Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-15 / 50. szám
1904. deczember 15. NAGYBÁNYA 3 Oellért Endre polgármester elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésében a bizottságok javaslata értelmében a bemutatott szerződést jóváhagyta s azt Szatmárvármegye törvény- hatóságához felterjeszteni rendelte. A rendőrség jelenlegi létszámának leszállítása s az ezzel kapcsolatos pénzügyi megtakarítások ügyében majd akkor döntenek, ha a csendőrségi szolgálatra vonatkozó utasítás kerül majd tárgyalás alá. A mai rendkívüli ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére a polgármester Csüdör tanácsost, Neubauer és Robelly képviselőket kérte föl. Hitelesítés ideje í. hó 17-ének d. u. 4 órája. Itt emlitjük meg, hogy a csendőrségi kiadások a jelenlegi rendőrségi kiadásoknál évente mintegy 5000 koronával kerülnek többe. Színház. Utolsó színházi referádánk ez az idei színi szezonban. Miért tagadjuk, bizonyos melancholikus érzelmek fognak el bennünket, hogy már válnunk kell e kitűnő színtársulattól, mely annyi élvezetes estét szerzett a közönségnek s mely megmutatta, hogy a leghagyományosabb közönyt is meg lehet törni, ha a direktor nem csupán a közönség zsebére, de egyúttal művészi igényeinek kielégítésére is pályázik. Szalkay egyike azon ritka vidéki szin- igazgatóknak, kiknek jeles erőkből álló, fegyelmezett társulata van s akik a vidéki színészet unalomig elcsépelt jelszavait, missióját nemcsak czégérül használják. Műsora változatos, ruhatára fényes s előadásai egybevágóan szabatosak. Ez a titka azután annak, hogy nemcsak Nagybányán, hanem más városokban is a társulat állandóan telt házak előtt játszik s a színtársulat tagjai nem tartoznak Thália istenasszonyának nagyon is ismert, mindig éhes és mindig kopott apostolai közé, A közönség érdeklődése az elmúlt héten sem lankadt s az előadások mindig zsúfolt ház előtt zajlottak le. Szerdán, deczember 7-én Bisson énekes bohózata: Mi történt az éjjel? került színre Szalkay igazgató jutalomjátékául. A nagyszámú közönség kitünően mulatott Szalkay kaczagtató alakításán, ki Poulard gyógyszerészt személyesítette nagyon sok jó ötlettel, nagyon sok komikummal. Mellette Tábory Frida brilliMeghatottan hallgattam a hazafias beszédet ; Jeromos bátyám pedig annyira úszott a boldogságban, hogy az ünnepélyes perczek daczára sem átallott egy pár sájdiridiridárum-ot kibökkenteni, pedig amint észrevettem, a szomszédja egy párszor komoly,xfeddő arczczal meg- czibálta a kabátja szélét. Én a biró üdvözlő beszédére röviden, katonásan válaszoltam. Biztosítottam a községet jóakaratomról s ígértem mindenre ami szent, hogy Szecskafalva s imádott hazám szolgálatára kardom és karom mindig kész leend. Háromszoros éljen hangzott fel szavaimra és a zenekar egyik tagja a generalmarsot recsegtető trombitáján. Ekkor a biró egy hatalmas csikóbőrös kulacsot vett át az esküdttől s azt a markomba nyomva biztatott, hogy csak igyák, egy kis kar- czos jót fog tenni azután a sok por után, mely masirozás közben a torkomra szállt. Mig én ittam, azalatt a zászlóalj feloszlott, a harczosok a kézről-kézre járó kulacs köré tömörültek s én hogy legalább szint adjak a dolognak, elkiáltám magam: — Zászlóalj oszolj! s kardomat hüvelyébe eresztém. A zászlóalj nem is sorakozott többé, hanem apró szakaszokban részint a „Medvébe“, részint pedig a „Kék pintyhez“ vonultak kipihenni a nap fáradalmait. Tekintettel arra, hogy az utazás engem is megviselhetett, kíméletből engem szabadjára bocsátottak s én nem is késtem Jeromos bátyámmal megindulni hazafelé. rozott Susanne hálás szerepében. Kováts, Pápai mint mindig, most is kitünően játszottak. Az előadás sok tapsot, sok kihívást váltott ki. Csütörtökön Verő György Menyecskék czimü három egy-egy felvonásos népszínművét adták. Ezt a darabot szörnyen kár volt előadni, mert nagyot ártott a mi közönségünk szemében kitűnő írója hírnevének. Színműnek nem színmű, inkább csak egy hangulatos rajz az egyik, nem nagy evolucziót keltő ötlet a másik, meiylyel több kevesebb hatást el lehet érni egy novella szűk keretében, de nem a színpadon. A közönséget az előadók legjobb igyekezete sem bírta felmelegiteni. Ez estről nagyon csalódottan távozott a szépszámú közönség. Pénteken, deczember hó 9-én Martos Ferencz és Huszka Jenő diadalmas operettje Az aranyvirág került szinre másodszor, ezúttal is telt ház előtt. Tábory Frida poetikus alakítása, eleven játéka, bájos ének számai és tüzes tarantellája, úgyszintén Pápai (Beppó) szép dalaival, valamint Miklós Dóra az amerikai missz kitünően kreált szerepében elragadták a közönséget. Az összjáték kitűnő volt s a zenekar dicséretre méltóan működött. Tábori Frida első belépésénél egy gyönyörű csokrot is kapott. Szombaton Holéczy Ilona jutalomjátékául Sardou drámája : Toska került szinre. A közönség, bár e darab legkevésbbé sem volt előtte újdonság, a kiváló művésznő tiszteletére oly zsúfoltan megtölté a színházat, hogy egész uj széksorokat kellett az előadásra beállítani. Holéczy, kit tisztelői két hatalmas csokorral leptek meg, ez estén művészete teljében ragyogott. Plasztikailag szép volt minden jelenése, drámai ereje pedig vulkánikusán hatott s ragadta magával a közönséget. Méltó partnere volt Kováts, ki Scorpia rendőr minisztert adta rendkívüli mély hatással. Gőzön (Marió) jól beleélte magát szerepébe s alakítását meleg rokonszenv kisérte. Általában elmondhatjuk, hogy az egész előadás oly kiváló, mintaszerű volt, minőt csak a legritkább alkalommal láthatunk vidéki színpadon. Taps, kihívás volt bőven. Holéczynak egyik nagy jelenése után háromszor is meg kellett jelennie a függöny előtt. Vasárnap, deczember 11-én délután Gárdonyi Géza klasszikus szépségű és zamatosán magyaros színműve A bor került előadásra nagyobbára a vasárnap délutáni gyermekközönség előtt, akik — kivált a karzat, folytonos lármájukkal nagyon is zavarták az előadást. Kár volt e szép darabot délutánra szorítani, mert úgy a darab szépsége, mint a kitűnő előadás megérdemelt volna egy estét. Ezerszerte inkább, mint a Menyecskék. Gázon, Tömbömé, Holéczy, Gabányi, Kövi Kornél, Sipos, Nyitrai Mire megérkeztünk, a leves már ott párolgóit az asztalon s a Zsuzsa szakácsnő nem respektálva uniformisomat, meglehetősen lepiron- gatta Jeromos bátyámat, hogy az ő ácsorgá- sáért minden elfő a konyhán. Csak akkor kezdett csillapodni egy kissé, mikor biztosítottuk, hogy úgy is izleni fog, hatalmas étvágyunk van. Kényelembe téve magunkat, asztalhoz ültünk. Alig vettük azonban kezünkbe a kanalat, midőn a bátyám kitekintve az ablakon, ijedten felszökkent. — A deputáczió! hamar a kardot, a csákót ! A következő pillanatban már teljes díszben voltam, a mikor is a biró hórihorgas alakja lépett be négy öt polgár kíséretében. A biró a város nevében kívánta újra kifejezni azon örömet s határtalan lelkesedést, melyet azon tényem keltett a község művelt és intelligens elemei körében, hogy kegyeskedtem a táborszernagyi állást elfogadni. Hosszabb beszédben kifejté azután ez állás kiváló magasságát és fontosságát, végül pedig ugyancsak a község nevében arra kért, hogy a jövőben követendő programmomat kifejteni kegyeskedjem. Na erre nem voltam elkészülve, de azért nem jöttem zavarba; beszéltem harczi dicsőségről, vesztett csatákról s mikor a harczmezonek a csata után való szörnyű képét rajzoltam, úgy tetszett, mintha a konyhából a Zsuzsa csöndes zokogását hallanám. Egyébként pedig megjegyzem, hogy programmomnak részletesebb kifejtését az időre tartom fenn, ha majd Szecskafalva terepviszonyait közelebbről meg fogom kitünően játszottak s legkevésbbé sem feszélyezte őket, hogy publikumok legnagyobb része - gyermek. Este Feld Mátyásnak kolosszális ostobasága: A hét Slézinger került szinre. A darabnak meséje nincs, ötlete sincs, komikuma legkevésbbé, amije van: az egyszerűen bántó triviálitás s bohózatnak elkeresztelt együgyüség. Hogy a közönség már a második felvonás után seregestül nem hagyta ott a színházat, azt csupán Szalkay öncsinálta mókáinak s Tábory Frida gyönyörű énekének és tánczának köszönhető. A mi jóizlésü közönségünk Slézinger uréktól azt hisszük örök időkre elbúcsúzott ez estén. Hétfőn íélhelyárakkal másodszor adták Rajna Ferencz és Czobor Károly nagy magyar operettéjét: A hajdúk hadnagyát. Tárgyát az első előadáskor már ismertettük. A másodszori előadás is arról győzött meg bennünket, hogy e darab nem csak tárgyánál, de bájos zenéjénél fogva is legtöbbet ér minden eddig előadott magyar operettnél. Talán még csak a Bob herczeggel tehetünk kivételt. Ez előadáson is a legnagyobb sikert Pápai aratta. Gyönyörű dalai, kivált midőn a fogságban édes anyjáról emlékezik, dalol, rendkívül hatásosak voltak. Mellette Tábori Frida, Miklós Dóra és Kövi Margit osztoztak az est sikerében. Kedden, f. hó 13-án Hervé bájos zenéjü operettéje: Nebántsvirág került előadásra. E régi és sokszor látott operett még ma sem vesztette el varázserejét: a közönség zsúfoltan megtöltötte a színházat. S valóban, érdemes volt ez előadást megnézni. Rendezése mintaszerű volt s az egész előadás gyorsan, a legkisebb zökkenés nélkül pördült le. A főszerepet (Denise) Tábori Frida játszotta elbájoló kedvességgel. Nagy, zajos hatást ért el, mint a Fehér galambok zárdájának növendéke, de még nagyobbat, mint a babából átvedlett színésznő. Gyönyörű énekével ez estén is exczellált és sok énekszámát meg kellett ujráznia. Méltó partnere volt Pápai, a fess huszártiszt. Celestint Szalkay Lajos igazgató játszotta kaczagtató humorral. Minden mozdulatával, minden szavával nagy, állandó derültségben tartotta a közönséget. Az őrnagy szerepében Kováts jeles alakítást nyújtott s bebizonyította, hogy nemcsak kitűnő drámai színész, hanem ha kell, van komikai vénája is. Az őrmester szerepében Baróthy úgy maszkjával, mint játékával igen tetszett, nem különben Pálfi, a színigazgató szerepében. E darabban lépett fel utoljára Tábori Frida s bucsuzása a legmelegebb s a legrokonszenvesebb hangulatban folyt le. Ma, szerdán Pápai Lajos jutalomjátékául ismerni. Újólag biztosítva a küldöttséget jóakaratomról, szívélyesen elbúcsúztam tőlük s az oldalt levő hálószobámba vonultam vissza. Mire eltávoztak, a leves egészen kihűlt, a Zsuzsa tehát újra a melegítéshez fogott. Épen tálalt, midőn Jeromos bátyám újabb küldöttség közeledtét jelenté. Egy pillanat s én ismét méltóságos díszben voltam. A fazekas-egylet kívánta hódolatát bemutatni, kérve egyúttal, hogy munkálkodnék közre, hogy immár hanyatlásnak indult iparuk újra föllendüljön. Váltig törtem az eszem rajta, hogy egy táborszernagynak mi a csoda köze lehet a fazekas-egylethez, de megvallom, az összekötő fonalat nem bírtam megtalálni. Mindazonáltal megígértem, hogy jogos és méltányos kérelmük elől nem fogok elzárkózni s biztositám őket is jóakaratomról s újra visszavonultam a hálószobába. A fazekasok a kefekötők küldöttségének adták át a kilincset, kiknek szónokuk egy kissé borízű hangon olyan magas röptű beszédet mondott, hogy nem értettem belőle egy szót sem. De ezért őket is biztosítottam jóakaratomról s megígértem, hogy jogos érdekeik elől nem fogok elzárkózni. Következett volna a visszavonulás, hanem a tisztelt urak világos czélzásokkal abbeli reményűknek adtak kifejezést, hogy csak nem fognak egy kvaterka nélkül elbocsáttatni. És ittak mint a kefekötök s ki tudja meddig ittak volna, ha nem jelentkezik a csizmadia-czéh deputatiója. Szónoklat és újra
