Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-15 / 50. szám
1904. deczcmber 15. 2 NAGYBÁNYA lete alatt egy állattenyésztő gazdákból és mészárosokból alakult bizottság ejtse meg. A bizottság azután számítsa ki az átlagos marhaárakat s állapítsa meg, hogy a hús egy kilogrammja milyen értékarányban áll a levágott marha súlyához. Éhez az árhoz hozzászámítandó a mészáros fogyasztási adóbeli s más üzleti költségei, továbbá 8—10% üzleti haszon s igy áll elő a hatósági huslimitáczió ára. Az 1887. évi 14.047. sz. volt földmi- velés-, ipar- és kereskedelmi miniszteri rendelet szerint a marhahusmérés rendes kezelésének ellenőrzésére a községi elöljáróság is illetékes, annyival is inkább, mert úgy köz-, mint állategészségügyi tekintetben is az ellenőrzést az elöljáróság, mint helyi hatóság van hivatva első sorban gyakorolni. Az inicziativa minden esetre a községi elöljáróságot illeti; annak kell a közönség részéről felhangzó panaszokat, organikus rendbe szedni és az ár szabályozás iránt előterjesztést tenni. Ez természetes kötelessége annak az orgánumnak, a melynek a nép szocziális békéje, anyagi boldogulása és egészsége a legközvetet- lenebb érdeke s a mely a legközelebbről látja az élet visszásságait. Az igazi orvosságot a hús mizériák ellen nem a szövetkezetekben, de az ipartörvény szigorú s erélyes végrehajtásában kell keresnünk. így ir a M. K s e tanácsokat adja az ellenőrzésre hivatott hatóságoknak s a védelmet kereső közönségnek. Mi az ipartörvény által nyújtott ultima ratió igénybe vételét nagy szerencsétlenségnek tartanánk, mert a mészáros ipar békókba való nyügözése maga után vonná ez iparág elsatnyulását; viszont azonban reá kellett mutatnunk e lehetőségre is, hogy a határt nem ismerő nyerészkedésnek útját szegjük. Meglehet, sőt tudjuk, hogy mészáros iparosaink is gyakorta a helyzet kényszerítő hatása alatt állanak, de okosságuktól, városszeretetüktől s nyertem, hogy Szecskafalván a saját és a haza jól felfogott érdekében hadastyán egyletet alapítottak, de minthogy a nagy faluban más katonaviselt ember nincs, csak az egyik esküdt s az is csak vasvillával harczolt 48-ban, hát egy intelligens, katonaviselt emberre volna szükségük, aki a gárdát temetésekre, meg 5 felsége születésnapja alkalmával a tábori parádéra vezényelné. Jeromos bátyám egyúttal megküldte az uniformis mintáját is szines rajzban, mellékelve 500 forintokat, hogy rangomhoz illően lehetőleg minél gazdagabban aranyzsinóroztassam fel a mondurt s a zöldtollas csákón alul, minőt a kalendáriumban a tábornokok viselnek, semmi esetre se adjam. Nem adtam ! Mikor uniformisban, sarkantyusan végig- csörtetém kardomat a váczi-utczán, katonát szem még nem bámult annyira, mint akkor engemet. Amit nagyon természetesnek találtam; csak a volt hadnagyom csóválta meg a fejét, amikor felismerte bennem egykori tiszteletbeli gefreiterét, akit oly sok alkalommal hozott közelebbi ismeretségbe a kurtavassal. Nézhetsz jó ember, gondolám s szabadjára eresztve kardomat, emelt fővel, ruganyos léptekkel sétáltam tovább. A hosszú kard azonban majdnem egy kis kellemetlenségbe sodort. Ugyanis valahogy a lábaim közé keveredett s én megbotolva benne, nekiestem egy fekete ruhás komoly arczu úri embernek, ki egy sűrűn lefátyolozott hölgyet vezetett. Zöldtollas csákóm messze elgurult s a fekete ruhás ur meg valami olyasfélét mondott, ami — mint katonaembernek - arczomba kergeté a vért. Remegve a felindulástól, hajadon fővel áljól felfogott saját érdekükben is elvárjuk, hogy különösen e válságos esztendőben igényeiket a legszűkebb korlátok közé szorítják. A csendőrség. A m. kir. csendőrségnek közbiztonsági szolgálatra való alkalmazása tárgyában kiküldött ad hoc bizottság, valamint a szervező, gazdasági s pénzügyi bizottságok tegnap tartott ülésükben tárgyalták a csendőrség átengedése ügyében a kassai IV. számú csendőrkerületi parancsnoksággal megkötött szerződést s azt minden pontjában elfogadásra ajánlották a képviselőtestületnek. A szerződés igy hangzik: Mely egyrészről Nagybánya sz. kir. r. t. város közönsége nevében Gellért Endre polgár- mester, másrészről a m. kir. államkincstár képviseletében a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztériumtól 1904. évi november hó 23-án kelt 105.208./1904./III. számú rendeletében nyert felhatalmazás alapján a kassai IV. számú csendőrkerületi parancsnokság között a következő feltételek mellett köttetett: 1. A kassai m. kir. IV. számú csendőrkerületi parancsnokság kötelezettséget vállal arra, hogy Nagybánya város területén a köz- biztonsági szolgálat ellátására a városban jelenleg elhelyezett 6 főből álló csendőrörs még egy gyalogos őrmesterrel és 12 gyalogcsendőrrel szaporittassék, úgy, hogy a város bel- és külterületén — a jelenlegi őrs körletének meghagyása mellett — összesen 19 főnyi csendőrlegénység működjék. 2. Ezzel szemben Nagybánya város közönsége arra kötelezi magát, hogy az ebből felmerülő évi 14,779 (tizennégyezerhétszázhetven- kilencz) korona 08 fillérnyi íentartási költség 80 (nyolczvan százalékát) vagyis 11,824 (tizenegy- ezernyolczszázhuszonnégy) korona 27 fillért a kincstárnak évente 1905. év ápril 1-től kezdve negyedévenként előleges egyenlő részletekben megtérít, a részletek mindenkor a nagybányai m. kir. adóhivatalhoz lesznek fizetendők. Az egyszer s mindenkori kiadásokat pedig, melyek 4642 (négyezerhatszáznegyvenkettő) korona 95 fillért tesznek ki, öt év alatt a m. kir. kincstárnak évi előleges egyenlő részletekben megtéríti és ugyancsak a nagybányai m. kir. adóhivatalhoz befizeti. 3. A csendőrség a város bel és külterületén működését 1905. évi április 1-én kezdi meg. lottam előtte s azon gondolkoztam, katonaszokás szerint használjam-e a kardomat? Végre mégis azt határoztam el, hogy nem fogok egy védtelen czivil emberre fegyverrel törni. Felvéve tehát csákómat, erősen hangsúlyozva odadörögtem:- Urrram! _ Megértett. Átadta névjegyét, melyet én e sokat jelentő szavakkal gyűrtem zsebre: még találkozunk. Másnap kora hajnalban már vágtattam a robogó vonaton Szecskafalva felé; a magam megnyugtatására úgy határoztam el, hogy a lovagias affairt a nyilttér terén fogom rendezni s az ügyet a nagy közönség Ítéletére bízom. Mikor némileg megnyugodtam, álmadozá- saimnak adtam át magam s észre sem vettem, hogy megérkeztem uj hazámba, Szecskafalvára. A vonat megállt s e perczben harsány vezényszó üté meg fülemet. — Zászlóalj, jobbra tekints, tisztelegj! Ugyanakkor megszólalt a kis és nagy dob s a zászlóalj bandája rázendité az „O, du lieber Augustin“ melódiáját. A nem várt katonai fogadtatás egy kissé megzavart s elfogultságomban nem is jobbfelől szállottam ki a kupéból, amely irányba a fejvetés kommandirozva volt, hanem épen ellenkező irányban, a vonat túlsó oldalán. De amint egy pár perez múlva meggyőződtem, ezzel nem rontottam a dolgon semmit. A derék fiuk mintha gyanították volna malőrömet, ki jobbra, ki balra nézett, hogy bármely irányból jövök is, ne maradjak tisztelgés nélkül. Az őrnagy, egy mosolygó képű, gömbölyű úri ember, a legénység hosszabb figyelmezte4. Kölcsönösen kiköttetik, hogy ha a város bel- és külterületén a közbiztonsági viszonyok annyira javulni fognak, hogy a most megállapított csendőrlegénység létszámából nehány nélkülözhető, Nagybánya város közönsége a kerületi parancsnoksággal egyetértőleg annak idején a csendőrök létszámának leszállítását kérelmezheti; viszont az esetre, ha azt a város népesedési, közbiztonsági vagy egyéb különleges viszonyai idővel megkívánnák, az alkalmazott csendőrök létszáma a kerületi parancsnokság indokolt kérelmére s a város közönségének hozzájárulásával a szükséghez képest fel is lesz emelhető, magától értetődvén, hogy úgy a létszám leszállítás, mint annak felemelése esetén a város részéről való hozzájárulás a közösen megállapított arány szerint fog változni. 5. A jelen szerződéssel összekötött mindennemű bélyeg és illeték fizetéseket Nagybánya sz. kir. r. t. város közönsége sajátjából tartozik viselni. 6. Kötelezi magát a város közönsége, hogy a helyi és más belrendészeti szolgálatok teljesítésére megfelelő számú (legalább 1 rendőraltiszt és 4 rendőr) rendőri közeget állandóan alkalmaz. 7. A jelen szerződés tartama 10 évben állapittatik meg s felek által ezen időn belül csak akkor szüntethető meg, ha Magyarországon a közbiztonsági szolgálat az 1881. évi III. t. czikktől eltérően szabályoztatnék, illetve a köz- biztonsági szolgálatot nem a m. kir. csendőrség teljesítené. A 10 évi idő eltelte után pedig ha a szerződés előzőleg egy évvel előre ,a város közönsége által fel nem mondatott, továbbra is határozatlan ideig fennáll, mindaddig, mig azt a város egy évvel előbb fel nem mondja, a felmondás mindig csak az év április hó 1-én történhetik. 8. A szerződő felek kölcsönösen megegyeznek abban, hogy a jelen szerződésből eredő mindazon törvényes lépések, melyek megtételére a kincstár mint felperes jogosítva lenne, az egyedül általa szabadon választható bármely bíróság előtt, az 1868. évi LIV. az 1881. évi LIX. és az 1893. évi XVIII. t.-cz. értelmében sommás eljárás utján, mig ellenben mindazon vitás kérdések, melyeknél a kincstár mint alperes jelentkezik, csakis a magyar királyi kincstári jogügyek igazgatósága székhelyén létező illetékes bíróságok előtt az ügy természetének megfelelő eljárás szerint döntendők el. 9. Ezen szerződés három egyenlő eredeti példányban kiállíttatván, azzal Íratott alá, hogy mindenik félre csak felsőbb jóváhagyás után válik kötelezővé. A képviselőtestület ma délután 3 órakor I tése után felém tipegett, kivont kardjával egy nagy félkört csinálva, megtette jelentését. — Kérem szívesen, tizennégyen vagyunk, meg a banda. A zene hangjai mellett ellépkedtem a zászló-* alj előtt s a szemle után teljes megelégedésemet nyilvánitottam úgy a legénység kinézése, mint magatartása felett, s ezután átvettem a parancsnokságot. Kivontam a kardomat, s kiadtam a parancsot, hogy a banda a „Rákóczy“-ra gyújtson reá. Ekkor az őrnagyom felvilágosított, hogy a zászlóalj e zenekara csak ideiglenes; ez ünnepélyes alkalomra más hijján a közeli sváb falu bandáját fogadták meg s öltöztették fel, hírét se hallották ezek, kérem szívesen, a Rákóczynak. Kénytelenek voltunk tehát a „Grosswardein“ hangjai mellett masírozni. A fogadtatás lelkes és leírhatatlan volt. Zászlóaljamat számosán kisérték, hangosan énekelve a banda ütemei szerint, az ablakok pedig megnyíltak s a szépnem fehér és piros kendők lobogtatásával adott kifejezést örömének. A piaczon Jeromos bátyámat pillantottam meg egy nagyobb tömeg élén, ki láthatólag büszkén legeltető rajtam szemeit. A katonai regula azonban nem engedte, hogy a nyakába borulhassak, katonához illő komolysággal vezettem tovább zászlóaljamat.- Hé, te! megállj! Gyuri öcsém! a község küldöttsége van itt . . . Hollá, hó, hallod? Oda vezényeltem tehát a zászlóaljat s tábor- szernagyi pózba vágva magam, vártam a törté- nendőket. Egy vékony, magas, meglehetős rózsás orrú ember lépett elő s mint Szecskafalva bírája a város nevében hosszabb beszéddel üdvözölt.
