Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-06 / 14. szám

2 NAGYBANYA 1905. április 6. ügye ismét a közmunka bizottsághoz, hol azután a nyaralók ügye tárgyalásánál lejátszódott meglepő fordulat ismétlődött. A bizottság tárgyalás alá sem vette a szerződésnek módosított s a városra nézve igen értékes szakaszait, hanem ismét tárgyalni kezdte azon szerződési pontokat, melyek az első szerződési tervezetből változatlanul átvétettek a módosított szerződésbe. Tehát azon szakaszokat, melyeket a közmunka bizottság már egy­szer helyeseknek talált, elfogadásra is ajánlott s a melyeket a közgyűlés el is fogadott. És most a bizottság úgy találta, hogy ezek a szakaszok, melyeket, ismételjük, épen a bizottság javaslatára a közgyűlés elfogadott s a melyek változatlanul vétettek át az uj szerződésbe, most már nem helyesek s egy jól sikerült császármet­széssel épen azon szakaszt metszette ki a szerződésből, melyen az egész szerződés, mint fundementumon nyugszik. Azt a szakaszt, mely vállalkozónak ; biztosítja azt, hogy nagyszabású villamos telepéhez a szükséges tőkét kölcsön utján előteremthesse. A császármetszés sikerült ugyan, de a villamvilágitás ügye is e metszéssel véglegesen eitemetődött. S a ki barátja a filozófiai okfejtésnek, e meglepő s váratlan fordulatok láttára bele kell hogy őrüljön a kérdésbe, hogy a mi jó és helyes három héttel előbb, miért nem jó és helyes három héttel utóbb is? Lehet azonban, hogy a közmunka bizottságnak saját specziális filozófiai ok­fejtése van, melyet mi szerény halandók nem értünk s melynek rejtelmessége mi előttünk csak abban csúcsosodik ki, hogy: Le a villamvilágitással! Éljenek a petro­leum lámpások! Osztálygyülés. Az orsz. magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya f. hó elsején tartotta osztálygyülését Neubauer Ferencz bánya­igazgató elnöklete alatt a tagok élénk érdek­lődése mellett. Elnök a megjelent tagok üdvözlése után Louisban hanem majdnem minden számottevő amerikai városban. A jegyeladás közvetítésével foglalkozókat ticket brókereknek nevezik. A ticket brókereknél nagyon olcsón lehet jegyet venni, sokszor féláron is, de nagyon sok­szor megesik, hogy az itt vásárolt jegygyei utazó utast valamelyik praery közepén kiteszik a vonatról. Sokkal biztosabb dolog az oda és vissza szóló jegynek visszautazásra jogosító részét a ticket brókernél'eladni. Másik jegymachináczió az egy útra szóló jegyeknek két személy által való használata. Denvertől Salt Loke Cityig, a mormonok városáig 33 dollárba (165 K) kerül egy jegy s onnan San Franciscóig pedig 30 dollárba (150 K). Egy időben 25 dollárért (125 K) alkalmi jegyeket adtak Denvertől San Franciscóig s ezekkel a jegyekkel Salt Loke Cityben szabad volt az utazást megszakítani. Már most a ki csak Salt Loke Cityig akart utazni, az vett egy jegyet San Franciscóig, Salt Loce Cityben jegyét eladta a ticket brókernek, kapott érte 6 — 8 dollárt (30-40 K) s igy 17-19 dollárért (85-95 K) tette meg azt az utat, melyért rendes körül­mények között 33 dollárt (165 K) kell fizetni. A ticket brocker eladta a vett jegyet 15 dollárért (75 K) s a ki ezt a jegyet megvette, az 15 dollárral (75 K) olcsóbban utazott Salt Loke Cityből San Franciscóba, mint az, a ki rendes jegygyei utazott. Épp olyan jól járt a ticket broker, mert ő a 6-8 dollárért (30 — 40 K) vásárolt jegyet 15 dollárért (75 K) adta el. Ez a cserebere természetesen a vasutak az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv vezetésére Ssellemy Geyza titkárt, a hitelesítésre lovag Berks Lajost és Urban Andort kéri föl. Kegye- letes szavakban emlékezik meg Schönherr Antal és Penty Albert elhunytéról s indítványára az ülés mély részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Széllemy Geyza titkár terjesztette elő ezután nagy gonddal kidolgozott évi jelentését. Örömmel konstatálja, hogy az osztály a múlt évben is lelkesen tört czélja felé; terjesztette a bányászati és kohászati szakismereteket s tőle telhetőleg előmozdította ezek érdekeit; másrészt pedig a bányász szaktársak, a bányászattal foglal­kozók és iránta érdeklődők között fejlesztette és ápolta az összetartó bányászati szellemet s barátságot. Részletesen ismerteti ezután a múlt évben tartott választmányi és osztálygyülések munkás­ságát, majd jelenti, hogy az osztálynak a múlt év elején 119 tagja volt. Kiléptek és eltávoztak 8-an, elhaltak 3-an, igy az osztály 11 tagot vesztett, felvétel által pedig 9 tagot nyert. Az év végén a tagok száma 117 volt. Mély részvéttel emlékezett meg a múlt év halottairól: Kremnitzky Fülöpről, Kaiser Adolf­ról és dr. Harácsek Imréről; mindhárman buzgó tagjai voltak az osztálynak s titkár indítványára emléköket jegyzőkönyvileg örökítette meg az osztálygyülés. A pénztári számadások felülyizsgálatára kiküldött bizottság jelentését Oblatck Béla fő­mérnök terjesztette elő; miután a számadások j teljesen rendben találtattak, az osztálygyülés ! Gellért Béla főmérnök pénztárnoknak a fel­mentvényt megadta. Az 1905. évi előirányzatot 1118 K 05 f. bevétellel és 1118 K 05 f. kiadással állapí­tották meg. György Gusztáv tartott ezután magvas értekezést a selmeczbányai főiskola vizsgaered­ményeiről, mely kérdést Andreics János kir. bányatanácsos átirata hozott napirendre. György főmérnök a selmeczbányai fő- ! iskola vizsgaeredményeit maga sem tartja ki- j elégitőknek s az orvoslás módjára nézve a következő hat. javaslatot terjesztette az osztály­gyülés elé: Mondja ki a közgyűlés, hogy Andreics János kir. bányatanácsos, bányaigazgató „Vizsgaeredmények a selmeczi főiskolán“ czimü nyílt levelében közölt elszomoritó adatok lehető orvoslását időszerűnek s a vizsga­nélküliek apasztása tekintetében kívánatos­nak is tartja s ez irányban az anyaegyesület figyelmét felhívja, hogy az illetékes körök­nél tan- és szakkönyvek nyújtása, olvasó szoba és diákasztal, illetőleg diák-otthon felállítása czéljábói a szükséges lépéseket megtegye. Az osztálygyülés a hat. javaslatot egy­hangúlag elfogadta. bőrére megy s éppen olyan természetes, hogy a vasutak igyekeznek bőrüket megvédeni. Ez a következő módon történik: A kedvez­ményes jegyeken (alkalmi jegyek, oda- és vissza­utazásra jogosító jegyek stb.) nyilatkozat van, ebben a nyilatkozatban a vevő kijelenti, hogy a jegygyei csak ő utazik, a jegy másra át nem ruházható s a vevő kötelezi magát, hogy személy- azonosságát a vasúti társaság alkalmazottainak felszólítására nevének aláírása által igazolni fogja. A jegyet vagyis ezt a nyilatkozatot a jegyeladás alkalmával vevővel aláíratják. Mikor a vevő utazását megszakítja, jegyét a társaság ügynökénél kell deponálnia. Az ügynök rápislant az utasra, ez elég neki, hogy teljes személy- leírást vegyen föl róla, utasunkkal valami nyilat­kozatfélét irat alá s kiadja neki a jegy deponálá­sáról szóló igazolványt. A jegyet csakis a tovább­utazás napján kapja vissza utasunk. A jegy kiadását újabb czeremónia előzi meg. Utasunknak ismét alá kell Írnia egy nyilat­kozatot, a régi és uj aláírást összehasonlítják s ez által és a jegy deponálásánál fölvett személy- leírásnak segítségével megállapítják az utas személyazonosságát. A jegyet kiadás előtt le­bélyegzés által dátummal látják el s hogy emberünk az utazást még az nap legyen kény­telen folytatni. Hasonló eljárást követnek az oda- vissza­utazásra jogosító kedvezményes jegyekkel tör- ! ténő svindlik megakadályozására. Azt hinnénk, hogy ilyen módon a vasúti Az orsz. bányászati és kohászati egyesület alapszabályainak tervbe vett módosításaival dr. Makray Mihály foglalkozott. Részletesen ki­mutatta, hogy e módosításokra szükség nincs s hogy e módosítások nagyon is sérelmesek vol­nának a vidéki osztályokra. Határozati javaslata, melyet nagy lelke­sedéssel fogadtak el, igy hangzik: Alig két éve, hogy a jelenlegi érvényes alapszabályok életbe léptek s a most ki­bocsátott alapszabálytervezet egyetlen módo­sítása sem képez oly haladást vagy javítást, mely az egész tervezet ez idő szerinti szőnyegre hozatalát indokolná. Az egész alapszabály módosítás czélja nem más, mint az igazgató tanács hatáskörének a választmány, a köz­gyűlés s a vidéki osztályok hatáskörének csorbításával való kiterjesztése s ezen okok figyelembe vételével az osztálygyülés ezen alapszabály módosítását időszerűtlennek s a tervezett változtatásokat pedig az egyesület érdekeivel ellentétben állónak tartja. A szakirodalom pártolásáról Mikó Béla főmérnök értekezett igen érdekesen. Egyhangúlag elfogadott határozati javaslata igy hangzik: Mondja ki osztályunk, miszerint örömmel csatlakozik Andreics bányatanácsos inten­ciójához s egyszersmint javasolja a központi választmánynak, hogy mielőbb intézzen kérel­met a nm. m. kir. pénzügyminisztériumhoz, miszerint kegyeskedjék felhívni az egyes bányakapitányságokat, hogy igyekezzenek a kerületükben levő minden egyes bánya- és kohó vállalatot reá bírni, hogy a magyar bányá­szati és kohászati szakirodalom pártolásának czéljára jövedelmüknek 4/1000 százalékát vagyis 4/10.000-edét filléres adományképen juttassák az országos magyar bányászati és ko­hászati egyesületnek, hogy fordítsa azt szakiro­dalmunk támogatására. írjon továbbá ugyan­akkor egy hasonló irányú és tárgyú kérést a magyar bánya- és kohó vállalkozók egye­sületéhez is, hogy kebelében e filléres adomány- nyújtás kötelességének elvállalását minél melegebben támogassa. A vasércz kivitel megszüntetése tárgyában a hivatalosan távollevő Weisz Lajos főbánya- biztos hat. javaslatát Szellemy Geyza főmérnök olvasta fel. A hat, javaslat, melyet nagy helyes­léssel fogadtak igy hangzik: Mondja ki az osztály, hogy a felhozott indokoknál fogva a maga részéről is szük­ségesnek találja, hogy vasércz kivitelünk korlátoztassék s intézkedés tétessék, hogy vasérczeink lehetőleg az országban dolgoz­tassanak fel, de a tett javaslathoz teljes egészében hozzá nem járulhat. Ugyanis az uj vasércz adományozásoknak személy és felhasználhatóság tekintetében feltételekhez való kötése a vasérczbányászatot és feldol­gozást a már létező 3 nagy vállalat mono­társaságok megakadályozták a jegyeknek csere­berélését. Ismét csalódtunk. A ticket brókerek megint kifogtak a vasúti társaságokon. A vevő most a tikét brókernél deponálja a vasúti jegyről szóló elismervényt, a ticket broker pedig vevőt keres, ki olcsó jegy­gyei akar utazni. Ha kapott ilyen pasast, akkor ez deponálja az olcsó jegyért járó pénzt s meg­mondja, hogy mikor akar elutazni. Most a ticket broker értesíti a jegy eredeti tulajdonosát, ez a vonat indulásának napján kiváltja a tovább­utazásra jogosító jegyet, elviszi a ticket bróker­hez, megkapja az érte járó pénzt, a jegyet pedig a ticket broker átadja az uj vevőnek. Több társaság azonban már ennek az el­járásnak is véget vetett az által, hogy a jegyet a vasúti kocsiban is aláíratja az utassal s ha a jegyen levő aláírás az uj aláírással nem egyezik, az utasnak a jegy árát még egyszer meg kell fizetni. Ha utasunk nem tud fizetni, a vonatról lekerül. Szerencsés fráter az, kit elindulás előtt tesznek le a vonatról, de jaj annak, kit valahol a sivatagok közepén csípnek rajt a svindlin, ez aztán gyalogolhat, mig a legelső falucskába be ér. Ezzel az eljárással egy pár vasút teljesen lerázta magáról a svindlereket s San Franciscó­ban például alig látni ticket brókert, mig Den- verben vagy St.-Louisban a központi állomás közelében majdnem minden bolt egy-egy jegy- közve ti tőnek boltja.

Next

/
Thumbnails
Contents