látjuk, hogy itt is, mint a szent sir templomában, török katonák szuronyai tartják fenn a rendet s vetnek véget a nemegyesült görögök által előidézett veszekedéseknek, itt, hol a szeretet Istene született. A főoltár alatt van a Jézus születési barlangja, hová 16 lépcsőn kell lemenni. Ez egy 12 méter hosszú és 16 méter széles márványnyal kirakott hely, mely 32 lámpa által van megvilágítva. A születés helyét az oltár jelöli, ennek lábánál egy fényes ezüst csillag jelöli azt a helyet, hol Szűz Mária a világ Megváltóját szülte. Nehány lépésnyire van a jászol helye. A jászolt azonban elvitték Rómába. Átellenben van a 3 királyok oltára. Egy ajtón át pedig a József-kápolnába jutunk. Ez azon hely, a hol az angyal Józsefet álmában megintette, hogy a kisded Jézussal és anyjával Egyptomba fussanak, mert Heródes halálra keresi. Innen egy pár lépcsővel lejebb az Aprószentek kápolnája van, hol a Heródes által meggyilkoltatott kisdedeket eltemették. Van aztán itt még szent Jeromosnak is egy oltára. Jeromos nagy tudós volt, megtanulta a zsidó nyelvet és az egész bibliát lefordította latin nyelvre. Itt élt és itt is halt meg, de tetemét később elvitték Rómába és a Mária-Magiore templomban temették el. Befejezvén kegyeletes utunkat, betértünk Abdul Michel boltjába, hogy ott emlékeket vásároljunk itthon maradt ismerőseinknek. Volt is ott sok minden nagy választékban, ezereket lehetett volna elpazarolni. Kókusdió, olajfa, gyöngyház, kagylóból készült keresztek, olvasók, albumok, de voltak aztán szebbnél szebb kézimunkák, arab és török hímzésekkel. Vásároltunk is nehány darabot, melyek nekünk mindig 1905. április 20. kedvesek maradnak, mert a hely és azok emléke által megvannak azok szentelve. Az üzlet tulajdonosa dicsekedve mondta, hogy 1873-ban Európában is járt, a bécsi világkiállítás alkalmával Budapestre is lerándult, tud nehány magyar szót is, mi vele németül értekeztünk. Ezután betértünk egy Hotelnek csúfolt helyiségbe, hogy valami frissítőket vegyünk magunkhoz, melyeket a mi drága dragománunk tartozott volna beszerezni. A bor és sör ihatatlan, az étel annyira olajos volt, hogy ehetetlen volt, miért is vezetőnk reátámadt az úgynevezett Hotelierre. Mi ezek után jobbnak láttuk étvágyunk csillapítását későbbre halasztani, de a dragomán nem engedte kárba veszni az ételt, kiment a konyhába s ott suttyómba szépen felhabzsolt mindent. Rajta kaptam rni- I kor javában evett. Ismét felültünk szamarainkra és vígan ügettünk vissza, de később az én szamaram megsántult, a mi nem is csoda, hisz mint értesültünk, ezek az állatok szegények napról-napra 40 — 50 kilométert tesznek meg azokon a hegyes völgyes utakon, hogy azt más állat oly rossz ! táplálkozás mellett ki sem bírná. A vasalásuk is más, mint erre mifelénk, mert az állat patája j egészen be van vonva egy vaslemezzel, sarka nincs, a mi azért előnyös, mert a körme közé nem mehet be a kő. Megérkezve a Hospitzba, ott bőven kárpótolt a jóizü ebéd az akaratlan böjtölésért. Jó marhahusleves, csirke pörkölt és finom almás rétes. A rektor kért engem, hogy tanítanám meg az apáczát, ki a főzéssel foglalkozik, nehány jó magyar ételre, de ehhez már nem volt idő, mert utolsó napon nyilvánította ez óhajtását. Nagy volt a mozgalom a Hospitzban, mégérkeztek az amerikaiak, számra mintegy 75-en, kik ellepték a folyosókat, a terraszokat, ki fényképezett, ki jegyzeteket készített, ki a Baedekert tanulmányozta. Mi a holnapi programmul Jericho és a Holt-tenger megszemlélését tüztük ki. Azért korán feküdtünk le, hogy a nagy útra idejekorán felkelhessünk. Kirándulás Jerichoba, onnan a HolDtengerhez és a Jordán folyóhoz. Már korán reggel előállott a vezetőnk által rendelt landauer, mely minket Jerichóba volt viendő. A kocsi elé három ló volt fogva, a kocsiban mi ketten és a három német fiú foglaltunk helyet. Habár a vezető megállapított bér mellett rendezte ezt a két napra terjedő kirándulást, mely árban a teljes ellátás is bele volt értve, a bethlehemi tapasztalatok után nem bíztunk benne, s azért a kis viczerektort felkértük, hogy lásson el minket élelmiszerekkel, a mit ő a legnagyobb szivességgel meg is tett; volt abban kolbász, keményre főtt tojás, hideg sült, narancsok, kenyér, bor a legjavából. De sőt még pár üveg ivóvíz is volt. Csak később ismertük fel annak nagy becsét, mikor Jerichoban még vizet sem lehetett kapni. Hozzánk csatlakozott még 15 amerikai, kik szamárháton tették meg ezt az utat, mindnyájan fiatal emberek, kik közül nehányan németül is beszéltek, tréfáikon és szamárversenyükön igen kedélyesen mulattunk és sokat nevettünk. Már az Olajfákhegyéről, mikor megpillantottuk a messze távolban a Jordán vizét és a Holt-tengert, nagy vágyódást éreztünk, hogy azokat közelebbről is láthassuk. Jeruzsálemből Jerichoba egy hegyi ut vezet, melyet hallomás szerint a török kormány akkor építtetett, midőn a német császár meglátogatta a Szentföldet. Jeruzsálemből a Szent István- kapun mentünk ki, elhaladtunk az Olajfákhegyé- nek oldalán. Innen nem messze mutatják azt a fügefát, a hol az áruló Júdás kétségbeesésében felakasztotta magát. Nemsokára elértük Bethániát, a hol Lázár lakott nővéreivel Mária és Márthával, a kiknek házánál Jézus gyakran megfordult. Itt történt az, hogy Mária az Úr lábánál ülve hallgatá az ő igéjét, Mártha pedig szorgal- maskodik vala. Itt történt az is, hogy Lázárt, ki már négy nap óta eltemetve feküdt, Jézus halottaiból feltámasztotta. Bethániától az ut egyre* kietlenebb hegyvidéken vezet lefelé, csupa mészhegyek, hegyszakadékok, melyek oly végtelen sivárok, hogy alig látni rajtok itt-ott egy pár fűszálat, mely
