Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-04 / 31. szám
táusaüaIjMI ±sm szsépihodalmi iistilap. x Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. —j— -— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Bányatársládák ügyeinek bírói hatósága. Augusztus 3. A tárgy kulondg^e^rdekes. Különös, mert eltér a közönséges hatásköri és eljárási szabályoktól; érdekes, mert minket — bányavidékieket—közelről érint. Előttem fekszik egy pár magánbánya- társpénztári kimutatás; kisebb-nagyobb összegű, de 40 koronát rendszerint meg nem haladó kölcsönkövetelési tételek, az illető adósok neveinek feltüntetésével. Feladatom e tételek behajtása. És ily adott esetben látom csak igazán, hogy mennyire hiányosak perrendtartásunknak a bánya- biráskodásra vonatkozó szabályai s mily kevéssé igyekszik e hiányokon segíteni az uj polgári perrendtartás tervezete. A bányabirói hatáskört szabályozó 1 1871. XXXI. t.-cz. 21. §-ának 9. pontja értelmében a bányabirói hatósággal felruházott kir. törvényszékek Ítélkeznek a társládák, azok kezelése, a hátralevő járul- mányok s a társládáknak a tagok iránti kötelezettségei felett. Kétségtelen e rendelkezésből, hogy a társládák által kizárólag tagjaiknak folyósítható kölcsönköveteléseik felett csakis a bányabiróságok Ítélkezhetnek. Ámde menjünk tovább. A kisebb polgári peres ügyeket szabályozó 1877. XXII. t.-cz. 11. §-ának utolsó bekezdése szerint a bánya- és más specziális bíróságok elé utalt ügyekben községi- és béke- birói eljárásnak helye egyáltalán nincs. Az 1893. XVIII. t.-cz. 1. §-ának 1. pontja szerint az u. n. személyes keresetek 1000 korona értékig csak annyiban tartoznak sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez, a mennyiben az ügy összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszékek hatásköréhez utasítva nincsen. Az 1893. XIX. t.-cz. 1. §-a szerint pedig követelések 1000 korona érték összegig fizetési meghagyás utján csak annyiban érvényesíthetők, amennyiben per esetére a sommás, vagy a községi bírói eljárás elé vannak utasítva. Nyilvánvaló tehát e §§-ok egybevetett értelméből, hogy bármily kis összegű is legyen valamely társláda kölcsönkövetelése, az per esetére másként, mint a bányabirói hatáskörrel felruházott kir. törvényszékek előtt indítandó keresettel, nem érvényesíthető. Van azonban eme specziális fajú törvénykezésünknél ectv másik nehézkes s még mindig vitás oldala s ez az eljárás kezelése. Az 1868. LIV. t.-cz. 29. §-a értelmében a bányabiróságok az addig fönnálló törvények és gyakorlat, vagyis az ideigl. törv. szab. VII. részében foglalt intézkedések szerint járnak el. Ezen szabályok 32. §-a pedig azt rendeli, hogy „világos és kisebbszerü jogesetben a bányabirósági előadó szóbeli s rövid utón jár el . . .“ Ez az intézkedés kétségen kívül helyes; miután azonban bányabirói hatáskörrel csupán kir. törvényszékek, tehát rendes bíróságok ruháztattak föl, az 1868. LIV. t.-cz. 92. §-a pedig kategorikusan kijelenti, hogy az olyan kereset, melyben sommás per bírája előtt rendes, a rendes per bírája előtt pedig — mint a jelen esetben is — sommás eljárás folyamatba tétele czéloztatik, hivatalból visszautasítandó, világos, hogy a bányabiróság legjobb akarata mellett sem fog az ideigl. törv. szab. VII. rész 32. §-a rendeletének eleget tenni, hanem a 2—3 koronás perekben ép úgy, mint a 2000—3000 koronás perekben jegyző- könyvi tárgyalást fog tűzni. Hogy ez mily anomáliákra vezet, a jogászközönség előtt fejtegetnem fölösleges!! És ezen bajokon az uj perrendtartástervezete, nevezetesen annak 587—593. §-ai mitsem segítenek, egyrészt azért, mert a társládák mindennemű ügyei ezek szerint is a kivételes bányabiróságok hatáskörébe vannak utasítva, másfelől azért, mivel a bányabirói hatóságok nincsenek eléggé deczentralizálva. A „Nagybánya“ tárczája. Az utolsó boszorkány. Augusztusi reggel tündéri pompája aranyos csillámmal tűzött le a széles piaczra. A reggeli pára mint fehér fátyolkép ingott a kék levegőben. Egy oszlatag bárányfelhő sincs az égen, a végtelen kékség nevető derűje, mintha az emberek szivét is megillette volna. Itt lenn pedig, a földön zsibbongó vidám emberi zajba belekondult a nagy harang komoly ünnepélyes zúgása. Ez a hang szivig ható. Ez a buzdító, áhi- tatos zöngés, mely dicséretre szólítja a hívőt; ennek a harangnak lelke van és mintha sötét álmait akarná kibeszélni azoknak, kik régen ismerik szavát; valami gyászosan zúgó, megnyúlt kongással zöng, hatol át a városon, messze. Hallattára a berzétei határban izzadó jobbágy is megáll nehéz robotjában s levett kalappal felnéz az égre, mert tudja, hogy odafönn a rozs- nyói városház komor termében e perczben élet és halál fölött vitáznak. Bizony nagy dolog esett. Singer Csapó Lukács főbíró délczeg legényíia, a ki tegnapelőtt Ujházy Dávid uram lakodalmas házában legelső tánczos vala, éjfél tájban — köd előttem, köd utánam — hiradás nélkül eltűnt, harmadnapon pedig úgy került elő, mint aki lelkét elvesztette valahol és annak keresésében elfelejté a világot: holthaloványan, megtépve, fátyolos szemekkel, mintha a sírból érkezett volna rövid látogatóra és vissza készül ma vagy holnap . . . De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, kezdem hát elölről a dolgot. Ujházy Dávid uram házánál nagy deren- dócziával járták a konyha tánczot. A szépséges Újházy Margitnak kötötte be fejét az ifjú Sauer József, de a nászéj gyönyörűségeit nem adta ingyen a dévaj fiatalság. Éjfélre járt már az óra, még egyre járták a dali kopogóst, mikor halkan, mint egy árnyék, egy öreg asszony suhant a tánczolók közé. A ki látta, borzongva húzódott előle s keresztet vetve rebegé szűz Mária nevét, ki megoltalmazza hiveit a gonosz praktikája ellen és még az öreg Verbláknénak sincs hatalma boldogságos nevének ereje ellen . . . Az ifjú Csapó Mihály nyilván elfelejté az égi talizmán bűvös hatalmát, mert amint Verblákné vállára veregetve, halkan fülébe suttogott, a daliás legény piros arczát néma borzalom festette fakóra, megrogygyanva imbolygott kifelé; észre sem vették a táncz hevében, a mint egy alvajáró bizonytalan lépteivel eltűnt a fehér éjszakába. Három napig oda volt az ismeretlenben. Egy szóval nem árulta el: hol járt, mit miveit. Azóta szava nincs, némán kémli naphosszant az égnek végtelen határát. Tiszta dolog a gonoszok munkája az ifjú lélekben. Singer Csapó Lukács fájó szívvel kezdé belátni, hogy méltatlanul bánt annyi emberrel, kiket napról-napra kemény szigorral utasított el bírói széke elől, a kik ama szegény sopánkodással folyamodtak auktoritásához: védelmezze meg őket a boszorkányok intrikáitól, mivelhogy nyilvánvaló dolog, miszerint a felvégen dúló ismeretlen nyavalyák - embert, állatot egyaránt kínozván - nem Isten kezéből valók. Sokat tud azokról az öreg Verblákné. — Mesebeszéd — dörmögött a főbíró — szégyeljék kendtek magukat, embernyi-ember létükre ilyet mondani a fórumon. — Ne hireskedjék főbíró uram, csittitá Jakab mester, a nemes város tudós doktora. — Sok vagyon ismeretlen az ember tudása előtt, hátha . . . hátha? ! — Mit még kegyelmed is ? — Semmit se mondtam, instálom. De a mikor Vittembergában láttam egy boszorkány égetést . . . hiszek, a mit hiszek . . . Ez is hiába való beszéd vala; és a mikor Medviser uram görnyedve sántikált elibéje, hogy ime: ő az élő fátum; az az átkozott Verbákné! . . . Egy tyúkját dobta meg - az is kikaparta Medviser ur legszebb rozmaring bokrát - és azóta se éjjele, se nappala. A méregre gerjedt főbíró rácsapott hatalmas öklével a törvény vaskos foliánsára, melyben megirva vagyon: „De strigis, quae non sunt.“ Eb a lelke, hagyjatok békét, a ti bolondságaitokkal! szőnyegek és keleti hímzések áruháza a mai Szolid Arak! napOn megnyílt Szolid érák! Főtér 3»i.13L szsám alatt, sx 3FL C3IXT^3lX-í"<51o liaztoan.
