Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-15 / 50. szám
II. évfolyam. 1004. deoaiemtoer lió 10. OO-ik. sssAm TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODAILiMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20, fillér. Megjelenik mindén héten csütörtökön reggel 8 — 12 oId Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzék küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14. A drágaság. Deczember 14. Az élelmi czikkek drágasága szinte hallatlan mérveket öltött. Indokolatlanul magas százalékkal szökött fel az egyes élelmi czikkek ára, minek elviselhetetlen- ségét még inkább fokozza, hogy az árak e nagymérvű felszökésével mi arányban sincs a keresetképesség, sőt a város lakosságának nagyobb számát véve tekintetbe, a beköszöntött tél a keresetet még apasztotta is. A jó és olcsó táplálkozás kérdése nemcsak humanitárius, de szocziális szempontból is főfontosságu kérdés, mely a legrégibb korban is szigorú hatósági ellenőrzés alatt állott s az állami hatalom szigorú törvényekkel, a hatóságok pedig erős karral védték mindenkor a gyengébb néposztályokat az elsőrendű életszükségletek révén való kizsákmányolás ellen. A kenyér és a hús fogyasztása minden szervezett rendű államban ki volt véve az adás-vétel könnyen eltorzítható konjunktúrái alól, mert a kenyér és hús fogyasztása nem vethető alá a kereset és áralakulás szélsőségekig menő csapongásainak. A kenyér, de főleg a hús országosan tapasztalt abnormis áraival szemben országszerte megindult a védekezés, a legtöbb helyütt s igy városunkban is szövetkezés utján akarnak a bajon segíteni. Mint azt azonban már több Ízben kifejtettük, a szövetkezeti utón való védekezés csupán csak arra alkalmas, hogy indokolatlan verseny támasztásával nagy, szinte helyre hozha- tatatlan károkat okozzon a kereskedelemnek anélkül, hogy a kitűzött, óhajtott czél- hoz a szövetkezet csak egy lépéssel is közelebb jutna. Nagyon jól tudjuk, hogy hangyabolyba nyúlunk, midőn az abnormis húsárak kérdésével részletesebben foglalkozni akarunk, de ez kötelességünk, annyival is inkább, mivel reméljük, hogy higgadt, tárgyilagos felszólalásunk lehetővé teszi e kérdésnek mindenkire megnyugtató s mindenkit, úgy a mészárosokat és vevőközönséget kielér gitő megoldását s nem kell a védekezés] nek ama eszközeihez nyúlnunk, melyre a Magyar' Közigazgatás legutóbbi száma a hatóságokat kioktatja. Laptársunk igy ir: Az 1884. évi XVII. t.-czikkbe foglalt ipartörvénynek van egy intézkedése, a melynek alapján a közigazgatás véget vethet a husmérés terén most már kiáltókká lett visszaéléseknek. Az 1884. évi XVII. t.-cz. 53. §-a a következőleg rendelkezik: Azon esetben, h^-a husmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek marhahússal való ellátása állandóan biztosítható nem volna, jogában áll a másodfokú iparhatóságnak ily községek kívánságára azokat illetőleg esetről-esetre a szerzett jogok épségben tartásával külön intézkedéseket tenni. Ily intézkedések az elsőfokú iparhatóság és a kereskedelmi A „Nagybánya“ tárczája. A nagyság átka. Azon idő óta, hogy kedves nagybátyám csupa kedvtelésből kitagadott, igen szapora levelezést folytatok vele. Mindennap kapok tőle egy nyomtatott levelet, (mikor Pesten járt, időkimélés szempontjából ezer darabot nyomatott egyszerre) amelynek tartalma a következő: „Kaparj kurta, neked is lesz ! Sájdiridiridárum. Lesz még szőlő, s lágy kenyér ! Sájdiridiridárum. Ölel bátyád.“ Azok kedvéért, kik talán nem ismernék az én Jeromos bátyámat, megjegyzem, hogy ő mindig hiperbolákban .szokott beszélni. A „kaparj kurta, neked is lesz“ azt jelenti, hogy ő ugyan nem küld nekem egy garast sem, hanem kuporgassam össze az én véres verejtékemmel szerzett krajczárjaimat, mint boldogult öreganyánk, aki meglehetős szép vagyont gyűjtött össze és neki — testálta. De talán saját szive is megeshetett e kegyetlenségen, mert mindjárt iparkodott, ha nem is egyébbel, de legalább a reménynyel megajándékozni, amidőn levélileg elrikkantja magát: Lesz még szőlő s lágy kenyér. A sájdiridiridárum pedig szavajárása volt ép úgy, mint másnak az „izé“ vagy a „könyörgöm alásan.“ Akkor ragadt reá, mikor még legénykorában háztüznézni járt s a huszonötödik kikosaraztatásánák jubileumát ünnepelte. Ezzel- akarta bizonyítani fűnek-fának, hogy : de hát ezért még sem busul, sájdiridiridárum! Jelszava volt az, hogy röviden és velősen. E felfogására nézve jellemző egyik véd- beszéde, melyet a saját érdekében tartott a törvényszéknél; ugyanis nyúl helyett a vályogvető czigány rajkójára duplázott s csodák csodája, talált; egy pár sörét fenakadt a leendő űádé vastag inában. (Ez alkalommal Jeromos bátyám is elismerte, hogy sohsem volt még ily vadászszerencséje. Na, ha most nyúl lett volna a puskacső előtt!) Hanem minden szerencse mellett az ügy a törvényszék elé került s ekkor a következőleg vágta ki magát: „Tek. Törvényszék ! A lónak négy lába van, mégis botlik, hát az ember hogyne botlanék.“ — Igaz-e Zsiga? (így hívták a tiszteletbeli nyúl apját.) — Igázs hát, csókolom kézsit lábát. — No hát! És felmentették. A Zsiga azóta, ha találkozott a nemzetes úrral, sohasem mulasztotta el megkérdezni: — Drága, jó nagy uram, mikor tetszik már megint megbotlani ? (Az otthon levő ráj- kókra gondolt az öreg.) A Zsuzsa szakácsné pedig váltig átkozta a „drága uram“ jószívűségét; egyik füstös oldalas a másik után vándorolt ki a faluvégre: „a halálos beteg rajkó istápolására“ . . . Tehát az én Jeromos bátyám szakadatlanul küldözgeté az ő nyomtatott leveleit, amire én is pontosan válaszolék. Régi ujságlapokat küldözgettem neki, teleirva a széleket abc-vel s a végére meg oda bigygyesztettem: áldja szerető öcscse. Ezt az áldást érthette, ahogy akarta. és iparkamara meghallgatása után következő elvek alapján teendők: a) a marha- husmérés szabad gyakorlása megszűnik és ezen ipar számhoz köttetik; b) a marhahús ára időnként szabályoztatik; c) a marha- husmérés rendes kezelése az iparhatóság^/ által ellenőriztetik. Azt hisszük, országszerte szükséges volna mind a három irányú szabályozás. Mert a tapasztalat szerint a mészárosok szaporodásának eredménye nem az, hogy lejebb szállítanák a húsárakat, de inkább emelik. A mészárosok mindenütt kartellben vannak s Budapest példája, a hol ugyancsak sokan vannak, arra mutat, hogy minél kevesebb fogyasztás esik egyre, annál magasabban szabják meg a húsárakat. Aki nem alkalmazkodik az árszabáshoz, azt agyonversenyzik a marhavásárlásnál. Csak állandó hatósági ellenőrzés által lehetne a sulymértéknél és áru minőségnél mutatkozó visszaéléseket megszüntetni. Az árak szabályozása pedig most ugyancsak erősen jelentkező életszükség. A húsárak szabályozása gyakorlatilag nem épen egyszerűen megoldható problema. Az ipartörvény végrehajtási rendelete az eljárást részletesen nem szabályozza. Van azonban a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak egy rendelete, az 1888. évi 62.359. számú, mely e tekintetben direktívákat ad. E szerint a hatósági árszabásnál érvényesítendő árakat próbavágás utján kell megállapítani. A próbavágást az elsőfokú iparhatóság elnök---------------------- - - - --.......... -..........................................•- -............................- ................ De hát nem sokat törődött vele. Növekedett jólétben meg bőségbem, én meg rettenetesen íogyatkoztam. S mig én az uraságoktól levetett férfi ruhák „vezérigazgatójától“ iparkodtam egy-egy ruhadarabot részletre kikönyörögni, addig á bátyám több ezer írtra rugó alapítványt tett a szegény gyermekek felruházására. Igazán mondhatom, hogy csak a „Lesz még szőlő, lágykenyér“ vagyis a remény tartotta bennem a lelket. Hanem aztán lett is! Egy alkalommal nagy meglepetésemre irtózatos ákom-bákomos betűkkel irt levelet küldött az én Jeromos bátyám. Azt irta benne, hogy most már rám teszi a kezét. (Kérem, ezt is csak úgy hiperbolásan mondta.) Hírét vette ugyanis, hogy már kiszolgált katona vagyok, hát ő tud nekem egy jó állást a saját falujában ha kegyeskednék elfogadni, hát tudósítsam. Kegyeskedtem és azonnal tudósítottam, Bár képzeletem mindegyre magasabban szárnyalt: ispán, alispán, főispán .... de a bátyám által felajánlott állás szédítő magasságát meg sem közelité. Nem csekélyebb állásra hivott meg, minthogy menjek én hozzájuk Szecskaíalvára táborszernagynak. Lesz évi fizetésem 400 pengő forint, szabad lakás, négy köböl búza s egy tuczat kaszinó-pipa. No meg aztán a „mellékest“, ami itt nincs, bőven kárpótolják a disznótorok, esküvők, bálok, tisztujitások (a bírót, a jegyzőt minden harmadik hónapban elcsapjuk s mást választunk) — jegyzé meg levelében - a hová, illetőleg az aktusok muris részére te állásodnál fogva hívatlanul is hivatalos leendel. Kérdezős- ködésemre aztán azt a bővebb felvilágosítást
