Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-18 / 33. szám
XX. étrfolyam. löOi. augussstus llő 18. 33-íIsl szám. ájaSADALMI X33 S5SI±S1PXX:«.C>X>^.XjiM;x tttcttt.A T». Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. I Szerkesztőséi és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- ! közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Egy felköszöntőre. Augusztus 17. s Éljen Farkas Jenő, Felsőbánya város derék polgármestere! Aki ismeri Farkas Jenő rokonszenves, szeretetre méltó egyéniségét, agilitását, szülővárosának fejlesztésére irányuló fáradhatatlan buzgolkodását, bizonyára őszinte szívből kiáltja : éljen ! — akár nagybányai, akár felsőbányái lap vezérczikkében hangzik is el a toaszt. Most egyik nagybányai lap vezető czikkében áradozott a felköszöntő. Tehát: éljen! S ezzel a dolog természetszerűleg rendben is volna. Azaz dehogy ! Miért ? Elmondjuk. A legutóbbi vasárnapon napvilágot látott toasztirozás bírja a sanda mészáros minden kvalitását. A legfőbbet különösen: nem oda üt, ahová néz! Midőn tele pohárral azaz pardon, tele kalamárissal és lelkesedő szívvel Felsőbánya felé irányítva sovárgó szemeit kiáltja j a vezérczikkező, hogy éljen Felsőbánya derék polgármestere, ez csak volapük nyelven jelenti azt, hogy: éljen! Magyar nyelven, melyen mi is nagyon jól értünk, mások is nagyon jól értenek, ez azt jelenti, hogy Nagybánya polgármestere . . . eh, a patvarba is, „úgyis tudja kend“! Mert a felköszöntőnek szörnyűségesen nagyok és mélységesek a parabolikus tanulságai: Nagybánya csak tervezget, de Felsőbánya cselekszik. Nagybánya csak tengeti gyászos életét, de Felsőbánya él és virul. Nagybányán épen akkor fogják megülni a vízvezeték tervezgetéseinek huszonöt éves jubileumát, midőn Felsőbánya már javában hütögeti a vízvezetéki hűs hegyi forrásban a bort. Ezek a tanulságok. A konzekvencia pedig: éljen Felsőbánya derék polgármestere és . . . de hát a konzekvenczia második felét a parabolikus tanulságokból vonja le maga a nyájas olvasó. Amint hogy már le is vonta. Szó sincs arról, hogy kritikának ez is kritika — már a micsodás, — de hogy egyúttal tárgyilagos kritika-e, ahoz már nagyon sok szó fér. De a sanda mészárostól ugyan ki is várná, hogy fején találja a szöget? Bár ez a toaszt hasonlatos a vaktöltés füstjéhez, lángjához és dörrenetéhez, melyben a pajkos fiuk nagy gyönyörűségüket lelik s valóban fölösleges volna azzal komolyan y foglalkozni, de azon szerfölött fontos, vitális jellegű kérdések szempontjából, melyek most szőnyegen forognak, nem engedhetjük, hogy a felfogások bár a legkisebb körben is meg- tévesztessenek s ezzel széthúzás idéztessék fel akkor, mikor az erők legnagyobb tömörülésére van szükség, hogy a valóban nagy érdekeket érintő nagy feladatokat meg is oldhassuk. Jelezzük, hogy e sorainkban nem a múlt időkről beszélünk, nem évtizedes mulasztásokat, — melyek, elismerjük, fölös számban vannak, — akarunk mentegetni, j hanem kizárólag szólunk a városi uj ! regimerői, melyet öt év óta díszes állásában uj ember: Gelléi't Endre irányit. Az uj regime programmja a teendőknek, az alkotásoknak egész hosszú sorozatát ölelte fel. Legelsőbben az elemi iskolák államosítását, egyrészt, hogy ez iskolák hivatásuk- j nak a legmagasabb kívánalmak fokmérője : szerint is megfelelhessenek; másrészt, hogy a város felszabaduljon azon óriási terhek alól, melyek alatt évről-évre jobban roskadozik. Hogy az elemi iskolák államosítása mindez ideig nem sikerült, az sem a polgár- mesteren, sem a tanácson, sem a képviselő- testületen nem múlott. Mindhárom tényező derekasan megtette kötelességét, sőt ez ügyben a legnagyobb lelkiismeretességgel I és ügyszeretettel lankadatlanul munkálkodott és munkálkodik városunk képviselője is s hogy az államosítás mindez i ideig nem történhetett meg, a2 hatáskörünkön kívül álló okokban keresendő, j ami azonban nem azt jelenti, hogy már a legközelebbi időben az iskolák államosítása be ne következzék. A fernezelyi kohófüst ártalmatlanná tételét s ezzel kapcsolatosan egy műtrágya- gyár létesítését nemcsak tervezgetések hirdetik, hanem pozitív eredmények is. A pénzügyminiszter hozzájárult a város A füleld imám. Hadzsi Mehemed, tulajdonképen Sadi Me- hemed vala s mielőtt felvette volna a kerengő dervisek durva szőrcsuháját, Lippától Fülekig ő nála félelmetesebb spahi-hadnagy nem vala; karja erejével és két szeme bűbájával tömérdek bajt okozott a gyaur hitetlennek. Megvagyon Írva a légi krónikákban, hogy mégis a két szeme bűbájával okozott nagyobb veszedelmeket, mert ha abba a két rejtelmesen villogó tengerszembe valamely íehércseléd belepillantott véletlenül: egyszeriben úgy ott veszett a lelke, hogy csupán a Sadi Mehemed csókjaiból halászhatta ki apránként. Tömérdek bajnalc lön ez kútforrása. Ki tudja : mire viszi a jó Mehemed, ha a fátum oda nem hajtja Buliuh Ámhát pasa, feledi parancsnok udvarába, a ki felette kemény legény vala és a midőn észre vette, hogy ez a kakompile hadnagy az ő földi paradicsomának rózsái között garázdálkodik: megfogatta a tolvajt és nehogy elfelejtse a tulajdon szentségéről való tanitást: kiíorráztatta a hadnagy balszemét. Hogy e műtét közben a képéről is lement a bőr, az csak hatásosabbá tette az autodafét. Nem volt többé az az ember, a kinek veszedelem a nézése, midőn megnyomorítva kitaszították a várból. Az örjöngő fájdalomtól tántorogva oldalgott tovább s jó szelleme vitte-e, vagy a saját lábain ért ki, - az sehol sincs megírva ; ő maga is csak annyit tudott, hogy mikor a lázas álom rémképei szétrepültek azon egy épen maradt szeme elől: ott találta magát dagadó párnák között egy fehér ágyon s épen azon perezben vette le szörnyű sebeiről a hűs borogatást egy irgalmas, kicsi kéz és a paradicsom hurija mosolygott reá. Mert Sadi Mehemed nem gondolt e perezben mást, minthogy Allah végtelen kegyelme átsegité az alsiráti hídon s ez a huri a testet öltött ígéret, akit ő, odaát a földön, igazhitű muzalmán létére kiérdemelt. De az eszméletlen fájdalom égő kinjai elűzték édes álmait, bámulva nézett körül s kez- dé tapasztalni, hogy az alsirát még vajmi messze van; ágyával szemben, a kandallóban pattog a fa; a leáldozó nap bíboros pírjától fénylik a tágas szoba, - ott valami irgalmas gyaur tanyázik, a ki őt, - Allah nevében - talán az utszé- len szedte fel. Egykedvű nyugalommal elmélkedett sorsáról ; lelke is megnyugodott. Lehet, hogy rab e perezben, lehet, hogy az emberi irgalom szánta meg nyomorúságát. Katona volt, erős és nyers, őszinte és igaz szivü, tisztességes tusákban verekedett a gyaurral, beverte a fejét, hol pedig az övét verték be, de hitvány vásárt tisztességes ellenfeléből soha nem csapott, nem gúnyolta balsorsát, — ritka egy derék ember vala ő. Elvégre Allah nagy; amit ő rendel, jól van rendelve; legyen meg az ő akarata. Nap nap után azonban megváltozott; látta a féltő gondoskodást, melylyel kínjait enyhítik ; a tündérszép huri őrzi álmait, ha alszik, ébren pedig tartja mesével, mikben az ezeregy éjszakák tündérvilága éledt meg. Esteliden egy vén ember is látogatja; öles, zordon dalia, arcza csupa ráncz, s nem tudni, hogy az idő vagy kardok éle szántotta úgy fel; de ha ránéz, meglágyul kemény arcza, dörgő hangja suttogossá válik s szeiid szókkal vigasztalja minduntalan. Sugaras délutánokon kinyitják ablakát. A kertből orgonavirág illatát hozza a szellő, a természet ébredése visszahozta erejét is lassan; kezdett lábbadozní. Hegedő sebei nem égtek már, hanem a helyett kezdé érezni, hogy szivébe lappang valami ismeretlen láz; föl nem éri észszel az okát, de ha ápolónője bájos alakja íöléje hajlik s fehér kezével végigsimitja homlokát: mintha égő tűz ömlene végig fején le a szivéig. Elvégre ennek is ráakadt a nyitjára. Egy élveteg márcziusi estén, ablakánál ülve, hallgatta a leányt, fönt az éghatár zenithjén egy fényes csillag aranyozta be az égi tájat; azt nézték mindaketten.- Látod azt a csillagot? — kérdé a leány.- Látom. Az az én Istenem legkedvesebb csillaga.- Allahnak egyformán kedves mind.- Lehet; de az a csillag vezérlé Betlehembe a három királyokat, mikor született Urunk I Jézus; ugy-e, te nem tudsz semmit róla ? !- Tudok, de nem hiszek.- Jaj, te pogány! ijedt föl a leány. Aztán honnan tudsz te róla?- Voltam Krasznahorkán Bebek Ferencz ; rabja két esztendeig; egy-egy keresztény dervis ! nagyon sokat beszélt róla, de valahányszor i gondolkoztam felőle, Allahnak képe mindig fényesebbé vallott, soha se tudtam hinni benne. A „Nagybánya“ tarczája.
