Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
2 NAGYBÁNYA 1904. deczcmber 8. (? \*T ily vállalatnak pénzügyi oldala sokszor oly aka- melyen minden igyekezet és jó akarat némi előleges megnyugvással fogad- ezetét és az annak tartalmát képező gyűlést tehát megnyitván és Moldován László, m^giRobelly Lajos urakat arra kérve, hogy ^tárgyalásainkról felveendő jegyzőkönyvet Stoll Béla választmányi tag urat í^yezéfjéríek ismertetésére felkérem. ~~"lStoll Béla fejtegette ezután általános nagy figyelem mellett azon előnyöket, melyeket a gyümölcsértékesítés terén a gazdaközönség a szövetkezés utján elérhet. Előadta, hogy a raktárak és egyéb épületekhez, valamint a kezelési munkálatokhoz szükséges terület a vasút közvetlen közelében rendelkezésre áll és hogy a nagybányai-szatmári vasút igazgatósága kilátásba helyezte, hogy ezen területet az állomással vágány által összeköti. Fejtegette azon előnyöket és hátrányokat, melyekkel az egyesületnek számolnia kell, ha mint önálló részvénytársulat vagy az 1898. évi 23. t.-cz. alapján mint szövetkezet alakul meg és tekintve az említett törvény jogkedvezményeit, ajánlotta, hogy az egyesület mint szövetkezet alakuljon meg. Ez indítványa egyhangúlag elfogad- ; tatván, felolvasta az általa készített s a jelenlevő tagok között is kiosztott alapszabálytervezetet, melyet a közgyűlés L. Bay Lajos, Dergáts Sándor, Szász József, Lakos Imre, Kupás Mihály, Moldován László, Szerencsy József, Mostis Lajos és Bernhard, Adolf hozzászólása után nagyon kevés módosítással elfogadott. Csupán a tiszta jövedelem felosztására vonatkozó 10-ik §. 6-ik pontjánál keletkezett nagyobb vita, mert a többször idézett törvény értelmében az üzletrészek 5 százaléknál többet nem jövedelmezhetnek és egyes felszólalók aggodalmaikat fejezték ki az iránt is, vájjon elegendő számú üzletrész fog-e jegyeztetni? E szakaszt tehát úgy módosították, hogy a tiszta jövedelem felosztásánál az üzletrészek mennyisége és a beszállított gyümölcs értéke figyelembe vétessék. Az alapszabály tervezet elfogadása után a közgyűlés magáévá tette a tervezetnek a gazdasági egyesületet érintő részét is. • selymes levelek egymáshoz simultak s halkan suttogni kezdtek egymásközt egy kis regét, melyet messze, napvirágos keletről hozott magával az alkonyi szellő. A fiú és a leány úgy érezték, mintha megértették volna a levelek halk zizegését, hirtelen egymásra tekintettek, nem tudtak többé megválni egymás tekintetétől, szemeik mintha mágnesek lettek volna, vonzották egymást. Karjuk mind szorosabbra fűződött; önkénytelenül, öntudatlanul közeledtek ajkaik egymáshoz. Egymásra tapadt a két forró ajk, mintha nem éreztek volna semmit, csak fülükbe zúgott- búgott egy furcsa, andalító zümmögés . . . A búcsú órákban már benne, volt a viszontlátás édes, türelmetlen vágya. Mikor elváltak, a fiú leikébe zárta a leány szemét, nyúlánk termetét és szivébe véste mosolygós, rózsás arczát. Nem tudta többé feledni azt a tavaszi délutánt, a mikor egy pillanatra megvillant előtte a jövő bűbájos képe, a mikor lelke valóban fürdött a gyönyörűségben és igaz, férfias vágyódás égette szivét. Nem j volt többé nyugta, egy gondolata sem volt, mely azé a szép barna leányé ne lett volna, egész valóját az az érzés uralta, mely erős és mindenre kész; mely küzd, a lehetetlent is megkísérti, csak az övé legyen az a leány, egész osztatlanul. . Tüzes, sóvár vágya volt a leány után, mint egy forró nyáréji sóhajtás. Látta a csöndes éjszakákon, ha levelet irt neki a. kis hónapos szobában. Azok a levelek milyen édes Szerelemtől Szabó Adolf elnök és Stoll Béla indítványára a közgyűlés a további lépések megtételével a gazdasági egyesület választmányát bízta meg. Végül Stoll Béla fáradhatatlan ügy- buzgóságáért, melyet a szövetkezés életre- hivása körül tanúsított, Moldován László mondott meleg szavakban köszönetét, melynek a közgyűlés lelkes éljenzéssel adott visszhangot. Az első lépés tehát megtörtént, az eddig tapasztalt közöny meg van törve, a gazdaközönség sorsa immár saját kezébe van letéve. Rajta múlik, hogy jövője milyen legyen! Páris. ív. Páris lakosságának számaránya tekintetében a kontinens legnagyobb s a világ harmadik nagy városa; lakóinak száma megközelíti a három milliót. Nincs nemzet, mely e számban ne lenne képviselve s mintha ez a rengeteg ember mind az utczáról élne, oly mozgalmas a város, képe, különösen a nagy boulevardokon. Az idegent első sorban ez a kaleidoszkopszerüen változatos élet ragadja meg; egy-két sétakocsizás elegendő, hogy erről, valamint utczáinak, tereinek nagyságáról, alakjáról hű képet alkosson magának. Párist a Szajna folyó két egyenlőtlen részre osztja; a jobb part az ipar, kereskedelem és a nyilvános élet találkozóhelye, mig balparti része a tudomány, közigazgatás és törvénykezés székhelye. Terei közül legjelentősebb a történelmi nevezetességű Place de la Concorde. A világ legszebb tere ez, ép úgy, mint a római Piazza di San Pietro a legnagyobb. A tér közepén áll a harminczkét századon keresztül Egyptomban, a luxori templom előtt II. Ramses fáráó hatalmát dicsőítő óriási obeliszk, melylyel Mehemet Ali kedveskedett Lajos Fülöpnek, ki azt 1836-ban ide helyeztette nagy fáradsággal és két miiló frank költséggel. Nagyon szomorú történelmi emlékek fűződnek ehhez a térhez; azon a helyen, a hol az obeliszk ma évezredek kultúrájának dicsőségét hirdeti, működött a franczia forradalom idejében a guillotine. Itt fejezte be a jóságos XVI. Lajos mások bűnei miatt szomorú életét, itt hullott porba Mária Antoinette büszke feje# került bárd alá a sors iróniájából Egalité Fülöp, itt lépett bátran vérpadra a hőslelkü Corday Sarolta és vérzettek el számosán a franczia arisztokráczia legfényesebb neveket viselő alakjai közül. duzzadok voltak, és a mint irta azokat a szívből fakadó sorokat, mintha néma áhítattal borultak volna össze felette a hófehér falak, mint valami jó angyalnak fehér, megőrző szárnyai .... De hiába várta az a szép barna lány azt a szőke fiút, elment az oda, a hol örökre álmodunk, a hol nincs többé ébredés .... Nyugodtan hunyhatta le az a fiú szempilláit az örök pihenésre, mert annak a lánynak szerelme nem fog másra ragyogni soha, ajkainak rózsáit nem fogja más leszakasztani soha és szeretete ott fog gyászolni sírjánál örökre. Többször láttam azt a lányt, halovány, nagyon szomorú volt, szép arcza és azok a ragyogó, barna szemek mintha égni, könyezni látszottak volna. A ragyogás, a melyet álmodott, elhomályosult; a láng, mely éltette, kialudt, de megmaradt a köny, megmaradt és visszatér mindig. * A gyepes halomra, mely rád borult te szőke fiú, rózsákat ültetett a bús emlékezet drága keze és ha ott a kereszteden egy kis madár fájón dalol, vegyed úgy, mintha az én dalom lenne az, annak a szép barna lánynak siró fájdalmától áthatva. Égly Sándor. Ugyancsak történeti nevezetességű a Bastille tér, a régi Bastille erősség helyén. Közepén emelkedik az 1789. julius 14-én a Bastille ostrománál és az 1830-iki júliusi forradalomban elesettek emlékét őrző júliusi oszlop, melynek csúcsán a szabadság géniusza lebeg, egyik kezében a kultúra fáklyája terjeszti a világosságot, másik kezében széttört bilincsek jelzik, hogy e helyen tépte szét a franczia nép utolsó lánczait, mig az oszlop alján nyugvó oroszlán a zsarnokságot megtörő nép erejét szimbolizálja. Melléje sorakozik a Vendome tér, hasonló nevű oszloppal, tetején I. Napoleon bronzalakjával; az oszlop azon ágyukból van öntve, melyet a nagy^ hóditó és vezérei az ellenségtől elfoglaltak. Érdekes még a Place de la République, a köztársaság nagyarányú szobrával, a Place du Chatelet, a gyönyörű szép győzelmi kuttal, a Place de Rivoli, Jeanne d’Arc lovasszobrával, a Place des Victoires és a Place de 1’ Étoile, mely utóbbi nevét a sugarak alakjában szétágazó tizenkét avenuetől veszi. Párisról szóló rövid, mozaikszerü értekezésem nem volna teljes, ha fel nem említeném a Hotel de la Viliét, a franczia renaissance Ízlésben épült városházát, melyet az 1871-ben a kommunisták őrjöngésének áldozatul esett régi városháza mintájára nagyobb fényben restauráltak, továbbá a hatalmas Palais Royalt, az egykori királyi kastélyt, melyből egykor a nagy Richelieu Európa politikáját irányította s vetette meg a hatalmas Francziaország alapját. Ugyanezen palota volt Pompadour asszony vad orgiáinak színhelye, itt lelkesítette a hőslelkü Desmoulins Camille a népet s tartotta forradalmi beszédeit, melyeknek hatása alatt innét indult ki a fanatizált vad tömeg a Bastille lerombolására. Jelenleg az államtanács székhelye s földszinti helyiségeit s óriási udvarait a világhírű bazár foglalja el. S ha még felemlítem a Charles Garnier építész tervei szerint 50 millió frank költséggel épült, pazar díszítésű Operát, a Theatre Francaist, a görög stilü Odeont, az Opera Comiqueot, a Palais Bourbonnenak nevezett képviselőházát, hires egyetemét, a Sorbonnet, a börzét és a legutóbbi világkiállítás egyik attrakczióját, a modern technika nagyszerű és bámulatraméltó csodáját az Eiffel tornyot, azt hiszem mindazt elősoroltam, a mi ily rövid czikk keretébe beilleszthető. Még csak egyről kívánok a türelmes olvasónak beszámolni és ez Versailles, mely Páristól 18 kilométernyire fekszik; azon hely, melynek oly fényes vagy talán inkább oly szomorú múltja van. Az utas, ki Párist felkeresi, nem mulasztja el azt sem; meg kell tekintenie XIV. Lajos tündérpalotáját, melyet csak az ő hatalmas akarata, kielégíthetetlen szeszélye és őrületes pazarlása tudott erre az eredetileg homokos területre ide varázsolni, az elhagyott pusztaságot udvarával benépesíteni, a sivár talajon tündérkertet teremteni, mesterséges tavakat és páratlan szépségű vízműveket létesíteni. A király a Louvreban nem érezte jól magát s ezért volt szüksége Versaillesre. Építőmestere Mansard volt, mig a gyönyörű parkot Le Notre tervezte. Az összes költségek meghaladták az ezer milliót, de mi, volt ez ' egy XIV. Lajosnak, ha czéljai megkívánták ! A paradicsom elkészült s annyira díszes lett, hogy még Chateaubriand is írja, hogy semmit sem látott az, ki nem látta Versailles pompáját. A királyi kastély az építőművészet remeke. Meglep szépségével a pazar díszítésű kápolna, megragad pompájával XIV. Lajos hálóterme, de mindezeket felülmúlja a káprázatos fényű, ezeregy ,éj meséjébe illő nagy tükörterme, a galerié des glaces, a franczia dicsőség megaláztatásának színhelye, mert itt kiáltották ki 1871-ben az újra feltámadt német egységet és császárságot. Erkélyéről messze belátni a kert egyenes útjaiba, melyeken szabályos körökön állanak a görög szobrászat remekeinek márvány másolatai ; itt minden nagyszabású, a pázsitos terek, a virágszőnyegek, az egymást metsző fasorok, a pihenő helyek, a zöld lugasok, a vizmedenczék, a szökőkutak, az utak mentén elhelyezett virágvázák és a vízművek nagyszerű alkotásai. A szökőkutak páratlan szépségű látványosságot nyújtanak; de ez a mulatság minden egyes alkalommal tízezer frankot emészt fel, miért is csak minden hónap első vasárnapján gyönyörködhetik bennök a közönség, mely alkalommal valóságai elözönli a kerteket. A kastélytól nem messze van a két Trianon, a királyok üdülőhelye, hová a sok ünnepléstől elfáradva visszavonultak. A Petite Trianon angol kertjében van Mária Antoinette majorja, a nád-
