Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-13 / 15. szám
1905. április 13. NAGYBÁNYA 3 irodalom az illető népek szellemének csak egyik megnyilatkozása s igy irodalmuk ismeretével nincs még kimerítve a klassikus szellem tárháza. Dús kincseket nyerünk, ha művészetöket ismerjük. így vagyunk mi is. Hazánk egyes letűnt évszázadairól igen hiányos feljegyzések maradtak fent, melyek akkori műveltségi viszonyainkra világot vetnének. Azonban állanak még az emlékművek, mint a nemzet egykori művészetének, vallási és polgári élete virágzásának legközvetlenebb tanúi, kulturállapotának hű és beszédes tolmácsai. Ezen, a legrégibb időkből fenmaradt műkincsek igazolják, hogy őseink kifejlett műérzékkel bírtak; bizonyítják ezt még a történeti, régiségtani és etnográfiái kutatások eredményei, melyek a magyarságnak őskorabeli műveltségére és művészeti ösztöneire fényt derítenek s csalhatatlan biztos mértéket nyújtanak fajbeli erényeinek, ellenálló, felszívó és alkotó erőinek megítélésére s csak igy magyarázható meg az, hogy miképen tudott egy török, tatár és német nyomás alatt sok száz éven át fuldokló nemzet egy magas színvonalon álló művészet megalkotására alkalmas ösztönöket és művészi érzéket oly hosszú időn keresztül magába rejtve tartani és friss erőben megőrizni, mig létének ezredik éve felé a kultúrának ama magas színvonalára jutott, melyet egyebek közt a legsajátosabban művészete fejez ki. A IX-ik század végén, a népvándorlás áradatának utolsó hullámveréseként, mint hazát kereső sascsapat jelent meg s foglalta el ezt az országot a magyarság s telepedett le a Kárpátok alján a Duna- és a Tiszamentén, erős, hatalmas fajbeli véralkattal és a turáni körben magasra fejlett keleti műveltséggel. Hogy nemesebb fényűzésében mennyire kifejlett műérzék vezette, azt világosan bizonyitják a föld rétegei alól kiásott díszes fegyverei, ékszerei, ruházkodása, mely utóbbi drága prémekkel, arany- és ezüst- diszitésekkel s azokkal, a színben és formában gazdag hímzésekkel pompázott, melyeknek jel- ! lemző motívumaiból mai napig is sok maradt fent a magyar nép ruházatán és egyéb használati tárgyain. A magyarság honfoglaló haditényével beékelődött az európai nemzetek közé s azonnal hozzáfogott fenmaradása feltételeinek biztosításához, megmutatva, hogy a nyugati népek családjának tud is, akar is méltó tagja lenni. A művelődés terére a keresztény vallás felvételével lépett; első fejedelme a honfoglalást követő száz évre már koronát kap a pápától s a kereszténység eszméjének már oly tökéletességét igazolja magában, hogy koronájához örök időkre apostoli kiváltságokat nyer. Az alkotmányos királyság megalapítása s a kereszténység terjedésének gyors fejlődése után Szent István király, a ki korszakot alkotó bölcseségével a minden viharral daczoló állami élet alapjait rakta le, nemcsak Emigy megegyezve el is indultak és egy kevés idő múlva megtalálták a padláson, a hova a papával és a tánczmesterrel vonultak fel, tanulni a bostoni, restelvén a szobában tanulni a cselédektől és a gyerekektől. A két fiatal ember egyszerre lépett a mama elé és egyszerre mondta: — Nagyságos asszony! Válasszon vöt közülünk ! — Azt választom, a ki legjobban eljárja itt előttünk a bostoni. Ah, hogy csillant fel a reménység örömgerjesztő tüze a Váltóss szemében. Tudta a bostoni. És ah, hogy kavargóit a néma lemondás borús fellege a Németh homloka körül. Nem tudta a bostoni. Váltóss és a gazdag Jolánda két hét múlva jegybe léptek. Sir a Csárdás . , . Sir a Csárdás lent a Maros partján, Mert kevesen vannak már a pártján; Sir a Walzer, könnyezik a Polka . . . Szomorúan tipeg a Mazurka. A Kék-vók a Palotásra borul, Körmagyarnak a szive elszorul . . . Mind azt sírják, elkezdve a Hopszon, Plogy Vásárhelyt nincs más táncz, csak Boston. Tukó. törvénykönyveivel, polgári alkotásaival, apostoli térítéseivel, de különösen az általa épített hatalmas templomokkal uj korszakot nyitott meg. A maroknyi magyarság ezzel nemzetté lett; szervezte, berendezte birodalmát politikailag, gazdaságilag és vallási tekintetben egyaránt. Egymásután épültek várak és paloták, kolostorok és püspöki székesegyházak, mely építkezések kiinduló pontját a római castrumok képezték s ezek anyagának, valamint a velenczei művészet hullámverései által ide is eljutott olaszországi ó-keresztény bazilikális építési rendszer formáinak felhasználása szolgáltatták a védelmi erőd jellegével biró és mind a négy sarkon egy-egy toronynyal ellátott bazilikák eszméjét. Ezen műemlékek közt legkiválóbb volt Magyarország^ főtemploma, a székesfehérvári bazilika. Az Árpádházbeli királyok hagyományai Székesfehérvárt a magyar állam központjává avatták; ez a város őrizte az állami hatalom jelvényeit; itt volt a királyi palota, itt épült a pompás, nagyfényü bazilika, mely a királyok koronázó és temetkező temploma lett. Alapfalai és számos fennmaradt töredéke, valamint fennállása korából Hartvik regensburgi érsek ezen korbeli részletes leírása bizonyitják, hogy páratlanul szép volt, remek mozaik képek borították szentélyét, oltárait szinaranyból, drága kövekkel kirakott lemezek díszítették és úgy felszerelése, mint kincsestára szemkápráztató volt s tekintve, hogy az ó-keresztény bazilikák jellemző sajátsága a tornyok teljes hiánya, a szent István négytornyu bazilikái valósággal külön magyar nemzeti iskolát, típust képfeznek. A templom története olyan, mint csaknem minden magyar műemléké, mint magáé *az országé, sokat pusztították tűzvészek és kegyeletnélküli ellenséges hadak, pogány inváziók. Hatalmas fényű, nagy művészettel megalkotott mű volt továbbá az esztergomi bazilika, de ez is, valamint a kalocsai, veszprémi, pannonhalmi, egri, zobori, Csanádi, nagyváradi és szala- vári templomok nyom nélkül elpusztultak; szintén ép úgy áldozatává lettek a nemzet fölött évszázadokon át tomboló veszedelmeknek, mint sok más művészeti alkotás, a mi bizonyos tekintetben természetes is, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a magyar a művelt Nyugat érdekében vívta évszázados harczait a mongollal és törökkel; ezen maroknyi nép tartotta fel az izlamnak győzelmes fegyvereit s vetette magát pajzsként az ozmán népáradat felé s igy nem csoda, hogy mig egyik kezében karddal védte a Nyugat czivilizáczióját a pogányság ellen, a másik kezében nem lobogtathatta a kultúra fáklyáját, nem tarthatott lépést a szerencsésebb földrajzi fekvésű és kedvezőbb politikai és társadalmi viszonyok közt élő nyugati nemzetekkel. A művészet zavartalan állami életet, nyugodt nemzeti fejlődést és bizonyos fokig anyagi jólétet tételez fel. Tavaszodik.- Jelenet. — Szín: Kertre nyiló csukott balkon, a melyből egy ajtó a bálterembe nyilik. Holdfény helyett gyönge villany, fülemile dal helyett Olivér muzsikája. Kék tó, tiszta tó. Ibolya illat helyett erős dohányfüst. SZEMÉLYEK: Sári, nagy leány. Bandi ügyvédbojtár. Egy egér. Bandi: Nos, itt tisztább a levegő, de hideg is van. Nem fog meghűlni ? Sári: (Egy székbe veti magát) Oh nem. Bandi: (Melléje ül) Nagyon fáradt? Sári: Egy kicsit. De most mulattasson. Bandi: Az előbb valaki iszonyúan a lábamra lépett. Sári: Meghatóan érdekes. Bandi: Nagyon meleg van a teremben. Sári: (Szeme közé kaczag.) Szereti a sajtot ? Bandi: Megpróbálom romantikusan. Tavaszodik. Sári: Aztán honnan gondolja ? Bandi: Az egész természet bostonozik. A tücskök boston kurzust hirdetnek, a cserebogarak hat lábon járják a bostoni. Velem meg hiába kínlódik Carbone János mester, nem tudom megtanulni, pedig az ideálom a legjobb tánczos az egész kontinensen. Sári: (Magában: Ez csak én lehetek.) Aztán szép is az ideálja ? Bandi: Szép-e ? írtam egy verset is hozzá, be is küldtem a Székelységnek: Mindeme, sok viszontagság után igen kevés számban fennmaradt ó-keresztény műemlékek I közül ma csupán csak a tihanyi apátság altemploma, a német-csanádi templom földalatti baptiszteriuma, keresztelőkápolnája, a diszszel restaurált pécsi bazilika és ennek tőszomszédságában a IV-ik századból való kubikulum, római katakomba-szerű földalatti sirkápolna maradt meg, mely utóbbi, Olaszországot kivéve, egész Nyugateurópában páratlan, mivel falai a római katakombákéival azonos freskókkal vannak díszítve. Myskovszky Erei. A Értekezlet az orsz. gazdasági és cselédpénztár ügyében. Rendkívül érdekes és igen nagy- fontosságú értekezlet lesz folyó évi április hó 16-án a vendéglő kis termében a »Kegyelet« temetkezési társulatnak az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárba való beolvasztása tárgyában. Midőn a törvény ezen humánus, nemes czélu intézményt megalkotta, módot nyújtott arra is, hogy azok a vidéki temetkezési társulatok, amelyek saját hatáskörükben nem képesek vagy legalább is nem képesek a kivánalmaknak teljes teljes mértékben megfelelően valósítani meg azt a czélt, amelyet megalakulásukkor kitűztek, beolvasztassanak a gazdasági munkáspénztárba, amelynek keretén belül sokkal csekélyebb megterheltetés mellett aránytalanul nagyobb anyagi előnyöket biztosíthatnak tagjaik számára. Ez a czél indította a »Kegyelet« temetkezési társulat elnökségét arra, hogy tárgyalásba bocsátkozzék az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár központi igazgatóságával a beolvasztás iránt. Tekintettel azonban a munkáspénztár általános fontosságára, Gellért Endre polgármester felhasználva a pénztár ügyvezető igazgatójának lejövetelét, ugyanezen napnak, vagyis április hó 16-ának délelőtti 11 órájára a városháza tanácstermébe a pénztár ismertetése érdekében értekezletet hivott össze. Miután ez az értekezlet hivatva lesz Te vagy a hajnal harmat cseppje A hold följötte, csöndes este; Te vagy a délnek napsugára . . . Sári: Szép és milyen szépen tudja szavalni. Hisz maga egész okos fiú. Hogy nem tanulja meg a bostoni? Bandi: Ha maga tanítana, bizonyára megtanulnám. Sári: Nó nem bánom, hát ide figyeljen. Rajta . . . (kezet fognak.) Égy, kettő, forduljon féllábon. Nem úgy. így . . . Jézuskám de ügyetlen. Na látja már megy. (Fordulnak egy pár tourt, egyszerre Bandi magához szorítja Sárit.) Sárika ha tudná? Sári: De Bandi ? Eresszen el! Bandi: Nem, nem, mig azt nem mondod, hogy szeretsz, mert én imádlak drágám, szentem, gyöngyvirágom. Sári: Azért nem kell mindjárt az ember lábára hágni. Bandi: Bocsásson meg Sári. Hát szeret? (Csókolgatja a kezét.) Sári: Ha megtanul bosztonozni. Bandi: Oh nem csak erre, magáért bármire képes volnék. Hőstettet tudnék véghezvinni magáért. Sári: (Felsikolt.) Jaj ! Egy egér ! Bandi: Hol? Az Istenért! Mindketten fölugranak egy székre, miközben az egérke elfut. Sári: Na szép fiú maga Bandi. Hőstettekről beszél, aztán egy egértől megijed. Tudom Sándor nem tette volna ezt meg. Bandi: (Elrohanva kiáltja:) Megölöm azt a gazember Sándort. Matyi.
