Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-13 / 15. szám
2 1905. április 13. más választás, mint a Sesták-féle telken építeni fel az állami iskolát. Az ellen már eleve is tiltakozunk, hogy áz állami iskolát a Kossuth Lajos- utczán építsék fel, mert az állami iskolának e szűk és szerfölött nagy forgalmú utczára való helyezése egyértelmű volna azzal, mint elemi iskolába járó 6—7 éves gyermekeinknek testi egészségét állandó veszélynek kitenni. Hisszük, hogy a város képviselő- testületének bölcsesége meg fogja találni a helyes utat, melyet követnünk kell, mert e nagy kérdés megoldásánál el kell némulnia minden hangnak s csupán a közérdek parancsoló szavának szabad érvényesülnie. A helyi ipar és kereskedelem pártolása. Az iparos osztály helyzete tűrhetetlen országszerte; de különösen a kisiparosok azok, kik legjobban sinylik az államilag segélyezett gyáripar hallatlanul erős konkurrencziáját s a szabad versenyen alapuló törvényesen védett visszaéléseket. A gyáripar, a szabad verseny, a szakképzettség nélküli iparűzés jogosultsága, mely a tőkét valósággal ráuszítja a kisiparra, az ipartörvénynek nemcsak feltűnő fogyatékosságai, hanem egyes intézkedéseinek tévedései és hibái, vaskövetkezetességgel kellett, hogy a kisipar elzulését vonják maguk után. A kisiparos osztály hanyatlása, alásülyedése feltűnő módon észlelhető még azon városokban is, hol ideje korán felismerték, észrevették a veszedelmet s tömörülés utján, egyesült erővel kísértették meg a védekezést. Elképzelhető, hogy ott, ahol mitsem tettek a védekezésre, hol oldott kéveként, tömörületlenül, a sztoikusok rendíthetetlen egykedvűségével nézték iparosaink a szocziális veszedelmek viharzását, a pusztítás még megrázóbb, még megrenditőbb. A pusztulás ijesztő nyomokat hagyott nálunk is különösen az utolsó három évtizedben. Régi hires iparos osztályunk elpusztult s legfölebb egy-két rokkant tagja él még, kik tanúi valának a régi vagyonosodásnak, jólétnek j s az iparos osztály régi megbecsülésének. Hogy e régi iparos osztályt ismét életre hívják erényeivel, tekintélyével, szorgalmával, becsületességével és puritán erkölcseivel, hogy a becsületes munkát kiragadják állandóan válságos helyzetéből, pár éve indították meg az arra illetékes tényezők a reozganizálás nagy munkáját. csak balfelé járván a bostoni, csupán bal lábukon fejlődhetett ki az a szembetűnő vér és in tul- tengés, a mit az orvosi tudomány boston ducz- nak nevez. Kleopatra Marconival bostonozott, a mint azt Horatius Katabasisában oly szépen ir le : Ton d’ apameibomenos prosefé boston etc. etc. A hunok és avaroknál, mint szent táncz fordult ^lő (lásd: Just. Dig. XXIII. 7. 52.) A renaissanceszal uj életre kel a boston is s mig mostanig hol a királyi palotákban, hol egyebütt szunnyadözott, ma hódit minden felé. A boston szó sokak szerint egy amerikai kisközségből Boston-tól (752 lakos 220 ház, posta helyben, járásbíróság, törvényszék New-York, adóhivatal Calcutta, esendőrörs Tinbuktu, lásd Pallas L. B.) vette nevét. Ez egyszerűen koholmány. Ázt a falut nevezték el e' tánezrói és nem megfordítva, a minthogy mostanában neveztek el ép egy nagy táncz- és illemfánárról: Tisza Istvánról egy kisközséget Tisza István Falvának. A franczia verzió bon-ton-ból vezeti le, a mely szóban áz n betűt egy öreg generális sziszegő hanggal ejtvén ki, keletkezett a boston. A németek .blos-Ton-bói származtatják, nem lévén tényleg a boston sablonos táncz, hanem maga a zene megtestesülve, a zene plastikája. Az l betű kiugrott később, jelezve, hogy a boston- ban is kell közbül egy kicsit ugrani. Az angolok Blowe-Thiewon-ból okoskodnak, a mi egy körnek a neve Londonban (szószerinti fordításban : Csak szorosan). Állítólag a tagjai tánczolták volna- először az újra feltalált bostoni. Leghelyesebb' verzió, miszerint a boston magyar szóból ered. Mikor az uj tánczot névnélkül járta mindenki,; kérdik, egy itteni if jutók hogy megy Megalapították az ipari hitelszövetkezetet, mely sok iparosnak nyújtott ’ védő és segítő kezet; megteremtették az ipartestületet s eként az egymástól szinte elszigetelten élő iparosokat tömöritették közös érdekeik védelmére. Elismeréssel hajtjuk meg lobogónkat ennyi szép eredmény előtt, de be kell vallanunk, hogy az iparososztály legszebb törekvései is hajótörést szenvednek, ha maga a társadalom is nem siet ! támogatására, istápolására. ' S szomorúak konstatáljuk, hogy é támogatást épen a társadalom részéről nem tapasztaljuk oly mérvben, mint azt az iparösosztály megérdemelné, de közvetve városunk vitális érdeke is megkövetelné. Városunkból tenger pénz vándorol ki I havonként részletfjzetésképen .iparcikkekért, jelesül kész ruhákért, asztalos munkákért s más ipartermékekért. Pedig a munka jóminősége és csinossága tekintetében derék iparosaink képesek fölvenni a versenyt nagyobb városok iparosaival s az ipari szövetkezet igénybe vételével a legnagyobb megrendelésnél is készek és képesek a megrendelőt a részlet- fizetés kedvezményében is részesíteni. S mi pénzünket mégis idegen iparosoknak adjuk esetleg rosszabb és selejtesebb iparczikkekért. Szomorú tapasztalatunk az is, hogy ha városunkban nagyobb építkezés van, azt jobbára idegen vállalkozók végzik, idegen iparosok alkalmazásával. A ft. minorita atyák most folyó nagy építkezésénél sem érvényesülhettek a nagybányai iparosok. Idegenből kerül a kőműves munkás, idegenből kerülnek az asztalos, lakatos s más vállalkozók. Lehet, nem vitatjuk, hogy erre a nemcsak hazafiasságáról, de lokál-patriotizmusáról is hires rendnek okai vannak, de talán buzgóbb s néhol elnézőbb jóakarattal s némi áldozatkészséggel mégis meglehetett volna szerződésileg kötni az idegen vállalkozót, hogy a kivitelnél mindenben nagybányai iparosokat alkalmazzon. Az iparos osztálynál mivel sem rózsásabb a helyzete a kereskedőknek. A most megnyitott fogyasztási szövetkezet erős konkurrencziát támasztott ellenök s bizony horribilis összegek vándorolnak ki kereskedelmi czikkekért, melyeket ugyanazon árért, talán jobb minőségben itthon is meg lehet kapni. Csak a női ruha szöveteket, selymeket említjük, melyeknek ára fejében ügyes ügynökök igen dúsan zsebelnek. Városunkban négy műmalom is van, melyeknek lisztterménye kiváló s messze földön hires. Más városok műmalmai már a szállítási dij miatt sem veheti fel velők a konkurrencziát. Miért van az mégis, hogy a fogyasztási szövetkezet máshol szerzi be lisztszükségletét s a helybeli malmokat ajánlattételre fel sem hívja. Ha másutt olcsóbban vehet, ám jó, de legalább ________________NAGY BÁNYA. az uj valczer? Boszantón! felelt az ifjú és, a tánczon rajta marádt a név, a miből kiugrott két betű, jelezve, hogy a magyarok közbül nagyobbat ugranak. Dr. Tömb Szilárd. Boston versek. Nappal kezem jár a Yost-on, Este tánczra hív a boston. Pénzét hagyva a zöld posztón, »ő* mellettem áll a poszton. Élek ámbár gyenge koszion Vele még azt is megosztom, Pénzétől öt meg nem, fosztom, Mert csak vele jó a boston. Ágoszton. Egy leány, két kérő. — Novella. — A szalonban csak a leáldozott nap gyönge viszíénye világította be az alakok körvonalait, a miket halvány pírral vont be a kandallóba égő tűz néha-néha kicsapó lángja. Jolánda az ablak mellett ült. Előbb csipkét hímezett, azután narancsot hámozott, végre himezett és hámozott egyszerre. Mert különös eset is történt vele. Tegnap este a nőegyleti bálon két ifjú, mindkettő párti, Valtóss József czégvezetői jogosultsággal felruházott bánk- hivatali pénztárnok és dr. Néméth Bertalan győződjék meg előbb arról a szövetkezet, hogy az idegen áru olcsóbb is, jobb is, mint a mienk. Erről azonban bajosan hisszük, hogy meggyőződhetnék. Pár ezer koronát tesz ki az az össszeg, mely könyvekért havonkint a fővárosi könyv- kereskedőkhöz vándorol ki városunkból. Ez valóban érthetetlen. Van egy könyvkereskedő üzletünk, hol a legpontosabb kiszolgálás mellett minden, de minden megrendelhető s mely könyvkereskedésünk ugyanazon árkedvezményeket és részlet- fizetési kedvezményeket, nyújtja, mint bármely más fővárosi könyvkereskedő. S mi mégis idegenbe visszük a pénzünket. Más kereskedelmi czikkeknél talán lehetnek még skrupulusaink, hogy ez vagy amaz áru itt vagy ott jobb, de a könyv Pesten is, Nagybányán is egy és ugyanaz. Miért pártoljuk tehát az idegent a .helyi kereskedő rovására s még azt a kellemetlenséget is magunkra vállalva, hogy a hó első napjaiban postai feladásokkal is bajlódjunk, mert máskülönben per szakad a nyakunkba. • Csupán tallózás számba mennek e rövid sorok, de már ezekből is kiviláglik, hogy a társadalomnak intenzivebben s nagyobb jóakarattal kell teljesítenie a helyi ipar és kereskedő- lem iránt már szocziális.szempontokból is fennálló nagy kötelességeit. A magyar képzőművészei története. ■ ... I. , Jelen < értekezésemben a magyar képző- ! művészeteket főbb vonásokban ismertetem meg s ennek keretében történeti megvilágításba helyezem hazánk évszázados viharai közepette is megőrzött történeti emlékeit, mint az emberi széliéin azon produktumait, melyeket a képzőművészetek három ágában, az építészetben, a szobrászatban és festészetben a nagy idők reánk ; hagytak. El nem vitatható azon tény, hogy valamely nép művészete közvetlenebb bizonyítékokkal szolgál az elmük ■ korok népeinek külturviszo- nyaira nézve, mint egykorú Írott hagyományaik; a nemzetek nagyságának, tehetségének és műveltségének jelzői nem csupán a történelem írott lapjai, de főleg a monumentális műalkotások, melyek, mint néma bár, de elő emlékek, egyrészt a hazai történetnek kutforrásul szolgálnak, másrészt bizonyítékai a nép egykori művejtségér nek," fenkölí vallási buzgóságánák, szellemi és művészi fejlettségének. Egyptom és Assyria műveltségéről és nagyságáról fogalmunk se lehetne, ha pusztán Írott emlékekre kellene támaszkodnunk. A klassikus korok szellemét, Görögországot és Rómát nem ismeri az, a ki művészetüket nem tanulmányozta; a klassikus ügyvédjelölt, az égjük az első, a másik a második négyes alatt szerelmet vallottak neki. j Mert Jolánda oly szép volt és. óh! még gazda- í gabb. Mindkettőnek mára ígért határozott i választ. Halk kopogás. — Szabad! Váltóss József jött be egy nagy csokorral a kezében. — Kezeit csókolom! — Isten hozta! — Helyettem kis virág . . . (átnyújtja a csokrot) Ah kisasszony . . . (térdre ‘ roskad). — Beszéljen a mamával. Mintha a legújabb fajta ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant József a másik szobába, keresni a mamát. De ah újabb kopogás. Dr. Németh Bertalan jön be, kezébe egy papirossal. Alig lép kettőt, már szavalni kezd: Nagysád, hogy a tegnap megláttam én magát, ma és az éjszaka fúrt hallom a szavát... — Ne folytassa, ne folytassa kedves Németh . . . meghasad a szivem, ha a verseit hallom. Beszéljen a mamával. Gyors elvonulás a szomszéd szobába. Az ajtóban találkozik Józseffel. Egymás szivébe markolnak és tyúkszemére lépnek. — Urrram! — Urrram! Jolánda oda rohan és kérdőre fogja Józsefet : Nos! — Nem kapom sehol a mamát. — Tudják mit?. Keressük meg együtt a mamát és döntsön* ö.
